Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-01 / 204. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA t973. SZEPTEMBER 1„ SZOMBAT Ага; I forint XXVIII. ÉVFOLYAM, 204. SZÄM Együtt az emberiség békés jövőjéért Megyei békekonferencia Békéscsabán A Hazafias Népfront Békés megyei elnöksége nemzetközi béke- és barátsági munkabizottságának szervezésében tegnap, augusztus 31-én délelőtt rendezték meg a megyei békekonferenciát A békéscsabai Városi Tanács díszterme .zsúfolásig megtelt. Fél tízkor Nagy József, a Hazafias Népfront megyei elnöke megnyitotta a konferenciát, s a következőket mondtat: *— Tisztelt Tanácskozóé! Konferenciánk célja, hogy szerves része legyen a szeptember 20-a és 21_e között megrendezendő VHL Magyar Béke- kongresszus munkájának. A moszkvai világbéke-kongresszus összehívását a nemzetközi helyzet alakulása, a béke, a haladás, a szocializmus erőinek jelentős győzelmei, sorozatos sikerei, a békeharcosok előtt álló új feladatok megvitatása és a további közös lépések kijelölése teszik indokolttá. Ezekben a napokban a békét szerető, óhajtó és annak érdekében tevékenykedő népek száz-és százmilliója tekint Moszkva felé. Ezután a népfront megyei elnöke vázolta a békemozgalom 25 évének főbb állomásait, köszöntötte a konferencia valamennyi résztvevőjét és annak elnökségét, amelyben helyet foglalt Terényi István, az Országos Béketanács alelnöke, Enyedi G. Sándor, az MSZMP Békés megyei Bizottságának titkára, Szabó Miklós, a KISZ Békés megyei Bizottságának első titkára. Nagy János, a Békés megyei Tanács elnökhelyettese, Mekis Ádám evangélikus föesperes, dr. Fábián László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának képviselője, Vogel Mihály, a HNF mezőberényi titkára és Vichnál Pál, a HNF Békés megyei Elnöksége béke és barátsági munkabizottságának titkára. Ezután felkérte a konferencia előadóját, Szilágyi PéA konferencia szónoka Szilagyi Péter. tért, a HNF megyei alelnökét, hogy tartsa meg előadói beszédét. — Tisztelt megyei békekonferencia! Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Kedves Barátaim! A VII. Békekongresszus óta jelentős változás ment végbe a nemzetközi helyzetben, és így a nemzetközi békemozgalomban is. A Szovjetunió és a szocialista államok következetes békepolitikája elérte, hogy nemzetközi egyezmények egész sorában ölt testet a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének elve. Előtérbe került a sokoldalú, gazdasági, műszaki, kereskedelmi, tudományos és kulturális kapcsolatok bővítése. Közvetlen kapcsolat jött létre kormányok és vezető pártok képviselői között. Sok kérdést a véleménycserék döntenek eL A VIII. Magyar Békekongresszus olyan nemzetközi körülmények között ül össze, amikor határozottan utat tör a békés egymás mellett élés lenini elve. A nemzetközi események alakulásában a kommunista és munkáspártok 1969. évi moszkvai tanácskozásán kimunkált közös irányvonal, az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott és a többi testvérpártok kongresszusain megerősített békeprogram valósul meg — mondta bevezetőben az előadó, majd arról beszélt, hogy a társadalmi, politikai, gazdasági, katonapolitikai sikerek, a tőkés országok munkásmozgalmainak akciói, a nemzeti felszabadító mozgalmak harca, a nemzetközi erőviszonyok eltolódását eredményezték a szocializmus, a haladás erőinek javára. Szólt arról, hogy a kapitálisba országok vezetői kénytelenek tudomásul venni: a jelenlegi nemzetközi erőviszonyok nem teszik lehetővé eredeti céljaik megvalósítását. Majd így folytatta: — A világpolitikában, az együttműködés fejlesztésében meghatározó Leonyid Brezsnyev legutóbbi külföldi látogatása. Azok a tárgyalások, amelyeket a a szovjet párt és kormány vezetői a kapitalista országok vezetőivel tartottak, messzemenően megfelelnék az egész emberiség érdekeinek. A nukleáris háború elhárításáról kötött szovjet—amerikai egyezmény, a termonukleáris világháború veszélyének csökkentése és lehetőségének végső felszámolása felé tett fontos lépés. A béke és a biztonság megszilárdítását segíti elő a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló tárgyalások dokumentuma az atomenergia békés fel- használásáról, a szovjet— amerikai tudományos-technikai együttműködésről kötött egyezmény is. Ezután arról beszélt, hogy a Szovjetunió