Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-07 / 183. szám

Tudomány — Technika] Gépesített posta A tudomány társadalmi hasznossága A postai munka nemcsak ha­zánkban, de a világ sok más országában is korszerűsödik. A gépesítés alapja mindenütt a mienkhez hasonló irányítószám­rendszer. A technika olyan régi mint maga az ember, hiszen az em­berré válást az első szerszám el­készítése jelentette. Bolygónk arculata évezredek folyamán a tudomány fejlődésével teljesen átformálódott. E változások ki­lencven százaléka azonban az utolsó három emberöltő alatt ment végbe. A tudományok fej­lődése termékenyítőleg hatott az emberi társadalom fejlődé­sére is. Jánossy Bajos profesz- szorrai folytatott beszélgeté­sünkkor e hasznos kölcsönhatás kérdéseiről volt szó. — Milyen szerepet játszik az ember a tudomány és a társadalom formálásában? — A társadalom az őskorban akkor kezdett kifejlődni, ami­kor elkezdődött az emberi' munka. Bizonyára nem túlzás, hogy a munkával együtt kezdet­leges formában megjelent я tu_ domány is. A tudományos gon­dolkodás egyrészt a természet, másrészt a társadalom össze­függéseinek a megértésével fogL lalkozik. Korábban a különféle jelenségeket a természet által, vagy a vallásos felfogásúak Is­ten által adottnak tekintették. A gondolkodó ember azonban ebbe nem nyugodott bele és fir­tatni kezdte, hogy mik azok a valódi összefüggések, amelyek a jelenségek mögött állnak. A társadalomtudományoknál sok esetben kiderült, hogy azokat az adottságokat, amelyek lát­szólag kívülről meghatározot­tak. tulajdonképpen я ' társadat lom, tehát az ember határozza meg. A tudományos • tevékenység nemcsak egyszerű kíváncsiság. A jelenségek mögötti összefüg­gések megértésével egy lépéssel továbbjutunk és a megértés bir­tokában környezetünket meg is tudjuk változtatni. A társada­lomban az összefüggések meg­értése hasznos társadalmi válto­zásokat idézhet elő. A természe­ti törvények megértése pedig le­hetővé teszi, hogy a természe­ti erőket fel tudjuk használni saját célunkra. Ha kissé román, tikosán azt mondjuk, hogy az ember legyőzi a természetet, akkor ez csak részben felel meg a valóságnak. A természetet nem lehet legyőzni, a termé­szeti törvények tőlünk függetle_ nek és minden körülmények kö­zött érvényesek. Azonban e tör­vényszerűségek kihasználása igen hasznos lehet mind saját magunk, mind az egész társa­dalom számára. — Milyen példákat tudna mondani a felismerésre, a megértésre és a megvalósí­tásra? A múlt században mélyreható és aprólékos vizsgálatok az e’ektromosság különböző tulaj­donságainak megértésére vezet­tek. Csakis a törvényszerűségek megértése birtokában sikerült később elektromos gépeket és automatákat konstruálni, ame­lyek nélkül a mai társadalom már elképzelhetetlen. Érdekes mozzanat volt Maxwéllnek egy látszólag apró felfedezése, amely az akkori elektromágneses el­méletnek egy látszólagos ellent­mondására mutatott rá. Max­well elméleti úton megmutatta, hogy hogyan lehet az elektro­mágneses egyélenleteket úgy módosítani, hogy az ellentmon­dás eltűnjék. Ez a módosítás technikailag az egyenletekben egy további tag bevezetését je­lentette. Az így módosított élmé_ let egy érdekes jelenség feltá­rására vezetett: így ismerték fel — először elméletileg — ss elektromágneses hullámok létezését. Ebből következtetve rájöttek, hogy a fény maga is elektromágneses jelenség. A puszta megalapításon kívül rá­jöttek arra is. hogy a fényen kívül más elektromágneses hul­lámokat is elő lehet állítani mesterségesen. És így Hertz, Marconi és mások munkája nyomán létrejött a drótnélküli táviró, a rádió és a televízió. — A tudomány fejlődésének gyorsasága napról napra fo­kozódik. Szinte