Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-11 / 187. szám

A brigádmozgalom továbbfejlesztéséről és az üzemi balesetek alakulásáról

>

tárgyalt a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának elnökségt

Tegnap, augusztus 10-én délelőtt a Szakszervezetek Békés me gyei Tanácsának elnöksége, az SZMT békéscsabai székháziban ülést tartott.

Ezen megtárgyalták és kiegészítésekkel jóváhagyták az SZMT közgazdasági munkabizottságának, a szocialista brigádmozgalom fejlesztésére javaslatként kidolgozott intézkedési tervét.

Az intézkedési terv — amely az MSZMP Politikai Bizottságának a szocialista munkaversenyről szóló 1973. május 8-i határozata végrehajtására született — első helyen foglalkozik a szocialista brigádok ez évi vállalati tanácskozásainak előkészítésével. A továbbiakban pedig meghatározza azokat a tennivalókat, amelyek előbbre viszik a brigádmozgalom ügyét.

Д békéscsabai kiállítás kulturális rendezvényei

A Békés megyei ipari, mezőgazdasági kiállítás és vásár tíznapos nyitvatartása alatt az 1. számú általános iskola udvarán felállított szabadtéri színpadon érdekesnél érdekesebb műsorok váltják majd egymást Szombaton, 11-én délután 15 óraken- kezdődik az eleki nemzetiségi ének- és táncegyüttes műsora. A vasárnap délelőtt pedig a gyermekeké: л békéscsabai Napsugár és a dévavá- nyái Hüvelyk Matyi bábcsoportok szórakoztatják majd a légii a tajabbakat. Kedden, 14-én délután a Békés megyei úttörő fúvószenekarok hangversenye lesz az esemény, ezt követi a gyulai Körös N éptáncegyüttes színes műsora.

»«UBiiiiHuiigcsiiiiHiiHiininmiiiHii

Ezek szerint a vállalati szerveknek gondoskodniuk kell arról, hogy a szocialista címet csak az arra érdemes kollektívák viseljék. A cím elnyerésének legfőbb mércéje a brigádok élenjáró, példamutató szerepe legyen a munkában is, a művelődés terén és a szocialista magatartásban is.

Ugyanígy a szocialista munkaverseny és ezen belül a szocialista brigádmozgalom nagyobb társadalmi megbecsülése érdekében az erkölcsi elismerés központi és helyi formáit, módszereit úgy kell alkalmazni, hogy fokozódjék a termelő, alkotómunka társadalmi rangja, a fizikai munka megbecsülése. Arra kell törekedni tehát, hogy a szocialista brigádmozgalom mindjobban éreztesse hatását a vállalatok termelésének eredményességében. Ebből következik, hogy az újító és ésszerűsítő mozgalmakat is a szocialista munkaverseny, a szocialista brigád tevékenységének szerves részévé kell tenni.

Fontos az is —■ állapítja meg az intézkedési tervjavaslat — hogy a propagandaeszközök fel- használásával széles körben ismertté és népszerűvé váljanak a mozgalom legjobb tapasztalatai, módszerei. E célból ebben az évben is meg kell szervezni a szocialista brigádvezetők orosházi tájkonferenciáját

Az 1974-es feladatok közül a legrangosabb ami a szocialista brigádokra vár: Békés megye felszabadulása 30. évfordulójának méltó megünneplése. Éppen ezért a jövő évi munka- verseny-váUalásokat e jubileum jegyében kell megszervezni. A lényeg az, hogy a szocialista munkaverseny a népgazdasági, vállalati terv célkitűzéseivel összhangban főképpen a gazdaságos termelést, az anyaggal, az

szül a tea. * az ő kedvenc báránypecsenyéja

— Azt hiszem, a mamának igaza van, ide is engedély nélkül rontottál be. Menj csak ki, segíts a mamának. — Kulijev játékosan megpaskolta a kislányt. Az ajtóból visszafordult, hogy még egyszer megnézze magának a papa vendégét.

A két férfi a rajzok fölé hajolt

A kis festmények tájakat ábrázoltak. Erdővel, hegyekkel övezett völgyek. A szemnek ismerős puszpáng, akác, ibolya, kamillafű fantázia szülte fákkal, virágokkal élőlényekkel keveredett, mindez valami csodálatos könnyed vonalvezetéssel, sajá- . tos színhatással.

