Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-19 / 219. szám

Nyugdíjasok — megannyi értékes ember!

Augusztusi adatok szerint több

mint egymillió „saját jogú” (öregségi, rokkantsági) nyugdíjas él Magyarországon. Tehát csaknem minden tizedik ember. Fél budapestnyi, a legnagyobb megyék lakosságát meghaladó sokadalom ez, amelynek aránya előreláthatólag növekedni fog. Ez is bizonyító érve a statisztikusoknak: kedvezően

emelkedik az átlagos életkor.

Érthető tehát, ha valameny- nyien közügynek tekintjük e nyugdíjas-sokadalom gondját- baját. Számítunk rájuk, s az itjős, de még aktív lakosság „visszahívását” szolgálja például az úgynevezett ösztönző nyugdijrendelet. Megalkotói okos koncepcióval kettős eredményt értek el: segítettek a munkaerőgondon és a termeléstől már elbúcsúzó ttaknak is jelezték: szükség van minden tapasztalt kézre és koponyára. Aki korábban elköszönt, s akarva^akarat- lanul kilépett a munkás-közösségből, most fellélegzett: a búcsú korai volt. Bizalmat (s önbizalmat) kapott, és több szabad idejéhez életkönnyítő anyagi kiegészítést

A társadalom tehát (több más intézkedés mellett) ezúton is kifejezésre juttatta: kölcsönös épr- dek a nyugdíjasok reaktivjzálá- sa. S természetesen nem egyszerűen a hiányzó helyek feltöltéséről volt szó, hanem arról is (legalább ugyanolyan mértékben), hogy a munkahelyeken biztosítani lehessen a folytonosságot. Vagyis: nem elegendő a szakmát, hivatást — bizonyos ismeretek törvényszerű elavulásának kényszerére — újra és újra tanulni A tapasztalat sohasem avulhat el, és minden új kezdeményezés csak erre épülhet Jóllehet e közhelyszerű igazságot mindannyian tudjuk, — csak olykor elfelejtjük. Emlékezetfrissítésre is alkalmas tehát az immár jól bevált rendelet

A céltalanul és haszontalanul tengődő idős ember kategóriája megszűnőben van, mert a társadalom igényt tart rá. Ma már a nyugdíjas sem akar úgy élni tovább, hogy ne tudjon mit kezdeni magával, haszontalan álcselekvésekben felőrlődni, vagy valamilyen „dühödt” hobbyhoz menekülve, pótlékot keresve, létezni. Az az időtöltés sem elégíti ki az otthonmaradókat, hogy az utánuk jövők kizárólagos szolgálatával üssék el „még hátralevő” idejüket.

A fiatalabbaknak persze örömét okoz a sütő-főző-mosó-fel- vigyázó-takarító-sétáltató „mindenes”, ám a legönzetlenebb szülőnek, nagyszülőnek is kijár: legyen saját élete, nyugalma és munkája egyaránt. S aki még dolgozni tud: ez előbbi elfoglaltságai mellé (s részben helyette) szívesen vállalja a munkahelyi többlet-megterhelést. Újból egy közösség aktív részese lesz és nyugdíjkiegészítése nívósabb életvitelt jelenthet számára. Ehhez a „felfrissüléshez” persze hozzátartozik a kiegyensúlyozottabb életérzés, és betegségei, fizikai gyengülése ellenére — valósággal megfiatalodik.

S mi a helyzet a második, a rendszeres munkára már nem képes, „végleges” nyugdíjasokkal? ök sem maradhatnák magukra. Az idős ember számít minden emberi szóra, arcra, cselekvésre. Mert a figyelem — a rádióhallgatás, tévénézés, az olvasás stb. is aktivitás S a testi gyengeség még nem jelenti az igények végleges elapadását. Nyugdíjas klubok és családláto_ gatások jelzik a közösség törekvését. Tegyük hozzá: némelyik öregember ágyban fekvő betegként is közölhet tudást és tapasztalatot, sugallhat tartást, bölcsességet és életszeretetet.