már úgy tű­nik. minden jelenségre ma­gyarázatot kaptunk és nincs mit felfedezni. Véleménye szerint a mai tudomány mi­lyen feladatok megoldása előtt áll? — A felsorolt példák jól mu­tatják. milyen fontos szerepe van a tudománynak és annak alkalmazásának társadalmunk­ban, Ma sok vonatkozásban egy­re nagyobb szerepe van az atomenergiának. A mai tudomány legnagyobb és egyelőre teljesen megoldat­lan feladata a következő: fej­lett technikánk segítségével ter_ mészeti kincseinket félelmetes gyorsasággal használjuk fel és félő. hogyha ez így megy to­vább, akkor üresre esszük „élés­kamránkat” és utána éhenha- lunk. A természet- és társada­lomtudományok legnagyobb fel_ adata az ember» tevékenység olyan keretekbe irányítása volna, hogy ez a fenyegető perspektíva ne valósuljon meg. Budai Mária egy ablak elé kerülnek. A ke­zelő a biilenytűkön lekopogtat­ja a levélre írt irányítószámot, ezt a gép rögtön jelrendszerré alakítja, és lumineszkáló fes­tékkel rányomja a borítékra. fy* ’'«fyÆÊÊÊ Ш A képen látható automatikus szelektáló és osztályozó gépsort a norvég posta állította üzem­be. Ez az „okos” berendezés mindenekelőtt szétválogatja a gépi feldolgozásra alkalmas, szabványos méretű küldemé­nyeket és az ezektől eltérőiket. A következő lépésben a gép azt ellenőrzi, hogy a súly és méret szerint osztályozott leveleken van-e, illetőleg a megfelelő he­lyen van-e a bélyeg. Az automatasor következő feladata az, hogy a levelekre kézzel írt irányítási számokat géppel érzékelhető jelekké ala­kítsa át, és az első számjegy­nek megfelelő jel szerint szét­ossza őket. Az elsőt a kódoló, a második feladatot az előzetes szétosztó gépegység végzi. Az írógéphez hasonló külsejű kódolóban a levelek egyenként Az előzetes szétosztó berende­zés azután az első számjegynek megfelelő gépi jel' — kódjel — alapján osztályoz. Természete­sen a további számjegyek sze­rinti osztályozást is elvégezheti a gép. Utazás a mezozoikumban Ennek az őskori pu ha testűnek a kagylója egy méternél na­gyobb átmérőjű volt. Ekkora méreteik: még azokat a meglepe- tésekher; hozzászokott geológust), kát is csodálkozásra, késztették, akik Ukrajna déli részén a Kré- tás lerakódásokban erre „ leletre bukkantak. A különleges kagy­ló korát a szakértők százmillió évre becsülik. Rajza és leírása megjelent „Az Ukrán SZSZK mezozoikus állatvilága” című ötkötetes katalógusban, amely több mint 2 500 korall, puhates­tű és egyéb, tengeri és szárazföl­di őskori fajt ismertet. Ezek kö­zött számos olyan faj akad, ame­lyet eddig nem ismert a tudo­mány. Az élőlények napvilágTj, ke­rült maradványaiból mégha tá- rozható a kőzetek kora, lerakó­dásuk módja éjg az a sorrend, amelyben a földtörténet több mint százmillió évét felölelő mezozoikum idején a réfcegaődé. sek végbe mentek. Ez volt az a korszak, amelyben a Kaukázus, a Krím-félsziget és a Kárpátok kialakultak és erősen- megválto­zott a tengerek partvonala. Ek­kor képződött sok nyersanyai giunk, az ércek, a kőszén, a kő­olaj és я só is. Az őskori állatvi­lág tanulmányozása hozzásegíti a geológusokat az ásványkin­csek feltárásához. Eredmények a jégeső elleni küzdelemben Harc a „csend éjszakája” ellen A nagyothallás ma már nép­betegségnek számít: az embe­riség egytizedét sújtja. Lehet el­lene védekezni, de idejében fel kell ismerni a hallásikárosult- ságot. Minél korábban, annál jobb. Egy egyszerű kis készü­lékkel, a hanggenerátorral már az újszülöttek között is megta­lálják a halláskárosultakat. Az újszülött ugyanis már élete el­ső pillanatától hall, sőt, ötnapos koráig jobban, mint később. Volt már rá eset, hogy kéthó­napos csecsemőt láttak el halló- készülékkel. Svédországban minden gyer­mekorvos