— Micsoda mesterségbeli tudás! Fantázia! Alkotó egyéniség!

— lelkesedett Rumjancev. .

— Ezeik a képek sok örömet okoznak nekem, Szergej Vlagyi- mirovics. Jövök haza a munkából, fáradtan, kimerülve, leülök közéjük és felfrissülök. Mindig találok valami új és új vonalakat. színeket, a kompozíció váratlan csodáit.

— Akkor siessünk gyönyörködni bennük. Mehtyi Dzsafa- rovics. Nem sokáig lesz idónv rá

— mondta Rumjancev és nagy óvatosan félretolta a miniatűröket.

— Szergej Vlagyimirovics, a közelgő háborúra gondol?

— Von Schönhausen aktivitása — rossz előjel. Szemtől, szemben állunk az Abwehrral. A jelek szerint nagyon sürgős nekik.

— Elsőként mindig mi érzékeljük a háború közeledtét.

— Ezért nem adhatjuk alább mj sem az ellenségnél. — Mi újság Kazancewel?

Kulijev az órájára nézett.

— Egy órával ezelőtt kellett találkoznia Szerebrjakovval, hogy kapcsolatot teremtsen vele. Mindenesetre váratlan találkozás lesz. A németek az első világháború óta nem használták fel őt semmire.

Csengett a telefon. Mehtyi Dzsafarovics felemelte a kagylót, az első szavak után nyugtalan pillantást vetett Rumjan- cevra. Az megértette, hogy valami kellemetlen dolog történt.

— Szerebrjakov a Kazancev- val való találkozás után agyonlőtte magát.

— Nem akarta elárulni a hazáját — Rumjancev fölkelt és járkálni kezdett a szobában. — Mikor kell találkoznia Kazan- cevvel?

— Holnap, kilenc órakőr.

— Még ma találkozniuk kell. Meg kell tudnunk, hogyan viselkedett Szerebrjakov. Kazan- cev pedig értesítse rádión a történtekről von Schönhausent. : Gondoskodjék róla, hogy az új- j ságok közöljék le a színház hi- ; vatalos értesítését Szerebrjakov ! haláláról. Nem szabad, hogy a : németek kételkedjenek Kazan- : cev közleményében.

— Azonnal értesítem Kazan- ! cevet.

— Helyes. Lásson munkához ! Mehtyi Dzsafarovics, várni fo- S gom a népbiztosságon

m

(Folytatjuk) '•

energiával és az idővel való takarékosságot, a termelékenység emelését, a f gyártási költségek csökkentését, я műszaki fejlesztést, az exporttervek teljesítését. a termékek minőségének, illetve a munkakörülmények javítását, a hiba- és balesetmentes munkavégzést, valamint a versenyben részt vevők közösségi politikai nevelését szolgálja

Az intézkedési terv elfogadását követően az SZMT elnöksége az ülés záró napirendi pontjaként meghallgatta az 1973 első félévi üzemi balesetekről szóló tájékoztató jelentést.

A Figyelő írja

íiondoí око» a gabona tárolása Békésben

Gazdaságpolitikai hetilapunk, a Figyelő, augusztus 8-i számában „Gazdagabb aratás” című cikkében az idei betakarítás eredményeit, tanulságait taglalva megállapítja, hogy ezen a nyáron ismét túlhaladtuk az előző év jó termését. Az utóbbi hét éven belül immár ötödször. Az örömbe azonbajQ üröm is vegyült, mivel „a jó terméshez gondok is társulnak.” Békésben például (jelenleg Békés az ország legnagyobb búza- és kukoricatermő megyéje) a felvásár- landó termények, a búza, a napraforgó, a lucerna és a kukorica mennyisége a? idén csaknem 500 ezer tonna, de a gazdaságok tárolóterével együtt a gabonatröszt raktárkapacitása mindössze ennek a fele. A tárolókban tartanak még 150 ezer tonna múlt évi gabonát. Ez azt jelenti, hogy a termésnek jóval több mint fe. lét szükségtárolóban kell huzamos időn át tartani. Pedig a búza szükségtárolóban történő raktározása veszteséges és minőségromlást okoz.