Aki nyugdíjba megy, nem érkezett semmiféle elkülönített, öregeket kirekesztő külön világba. Hazánkban az életkortól függetlenül mindenki tevékeny tagja a közösségnek. A mi társadalmunkban az emberek értékmérője nem a születési anyakönyv dátumbejegyzése, hanem a társadalmi hasznosság Egymillió, javarészt életerős ember pedig még sok hasznot hozhat. Jelenlétük: érték. Az értékre pedig vigyázni kell. És viszonozni egész tevékeny életüket, erkölcsi és anyagi megbecsüléssel, tisztelettel.

w T.

Essíerke

»««•■••■ai

Okányba Igyekszik a szerkesztőség kocsija. A gépkocsi- vezető éppen „rárak még egy lapáttal”, amikor Sarkad és a cél között integető ember tűnik fel az út közepén. Megállunk.

— Összetört a sebváltóm. Nem tüdők tovább menni. Eltűnnék az utasaimat Zsadányba?

Egy pillanatig habozunk (időre megyünk, 10 kilométer a kitérő...,de az út- szélen álló taxiban észrevesszük az utasokat: egy fiatalasszony, karján pólyába csomagolt kis. baba. Mellettük idős asszony ül. Azonnal átsegítjük őket a kocsinkba és robogunk Zsadíny felé.

— Hány hetes?

— Hat — mosolyog a fiatalasszony boldogan.

— Nem éhes a

gyerek?

— De, biztosan. Reggel ötkor evett utoljára, most meg Il «on.

— Kislgny, kisfiú?

— Eszterbe — simogatja anyja az alvó gyermek homlokát.

— Lakás van?

— Anyósoméknál.

— Kiveszi a három évet?

— Nem dolgozom. A férjem nem engedi.

_f

— Azt mondja, mindig maradjak a gyerekkel.

— A férje hol dolgozik7

— Katona —

mondja sajnálkozva, aztán ismét felderül az arca: — Már

nem sokáig.

— Megélnek egy fizetésből?

— Azt hiszem, igen. Esztergályos. Elég jól keres. A család is segít.

A dédn&qymama közbeszól. Elmeséli a kilenc gyermekről szóló történetet, aztán hozzáteszi: a gyerek az úr a házban, de ez

mindig is így volt. ; így van ez jól.

— Mit szeretne \ Eszterkéböl?

— Ezt ' majd ő ! döntse el — vála- ; szol a fiatalasszony. •

Megérkezünk. A ! Vörös Hadsereg út- S ján porol a Polski. : A járda mellett asz- : szonyok figyelnek, a \ hangra még néhá- ! nyan kiszaladnak. | Piros tetős kis ház : előtt állunk meg. ; Eszterbe még most j is alszik.

— Nagyon jó gye- Î fék — mondja az : alig húszéves édes- : anya, és nyeli az ■ örömkönnyeket. Elé- • bük siet a nagyma- ■ ma., vidáman forgo- : lódik körülöttük : Morzsa kutya.

Ez volt a oyer- • тек első útja és « máris volt egy kis t zökkenő, de minden : jóra fordult, mert ■ Eszterbe állta a j próbát. Csak így ! tovább. Jó utat, Esz- S térbe !

Réthy István "

Könyvesboltban, ami még nincs

Rodlemé, a bolt vezetője Cjobbról) könyvet ajánl egyik törzs- vásárlójának, Tóth Imrénének.

DévaVánya főterén érdeklődünk, merre van a könyvesbolt? Mondják, hogy ott a sarkon, ahol befelé visz az utca a kultúrház- hoz. Ki van írva: kultúroikk- bolt. Szóval nem is egészen könyvesbolt ez a dévaványai, a járókelők mégis jól ismerik. Kiderül hamar, hogy nem véletlenül.

Kodier Gyuláné, a kultúrcikk- bolt vezetője örül, ha a könyvekről beszélhet, mert árulnak ugyan órát, ékszert, ajándéktárgyaikat, papírárut, füzeteket, játékokat, mindent, ami csak „kultúrcikként” elképzelhető, de a bolt egyik sarka az 6 legkedveltebb birodalma. Ez a sarok j a dévaványai könyvesbolt. Per- ' sze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a gyomai szövetkezeti könyvesbolt bizományi lerakata ez, és ilyen több is van itt a községben. Könyvet árul a vas-műszaki, a bútorüzlet, a háztartási bolt is, szép forgalmat bonyolít le az iskola, a gépjavító és a tanács könyvbizományosa, a „könyvesbolt” mégis Rodlernéé, i a sarkon, ahonnan a kultúrház- hoz visz az út.

