Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-08 / 184. szám

Űj technika, régi ember

Д technika holnapjának

előrelátása és megtervezése korunk példátlanul bonyolult feladata. Ha arra utalunk, hogy a gyár, amelynek alapikövét mostanában helyezzük el, 2000-ben is termel — következésképpen: nagyjábanegészében ma keH eldöntenünk mit és mennyit termeljen az ezredfordulót követően —, akkor hozzávetőleg felmérhető a feladat roppant bonyolultsága.

Teljesebbé akkor válik a

technika prognosztizálásának és tervezésének elképesztő akadályversenye, ha tudomásul vesszük, hogy — a történelem tanúsága. szerint — itt nem lehet szó egyszerű mennyiségi gyarapodásról, használhatatlan módszer lenne tehát, ha a mai színvonalat, a mai fejlődést emelkedő grafikonvonallal meghosszabbítanánk 2000- ig.

A technika mindig minőségi

változásokkal, a teljes átalakulás csomópontjain haladva, fejlődik, amelynek útját, akárcsak egy évtizedre előre is, roppant nehéz kirajzolni.

Mégis: a technika prognose tizálása játszi könnyűségűnek látszik az ember holnapjának problémaözönéhez képest. S ebben nincs semmi túlzás: az ember, mint a technikai változások alkotója és a változások következményeinek álanya a fejlődés első számú tényezőjévé lépett elő. Nem árt bizonyítékként utálnunk egy tudományos dolgozat megállapítására: az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság keretéiben készítették el „A tudományostechnikai haladás meggyorsításának főbb társadalmi előfeltételei” című tanulmányt, amely a hazai körülmények áttekintésére alapozva állapítja meg: „A technikai fejlődéssel párhuzamosan, a technika alkalmazásának magasabb szintjén egyre fokozódik az emberi tényezők szerepe. Ezek jelentősége egy adott magas technikai szinten (automatizált termelési folyamat), meghaladja a műszaki tényezők közvetlen befolyását a munka termelékenységének fokozására... A hazai ipar napjainkban lépett be abba a fejlődési periódusba, amikor a termelő tevékenység hatékonyságának fokozásához döntő lehet az emberi tényezők vizsgálata és érvényesítése.” Fontos hozzátennünk ehhez azt is, hogy a technikai és az emberi tényezők fejlődési sebessége között mindig volt és ma is van bizonyos fáziseltolódás. Könnyű belátni, hogy a műszaki-technikai újdonságok, a korszakos jelentőségű változások, mint megannyi jövőbe ■ hatoló ék törnek előre, s az embernek fokozatosan alkalmazkodnia kell a megújuló körülményekhez, alkalmazkodni a termelőként, fogyasztóként, s nem kevésbé a technológia további alakítójaként.

Ha már kimondtuk napjaink gazdasági, társadalmi átalakulásának, közelebbről: a gazdaságszerkezet folyamatos korszerűsítésének kulcsszavát — az alkalmazkodóképességet —, akkor időzzünk is itt egy darabig. A fogalmat immár a mai gyakorlat elemeire bontva, azt tapasztaljuk, hogy alapjában véve az „új technika — régi ember” eredendő konfliktusának feloldásáról van szó; ezt fejezi ki az alkalmazkodóképesség. Közelebbről nézve egész sor roppant jelentőségű társadalmi feladat megoldását feltételezi ez a fogalom. Azt például, hogy a szakmunkásképzésben mindinkább át kell térnünk a szűk specializáltságból az univerzális ismeretek terjesztésére, azért, mert hiszen, ha a géppel, a technikával együtt az ember holnapját i® prognosztizáljuk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a szakmaváltás, a teljes tevékenységcsere a jövőben egy-egy nemzedék életében természetessé, sőt, ismétlődővé válik. Ehhez alkalmazkodni, a. változások személyiséget terhelő nyomását elviselni, s e terheket immár a mai képzéssel enyhíteni — ezt is jelenti az imént említett univerzálisabb ismeretszint.

