Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-16 / 217. szám
8зяЙ1»пйИ1 1£яЯ V\. Felszabadulási EtnléUtersenyt Megmártóstunk a Japán-tenger sós vizében Kati a stégen ült a ladányi híd alatt, lábait a Körös vizébe lógatta és legjobb barátnőjével, vendéglátójával, Szabados Icával élvezte a nyárutó melegét. az „aranyszabadság’' utolsó óráit Szathmári Katalint — képünkön—, a Gyomai TK röp- labdázóját a ladányi Körös- parton találtuk meg, néhány nappal azután, hogy hazatért a „Nagy Portyáról”, a Koreai NDK-bol, ahol a magyar válogatott tagjaként az Ifjúsági Barátság Versenyen vett részt Kati remek riportalanynak bizonyult és a félórára tervezett interjú — kettőre sikerült, de ki figyelt a déli harangszóra, végtére is Békés megyei sportegyesület tagja, 10 ezer kilométerre a Viharsaroktól — még sohasem képviselte a magyar színeket. És egy tíznapos, mozgalmas túra eseményeit — nem lehet csak úgy, .kutyafuttában” elmesélni. De, még mie’őtt a távol-keleti tapasztalatokról s arról faggattuk volna az ifjú „világutazót”, hogy sós volt-e a Japán-tenger vize — már a rend kedvéért is — játékos pályafutásának kezdetéről, az első szárnypróbálgatásokról kér. dezgettük. 1 — Odahaza azt hallottam, sportcsalád vagyunk. Édesapám bokszolt, síelt, focizott, nővérem futott, kézilabdázott. Az általános iskolában engem is érdekelni kezdett minden, amj a sporttal kapcsolatos. Pelesz Béla vitt le a röplabdapályára, s ott ismerkedtem meg edzőmmel, Szmolnik Lajossal. Az első siker hamar jött, 1970-ben Szegeden az úttörő olimpia országos döntőjében — ezüstérmet szereztünk. Tímár Évával együtt kerültünk az NB II-es keretbe. i — Mikor fedezték fel a válogatók? — Tavaly Székesfehérvárott, az országos középiskolás bajnokságon я gyomai gimnázium együttesével bronzérmesek lettünk. Ott látott meg dr. Koteis Gyuláné, a nagyválogatott vezetőedzője. Őri Tamásné, az utánpótlásgárda mestere. Meghívtak a dunaújvárosi edzőtáborba, ez év tavaszán Tatán a nagyválogatott kerettel alapoztunk. Nehéz hetek következtek, mert a Sabaria Kupára készültünk s rengeteg edzésre kellett utazni. Sikerült bekerülnöm a szombathelyi tornán az U-válogatottba. Szerepeltem a jugoszlávok el’en is, de amikor az IBV-re készülő keret Bukarestbe utazott, nem mehettem velük, mert leütött lábamról a fekete himlő elleni védőoltás, amelyet a koreai út előtt kaptunk. — Most ugorjunk tízezer kilométert! — Hát... szép kis ugrás volt. Először ültem repülőn, s hihetetlen lámpa lázas voltam. Sztrogoff Mihály útján repültünk, leszálltunk Irkutszkhan, Omszkban, aztán 16 óra múltával Phenjanban landoltunk. Csodálatos volt a fogadás — két okból is. Legalább 500-an vártak a reptéren, zúgott я taps, villantak a vakuk, mindnyájan kaptunk egy-egy gyönyörű virágcsokrot, s mi közben — alig álltunk я lábunkon, patakokban folyt rólunk a víz, mert a meleg 40 fokos volt. — Hogyan sikerült az akklimatizálódás, hogy érezték magukat? Milyen volt a koszt? — Csodálatos szállóban laktunk, fent a kilencedik emeleЦ Шштшш. 