Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-30 / 229. szám

Ajtó helyett — harmonika-ajtó A hazánikba látogató külföl­diek elismeréssel nyilatkoznak falvaink, községeink, városaink fejlődéséről, de minden eset­ben felemlítik egy nagy hibán­kat: túl sablonosán, egyhangú­an építkezünk. Ez a megállapí­tás a vidék családi házaira éppúgy érvényes, mint a lakó­telepi nagy épülettömbökre. Eddig, csupán az épületek külsejéről szóltunk, de nem jobb a helyzet a falakon be­lül sem. Rosszul méretezett szobákkal, a gyakorlati köve­telményeknek nem megfelelő lakásbeosztással, nem átgon­doltan elhelyezett nyílászáró- szerkezetekkel lépten-nyomon találkozunk. Pedig az építő- anvag-lkereskedelemben itt-ott már felfedezhető néhány prak­tikus újdonság, amiről talán sokan nem is tudják, hogy mi­re való. Ezek közé tartozik az ún. harmonika-ajtó. amelyről most szólni kívánunk. Valamennyien tudjuk, hogy a laikás berendezésekor mennyi gondot okoznak az otromba aj- tószámyak, amelyek leszűkítik az amúgy is kis lakások hasz­nos területét és forgalmi aka­dályokat képeznek a lakáson belül. A harmonika-ajtónak nincse­nek „szárnyai”, mégis ellátja a térelválasztás feladatát, ugyan­akkor a szabad közlekedést sem akadályozza. Létesítésekor az ajtókeretet ugyanúgy be kell építeni a falba, mint a hagyo­mányos ajtóknál. Az ajtókeret felső, belső lapjára egy alumí­niumból való sínt csavaroznak fel, azon futnak a jobb és bal oldali „harmonikákat” tartó görgők (lásd a képiét.). A har­monikák erős műbőrből készül­nek és belül vékony drótváz­zal rendelkeznek. Mindkét olda­lon az ajtófélfák belső éléhez vannak erősítve. A harmonika­ajtót úgy méretezik, hogy az alsó széle és a piadió között 1—2 cm-es rés maradjon. A könnyű harmonikáknak nincs szükségük alsó vezetésre. Ki­sebb ajtónyílásokra természete­sen csupán egyoldalas har­monika is felszerelhető. Egyoldalas kivitelű harmoni­kaajtót 0,8—3,0 méteres, két­részest 1,5—8,0 méter széles ajtókeretbe lehet készíteni. Az ajtókeret magassága az alsó ve­zetés nélküli harmonika-ajtó­nál nem lehet több 2,6 méter­nél. A harmonika-ajtókat a FA­ÉRT hozza forgalomba, ötféle színű műbőrből. Méretre „szab­va” négyzetméterenként 755,— Ft-ot kérnek érte. ami bizony még eléggé magas ár. A bar­kácsolni szerető emberek azon­ban maguk is el tudnak készí­teni ilyenfajta nyílászáró- szerkezeteket. Az építészek szerint a jövő lakásait ehhez hasonló harmo­nika-falak fogják részekre osz­tani. így akár teljesen egybe- nvithatóvá válnék a lakás, de néhány perc alatt sok kisebb részre is fel lehetne osztani. ■ ■•■■■•■■■■»«••'•••••■■■••••■■■■■■■■■■a* : * t JÄRT az osztályomba két kö­tekedő, verekedő gyerek. Ha el. fordultam, ők mári«. összeugrot- tak. Szerettek verekedni. Már az első tanítási napokban egymásra találtak. Első osztály­ban, év elején egy padsorban ültek. Egyszer az egyik, máskor a másik jött oda sírva hozzám, hogy: „Ügy hasba rúgott... !” vagy „A lábamba rúgott!... Ilyenkor következett a kivizs­gálás, amelynek a végén rend­szerint kiderült a panaszt evőről, hogy: „Ügy kezdődött hogy ő visszaütött !” Ha több ilyen páros akad az osztályban, akkor az egész kö­zösség kiérdemli a „verekedő«” jelzőt, ha csak egy-kettő — mint nálam —. akkor minden verekedésből nagy ügy kereke­dik s a közösség megbotránko- zik a verekedők magatartásán, akik miatt már szinte napiren­den van a fegyelmezés. Ki kezd. te? Ki a hibás? Gyerekdolog! — mondhatná akárki, de a fokozódó vadság, az indokolatlan támadó kezrie- ményezée és a testi épséget fe­nyegető. önbíráskodás mellett nem mehetünk ed szótlanul. A KÉT fiú durvaságairól őszintén beszéltem a szülőkkel. Kiderült, hogy mindkét apa ve­szélyes .,ió-tanács”-csal felfegy- ■weeezve indította útnak-gyerme­két. ..Ha bántanak fiam, ne hagyd magad! Üss vissza!” — mondta az egyik is, a másik is a kisfiának, aki alig várta, hogy végre valakinek visszaüthessen, „ÜSD VISSZAГ Addig, addig keresgélt, amíg az első tanítási napok egyikén meg is találta azt, aki .harapott”, az ő incselkedő provokációjára. A két fiú édesapja el is is­merte, hogy erre tanította a fiát. s ma sem látja be. hogy a mód­szer helytelen Arra egyik sem gondolt, hogy tanácsával tulaj- donképpen felhatalmazást adott fiának a verekedésre, legalizál­ta kötekedéseit. Arra sem, hogy az önkéntes elégtételvételre ta­nított gyermek még .nem tudta