Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-22 / 222. szám

nPMIIItlIfMlllllKIIIHIMIHll «IMUHIillIlHIIIIIUIIHIIIUIIUlIMlIlIfHIIIMIlUlItllMKUHlIlliniflIlIlHflIIiHllJlIllllMfMllf e aa-seeisesasiitüseMäjttseceiseaie» ■ 1е!!»аЕС»9Ш! Biztonságra törekvő termeléssel, kiegyensúlyozott gazdálkodással a fejlődés útján a dévaványai Aranykalász Tsz Ö t évvel az 1945-as föld­osztás után Dévává- nyán 21-en egyesítet­ték 188 holdas gazda­ságsa sovány kis földjeiket. Szövetkezetük q Szabad Nép ne­vet vette fel és 1955-ben már 260 tagot, számlált a 3000 hol­dasra nőtt közös gazdaság. A dévaványai földek kedve­zőtlen adottsága az átlagosnál is világosabbá tette a ványai föld­művelők előtt, hogy nincs más választás. Az 1956-os események idején is az egymásra utaltság határozta meg a közös sorsot Még három év, s most már nemcsak az önmagukban nehe­zen boldoguló gazdák, hanem szövetkezeteik is úgy látták: itt csak közösen jutnak előbbre. A három tsz: a Szabad Nép, a Dózsa és az Alkotmány 1959 ja­nuárjában Aranykalász Tsz né- v~n. kimondta az egyesülést Az C , szövetkezet 600 tagja immár 7000 holdat mondhatott magáé­nak. A dévaványai Aranykalász Tsz jelenlegi méreteit már ugyanebben az évben, 1959 őszén megközelítette. A 602 újonnan belépett tag összesen 4000 holdat hozott magával, s így lett szövetkezetünknek, az Aranykalász Tsz-nek 1200 tag­ja, 10,5 ezer hold földje. A végleges keretek 1962-ben alakultak ki, amikor az 1959- ben létrejött Szabadföld Tsz is évben átadott telepünket egyéb­ként saját, már korábban tbc­mentesített magyar tarka állo­mányunkból népesítettük be. Az ötödik ötéves tervben előrelát­hatólag már értékesítésre is tu_ dunk vemhes üszőt, átadni. Ter­veink szerint tehenészeteinket 1976-ig 600-asra fejlesztjük, közben szeretnénk a szarvas­mar ha-hizlalási tevékenységet is fokozni, jövőre 300 hízott marhát tervezünk értékesíteni. Ugyanígy szeretnénk növelni a hízott sertés kibocsátást is, a jelenlegi 2500-ról 3000-re, a ha­gyományos szerfás épületek ál­landó korszerűsítésével, ame­lyekben jelenleg 220 kocát, il­letve 3000 sertést tartunk. A nagy területű, csak legelő­ként hasznosítható gyengébb földek miatt nálunk régi ha­gyománya van a juhtartásnak. A gazdaságosság fokozására az elmúlt évben bevezettük a két­évenkénti háromszori e'les gya­korlatát, mivel egy-egy évben átlagosan 1500 pecsenyebárányt értékesíthetünk exportra. Szólnunk kell még 5000-esba­A szárítóüzem mellé egy 120 vagonos tárolót építünk. Terveink szerint 1976-ig 600-asra fejlesztjük tehenészetünket. ramfi tenyészetünkről is, amely az állattenyésztés árbevételi biz­tonságát hivatott megteremteni. Hasonló elgondolásból nevel­tünk ötezer pulykát is exportra az idei állatbetegségek miatti veszteségek pótlására. Az eddig elmondották széllé, mében gazdálkodva jutott el 23 év alatt szövetkezetünk odáig, hogy a kezdeti öt-hat traktor helyett ma már 50 trak­tor és J5 kombájn segíti bizto­sítani a tagonkénti 22—23 ezer forint személyes jövedelmet évente, illetve azt, hogy javít­hassuk nyugdíjasaink sorsát, va­lamint anyagilag is megbecsül­hessük törzsgárdánkat. Ebben az évben először mintegy 357 ezer forintot osztottunk ki a 211 tíz, tizenöt, illetve húsz éve tag­ként nálunk dolgozóknak. A biztonságra törekvő gazdál- dálkodás tette lehetővé azt is, hogy az 1970-es árvíz okozta ne_ hézségeken