Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-23 / 223. szám
✓ Töprengés a munkúsmíívelödésről (2.) ÛJ KÖNYVEK; Számok csapdájában Lehet-e számokkal szólni az ember láthatatlan énjé- ről? Szellemi-lelki gyarapodásáról? Lényegeset mondani aligha. A számok csupán tájékoztatnak, a művelődés „felszíni” történéseit összegezik — jóllehet a kulturális magvetés mélyrétegi művelés. Üzemi könyvtárak, művelődési házak, egyes városi és megyei intézmények gyakran adathalmazt zúdítanak a munkásművelődés iránt érdeklődők nyakába: ennyi ember tanul, olvas, rendezvényekre, jár, múzeumot látogat stb. De a rendezvények, előadások csak „holt szavak”, ha nem munkálnak tovább a személyiségekben. Aki statisztikával kilóz- za a népművelési .munkát, könnyen a számok csapdájába kerül. A minőséget — mennyiséggel mérni? Azt hiszem, a számok egyeduralma a „mérhetetlen mérésében” logikusan következik abból a népművelői szemléletből, amit úgy nevezünk: rendezvényköz. pontúság. A népművelő rendezvényt szervez és számokkal igazolja sikerét, mert felettesei is „konkrétumokban” (számokban) kérik munkája eredményességét. Pedig a művelődésben az egyetlen konkrétum az alkotó befogadás — a'mi szinte mérhetetlen —, mert itt a magvetés értelme csak a termésben mérhető. A népművelő embereket formál, következésképpen az embereket kell legjobban ismernie. íme egy munkásnő véleménybe bJobban kéne érihötézinié 'á munkásokkal, megismerni életüket, időtöltésüket, hogy mit szeretnének látni, hallani, mi a kívánságuk,.., így lehetne jobban megismerni azokat az embereket, akiknek műsorokat szerveznek” Jogos kérdés, de egyáltalán képes-e erre egy-egy üzemi művelődési intézmény, ahol néhány népművelőnek több ezres vagy tízezres munkástömeget kell gyámolíta- nia?... Ezt is tudják a munkások: „...az, a pár ember, aki itt is, meg a... klubban is van, örül ha élhet, nemhogy kijárjanak közénk”. így igaz, a népművelők is emberek, családjuk, magánéletük van. Bár nemes missziót teljesítenek, nem aszkéta misz- szionáriusok. Közművelődésünknek szembe kell néznie a tényekkel: míg ilyen anyagi és4* személyi feltételekkel dolgozik, aligha töltheti be azt a küldetését, amit a szocialista társadalom elvár. A rendezvényközpontú- ság idegen az alkotó művelődéstől. Egy szerelő említette: „...hakni társaság jött ide. Én úgy éreztem, mi a csudának ülök most itt? Azért kapom-e ezt a nívót, a műsort, mivel nem becsülnek ' többre, vagy azért kapom, mert azok a művészek nem képesek többre?” Nos, a kölcsönös nemismerés ilyen népművelést szülhet. De ugyanilyén elidegenítő az is. ha a közönség műveltségét messze meghaladó műsort hoznak. A művelődésben tehát elengedhetetlen az ember- ismeret' és a fokozatosság áz ismerefhyűjtásban. Más- Rë'rft a felfedezés, ráisme- rés öröme helyett — a „magas ez nekünk” elkedvet- lenedést eredményezi. Aggódás A munkásművelődés nem valamiféle kultúraszolgáltatás, sokkal inkább tevékeny művelődés, önművelés. S ha ezt az alapelvet elfogadjuk, akkor teremtsük meg ennek örömszerző voltát. A fáradozásnak, az önművelésnek és az egyéni érdeklődésnek kézenfogva kell járnia, hogy a személyiség-gyarapítás élményét nyújtsa. .Énekkarra járok. 1961-ben jöttem ide akkori munkatársaim rábeszélésére. Szeretem, szívesen csinálom... az esztendők során az életsze- retetet úgy kifejlesztette bennem, hogy ha valamikor abba is hagynám, igen nagy űrt jelentene számomra” — vallja egy 48 éves munkás. íme az önművelés, az amatőrködés belső, emberi szépsége, az önmagát kereső — önmagára találása. Ezért tartom teljesen idegennek az önműveléstől azt az „igazoltatást”, amelyet szocialista brigádoktól kérnek az értékeléskor. Mert mit nyújt a „bizonyítvány”? Legjobb esetben a jelenlét igazolását, rosszabb esetben az „ügyeskedés” jelesét. Egy ifjúsági klubvezető szerint „...megvannak azok az év eleji vállalások. Egész évben hallgatnak róla. és csak akkor év végén, értékeléskor megy a fűhöz-fához kapkodás, futnak ide-oda, beszerezni a papírokat, s aláírja nekik mindenki... De mögötte nincs munka”. Művelődésről, önművelődésről nem lehet mozijegyekkel, aláírásokkal, pecsétekkel elszámolni — ez az ember benső ügye, szellemi-lelkiismereti dolga S bizonyára megvannak az ehhez méltó emberi „mérőeszközök”, akár egy-egy klubfoglalkozás, akár