hogy melyik ütés lehet veszé­lyes, akár életveszélyes is. Az ilyen típusú gyermekekből lesz­nek a villamoson, autóbuszon, sorbanállásnál kötekedő, min­denkibe belekötő, veszekedést provokáló felnőttek, akik mun­kahelyükön is összeférhetetle­nek. mert ott is megkeresik majd azt a társat akibe bele­köthetnek. OSZTÁLYOMBA 14 leányka és 13 fiú járt. A 13 közüli — sze­rencsére — csak két minden­áron verekedő akadt. A többi sem volt anyámasszony katoná­ja. Nem! Rendes, egészséges gyermekek. Vajon ők megalku­vók? Puhányok? A férfiaitlan- ság alakulna-e így ki bennük? (Ezek voltak ugyanis a két fiú édesapjánaík aggályai.) Nem! Kis kultúremberkék. akik játék­ból ugyan „bunyóznak’’ néha, de kellő kritikai érzékkel. Őket máe tanácsokkal indították út­nak a szülők a-г isolai éjletbe. Nekik nem a kötekedés jelenti a férfias ..vagányságot’’ aho­gyan azt a két fiú édesapja ér­telmezte EZEKNEK a kis „békésen * együttélők”-nek biztosan nem mondták a szüleik soha, hogy ..Üsd vissza!’’ Nem is készítet­ték elő őket, hogy számítaniuk kell a másik ütésére. öj, azt hallhatták, hogy: „Segíts, ahol tudsz!’’ Segítenek is. Higgyék el nekem azok, akik nem élnek ilyen korú gyermekek között, hogy ezeket nem u bántják a rendbontók soha. Maguknál kü lönbnek él-rik őket és nem mer­nek beléiük kötni. Dr. Gergely Károly né TARKA has áh ők A meccs vége—. (A Wochen presse-bői) Humor szolgálat JÓ TANÁCS — Doktor úr, a férjem téve­désből benzint ivott. Mit te­gyek? — Először is, szigorúan tilt­sa meg neki, hogy dohányoz­zék! BÍRÓSÁGON .-Az egyik kancsal szemű bíró : előtt három vádlott áll. Meg- ■ kérdi az elsőtől: — Magát hogy hívják? A második így felel: — Kiss János vagyok. A bíró szigorú arccal így • szól: — Nem magát kérdeztem! : Erre a harmadik vádlott ug- : rik fel: — Én nem is szóltam sem- ■ mit, bíró úr! * * ♦ ' KÉRDÉS Nagyné megkérdi a férjét: ; — Szivem, mit tennél akkor, • ha meghalnék? — Ejnye, ejnye — gügyögyi : Nagy —, hogy lehet ilyet kér- ; dezni? Ugyanazt tenném mint ; te, fordított esetben. Nagyné felhorkan: — Nem szégyelled magad? : Te erkölcstelen fráter! * * * ; RABLÓK Magányos, idős néni az egyik ; éjjel arra riad fel, hogy vala- j ki járkál a szobában. Amint £ megmoccan, pisztoly szorul a t hátához. — Maradjon nyugodtan — ; suttogja egy férfihang —, ha ; okosan viselkedik. ígérem, nem ! fogok magával erőszakoskodni. £ — Gondoltam — felelte le- £ hangolva az idős néni. * « * ; TÖMÖREN — Mit mondasz akkor, ha ■ későn jössz haza? — Egészen röviden, csak eny- £ nyit: Jó estét! A többit már a ; feleségem teszi hozzá. Kérők fi __f ! — Siessen uram. még hárman várunk!... (A Stem-böl) ESKÜVŐ — Papa, miért kéül az es­küvőhöz két tanú is? — Mert nélkülük később sen­ki sem hinné el, hogy a férfi valamikor ennyire szamár volt... Szilánkok Hírlik, hogy az ismert szép. fiú a nagy jövedelmű, anyagi, lag igen jól szituált kisiparos egyetlen, ám kevésbé szép leá­nyának teszi a szépet. Irigyel máris hozományvadásznak bé­lyegzik meg. Barátai tapintato­sabbak. Egyiküknek a minap dicsekedett: — Eljegyeztem Klárikát! — Igen? És mennyit kértél érte? * * * Érdekes zsörtölődést lestem el : „Főnököm odanyilatkozott, miszerint tehetségtelen va­gyok, jobban is tenném, ha visszakérném a tandíjat. Micso­da pech! Ugyanis valaha tan- díjmentes voltam.” * * • Egy iskolai dolgozatból : „Amikor Zrínyi Miklós látta, hogy a várat tovább tartani nem tudja, nagy kirohanást ren­dezett.” És egy másikból: „Zalán fu­tását Vörösmarty hitelesítette.” * * * Vadul hajt át egy „úrvezető” a gyalogos átkelőhelyen, mit sem törődve a feltűnően ki­festett zebrával. Mint ijedt ve­rebek, rebbennek szét a gyalo­gosok. Általános felháborodás, szitkozódás. Egy joviális, idő­sebb úr higgadtan szói: — Mit méltatlankodnak? Végtére is stílszerűen viselke­dett! — ??? — Neki ugyanis négy kerék­kel több van ... * * * Frappáns megállapítást olvas­tam: „A jópofák is tudnak olykor pofátlanok lenni.” S egy sajátos polémiát is: „Vajon miért nem tudunk azokra felnézni, akiket lené­zünk?” * * * A legnépszerűbb tömegkom­munikációs eszköz a tévé, es­ténként hovatovább minden egyébről elvonja a figyelmet. Az ifjabb nemzedékre figye­lemmel és demográfiai megfon­tolásokból javaslom a televízió műsorszerkesztőségének. hogy hétfőnként írassák ki a képer­nyőre: CSALÁDTERVEZÉSI SZÜNET — kazár —

Next

/
Thumbnails
Contents