Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-02 / 205. szám
Eészvéíei a meté§ben= nagyobb felelősiéjrérzet fl Békéscsabai Építőipari Szövetkezet vezetési munkastílusából fl vezetői magatartás nagymértékben befolyásolja a mun. Ikastüust, a politikai és gazdasági feladatok megvalósításáért folytatott munkát. Az a vezető, aki régi ismeretei alapján csupán rutinból, valamiféle elbizakodottság érzésétől vezéreltetve, hogy: „úgy ismerem a területemet, mint a tenyeremet” altar irányítani, az valahogy emlékeztet Kádár elvtárs jellemzésére: „Ráül a légy a ko- csirúdra, és azt hiszi, 6 húzza a kocsit”. Mint ahogyan az erdőben js nőnek a fák, úgy az adott helyen élő emberek gondolkodásmódja is változik és nincs I olyan vezető, aki az emberi gondolkodást meghatározó folyamatokat minden időszakban helyesen tudná megítélni csupán a régi ismerete alapján. Az ismereteket újra meg újra meg kell szerezni, azokat is, hogy mi van egy-egy közös probléma kapcsán a fejekben, annál is inkább, mert valamennyi közös problémát, legyen az politikai, vagy gazdasági természetű a helyi adottságokból kiindulva, a helyi cselekvő j emberekkel lehet csak megva- ! lósitanl. Ezt vallja a Békéscsabai Épi- ! tőipari Szövetkezet párt- és gazdasági vezetése, amikor az; általános elvektől indíttatva a helyi " konkrét tennivalókat, a ; helyi cselekvés kialakítását j azokkal együtt emeli ' döntésre, \ akikre végeredményben hatni kell a gazdasági munka eredményesebb megvalósításában. Magyarán : elhatározták, hogy a szakmájukat, feladatkörüket jól ellátó munkásokat bevonják a szövetkezet gyakorlati, operatív vezetésébe, ezzel is elmélyítve tulajdonosi szemléletüket Mondjanak véleményt — konkrét munkaterületük dől- gozóinak tolmácsolásában — ] segítsék ja. szövetkezet, közvet- j len brigádjuk, sőt valamennyi ] tagtársuk munkáját; ne huny-, janak szemet a technológia megsértése esetén, az üzemszervezés helytelensége láttán, törekedjenek az egészséges, jó szellemű munkamorál kialakítására brigádjukban, az egész szövetkezetben. Bevonásuk a vezetésbe a munkások nagyobb felelősségét is példázza, hiszen az így hozott döntések egyben saját döntéseik is. Az augusztusi vezetőség ülésen — a szövetkezet 190 tagú kollektívájának öttagú vezetősége van — már meghívottként jelen volt Oravecz Endre kőműves szakmunkás. A megbeszélés témáit napokkal előbb ő is megkapta írásban, tehát elegendő ideje volt konzultálni szaktársaival, hogy közös véleményt vigyen egy-egy napirendi ponttal kapcsolatban a vezetőségi ülésre. Fizikai munkás nincs ebben az öttagú választott vezetőségben, s bizony előfordult korábban, hogy éppen emiatt a vezetői döntések kialakításában nélkülözték a munkásvéleményeket. Az első ilyen újszerű vezetőségi ülés bizonyította, hogy korábban is hasznos lett volna a munkások összehangolt véleményének meghallgatása abban a formában is, ahogyan augusztus 28- át tettéi az építőipari szövetkezetben. Hét napirendi ponthoz tolmácsolt igen hasznos észrevételeket Oravecz Endre. 