Régi ember — ezt a jelzőt használtuk az előbb az új és az avuló dialektikus párharcára utalva, ám most hozzátehetjük: az ember természetesen abban is különbözik a géptől, hogy szakismereteinek „avulása” mindig a gyorsabb megújulás kiindulópontja, ösztönzője lehet. Ezt a készséget, belső igényt természetesen korunkban végképp nem szabad a személyiség magánügyévé minősíteni: ez a társadalom feladata, méghozzá elsőszámú, legfontosabb feladata. Olyannyira az, hogy az alkalmazkodóképesség intézményes feilesztése íkép- zéssel, továbbképzéssel, szemléletformálással, anyagi és erkölcsi ösztönzéssel) a lövőt legalább annvira előkészíti, mint a ma elhatározott nagy beruházások. Mi több: a szakértők világszerte egvetértenek abban, hogy a legkifizetődőbb, legnélkülözhetetlenebb befektetés korszakunkban az „emberi tőke” gyarapítása.

M-'d végig voltaképpen jövő időben fogalmaztunkj a technika és az ember holnaoiát. harmonikus egvmás- ra találásuk feltételeit körvonalazva. ám most bízvást hozzátehetjük: mindez teljességgel érvényes jelen időben is. A negyedik ötéves terv legfontosabb célja: a hatékonyság növelése mindenekelőtt a gazdaságszerkezet, s ezen belül a vállalati termékszerkezet • korszerűsítésével, megújításával. Ez nem jelent kevesebbet, mint azt. hogy a gazdálkodásban, a technikában erőteljesen gyorsul az új és a régi versenye, más szóval : új termékek, technológiák lépnek a kiszorított avul- tabbaík helyére — új ismereteket, olykor teljes szakmai cserét követelve. Ily módon a beruházásokkal, a licencvásárlásokkal, általában: a fejlődés műszalki-technikai oldalával legalább egyenrangú — ha nem fontosabb — tényező: mind alkalmasabbá tenni az embert arra. hogy vezérel ie és kövesse ezt a megújulást!

A DÉMÁSZ Békéscsabai Üzemigazgatóság Szerelési osztálya értesíti a lakosságot, hogy az alábbi helyeken épült létesítményeket 1973. augusztus 9-én

feszültség alá helyezi

Kunágotán :

a Bercsényi Tsz szárítóüzeme részére épített 20 kV-os vonalat, transzformátor-állomást és a hozzá tartozó kisfeszültségű kábelhálózatot, valamint a Rákóczi úton az ÁFÉSZ baromfivágó üzeme részére épített kisfeszültségű kábel- hálózatot.

Okányban:

A Hunyadi utcáiban épített kisfeszültségű hálózatot.

Gyulán :

A T utcában épített kisfeszültségű hálózatot A létesítményen elhelyezett tárgyak érintése életveszélye®!

Nyolcvan holdat öntöznek a téglagyári gödörből

A kondorosi Lenin Termelőszövetkezet meUéküzemágában egy körkernencés mini tégLagyá, rat tart fenn. Az építőanyaghoz szükséges agyagot a képen látható területről termelték ki. Az agyaggödör, különösen nagyobb esőzések után, megtelik vízzel. Eat a vizet használják fel a szabadföldi kertészetük öntözéséhez. A kubik-gödör vízmeny- nyiségé egész évben biztosítja, hogy negyven hold paradicsomot és 40 hold. paprikát öntözhessenek.

Szakmunkásképzés - magas szinten

Sok szovjet fiatal nem kevésbé vonzónak találja a középfokú szakiskolákat, mint a rendes középiskolát. Ennek több oka van. A 3—4 éves ipari szakiskolák végbizonyítványa a rendes középiskolai végzettség megszerzését is tanúsítja és bármely főiskolára vagy egyetemre lehetővé teszi a felvételt. És ami a fő: az ipari szakiskola jó szakmát ad.