— önálló üzlet volna jó — mondja, miközben egész kis körképet fest a dévaványai könyv- terjesztésről — olyan önálló bolt, ahol csak könyv, paipír és írószer kapható. Egy ilyen boltot vezetni, ez lenne álmaim netovábbja !

Mondja még, hogy két éve került a bolt élére, de tíz éve már, hogy itt dolgozik. „Szeretem a könyveket és a papírárut, még egyszer тоцфтп, ne haragudjon: jó lenne ebben a nagy községben egy önálló könyv-papír üzlet!”

Több száz kötet között válogathatnak a vásárlók, havonta átlag 3-Г-4 ezer forint a forgalom. Ez mintegy 80—100 kötet, de Rodlemé szerint sokkal több lehetne, ha több lenne a könyv is. Egyszóval: nincs elég ela3- nivalója! Ez a panasz, ez a probléma szinte mindenütt általános. Nincs olyan könyvesboltvezető. aki elégedett lenne a készletével, aki. elég könyvet kapna a különösen keresettekből. Rodlemé is sorolja, miből I van kevés miféle könyveket keresnek hiába az olvasók. Kevés például az útikönyv, háromszor, négyszer annyit eladna belőlük, kevés a mezőgazdasági szakkönyv is, különösen azok, amelyek a ház körüli tennivalókká1, kertészkedéssel, kisállattenyé téssel foglalkoznak, adnak jó tanácsot. A lexikonok is hiányoznak a bolt könyvkészlétéból, egymás után kénytelen nemet mondani az érdeklődőknek.

— Különben az a módszerem, hogy rendszeresen összeírom azokat az új könyveket, amelyekről gondolom, hogy érdeklődést keltenek majd. Ezekből igyekszem időben eleget rendelni és felhívom e törzsvevők figyelmét is: ez és ez a könyv hamarosan megjelenik! Mert egész vevő törzsgárdám van, mondja, róluk nagy figyelemmel gondoskodunk.

A törzsgárda tagjai közül éppen a boltban vásárol Tóth Im- réné, a szolgáltató ktsz fényképésze, mert meghallotta, hogy nemrég érkeztek új könyvek a kultúrcikk-boltba. Viszi a Világ- Irodalom remekei sorozatból Ivó Andric Híd a Drináin című regényének két kötetét, vesz még hozzá egy Dumast is. az Emma Lyonná-t. és Dosztojevszkijtől a Bűn és bűnhődést.

A többi állandó vevő csak

KPM Közúti Igazgatóság,

Békéscsaba felvesz gyakorlattal rendelkező

GÉPÉSZTECHNIKUST

TMK ELŐADÓI

MUNKAKÖRBE

Fizetés megegyezés szerint Jelentkezés: Az igazgatóság gépcsoportvezetöjénél. Békéscsaba, Szabadság tér 7—9. II. em. 217.

szóba kerül ezúttal, az ismerkedés elmarad. Közöttük is nagy tisztelettel szól Rodlemé Somogyi Gyulánéról, a tsz könyvelőjéről, Gyáni Sándomé- ról, aki gondozó a ványai szociális otthonban, és nagy könyv- barát, Kovács Jánosné könyvi- kötőről aki havonta 1 000 forintért vásárol, és dr. Papp Gyuláról, a termelőszövetkezet jogtanácsosáról, aki szintén rendszeres vendég a boltban.

Persze, Rod’lerné fcönyvszere- tete sem véletlen. Meséli, hogy már gyermekkorában rengeteget olvasott, aztán, amikor már pénzt keresett, nekilátott könyvtárat gyűjteni. „Megvettem eddig mind az öt világirodalmi sorozatot, és kedvenceim azok a könyvek, melyek híres zeneszerzők életét beszélik el regényes formában...”