1. Az építőipari dolgozók teljesítményelszámolását módosító javaslathoz és 2. a termedőállományú dolgozók premizálását tartalmazó előterjesztéshez. Mindkettőt ; a vezetőség fogalmazta meg az : általános irányelvek szellemében de már úgy, hogy a helyi sajátosságokat figyelembe vette. Nos, ennek ellenére, akadt még egynéhány olvan dolog, amire a vezetőségi ülésre meghívott munkás hívta fel a figyelmet. A teljesítménybér-elszámolásban (az építőipari szövetkeze- I tekre) az OKISZ normaidő- táblázatot dolgozott ki, ám ezt az adottságoknak megfelelően j kell alkalmazni helyileg. Ora- j vecz Endre a különféle kategóriák díjtétel-meghatározásá- { hoz tolmácsolta brigádja és saját véleményét, konkrét javaslatokat tett. Felhívta a vezetőség figyelmét, hogy a díjtételmegállapításnál ne csak magát a kivitelező munkát vizsgálják, j hanem e munkák előkészítését is, mert hiába alkalmaznak j akármilyen jó díjtételt, ha a munkák feltétele nem jó, meggebedhet a dolgozó, akkor sem tudja teljesíteni a normát. Ugyanakkor a nagyobb fizetési kategóriába sorolt dolgozóktól nagyobb legyen az elvárás is, hiszen azért kapnak magasabb órabért, mert többet kell, hogy adjanak érte. fl másik téma _ sajnos - a szövetkezet utóbbi években mutatott gazdaságtalan működése miatt újszerű dolgokat tárgyalt: a fizikai munkások és műszakiak premizálásának feltételeit. A javaslat szerint a ; munkafegyelem erősítését, a j munkaidőkihasználást, az | anyaggazdálkodást, a munka 1 minőségét egyaránt komplexen 1 szorgalmazó brigádok kaphat-, nak csak prémiumot, természetesen amennyiben termelési feladataikat százalékosan is jól teljesítik (amiért egyébként teljesítménybért kapnak). A tervezet szerint egy-egy tíztagú brigád 3—7000 forintot érhet el prémiumként a munka átadásakor. Felvetődött, hogy ki határozza meg az egyéneknek járó összeget. Oravecz Endre javaslata döntött: a brigádvezető és az egész brigád, amelynek tagjai tudják egymásról, hogy ki milyen munkát végzett, ezt az irodából nem lehet olyan jól eldönteni, mint magában a brigádban. És így demokratikusabb is. A prémiumfeladatokkal kapcsolatban volt még egy jelentős észrevétele Oravecz Endrének, az állásidők lecsökkentésére. Elmondotta, hogy nemrég a műszaki vezető tájékoztatta őket, hogy egész évre le vannak kötve a munkáik, már az is tudott, hogy decemberben hová mennek a kőművesek. Nos, ezeket a munkákat napra, sőt órára is ütemezni kell — mondotta Oravecz. — Már előző nap tudnunk kell, hová megyünk és mikor az új munkahelyre megérkezünk, legyenek már ott a szerszámok is, ne várjunk azokra fél napokat, ahogyan ez sokszor előfordul. A bak megérkezik, de a bakhát csak délután jön. Gondoskodjon ilyen ütemezésekről is a vezetőség, és vonja meg annak a prémiumát, aki elmulasztja a munka jó előkészítését, ezáltal növeli az állásidőt, magyarán, kiveszi a pénzt a zsebünkből, akadályozza szocialista brigádjaink eredményes tevékenységét... A szocialista brigádmozgalom nemrégen szerveződött meg a szövetkezetben. Oravecz Endre féltő gonddal szólt róluk, szavaiból az csendült ki. nogv bűn volt eddig nem kihasználni a szövetkezet célkitűzéseivel azonosuló szocialista brigádok tagjainak tettrekészségét. Maga is brigádtag és aggódik amiatt, hogy mint a korábbi versenyek, ez a mozgalom is elhal majd a közömbösség miatt. ígérte a vezetőséget: figyeljenek a szocialista brigádok tevékenységére, segítsék őket, tartsák számon versenyüket. Szavaira a vezetőségi ülés háromtagú patronáló brigádot választott, amelynek feladatául tűzte a szocialista brigádok működésének segítését. A döntés valamennyi témában úgy született meg ezen a vezetőségi ülésen, hogy abban bent volt az Oravecz Endre által tolmácsolt munkásállásfoglalás. Lényegében