Az előrelátható raktárhiány enyhítésére fnár hónapokkal ezelőtt megjelent a kormány- rendelet, amely szerint 50 százalékos beruházási támogatást kap az a gazdaság, amely gabonatárolót épít. A búzatermesztő gazdaságok azonban az építkezéshez nem rendelkeznek elegendő pénzzel, másrészt nem érdekük a termés, tárolása, mert a pénzre szükségük van, s amint a búzát megtermelték, érthetően ed akarják adni,

A tárolási gondokat nagyrészt enyhítette volna, ha akkor, amikor előrevetítették árnyékukat ezek a gondok, külföldön értékesítették volna a tavalyról maradt felesleges készleteket, hogy üres raktárak várják az új termést. Az export azonban jóval elmaradt a készletek adta lehetőségektől” — állapítja meg a Figyelő cikkírója.

••

Ötvenötben a háromszáz megvan egyszer

s

okdioptriás szemüveget hordott már akkor is, amikor először találkoztam vele — ennek harminc éve, te atyaúristen, kereken harminc éve! — s ma is ugyanolyan okulárét hord.

Színházat játszottunk akkor.

Játszottunk? Igen, de elhivatottan, komolyan, szenvedélyesen, azzal a meggyőződéssel, hogy ezzel szolgálunk a fajtánknak, az iparosíajtának, a parasztfajtának.

ö rendezte a darabokat. Az öreg Bogdán. Az Imre bácsi.

Csak így, csak kétféleképpen nevezték — vagy Bogdán volt, vagy Imre bácsi. Sokfelé azt hitték, hogy az a Bogdán, az a keresztneve. Battonyán, Me- zőkovácsházán, Mezőhegyesen, Szegeden, Kunágotán. Dorogon, Pesten — mindenütt.

Nagyító üvegen át pedig azért nézte az életet, hogy jobban lássa. Kénytelen volt. Mindig is rossz volt a szeme. Mégis tár- gyilagosabban, jobban, helyesebben látta a világot, mint akkoriban a hivatásos politikusok némelyike. Tisztábban, tárgyi- lagosabban — s ennek a tulajdonságának birtokában mert és tudott előrejelzést adni nekünk, lakatosinaeoknak, jövendő életünkről. Ez volt az oka. hogy köréje gyülekeztünk.

Egy kazánkovács ifjúi hévvel Kosztolányi-novellát mondott az iparoslegények művelődési délutánján, — ma főtitkár egy országos szervezetnél; egy lakatosinas a saját verseit adta elő, — ma jó hírű tanár és újságíró Budapesten; egy másik lakatos- legény Adyról írt és olvasott fel népszerűsítő beszédet — ma főiskolai oktató, egy asztailcsse- géd saját lantján kísért és adott elő angol munkásdalokat — ma ezredes a hadseregben. Az öreg Bogdán rendezésében történtek ezek, s tán nem is túl nagy merészség kijelentenem, hogy ilyen módon része van abban is, hogy kiművelt fejek ülnek azokon a nyakakon, amelyekről előbb szóltam.

Köréje gyülekeztünk. Előadtuk egyszer a Két ember a bányában című színdarabot is, — nem mernék rá megesküdni, hogy Zilahy Lajos írta-é. vagy más, de vissszarérnlik, mintha ő cselekedte volna. Tessék elhinni : bányászokat játszottunk a nagyúri állam nagygazdaságában, 1944-ben, gazdasági cselédeknek. írnokoknak, kubikosoknak, részesaratóknak, igóskocsi- soknak, kőműves-napszámosoknak. Sűrűn ült a közönség soraiban csendőrtiszthelyettes is.

Előbb azt hittük, azért, mert érdekli a kultúra, csak majd egy

év múltán tudtuk meg, hogy nem azért. Szolgálatilag.

Semmiféle gyülekezési jogunk nem volt, de gyülekeztünk az öreg Bogdán köré — a hivatalosan engedélyezett és államilag támogatott „egyesület” a Levente volt, de mi nem oda mentünk ha szavalni akartunk, meg színházast játszani, hanem az öreg Bogdánhoz.

Negyvennyolc-ötven éves lehetett? Persze! Annyi volt!

Az idén, nyolcvan lesz. Ее ma is elfogadom az értékítéleteit, ha közli velem. Szemüveg néd- kül is okosan ítél rójam, cselekedeteimről, az emberekről és a világ dolgairól. Belehunyorít a jelenbe, bólogat, vagy nemet int, de csak akkor, ha ez is, az is jogos.

