Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-15 / 216. szám
»ввтаеаавмвевгтяатемтмтввюапввегаашмагамтаатвааашмаавввеампгавап emlegették kollektívánkat. Mindig azon iparkodtunk, hogy ne együk meg a jövőt, a közös alap gyarapodjon. Ez volt számunkra a legfontosabb elv. 1959-ben már olyan jól zártuk a gazdasági évet. hogy az osztással minden tagunk elégedett volt. 1960-ban már tudtunk visszatérítést is fizetni tagjainknak a behozott termelőeszközökért. Sorsfordulót jelentett termelőszövetkezetünk életében 1960. január 13., amikor megtörtént a községben levő szövetkezetek egyesülése. Ekkor változott meg a szövetkezet neve és vettük fel a „Lenin Hagyatéka” elnevezést. Tagjaink száma 1036-ra, földterületünk 7 600 katasztrális holdra nőtt. A szétszórtság azonban nem változott, hiszen ez a terület 1750 parcellára tagozódott. A másik jelentősebb dátum: 1962. amikor táblásí- tották a földet. Lényegében ettől az évtől számíthatjuk nálunk is a nagyüzemi gazdálkodást. Két évvel később, 1964-ben már elértük az első igazán nagyüzemi eredményeket. Jelentősen túlszárnyaltuk az egyéni gazdák A termelőszövetkezeti halastavak versenyében a bnrttőtermes lést tekintve évek óta az el en járunk. mêlés ben 45 millió forintos kiesést okozott. Még ki sem hevertük jóformán a természeti csapást, 1970-ben és 71-ben újabb ár- és belvíz tette tönkre munkánk eredményét. Ez újabb 45—50 millió forint kárt okozott, Rebord termésre számítunk napraforgóból. Hektáronként 16— 17 mázsára. 609 ezer forintért alakítottunk ki egy varrodát, attól jövőre már 120 lány és asszony dolgozik. eredményeit. A szövetkezeti tagságunk alkotó munkája ékkor érte el a kívánt szintet, Sajnos, fejlődésünk nem volt töretlen. 1965-ben belvíz, 1966- ban ár-, 1967-ben újra belvíz sújtotta a két Körös között fekvő földjeinket. Ez a három vizes esztendő csak a növénytermostard Lenin Hagyatéka Termelőszövetkezetnek. Elnöknek akkor Szántó Mihályt választottuk. Nagyon nehéz időszak volt még így is visszapillantva a megtett útra. Földjeink dirib- darabokban voltak, úgynevezett nadrágszíj parcellákban a szélrózsa minden irányában. Persze hogy nehéz volt így a föld megmunkálása és az sem okozott kis gondot, hogyan jussunk ki a faluból, a több kilométernyire fekvő területünkre. Hogy mi volt akkor a vagyonunk? A két kezünk ereje, meg az a hitünk, hogy lesz itt még virágzó szövetkezet. Jól emlékszem még az első közös vagyonunk vásárlására. Nagy szó volt akkoriban a néprádió. Egyik vasárnap két kocsi kórót vittünk be Gyulára. Másnap a koró árából vettük meg a néprádiót, amit itt szereltünk fel a termelőszövetkezet központjában- Mindig sok hallgatója akadt. Szegények voltunk, de szegény volt a szövetkezet is. 'Ügy vittünk be szerszámot, még a vetőmagot is minden térítés nélkül Sőt, hogy lendítsünk valamit a közösön, elhatároztuk, hogy mindenki öt napot —1 a mostani szóval élve — társadalmi munkában dolgozik. Sokan voltak akkor, akik látva erőfeszítéseinket csak gúnyolódtak. j Egyszer kint vagyunk a határban, délidőtájt leültünk a dűlő mellett ebédelni. Szalonnát sütöttünk nyárson. Velünk átellenben egyeni gazdák is éppen ebédeltek. Egyszer csak átszólnak: „Na most még tudtok szalonnát sütni, de jövőre már nem”. Mit válaszolhattunk volna? Az első aratás után nem sok jutott egy-egy tagra. Hat-hét mázsa gabona, tíz mázsa kukorica. De nagyon örültünk ennek is. Közben 1950-ben megalakult faluban a Viharsarok, 1951Szarvasmarba-áUománymikat 1975-re 1100—1200-ra fejlesztjük hetőt, óvták amennyire csak tehetett vagyonúnkat. Sajnos, éppen a jelentős anyagi veszteségek miatt az utóbbi három esztendőben egy forintot sem tudtunk a fejlesztésre fordítani. Néhány számadatot feltétlenül meg kell említenünk a múlt és a jelen összehasonlítására. A szövetkezet állóeszköz értéke 1959-ben alig érte el a hétmillió forintot, az