tehát a jó vezetői munkastílus révén bekapcsolódtak a dolgozók is a vezetésbe. Az építőipari szövetkezetnél a jövőben is minden vezetőségi ülésre meghívnak egy fizikai dolgozót. Legközelebb az asztalosüzemből várják a munkások küldöttét. Varga Dezső Tissti iskolások Békés megyei fiúkkal beszélgettünk a lőtéren : Bicskei Lászlóval, Kátai Józseffel, Bögre Károllyal. A három fiatal ember augusztusban vonult be a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára. A katonai pályát élethivatásuknak választották, határőrtisztek szeretnének lenni. Bicskei László dombegyházi fiú. A battonyai Mikes Kelemen Gimnáziumban és Szakközépiskolában érettségizett. Laci nagyon szereti a természetet: az erdőt, a növényvilágot. De szereti az önállóságot, a döntési „szabadságot”, a rendet, meg a fegyelmet is. És tetszik neki az egyenruha is. Ügy véli, hogy mindezeket mint határőrtisztnek valahol a végeken lehetősége lesz majd élvezni és gyakorolni. Ezért választotta a katonai pályát. Kátai Józisef a gyermekkorát Kevermesen élte, majd a szegedi Bebsits Lajos Vasút- forgalmi Szakközépiskolát végezte el. Józsi határmenti faluban nevelkedett és az általános iskolában az úttörő határőr szakasznak is tagja volt. A lökösházi határőrtisztek rendszeresen látogatták a keverme- si úttörőket is és részt vettek a honvédelmi nevelésükben. Józsi szerette a katonai foglalkozásokat, megtetszett neki a fegyveresek munkája. Bögre Károly kertészszigeti lakos volt, a középiskolai tanulmányait pedig a sarkadi, Ady Endre Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskolában fejezte be. Kisgyermekkorától kezdve vonzódott a katonai pálya iránt A tisztjelöltek első nagy erőpróbája lőtéren volt. Éleslövészetet hajtottak végre. Drukk, izgalom és öröm! Kipirult arccal, a kánikulától meg az izgalomtól leizzadva lesték egymás lőtalálatát A Békés megyei fiúk eredményesen hajtották végre az első lőgyakorla- tot. _ A fiatalok a katonai főiskolán és a tanárképzőben előírt kötelező tantárgyakat négy éven át tanulják, több mint harminc tantárgyat kell megismerniük. Kötelező idegen nyelvet a német, angol vagy orosz közül választhatnak. A főiskolán tudományos szocializmusból, pedagógiából, katonai szakismeretekből és katonai ezakdi- daktikából kell államvizsgát tenniük. A főiskola eredményes elvégzésével parancsnoki és általános nevelő tanári diplomát szereznek. A tisztjelöltek jó ellátásban részesülnek, elhelyezésük, élelmezésük és ruházatuk ingyenes. Az első évben egyforma, a második, harmadik, negyedik évben pedig illetményük beosztási, illetve tanulmányi eredménytől függően, pótlékkal egészül ki; utolsó éves kiváló hallgató havi illetménye az ezer forintot is meghaladja. Egy évben huszonöt nap szabadságot kapnak, s egy-egy osztályt kiválóan végző hallgató jutalomként belföldi, vagy külföldi üdülésben is részesül. Gazsó Béla Békés megye; fiatalok: Kátai József, Bögre Károly, Bicskei László. Képzőművészek találkozója Békéscsabán A Megyei Művelődési Központ képzőművészeti szakbizottsága szeptember 7—8—9-én Békéscsabán rendezi meg a megyében élő hivatásos és amatőr képzőművészek találkozóját. A találkozó első napján dr. Vámosi Ferenc, az Iparművészeti Főiskola tanszékvezető tanára tart előadást az egyetemes és a. mai magyar építészetről. Másnap délelőtt Búza Barna Kos- suth-dijas szobrászművész beszél a