Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-02 / 205. szám

I

Csak egy pontocska

Cserei Pál novellája

Körös fodrozó “*A tükrén enyhén viliód ztaik a napsugarak. Délután hat óra körül volt.

Hüvöeödött Déltájban pe- dig és kora délután veszettül pörkölték a védőgát melletti gyepen gyakorlatozó munkásőröket. Augusztusi kánikula volt, harminchat főikig melegedett fel. A fordított viik- szos bőrű csizmákban főtt a lábuk, kék ingük lucsko- san tapadt a hátukhoz. Herényi Sanyi egyik rövid pihenő közben felkapaszkodott a gátra és végigvillogtatta a szemét, ameddig ellátott az artéri füzesen. Gondolta, megcsapatja magát a Körös felől jövő áramlással, de csak a nap pörkölt a gáton is. Az ártéri füzeik Kecses levelei nem moccantak. Lelátott egészen a partig, ahol elszórtan, mintha valami elpotyog- tatta volna őket, horgászok lesték fürdőnadrágra vetkezve a folyó vizén lebegő dugót, mikor rántja le a haL De ez Berényi Sanyit nem érdekelte. Szerette volna lerúgni a csizmát, ledobni magáról az inget, nadrágot, hogy aztán belevethesse magát c. hús vízbe. De hat ez csak hutaién felrémlett benne, majd visszafordult a gyakorlótér felé és a gátrézsűn leszaladt

Most miután felcsatolták a hátizsákokat egymás után markolták meg a tehergépkocsik oldaldeszkáit Előzőleg a kocsi végén a felhajtható részt leeresztették s az odaakasztott kampós hágcsókon kapaszkodtak fel. Berényi Sanyi a hágcsót nem használta. A kocsi padozatára fektette jókora tenyerét és fellökte magát

— Pofába mászó tenyered van — szólt oda neki mosolyogva Demeter Lajos tsz-üzemmérnök, aki már fent ült az egyik pádon. A kocsi hosszába négy padot raktak fel, hogy minél többen férjenek.

— A vasat ám meg kell fogni, Colos — ütögette le magáról a port Berényi Sanyi.

— Sejtettem, hogy a vas

nem hímes tojás. De aki sokat van az esőn, az jobban megnő — kacagott Demeter Lajos. A

nyolcezer holdon nincs mindenütt eresz.

Berényi Sanyi és Demeter Lajos még az általános iskolából ismerték egymást. Csalk azután elváltak, Berényi Sanyi esztergályos tanulónak

ment, Demeter Lajos pedig technikumba, onnan meg főiskolára. Egyedüli gyerek, és a szülei nem szorultak arra, hogy az általános iskola után mielőbb pénzt keressen.

Miután Demeter Lajos befejezte a főiskolát és a tsz-be került, ő is jelentkezett. munkásőrnek. Azóta együtt vannak a gyakorlatokon. meg sokszor

egyszerre osztják be őket a pártházhoz szolgálatra. Ügyhogy sok mindent tudnak egymásról. Demeter Lajos azt is tudja, hogy amíg 6 a főiskolán tanul! Berényi Sanyi elvégezte a gépipari technikumot.

— Tudod Colos — magyarázta nekj egyszer Berényi Sahyi —, rá kellett ám hajtani. Nekem nem volt tanulmányi szabadságom. Akkor bújtam a könyveket, amikor nem voltam műszakban. Az esztergapadot nem lehet otthagyni, ha automata is. Le kell pengetni a normát és akkor tarthatod a markod. Meg a gyárnak is akkor lehet bevétele, ha valamit el tud adni. Másként nincs. Az irodás. ha tanult, kapott tanulmányi szabadságot. Egy tengely- lyel sem lett kevesebb, ha ódával! Ê6 az sem rövidült meg, mert havibéres.

Berényi Sanyi odaült Demeter Lajos mellé. Amikor már minden munkásőr a helyén volt. egymás után mordultak fel a gépkocsik motorjai és sorban megindultak a gyakorlótérről hazafelé. Miután ráfordultak az or- szágútra. Demeter Lajos rá csapott Berényi Sanyi combjára.

— Pajtikám, most már lesz olyan üzem, ahonnan a melós könnyebben eljut felsőfokra tanulni. Olvastam az újságban a Minisztertanács döntését. Eszerint a nem érettségizett melós, ha elvégez egy tízhónapos tanfolyamot, felvétel nélkül beiratkozhat felsőfokú iskolára. Na mit szólsz hozzá?

Berényi Sanyi többször végigsimitotta dús fekete haját és hosszant belebámult a mögöttük kavargó porba, melyet a gépkocsik vertek fel az országúton. Majd a másikhoz közelhajolt, hogy a motorzúgástól jól hallja az, amit mond.