Végül az ősz,- megyei könyvhetek. Esemény lesz a dévaványai kul tú rci kk-bol fcban is. és minden bizományosnál, Rodler- rté két munkatársával: Elek

Miklósnéval és Szűcs Rózsikéval jóval a kcnyvhónap előtt megkezdték a propagandát. Plakátokat is kémek a gyomai boltból, könyvjegyzékeket küldenek ki a törzsvásárlóknak és olyanoknak is, akik még ritkábban vesznek náluk könyvet;

Egy művésztelep, két tárlat. Az V. Gyulai Nyári Művésztelep terméséből, két tagjának — Horváth Lászlónak és Pongrácz Zoltánnak — eddigi alkotásaiból a Népművelési Intézet Gyula Város Tanácsa és az Erkel Ferenc Múzeum rendezett kiállítást.

A két festő képei kivonatként viselik magukon világosságukkal, színgazdagságukkal a művésztelep légkörét. Pong- ' rácz Zoltán olajképein az avantgarde szinte valamennyi stílusjegyét megtalálhatjuk. Átlós bontásai, kivonó és ősz- szeadó színkeverései Tokaj, Sárvár, Gyula tájainak életét, nyugalmát sugározzák. A hat festményből álló akvarell- sorozat témája a Művésztelep városa.

Horváth László portrékat, csendéleteket, tájakat fest. Képeinek mérete összehúzott, a miniatúrák kicsisége azonban formai előnyt ad — szokatlanul — művészetében. Erre a legjobb példa a Mendei téglagyár című két apró képe: a táj ölelésében meghúzódó gyár a tartalmi jelentőségétől fogva kitágul, kiszélesedik a néző előtt.

A művésztelep tagiéinak nyári termését bemutató tára bolt könyárusito-sarkában apró kiállítást rendeznek az őszi megyei könyvhetek alkalmából érkezett legújabb könyvekből. Szó van arról is, hogy október egyiv vasárnapján sátrat állítanak fel a bolt előtt, és ott árusítanak. „Szívesen vállaljuk a vasárnapi munkát, a könyv- terjesztésért tenni valamit, jó érzés!” Ez a véleménye a beit dolgozódnak.

És a gondjuk, amiről már az előbb is szóltunk: több és több könyvet kémek! Realitás, hogy két-háromszorosára növelhetnék a könyvforgalmat, ha lenne miből. Az igazán keresett könyvek napok alatt elfogynak, utánpótlás szinte semmi.

Azt hiszem, valóban nem volt véletlen, hogy a ványai főtéren azonnal tudták, hol a könyvesbolt, pedig nincs ás még olyan ebben a községben. Szeretnék, ha lenne, és feltehető, hogy a dévaványai ÁFÉSZ vezetői is gondolkodnak már azon, hogyan lehetne teljesíteni ezt az igényt, hiszen a könyvek terjesztése egyik legszebb és legfontosabb dolgunk. A tudást, a művelő- , détst terjesztjük velük, hogy mind többen találjanak rá a hű barátra, a könyvre.

' Sass Ervin

lat „félkész termékeket” sorakoztat fel. Tanulmányok, krokik, vázlatok, skiccek sorozata a kiállítás. S a várt hatást el is érték a rendezők: a látogató a tanulás, a továbbképzés, a permanens alkotás műhelytitkait ismerheti meg. így a két kiállítás között ez a legszembetűnőbb, bár nem kritikai következtetésekre alkalmat adó különbség, hiszen a két festő önálló tárlatán a kész képek sorozatát láthatjuk...

A művésztelep résztvevői a festészet és a grafika valamennyi eszközét igénybe vették. Mozgó, forrongó, változatos a kiállított kollekció, s talán egy-egy bemutatott alkotás önmagában el is vesztené jelentőségét a többi jelenléte nélkül. Pataki Ferenc akvarell- és tus-vázlatairól Gyulai Béla és Tömpe Emőke napsugarak szobabelsőjükig; Meggyest Éva portré-tanulmányaitól. Ungvári Mihály aktjaiig: a kiállító

művészek alkotásainak összessége megnyugvást jelent я fűzőnek. Tartalmi és formai összgazdagság. amely a hétköznapjainkat szépíti meg, élményt, nemesedést biztosít az ecset, a ceriiza, a festék erejével,

N. L.

Az V. Nyári Művésziéiep kiállítása a gyulai várban