Üj típusú iskola ez és távlatainak különös figyelmet szentelt beszédében Alekszandr Bulgakov, a Szovjetunió Miniszterta- nácsa mellett működő szakoktatási bizottság elnöke, aki a közoktatás kérdéseiről terjesztett beszámolót a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elé. 1975-re mór a középfokú szakoktatásban részesülő tanulók 40 százaléka ezekben a középiskolai jellegű ipari szakiskolákban tanul majd.

A középfokú ipari szakiskolákat a Szovjetunióban az ifjúmunkásképzés legnagyobb távlatokai; nyújtó formájának tekintik. Moszkvában és Leningrádban, Üzbegisztánban és Lettországban, továbbá olyan iparágakban mint a szénbányászat és a kőolajtermelés, a talajjavítás és a vízgazdálkodás, át kívánnak térni a középfokú ipari szakiskolákra, mint a szakmunkásképzés [kizárólagos formájára. A jövőben Szovjetuniő- szerte ez lesz az általános.

A szovjet ipari szakképzés arányairól a következő adatok tanúskodnak : az üzemi és ipar- j iskolák rendszerében a szovjet- [ hatalom évei alatt 31 millióan j szereztek bizonyítványt, jelen- j leg pedig 5700 különféle típusú ipari szakiskolában 2,6 millió fiatal 1100 féle szakmát tanul. Ezekben az iskolákban a szakmai tárgyakon kívül társadalmi ismereteket,. politikai gazdaságtant, üzemgazdaságtant, jogi alapismereteket és esztétikát is oktatnak.

3

1973, AUGÜSZTUS 8.

Vízszivattyú az agyaggödör partján.

(Fotó: Demény)

у f0gyasz(ási szövetkezetek ipari termékeikkel és vendéglátásukkal mutatkoznak be Békéscsabán

P . i

Közeledik augusztus ÍO-e, a Békés megyei Ipari és Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár megnyitásának napja. A megye terményeinek és termékeinek reprezentatív bemutatóján ott lesz több fogyasztási szövetkezet is. A kiállításra benevezett AFÉSZ_ek különböző ipari tevékenységük termékeit hozzák el Békéscsabára, a Kemény Gábor Szakközépiskola földszinti

6-os számú termébe.

A mezőkovácsházi fogyasztási szövetkezet cirokfetldolgozó és baromfikeltető _ üzemeinek termékeivel jelentkezik. Továb_ bá ott látják majd az érdeklődők a toliüzem konfekcionáló részlegéből kikerülő szebbnél szebb paplanokat. párnákat, husi üzemük üdítőital-különlegességeit. Az újkígyósi ÁFÉSZ többfajta fedéülemezeivel, a

Körös menti Fogyasztási Szövet, kezet okányi faüzemének termékeivel, ablakokkal, szerszám- nyelekkel, míg a gádorosi ÁFÉSZ halszálkás és kétszáír- nyas üvegezett ajtókat, ablakokat, több mintás cementlapokat, műköveket és lakatosipari termékeket mutat be az ipari mezőgazdasági kiállításon és vásáron.

További három fogyasztási szövetkezet — így a békéscsabai, a gyulai, a sarkadi — lacikonyhával- bisztróval, speciális ételeket felszolgáló vendéglő- vei áll ,a kiállítás és a vásár látogatóinak szolgálatába. Az ÁFÉSZ-ek kiállítótermének de* koráci óját Boros Béla és munkatársai készítik. Valamennyien a mezőkovácsházi ÁFÉSZ dekoratőrei.

(Balkus)

Példamutató módszert alkalmazott az Ikarus-gyár dolgozói gyógyüdültetésére. Ugyanis évek óta nem tudnak kellő számú beutalót szerezni a mozgásszervi megbetegedésben szenvedő gyáriaknak. Idán ágy

oldották meg ezt a gondot, hogy Hajdúszoboszlón egész évre egg hatszobás házat béreltek, s ott négy kétágyas és két háromágyas szobát rendeztek be. Egyben megszervezték dolgozóik számára a külön orvosi ellátást я.

Cj ógyüdültetés saját rezsiben