— Ez az Colos. A kormány leteszi sokszor a garast. Csak aztán van, ahol ímmel-ámmal csinálják vagy visszájára fordítják a dolgokat.

— Mi van, pajtikám? Mintha búval bélelt lennél.

Berényi Sanyi elnevette magát, márcsak azért is szeret együtt lenni Colossá! mert nem ficamodott ki a nyelve azután, hogy mérnök lett.

— Pajtikám, ez nem érdem. A nyelv az emberek érintkezési eszköze. & nem keresztrejtvény,

amely szórakoztat, amíg a kockába beírom a megfelelő szavakat. Az már időrablás, ha egy felszólítást azért kell újra és újra olvasnom, hogy megértsem, mit akar mondani. Az persze igaz, hogy a közérthetőség a gondolkodó emberek világa.

—- Ügy érted. Colos, hogy a restek szövegelnek nya- katekerten?

— Másként nem is érthetem, pajtikám

Berényi Sanyi egyetértőén bólogatott, bizony ez így van mindenben. Mert nyakát lehet tekerni bárminek. Ismeri Colos, milyen szándék van abban, hogy a szellemi munkára alkalmas melósok megszerezhessék a szükséges ismereteket. Éppen az elébh beszélt neki a Miniszter- tanács döntéséről. És mint Colos tudja, a tanulóéveken kívül, tíz éve eszterga! Aztán arra gondolt, mivel elvégezte a gépipari technikumot, jelentkezik az eeyetemre. Jelentkezett Is. És mit gondol Colos, mi történt? A szükséges pontszámnál eggyel kevesebbet kapott. Természetesen emiatt nem vették fel. De nehogy csak magáról mondja ezt, mert még majd azt hiszi, hogy haza- beszé! Itt van a szaktársa, Jóska. Vele járt a technikumba és a legjobb tanuló volt. Köpte az anyagin *s kettővel kapott kevesebbet a szükséges pont- számnál.

Demeter Lajos nyelt

egyet, hát bizony olykor

nehéz eligazodni. Közben azon törte a fejé! mivel vidítsa fel társát. S eszébe jutott a saját esete, amit úgysem mondott még el Sanyinak, mert nem került eddig szóba. És rácsapott annak a combjára. Sok furcsaság történik az emberre! ö az általános iskola befeiezése után erdészeti technikumba jelentkezett. És majd csak későbben derült ki, miért nem vették fel. Nagyon fájt neki, hiszen az volt minden vágya, hogy olyan iskolába kerüljön, ahol a növényvilággal bőven megismerkedhet. Aztán az apja találkozott az egyik kertészeti technikum igazgatójával és elpanaszolta annak az esetét,

aki megértő volt és felvették. Eltelt fél év. amikor az apjának elmondta az igazgató, hogy miért is

nem vették fel az erdészeti technikumba. Egyszerűen azért, mert a jelentkezést lápjára az orvos azt legyezte be, hogy mezőgazdasági munkára alkalmatlan. Persze a jelentkezési lapot sem az apja, s«r. 6 nem láthatta.

— Úgyhogy Dajtikám. ha aíkkor nem találkozik apám azzal az igazgatóval, nem lennék mérnök. Lehet, az orvos azt nézte, hogy vékony dongájú vagyok. De hát apám is az, és most ötvennégy éves korában is bírja a paraszti munkát.

— Aztán Colos, az az igazgató nem tévedett? — nézett rá kérdőn Berényi Sanyi. — Alkalmas vagy mezőgazdasági munkára?

Demeter Lajos egy pillanatra tágra nyitotta a szemét, majd kitört mindkettőjükből a nevetés. Majdnem el is harapták a nyelvüket, mert a gépkocsivezető hirtelen fékezett a pártház előtt.

Hosszú volt ez a nap, hajnal négy órakor keltek, mert öt órakor indultak a gyakorlótérre. Most este hét óra volt.

Miután leugrottak a tehergépkocsiról, és megigazították hátizsákjukat, elindultak haza. Az útba eső Kalmár Tibor gebines kocsmája előtt Berénvi Sanyi megállt és fejével intett a söntés felé, menjenek be egy pohár sörre, mert már nagyon kiszáradt a torka.

— Nekem is — mondta Demeter Lajos és bementek.

A pult mögött álló Kalmár Tibor, amint meglátta őket, hangosan köszönt.

— Jó estét, jó estét elv- társak! Már mérem is — s összefogott két sörös- korsót a füléné! — Egy kis hideg sört, ugye? — nézett rájuk kedélyesen. Azok bólintottak. hogy igen. — Bizony kérem, ilyen veszekedett hőség után jólesik az.