1973. SZEPTEMBER 16 ‘ ten. Remek volt a légkondicionálás, a kiszolgálás. Ha éhesek voltunk, még este 11-kor is kaptunk egy kis harapnivalót. Az étkezés... hát... azt nem a mi gyomrunknak találták ki! A 10 —12 fogás rákból, csigákból, csíráztatott babból, effajta dologból állt. Levest az étkezés közepén tálaltak — hidegen. Persze, a sültcsirkére, a halra ráismertünk. Így rendszerint — ennél kötöttünk ki. Mert aki nem- így tett, megismerkedett — az ambulanciával. A koreaiak hihetetlenül vendégszeretők! Csak éppen az zavart bennünket, hogy még я tizedik napon sem tudtuk: kivel mikor beszélgettünk. Számunkra annyira egyformák voltak az arcok! A férfiak sötét nadrágban, fehér ingben jártak, a nők zöld szoknyát, fehér blúzt vagy lila blúzt és zöld szoknyát hordtak. Mintás ruhát ekyet sem láttunk. Babakocsit sem, mert az asszonyok hátukon viszik csemetéiket. — Halljunk valamit a tornáról? — Három napon át szoktuk a légkört, edzettünk, készültünk. Kubát kivéve valamennyi szocialista ország indította válogatottját. Két csoportot alakítottak a rendezők, majd az azonos helyen végzett együttesek küzdöttek a helyezésekért. Csoportunkban а IV. lettünk, legyőztük Bulgáriát, viszont a többi találkozót elvesztettük. Csapatunk végül is a 7 helyen végzett. Én a hat mérkőzésből négyen kezdő ember voltam, a bolgárok ellen ment legjobban a játék. Ekkor dicséretet is kaptam edzőnktől. Őri Tamásnétól. — Milyen szakmai tapasztalatokat gyűjtött? — Az IBV-t a hazaiak nyerték, de a vietnami csapat is ragyogó, tipikus ázsiai röplabdát játszott, ők bizony előttünk járnak! Eddig azt hittem, hogy az ütőké a világ, de most láttam, hogy a feladók és a mezőnyjátékosok is mennyi mindent tesznek a győze'emért. Megcsodáltam я maga* növésű szovjet lányokat, akik „colosságuk” ellenére is mindig és időben tudtak lemenni a parkettre! Nagy hatással volt rám я koreaiak szellemes játéka, a soksok remek variáció és az, ahogy emelkednek. Mérkőzéseinket minden alkalommal 8 ezer néző előtt, a csodálatos sportpalotában játszottuk. Hihetetlen, hogy mennyire szeretik a koreaiak ezt a sportágat! Azt nagyon sajnáltam, hogy a kubai Mercedes Perez — akivel a szombathelyi torna óta angolul levelezek Nelly Bamett közvetítésével — nem volt ott! Ez a barna kislány я játékos-ideálom! Csak 172 centi magas, de 120 centit emelkedik! Mondhatom, szívesen cserélnék vele! — Most meséljen arról, milyen volt a tenger? — A torna után zűrök voltak a hazautazással. A hétfőn induló gépen csak egy csapat számára volt hely. A szerencse a lengyeleknek kedvezett, ők utaztak, mi maradtunk. Kárpótlásul elvittek minket a Japán-tenger partjára, Vönszanba. Az egész olyan volt, mint egy filmben! Szobánk a tengerre nézett, csodás volt a napfelkelte, ragyogó — a valóban sós — víz. Már megszoktuk a vég nélküli ebédeket is, viszont egyre jobban elővett bennünket a honvágy. Mondogattuk, hogy még szívesen törülgetnénk is, csak már otthon lennénk! Hogy jobban teljen az idő —. nagy, közös éneklést rendeztünk sportharátainkkal. Én a debreceni Bárdi Gyöngyivel csárdást táncoltam, cigánydalokat énekeltem. Aztán az ágylepedők helyettesítették