Van egy szürkésfekete ünneplő ruhája. Arra tűzte fel a Munka Érdemérem, я Kiváló dolgozó, meg a Társadalmi munkáért kitüntető jelvény arany fokozatát. Ezek azok a kitüntetések, amelyeket — amint mondja: fölülről kapott, bár tudja, hogy manapság a fölülről kapott elismerés is alulról indul el, onnan fakad, az emberek szeretetét tükrözi.

Ötvenöt évig volt kultúrmun- kás. Színjátszó. Húsz évet töltött el ebből a MEDOSZ színjátszócsoportban. Irt színdarabot, csasztuskát, szavalókórust, volt zeneszerzője, hegedűse, zongoristája, kellékese, karmestere az ipari munkások kórusának, könyvtáros, cukrász, szakács volt, ha kellett — s tanúsíthatom, hogy ma se tud Magyar- országon senki olyan zamatosillatos fagylaltot csinálni, mint Imre bátyám. Rendező volt, mű- vészetf vezető — szinte a nyolcvanadik éve küszöbéig a mező- gazdasági munkások szakszervezeti kultúregyüttese élén — és agglegény maradt! Kifecsegem, el kell mondanom ezt is, ha azt akarom, hogy ráismerjenek ebből a portréból. Nem volt ideje arra, hogy megnősüljön, szelíd- szolíd családapa legyen, két-há- rom, vagy hat-hét gyereket felneveljen.

De arra volt ideje bőven, hogy százakat, ezreket tanítson a könyv, a színház, a zene, a vers

szeretetére —1 és mindig optimista módon, bizakodva, teljes hittel az Emberben.

Háromszáz színdarabot rendezett 55 év alatt! Ipari munkásokkal, földműves legényekkel, s lányokkal adt4 elő mind — és köztük kishivatalnokokkal, írnokokkal olykor. Makó, Szeged, Hódmezővásárhely színházértő közönsége — köztük hivatásos színészek is csodálták szakmai tudását, pedig nem járt se színiiskolába, se rendezést nem tanult főiskolán. „Én ötvenöt évig jártam iskolába gyerekeim, és nem volt igazolatlan hiányzásom egy se” — mondja, ha valaki idegen olykor az iskoláit firtatná.

Budapesten a MOM a Goldberger Textilművek, Pest megyében meg Komáromban a sok-sok állami gazdaság, a Dunántúl, Dorog, Pécs, Komló bányászközönsége is megismerte a nevét — és tanítványait Mezőhegyesen mindenki ismeri. A posta megtalálj;, akkor is, ha semmi más nincs a borítékon, csak ennyi: „В. I. Mezőhegyes.” Aki nem hiszi, próbálja ki!

Ismerik. A termelőszövetkezetek szervezése idején magaköl tötte dalokat játszott hegedűjén, to_ borzó verseket mondott a gazdaságot körülvevő falvakban. Népszerű az iparitanuló intézet fiataljai közt is, pedig soha életében nem pályázott népszerűségre. Csak azt szerette nagyon, ha köszöntötték az utcán. A vele egyidősek sűrűn ugratták azzal, hogy micsoda buta hobbyja van: szörnyen szeret visszaköszönni.

Furcsaságként felfogni ám lehet ezt a szokatlan magatartást valóban, én mégis inkább magas fokú humanizmusát látom benne inkább, s mákszem- nyi önimádatot se látok benne. És őszinte tisztelettel köszöntőm nyolcvanadik születésnapján, tanítványaival együtt, azokkal, akik előadásaikkal sorra elnyerték a regionális versenyeken az első díjakat Makó. Szeged. Hódmezővásárhely együttesei előtt.

Nem párttag az öreg Bogdán. Humanizmusa, hite az emberben, a szépben, meg a jóban, az emberi alkotó munkában, mégis a legszeretetreméltóbb szocialistákkal emelte egy sorba.

Gyönyörű fehér a haja. Tömör, vastag bajusza is fehér.

Barna bőrét szinte beárnyékolja ez a fehérség. Szemüvege változatlanul sok-sokdioptriás. A háta egy icipicit tán görbe lett, de felemelt fejjel jár. Hogy messzebbre lásson.

Önkéntelenül is felemelem a fejem én is, ha ránézek.

Gyeui Károly