felül tudtunk kere­kedni, hiszen biztonsági alapunk akkor már elérte a 9 millió fo­rintot. Szövetkezetünk egyébként mostoha természeti és közgaz­dasági л-iszonyai ellenére sem volt az utóbbi években soha veszteséges. (Amiben természe­tesen az évről évre kapott tá­mogatás is nagy szerepet ját­szik). £ zt a hagyományt szeret­nénk továbbra is meg­őrizni. hogy két év múl_ va méltóképpen ünne­pelhessük meg szövetkezetünk fennállásának negyedszázados évfordulóját. (—» many gabona, a kukorica, a lu­cerna és a napraforgó — köti le. Ezek termesztésé­re fordítva a fő figyel­met. igyekeztünk gépekkel pó­tolni a kieső tagsági munkaerőt és el is értük, hogy a kukorica, a takarmánygabona, a lucerna, illetve a napraforgó termesztési munkáit egészben, a kukorica­termesztés munkáit pedig rész­ben gépek végzik. nálását is. Míg öt-hat évvel ez­előtt csak 3800, az elmúlt évben már 5600 mázsa műtrágyát szőr­szárítóval együtt lucemaüzemet építünk a zárt rendszerű terme­lés kialakításához. A tápokat tunk ki a földekre. Az ered­mény nem maradt el, a fejlődés termésátlagaink alakulásán is mérhetővé vált. Hiszen a búza, a kezdeti 7—8 mázsás átlaggal szemben az idén 17,6 mázsát termett holdanként, a kukorica holdankénti átlagtermése pe­dig ez idő alatt 3—4 mázsáról emelkedett 17—18 mázsára. A növénytermesztésben el­ért eredményeink megalapozták állattenyésztésünk fejlesztését is. A nélkülözhetetlen fehérje biztosítására törekedve határoz­tuk el a lucematermesztésünk komplexitásának megvalósítá- sát. A lucerna kétezer holdján megoldottuk a teljes gépi be­takarítást. Jövőre forrólevegős msáir ebben, az évben magunk kevertük. Terményszárítónk 1970 ősze óta működik. Most a takarmányok táoértékémek jobb megőrzésére egy 120 vagonos tároló építési munkáit kezdtük meg a szárítóüzem mellett. Ugyanígy biztos és szinte ki­meríthetetlen alapja állatte­nyésztésünknek a 2200 holdat kitevő legelőterület, amelyen kívül tehenészetünk ellátására egy 240 holdas műrétet is tele­pítettünk. A 324 férőhelyes szakosított tehenészeti telepünk egyedeivel együtt összesen 1300 szarvas- marhánk, ezen belül 520 tehe­nünk van. A 14 mt’lió forintos beruházással épült és a múlt Közösségünk legfőbb gondja tehát, hogy a nagy kiterjedésű, de mostoha adottságú földön viszonylag kevés kéz munkájá­ból sok embert kell eltartanunk. Nem közömbös hát, hogyan gaz­dálkodunk azzal, amink van. A csaknem 10 ezer holdas, ugyanakkor nem a legjobb mi­nőségű szánton korábban 20—25_ féle növénnyel is bajlódtunk. Ezzel csak az erőinket forgácsol­tuk. Ma már a szántó öthatodát öt növény — a búza, a takar. Az idén árbevételeink kiegészítésére 5000 pulykát nevelünk exportra Többé nem „ragadnak le” a járművek, fokozatosan kiépítjük üzemi út jainkat. beolvadt. Ettől az időtől kezd­ve évről évre egyre erőteljeseb­ben jelentkezett termelőszövet­kezetünk egyik mai legnagyobb gondja is: a tagok fokozódó el­öregedése. A 12 ezer 660 holdon gazdálkodó 1300 tagból már 1962-ben is több mint 400-an voltak nyugdíjas korúak. Jelen­leg pedig — amikor mintegy 430 nyugdíjas tagja van a tsz-nek — a dolgozó tagok száma alig ha’adja meg az 500-at. A korszerű gazdálkodás kö­vetelményeinek megfelelően fo­koztuk a kémiai szerek felhasz. í m : •ï!SSïSiïï!iïî5!eï»iS5MS5ïï4Sîi5îtfr •--•s5«s»*e2'£M2sss£es*S5sse*2fi35asa*esaB,*ss

Next

/
Thumbnails
Contents