Miközben eresztette a korsókbh a sört, megállt a kocsma előtt egy gumikerekű stráfkocsi. Az egyik fuvaros volt vele. Szénporos arcát alig dugta be a söntésajtón, máris odakiáltott Kalmár Tibornak.

— Egy deci szilvát!

— Azonnal, kérem! — húzta le egy fakéssel a söröskorsókról a habot, majd még egyszer megeresztette

Egy ifjú barátnak

Hangyás! Lajos

Az. örök lázadások naponta felszakadó sebét igyekszel rejtegetni.

Vágyak és ösztönök

vérpezsdítő dühe hajt,

hogy leigázd a megkívánt valót.

Elaprózod — parányi örömökért — tettre-mozgató hatalmas akaratod.

Mindent látsz, mindent észreveszel, mint lecsapni készülő sas. de mennyit őrzői a lázadásból, mondd, későbbre mennyi marad?! Lesz-e erőd, ha tettek kellenek, vagy akkor is, mint ma ifjúságod mosdővizében reggelente meglesed arcod pattanásait, s húszéved szelében az örök lázadások naponta felszakadó sebét igyekszel jól elrejteni?

a csapot aztán odatolta a korsókat Berényi Sanyi és Demeter Lajos elé. Azok mindjárt félig le is húzták a sört.

— Mi újság, mi újság? — hadarta és közben kimérte a fuvarosnak a deci pálinkát.

— Ma is emelgettem meg lapátoltam eleget — mondta a fuvaros. — Hordom a téli tüzelőt. — Aztán felhajtotta a deci pálinkát.

— Bizony, kérem, ilyen nehéz munka után jólesik a snapsz. öntsek még egy pohárkával?

— Öntsön, de gyorsan, mert öt mázsa szén még fent van a kocsin és ma este ,várják.

Kalmár Tibor teleönt ötté pálinkával megint a fuvaros poharát, aztán emezekhez fordult, mert az közben ki is fizette az ital árát.

— Upve, kérem, jó friss a sör. Én kérem, arra nagyon ügyelők, hogy a vendégeim meg legyenek elégedve. Parancsoljanak még eggyel; amint látom, a szolgálatot már letették.

Berényi Sanyi bólintott, hogy igen. A fuvaros közben elköszönt. Kalmár Tibor még akikor is integetett annak, amikor az már

Mihalik Jenő

Fűzfák

meghúzta a gyeplőt és rászólt a lovakra: „Gyi”. Aztán magának is eresztett egy pohár sört.

— Egészségükre! — emelte meg a ptoharát.

— Jól megy az üzlet? — kérdezte a gebinest Berényi Sanyi.

—Nem törődök most azzal, kérem — mondta olyan örömmel, mintha el • akarna repülni. — Túl vagyok életem legnehezebb gondján. Egyetlen fiamat, Tibit felvették az egyetemre. Bizony nagyon jó a kormánynak az az elve, hogy minél több fizikai dolgozó gyereke kerüljön a főiskolákra. Mert kérem, nagyon fárasztó ám itt egész nap talpalni és emelgetni a sörös hordókat.

Demeter Lajos meghúzta a második korsó sört és rávillantotta a szemét Berényi Sanyira. Az Is utánanyúlt a korsónak és lassan az ajkához emelte. Kalmár Tiborból pedig ömlött tovább a szó. nem akar semmi olyat mondani, ami a ptolitikusokra tartozik, mert 6 soha nem politizál. Neki az üzlettel kell törődnie, csak megemlíti, hogy a Kincses gyereket nem vették fel. Az 6 fiával járt az a gimnáziumba. Jobb tanuló volt. mint Tibi fia, de a szükséges pontszámhoz egy hiánvzott neki, hogy felvehessék. Tibi fia mondta, hogy jól szerepelt a felvételin. Qnnan tudja, hogy egyszerre voltak felvételizni. De úgy látszik, sokat nyom a latba, ha valakinek az apja fizikai dolgozó. Igaz, a Kincses gyerek apja is az volt valamikor, téglagyárban az égetőkemencénél dolgozott. De hát évekkel ezelőtt. Most a szakszervezetnél valamilyen ti tikár, vagy ilyesmi. Olyan kommunista is az, mint egy hithű katolikus, aki inkább lemond egy üzletről, mint a miséről. Ö nem tudja, mi lett volna vele, ha a Tibi fia úgy jár, mint a Kincses gyerek.

Megitta a sört és kiöblítette a poharat. Majd elgondolkozva szólt.

— Hogy milyen sokat jelent egy ptontocska.

— Nagyon sokat >— jegyezte meg Berényi Sanyi Aztán Demeter Lajpçsal elmentek haza