elmúlt évben pedig már meghaladta az 55 milliót Tiszta vagyonunk 1959-ben 3 millió 264 ezer forint volt, tavaly több mint 46 millió. A részesedésre fordított összeg 1959-ben 3, tavaly 12 millió. Az egy dolgozó tagra jutó ösz- saeg 1950-ben 12 ezer 510. tavaly már meghaladta a 23 ezer forintot Ezek a szántok is bizonyítják, hogy a kisüzemből nagyüzem lett A jövő még biztatóbb. Szövetkezetünk természeti adottsága inkább az állattenyésztésnek kedvez. Ezért eüiatáiöztuk, hogy főleg a legelőgazdálkodást fejlesztjük intenzívebben, ezzel párhuzamosan pedig tovább növeljük. a szarvasmarha -állományt, Efe a koncepció jól beillik az országos szarvasmarha- programba is. Közeli tervünkben szerepel egy melléktermék- feldolgozo üzem építése, amelynek kapacitása évi ester vagon lesz. A jelenlegi 770 darabos szarvasmarha-állománjrunkat eredetileg 1978-ra terveztük 1100—1 200-ra növeli, ezt meggyorsítjuk és a teljesítését három évvel előbbre hozzuk. Növénytermesztésben a vöröshere, lucerna, fű és a napraforgó-termelés fokozása a feladat. Nehéz, sorsdöntő éveket élt át tagságunk; a kezdet óta. A cél azonban már régen kirajzolódott előttünk ; Jói szervezett szocialista mezőgazdasági nagy üzemet kell kialakítanunk. S ennek most már minden feltétele adott és ez nemcsak a szövetkezet vagyonának gyarapodásán mérhető, hanem tagjaink anyagi jólétén is. Egymás után épülnek a szebbnél szebb házak, a tv, a motor és a gépkocsi szinte már mindenkinél meg. található. Nagy gondot fordítunk a munkából kiöregedett tagságunk segítésére, támogatására, Az elmúlt évben kulturális és szociális alapból több mint félmillió forintot fordítottunk betegsegélyezésre, űzetett szabadságra, üdültetésre, bel- és külföldi utazásokra. t ármüyen nehéz is volt, egyöntetű a vélemény: Megérte végigjárni ezt a sokszor göröngyös utat (__) cg Г « A jövő még biztatóbb A gyulavári Lenin Hagyatéka Termelőszövetkezetben ||]1ШШШ1ШШШ11НМа* 111Ш1ШНИ1111И1**1!И1ИШ1*1ШНИ111Ш1ПИ»П*«Н«,1»1Ш||11»Н|ИИ,»И»,***1,,,,|,,||,,||,||,,ч*»,М,И11116111«««|11ЦЦ|Ш«Ц1тш! t űk mi a kötelességünk minden időben. Elsődleges feladatunk volt, hogy mindenkor eleget tegyünk az állammail szembeni kötelezettségünknek. 1954-ben a beadás után szinte semmi sem maradt a tagoknak, úgy kértünk kölcsönt, kenyérnek valót az áL Iámtól. 1954-ben, 55-ben nemegyszer előfordult, hogy 50 fillér jutott egy munkaegységre Ilyen sanyarú sors közben ifi mindig szilárd volt tagságunk még 56-ban is, amikor a községben minden termelőszövetkezet feloszlott. A Felszabadítók Hagyatéka — ez volt a nevünk — tagsága kitartott a szövetkezet eszméje mellett. 1958-ban hozzánk csatlakozott a Viharsarok Termelőszövetkezet tagsága. Egy évvel később a Dózsáé is. Ekkor már ezerötszáz holdnyi területen gazdálkodtunk, s a taglétszám meghaladta a 200-at Nehéz volt irányítani a szövetkezetei, a munkát, hiszen 1958- ig egyetlen szakemberünk sem volt. Ekkor került ide Püspöki György főkönyvelőnek, Boross Péter agronómusnak. 1959- ben már a jobbak között ze rki lencszázriegyvenfcL lene,. szeptember 2-án Gyulaváriban a mostani ÁFÉSZ-vendéglő nagytermében 32 család tett hitet, a szövetkezet belépési nyilatkozatának aláírásával a szocialista mezőgazdaság ügye mellett. 326 hold földön két pár lóval kezdtük lerakni az alapjait a ben a Dózsa, az Üj Élet, majd az Üj Barázda Termelőszövetkezet. 1952-ben megkezdődött a tagosítás, s egy évkel később már több mint 700 katasztrális holdra növekedett a földterületünk. Nehéz idők jártak ak-i koriban. 1953-ban sokan kiléptek a szövetkezetből, de az alapító 32 család közül senki. Tud_ Beigazolódott a közmondás: ,3ajban lehet megismerni a barátot”, ugyanis ezekben a ne_ héz időkben tagságunk annyira összeforrott a szövetkezettel, hogy helytállásuk, ragaszkodásuk a közöshöz, minden dicséretet megérdemel. Átvirrasztott éjszakákon mentették a ment