külpolitikáját a marxista—leninista elvekből kiindulva, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének elvei vezérlik. A csaknem egyórás előadásban foglalkozott mindazokkal a nagy horderejű eseményekkel, amelyeket az európai és a világbéke megőrzése érdekében a szocialista országok és a nemzetközi békeszerető népek tettek és tesznek. Szólít a vietnami nép nagyszerű győzelméről, amely kedvezően befolyásolja a délkelet-ázsiai helyzetet. Beszélt az izraeli agresszióról, amely jelenleg a Közel-Keleten a világ legveszélyesebb válsággócát teremtette meg. Majd így folytatta: — Közvéleményünk élénk figyelemmel és nagy rokonszenv- vel kíséri a chilei nép bátor küzdelmét. A magyar nép, a békemozgalom— a párt és a kormány békepolitikáját követve — teljes szolidaritással támogatja a chilei népet, a latin- amerikai, az afrikai népek küzdelmét nemzeti jogaikért, a gyarmatosítás minden formája ellen. Ezt követően részletes tájékoztatót adott a konferencia résztvevőinek arról a munkáról, amelyet a magyar békemozgalom, a párt és a kormány politikájának megfelelően, az 1969. október 4-én és 5-én megtartott VII. Magyar Békekongresszusa óta végzett. Szólt arról, hogy megyénk lakossága milyen erőfeszítéseket tett, hogyan támogatta a vietnami népet és más népeket felszabadító harcaikban, arról, hogy az Országos Béketanács, a HNF-en belül évek óta eredményesen munkálkodik a népek közötti barátság elmélyítésén. Majd azokról a feladatokról szólt, (Folytatás a 3. oldalon) A konferencia résztvevői iz emlékezés napja Szeptember 1-én emlékezik a világ. Harmincnégy évvel ezelőtt, 1939. szeptember 1-én indította be a német fasizmus azt a gépezetet, amely azután több mint öt éven át ölt, pusztított, felégetett, megsemmisített, kiirtott. Ezen a napon robbantotta tó Hitler a második világháborút. A Lengyelország elleni tá~ dás napját jelölte tó. a világ közvéleménye nemcsak az emlékezés, hanem a fasizmus elleni harc és összefogás nemzetközi napjának. Több mint huszonnyolc éve, hogy a szovjet hadsereg csapatai az egykori német hiroda- lom fővárosában kitűzték a győzelem vörös zászlaját. Az öreg kontinens, Európa viharos története nemigen ismer olyan korszakot. amelyben huszonnyolc évig hallgattak a fegyve- ' rékl Az első világháborúnak utolsó puskalövése után alig több mint két évtizeddel dördültek el Lengyelország határán a német ágyúk. S bár nem mondhatjuk, hogy a világon teljes volt a béke 1945 óta, hiszen alig volt pillanat, amikor valahol helyi háború, fegyveres összeütközés ne rombolta volna az emberi otthonokat, de az egész glóbusra kiterjedő konflikust sikerült megakadályozni. Sikerült megakadályozni, mert abból a nemzetközi antifasiszta összefogásból, amelyet szeptember 1-én tisztelünk meg az emlékezéssel, végül is olyan világ született, amelyben merőben mások az erőviszonyok, mint bármikor ezelőtt voltak. A Szovjetunió és a szocialista közösség a világ és az emberiség sorsát, ha nem is egyedül eldöntő, de alapvetően befolyásoló tényezővé, erővé vált. Ezért aztán nem kevés harc és bizony olykor éles küzdelem határát súroló összetűzések árán, végül is sikerült a másik táborral elfogadtatni a békés egymás mellett élés politikáját — lényegében azt az irányvonalat, amelyben a fasizmus elleni közös harc idején megegyeztek, de amelyről a hidegháború korszakában dltávolodták. Ma Európában,' dfe nagyrészt az egész világon is olyan viszonylag enyhült nemzetközi légkör uralkodik, amelyre csak közvetlenül 1945, a győzelem után és aktkor is csak rövid időre volt példa. De nagy könnyelműség volna — különösen e fasizmus elleni nemzetközi harc napján — nem emlékezni arra, hogy a múlt maradványai és erői még léteznek és működnek. A világ sok táján megtalálhatók a fajüldözés, az elnyomás, az embertelenség, a vérgőzös gyilkosság — vagyis a fasizmus — követői, hívei, s még inkább akadnak olyanok, akik talán nem kívánnak a fasizmus végletes módszeréig elmenni, csak(l) éppen a békés egymás mellett élés politikáját váltanák fel a hidegháborús kalandok régebbi módszereivel. A fasizmus elleni nemzetközi harc napja ezért nemcsak az antifasiszta harcosokra — élőkre és hősi halált haltakra — emlékezés ideje. Az erők összefogásának napja is, hogy soha többé ne virradjon ránk olyan nap, mint 1939. szeptember 11 №. i.