egy- egy vetélkedő, beszel s»tés formájában. Balogh Ödön Jánku apó és a többiek —Manók a gépvilágban — Amíg március elérkezett Kahána Mózes nevét egyre inkább most ismeri, jegyzi meg a hazai olvasó- közönség, holott az irodalom korosabb nemzedékéhez tartozik. Nem ő, hanem a történelem tehetett arról, hogy évtizedeket kellett várnia művei magyar nyelven való megjelenéséig, ám úgy tűnik, apadóban a régi adósság. Most, a Kossuth Könyvkiadó gondozásában kibocsátott munkája, a „Lemegy a nap” félévszázaddal nyúl vissza a múltba, hogy fölidézze elénk Szovjet-Möl- dava egyik falucskáját, a közösen gazdálkodás első, meghatóan elszánt és naiv lépteit. Jánku apó és a többiek egy határszéli, a román királysággal szomszédos településen élnek, érthető tehát, hogy amit tesznek, azt azért is cselekszik, hogy „odaát” lássák mire jut — ahogy magukat nevezték — ,a vörös-paraszt kollektíva”. A szerző mély megértéssel, szeretettel ábrázolja alakjait, a falusi élet mindennapjait, a családok küzdelmét a többért, a jobbért. A végső próba Sok nehéz pnőbát tett a háború az emberekkel, de végsőnek — a legszörnyűbbnek is, az utolsónak is — a nyilasok vérgőzös uralma bizonyult. Bátor vállalkozás volt Gerencsér Miklósé, amikor e hónapokat állította fel regénye pilléreként, hogy közöttük emberi sorsok kusza szálait szője meg. Bátor vállalkozás volt, ismételjük, mert a téma, a helyzet könnyen túlírtságra csábít. A szerző ezt eredeti módon kerülte ei: a szereplők, a cselekmények hitelesek. Dokumentumokat tanulmányozott, szemtanúkkal beszélt, s így formálta a „Fekete tél” oldalait, a könyvét, amely Győr legnehezebb, legfeketébb napjait fogta át 1944 őszétől 1945 márciusáig. Németek, nyilasok, a tőlük rettegők nagy tömege, s a velük szembeszegülök maroknyi csoportja: így együtt igaz és egész. Nehéz olvasmány Gerencsér műve, mert bár egyetlen városról szól, valójában az egész ország közállapotait ábrázolja, s nem az írói fantáziát szabadon engedve, hanem a tényékhez ragaszkodva. Nehéz olvasmány, de a tanulságokon túl hitet adó is, mert megmutatja azok emberi arcát, aRik féltek a haláltól, mégis szembenéztek vele, küzdöttek. A nagy tényanyagot sűrítő, jói szerkesztett regényt a Szépirodalmi Könyvkiadó jelentette meg. ' Egy vidra, egy autó Mennyivel béjosabb, kedvesebb, emberhez közelebb álló Lutra, mint a Manómobil! E sumázattal tesz- sztik le a Móra Könyvkiadó két újdonságát, Fekete István újra megjelentetett „Lutra” című művét, s Upton Sinclair regényét, a „Manó-mobir-t. Fekete István ember- és természet- ismeretét méltatni fölösleges, ismerik, értékelik az olvasók, amint azt — egyebek között — a vidrahím történetének negyedik kiadása is bizonyítja. Pihentető, szép olvasmány, természet és ember együttélésének, küzdelmének krónikája, nádasok, lápok titkainak tudója. A mostani kiadást Csergezán Pál illusztrálta. Remek fordítói munkát végzett Tandon Dezső, szellemesek Réber László rajzai, ám a nyelvi lelemények sem képesek jó olvasmánnyá tenni Upton Sinclair meseregényét. Pedig a kezdet nem rossz. Kalifornia erdeiben egy fiatal ember és egy kislány összeakad az ezeréves manó-nagypapával, s a száz- esztendős manó-unokával, Glogóval és Bobóval... Vándorútra kelnek... kalandjaik akadnak, s a baj nem az, ahogyan Sinclair az amerikai gépvilágot fölrajzolja, hanem az, ahogyan hősei sorsát, alakját formálja. Felnőtteknek gyer- meteg, gyermekeknek fel- nőttes ez a könyv, s e kifejezésekkel a felemásságot,' az elnagyoltságot egyaránt jelöljük. M. O. és üzenet Mucsi József A félelmetes erejű viharok országában a poklok lángja az eget veri. Te, hosszú ország büszke, barna népe guanó- és salétromtelepeidet száz éve is el akarták orozni tőled, és kincseid kincsét, a szabadságot ágyúk lövedéke, a harckocsik hernyótalpa és a vijjogó bombák rcpeszei földbe akarják temetni ma. Munkások: kreolok, meszticek, indiánok előttetek a döbbenetes, hősi példa: Salvador Allendét holtan vitték ki a Moneda-palotából, életét adta népe bimbózó szabadságáért. Az eszme él! Az eszmét nem tudják felrobbantani, az eszmét nem tudják börtönbe zárni, az eszmét nem tudják páncélosokkal eltiporni a gazemberek! Az eszme számukra megfoghatatlan. Munkások: kreolok, meszticek. indiánok veletek vagyunk küzdelmetekben a végső győzelemig! , Munkások