a kimonó- kát, s koreai táncokat lejtettünk. A jókedv viszont akkor csapott igazán magasra, amikor megtudtuk, hogy másnap — csütörtökön — utazunk haza! — Idehaza hogyan fogadták? — Amikor megjöttem, hoztam madárlátta, koreai cukrot a lányoknak, meg 1 üveg konyakot, Kimentem az edzésre, ők kérdeztek, én meséltem. És azóta is azt teszem — a család pőrében! — És a járási, községi sportvezetők? A klubvezetőid^ Ök érdeklődtek-e a nagy útról? Fo- gadta-e a GYTK elnöksége? Mert ez — úgy szokás! — Fekete Laci bácsival, tanárommal találkoztam. Ő érdeklődött, s gratulált. De azt nem tudom, hogy jelenleg milyen funkciót tölt be a klubnál. Mert már nem fociedző — az egynél... — És most — hogyan tovább? — Negyedikes gimista vagyak. Tavaly négyes volt az átlagom! Szeretnék továbbtanulni. Álmom — a Testnevelési Főiskola! Persze addig még le kell érettségizni is. A röplabda? Ott vagyok minden edzésen. Szabadidőm? Az — nincs! „Bringával” járok az iskolába, edzésre. Ez napi 12—14 kilométer. Láberősítőnek — megteszi! Szórakozásra — nem sok időm marad. De azért meghallgatom a Bergendyéket, Koncz Zsuzsát, az LGT-t. meg Cliff Ri- chardot. — Csodás volt ez az év — mondta búcsúzóul Szathmári Kati. — Felejthetetlen a koreai út! És most — hadd mondjak köszönetét edzőmnek, Szmolnik Lajosnak, akinek fáradságos munkája, törődése nélkül — nem lehettem volna tagja az IBV-csapatnak! Azért dolgozom szorgalmasan az edzéseken, hogy az augusztusi utat kövesse majd több, s a mi kis kollektívánk, a GYTK — minél jobban szerepeljen az NB Il-ben! Machalek István Rangos mezőny rajtolt Battonyán A battonyai VT. Felszabadulási sakk-emlékverseny ünnepélyes megnyitójára pénteken este került sor a Nemzeti vendéglő klubhelyiségében. Bajusz György, a járási sakk szakszövetség elnöke köszöntötte a megjelenteket, azután Eng\ Illés, a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Ismertette Battonya múltját, jelenét, szólott a jövő terveiről, célkitűzéseiről, majd a VI. emlékverseny résztvevőinek sikeres szereplést kívánt- A sakkozók egy perces néma felállással emlékeztek a szolnoki Székely Sándor levelezési mesterre, tábla melletti mesterjelöltre, aki nevezett az emlékversenyre, de néhány nappal ezelőtt — 66 éves leprában — hirtelen elhunyt. Koppányi István, a Budapesti VSC üdvözletét tolmácsolta, majd Verse- czi Vilmos versenyvezető megejtette a sorsolást. Ennek alapján a következő párok ültek asztalhoz, és az alábbi eredmények születtek: Kiss Ferenc (Oh. Üveggyár) csillagos I. o. — Balogh Sándor (Debreceni Spartacus) mesterjelölt о—1, Lázár György (Szolnoki Olajbányász) csillagos I. o. — Koppányi István (BVSC) mj, függő, S. Nagy László (Bcs. Előre Sp) cs. I. o. — Rágó László (Sz. Olaj.) mj. döntetlen. Varga József (Battonyai SZSE) I. o. — Szántó István (Bcs. Előre Sp.) mj. 0—1, Baçsur Imre (Oh. Kinizsi) mj. — Mizsey István (Sz. Olaj.) I. o. döntetlen, Horváth Péter (Oh. KiД hét válogatottjai Labdarúgás^ NB ОТ. Délkeleti csoport. Békés megyei válogatott; F rák (Oh. Kinizsi) — Magyar Gy. (Szarvasi FSSC), Gajd-ое (Szarvasi