képzőművészet és a fa kapcsolatáról. Délután Ridegh Gábor, a Művészet című folyóirat szerkesztője vezeti a képzőművészeti kritikákról folytatott vitát. Este a résztvevők megtekintik az amatőr képzőművészek első nemzetközi kiállítására előzetesen összegyűjtött Békés megyei anyagot. A találkozó utolsó napján a modem irányzatokról, kifejező- eszközökről, valamint a társadalom és a művészet viszonyáról beszél Bencze Gyula, a Képzőművészeti Főiskola igazgató-helyettese. Ezen a napon a Munkácsy Mihály múzeumban a román néprajzi kiállítást a Fegyveres Erők Klubjában a klub stúdiójának kiállítását, a gyulai Dürer Teremben a Székely Aladár fotókiállítást, a békési múzeumban Koppány János tótkomlósi műgyűjtő anyagát tekinthetik meg a találkozó résztvevői. Északi j-énif Szibériában Nyelvrokonok között Napsütéses, ragyogó reggel. Hanti-Manszijszk kikötőjében áll a hajónk. Üdvözlés, motorosok felvonulása — a szovjet népek zászlait viszik a ktilön- buszok előtt. A nagy forgalmú, hajókkal, uszályokkal lüktető kikötőből fenyves hegyoldalra kanyarodunk. Kedves faházak után a régi kőépületeik következnek. majd az új, panelekből rakott házóriások. Szarvasszán és repülőgép A tyumeni terület chanti- manysi nemzetiségi körzetének központjában vagyunk. Egy félmillió négyzetkilométeres terület centrumában. A körzeti párttitkár. Leonid Georgievios Tajmatov maga is chanti származású. Ö tart beszámolót a városi kultúrház nagytermében, amit utána filmvetítés is kiegészít. Mi. „nyári szdbirjákok”, most fogalmat alkothatunk az itteni tél emberpróbáló nehézségeiről. Robbantás, fúrás, útépítés, vezetékfektetés közben láthatjuk a pufajkás, fülvédősapkás embereket. Látunk a jégcsapok piramisába fagyott fúrótornyot. Gőzgomolyag és hóvihar keveredik a vásznon. Hegesztők pisztolya villámlik az óriáscsövek mellett, amint összevarrják a vezetékereket. S látunk rénszarvasszánt és repülőgépet, aminthogy az iskolás- gyerekek rajzán is egymás mellett a sítalp és a helikopter, az ősi fenyők és a mai olajkutak, ök már ilyennek ismerik meg világukat. Nyelvrokonaink, a menyeik és chantik, — vagy, ahogy nálunk szokottabb: vogulok és osztjákok — földjén elfogódot- tan állunk mi, magyarok, Re- gulyra. Munkácsi Bemátra. Pá_ pai Józsefre gondolunk, akik a múlt században nagy nyomort, ínséget — ugyanakkor páratlan népköltészeti kincseket találtak itt kutatóútjukon. Azóta nagyot fordult a világ itt is. A névtelen énekmondók helyére neves költők léptek. Egy fiatal vogul költővel, Andrej Tarhanovval mindjárt az érkezésekor kezet szoríthattunk. Megismerkedünk Mikul Sulgin chanti költővel, tanítónő feleségével és két bájos gyermekével is. Az itteni, chanti nyelven megjelenő újság főszerkesztője. Maria Vologyina is csatlakozik hozzánk: az alacsony termetű, kerek arcú, fekete hajú, mindig mosolygós asszonyka négy gyermek anyja. Két testvérnép Jelenleg több mint húszezer chanti él a körzetben, 70 százalékuk beszéli a nyelvet. Jóval kevesebb a manysik, vagyis a VQguiak lélekszama: hétezren laknak itt a szétszórt településeken. A két nép fiai könnyebb, emberhez méltóbb körülmények között űzik őseik mesterségét; halásznak, vadásznak, de az „olajosok” brigádjaiban is megtalálni már a közülük való élmunkásokat. A vidék iparosodása számukra is hozza, érleli a gyorsabb változásokat Sajnos, kevés időnk jiît a népművészeti múzeumban való 1