FSSC), Kiss (Sarkad), Otott (Gyulai SE), Szatmári (Dózsa SE), Bélteki (Gyoma), Laczó (Bcs. Agyagipar), Réti aki (Bcs. Agyag- ipar), Vasvári (Gyulai SE), Kádár (Dózsa SE&. Megyei I. osztály : Gaásó (Szeghalom) — Vinkovics (Endrőd), Ko- larovszki (Szalvai SE), Szatmári <Mh# MEDOSZ), Paul-0 (Mezőbe- rény), Baracsi (Bcs. Vasas), Gyi- mesi (Gyulavári), Bánszki (Battonya), Csordás I. (Mh. Cukorgyár), Balogh (Mh. MEDOSZ), Vizér (Fü- zesgyarmat). A В-csapat: Hajdú (Endrőd) — Aie (Battonya), Latyák (Füzesgyarmat), Molnár I (Doboz), Fe- tegyi (Bcs. Előre Sp. П), Trajer (Mezők ovácsháza), Szalai (Szalvai SE), Kónya (Mh. MEDOSZ), Csendes (Szeghalom), Kiss T (Bcs. Előre Sp. П), Hódi (Bcs. Előre Sp. nizsi) mj. — Annus István (OÍ). Kinizsi) mj. függő. Bajusz György (B. SZSE.) I. o. — Bánszky János (Bcs Építők) mj. függő. Viktor Sis- kov (szovjet) mj. — Gál József (B. SZSE) I. o. 1—0. Juhász 'Béla (Szegedi VSE) mj. — Lagzi György (Muronyi MEDOSZ) 1. о. 1—0. So- mogyvárl István (B. SZSE.) I. o. — Tószögi Pál (Bcs. Építők) mj. 0—1. Bokodi László (Sz. Olaj.) I. o. — Petró József (Bcs. Előre Sp.) mj. 0— 1. Herczeg Oszkár (BVSC) mj. — Laposnyik András (B. SZSE.) I. o. 1- 4. A mai nap kiemelkedő Békés megyei sport- eseményei : Atlétika. A városi TSH területi versenyének második napja, Békéscsaba, Kórház u., 9.00. Sakk. A VTt. battonyai felszabadulási emlékverseny harmadik napja. Nemzeti vendéglő, 9.00. Kézilabda. NB I B. Bcs. Előre Spartacus—Tatabányai Volán, férfi. Ю.Э0. NB П. Férfiak. Szarvasi FSSC—Tiszaföldvár, 10.30, Oh_ MEDOSZ—Kecskeméti Építők, 10.00. Nők. Bcs Konzerv—Bcs, Előre Sp.. Konzerv-palya, 9.Э0. Lovaglás. A területi és a megyei bajnokság Ш. fordulója, második nap. Békéscsaba, Szabadság Tsz, Csanádapáoai úti pálya, 8.00. Labdarúgás. NB II. Bcs. VTSK— Szabó Lajos SE, Kórház u„ 14.00. NB III. Oh. Kinizsi—Kiskunfélegyházi Vasas, 15.00. Bcs. Agyagipar— Dózsa SE, 15.00. Gyulai SE>—HÔD- GEP SK 15.00(1). Röplabda. NB П. Bcs. Előre Sp.— Dunaújvárosi Kohász, női. Deák u., 10.00. Kosárlabda. NB П. Szarvasi FSSC—Tipográfia, női, 15.30. Modellezés^ 1П. Körös Kupa sza- badonrepülő verseny, Békéscsaba, repülőtér, 8.00. /Vő! foci A békési járási női kispályás labdarúgó-bajnokság legutóbbi eredményei e'z€k voltak : Mezőmegyeri TSZSK—Békési ÁFÉSZ 0—7, Köröstarcsa—Tarhos 0—7, Muronyi MED OS Z—Mező b erény 3—2. A bajnokság góllövőlistájának élcsoportja: 21 gólos; Mező Katalin (Békés), 13 gólos: Szekeres Katalin (Békés), 10 gólos; Kósa Erzsébet (Murony), 7 gólos: Albert Éva (Mezőmegyer), 6 gólos: Várhegyi Mária (Mezőberény), Minya Anna (Murony). A bajnokság állása: 1. Békési ÁFÉSZ 7 7 — — 36—8 14 2. Muronyi MED. 7 S — 2 19—12 10 3. Tarh. Egyetért. 7 3 1 3 17—15 7 7. Mezőmegyer 7 3 1 3 14—17 7 5. Mb. Szőnyegsz. 7 3 — 4 15—15 6 6. Bcs. Hűtőház t> 1 1 4 5—20 3 7. Köröstarcsa 7 — 1 6 6—25 1 Felhívjuk I>évaványa lakosságának figyelmét, hogy az Árpád úton épült- 23 lakás részére fektetett földkábelt feszültség alá helyeztük! A berendezés megközelítése és érintése életveszélyes! Békés megyei Állami Építőipari V. Békéscsaba