zsebében van egy pi­ros ceruza és egy Ms csegő; a gyermek figyelmét leköti a pi­ros ceruza, s közben megrázza a csengőt. így a még nem is­kolás korú gyermekek között rendszeresen felkutatják a hal­láskárosultakat, akiket azután kezelnek. Természetesen labo­ratóriumokban azután sokkal komolyabb felszereltséggel, mű­szerekkel is megvizsgálják a Msgyermekeket. Azoknál a (kisgyermekeknél, akik valamit hallanak — és ilyen a betegek túlnyomó há­nyada — hallókészülékkel és a , szülők által otthon végzett, hal­lásfejlesztésnek nevezett gya­korlatokkal meglepő sikereket lehet elérni. A rosszul halló gyermekek négy százalékánál sokszor egy egyszerű mandula­műtét elegendő a hallás vissza­nyeréséhez. Hz ember végtelen idők óta kénytelen a természet elemeivel dacolni. A szárazság, az özön­vízszerű esőzések mellett a jég­eső is évről évre jelentős ká­rokat okoz a mezőgazdasági kul­túrákban. Ázsia és Európa egyes területei különösen sokat szen­vednek a jégeső pusztításától. Indiában és Kínában 1—2 kg-os jégdarabokat is észleltek, a Szov­jetunió középső vidékein nem számítanak ritkaságnak a 4—500 gr-os jégdarabok. A Kaukázus környékén 2—3 évenként na­rancs nagyságú jég esik, s évi átlagban 1 mfflió rubei kárt okoz ezen a vidéken. Érthető, hogy a Szovjetunió­ban évek óta behatóan foglal­koznak a jégeső elleni küzdelem problémájával. A kutatás nem­csak elméleti síkon folyik, ha­nem igen eredményes gyakorla­ti módszereket dolgoztak ki a „jégelhárítás” frontján. A véde­kezésnek nagyjából az a lénye­ge, hogy a. jégfelhők keletkezését és vonulási útját radarral mé­rik és pontos jelzések alapján ágyúval, rakétával ezüstjodidot lőnek a felhőbe. Az ezüstjodid itt nagymértékben befolyásolja a vízpára kristályosodását és megakadályozza a nagyobb mé­retű jégszemek képződését. Ezzel a módszerrel az elmúlt években a Kaukázus északi ré­szén, Örményországban és Grú­ziában összesen 1 millió hektár növénykultúrát — javarészt szőlőt és gyümölcsöt — védtek meg, de néhány évvel később már csupán Örményországban 2 millió hektár terület megvédését tervezték be ezzel a módszerrel. fl jégeső elleni védekezés­nél igen fontos a célzás mellett a beavatkozásra, tehát az ezüst- jodid-bombák belövésére alkal­mas időpont kiválasztása. Más­részt azt is pontosan meg kell határozni, hogy milyen felhők­be kell fellőni az ezüstjodidot. Radarhullámok segítségével le­tapogatható a jégszemcse átmé­rője és sűrűsége. A jégfelhőket tehát a technika mai állása mel­lett elég pontosan be lehet már mérni. Áltálában 4—? ezüstjo- didos bombával lehet megvéde­ni egy 200000 hektáros terüle­tet. Amikor a jégszemcséket tar­talmazó felhő a védendő terület felé közeledik, lehetőleg még a zónahatár elérése előtt megkez­dik bombázását. Az ezüstjodid hatására a szemcsék zsugorod­nak és végül esőcseppekben hul­lanak le a földre. A nagy kumulusz-felhőket szintén mindaddig bombázzák, amíg radar segítségével a nagy átmérőjű szilárd szemcsék leta­pogathatok, és dara vagy eső formájában le nem hullanak. őz említett módszer nem túl költséges és a termés meg­mentése bőven behozza a rá­fordítást. Általában 20—100 gr ezüstjodid bevitele egy köbkilo­méter nagyságú felhőbe 1 cm átmérőjűre zsu­gorítja a tojás nagyságú jég­szemeket abban a felhőmagas­ságban, ahol a hőmérséklet 0 C fokkal ggyenlő. A Szovjetunióban ma már több szerv foglalkozik a jégeső elleni küzdelem különböző kér­déseivel A Georgiái Tudomá­nyos Akadémia Geofizikai In­tézetének munkatársai szerint ezzel a módszerrel már napja­inkban is mintegy 75 százalékos eredményt lehet elérni. Még számos kérdést kell azonban tisztázni ahhoz, hogy ez az eljá­rás tökéletes védelmet nyújtson a pusztító jégesők ellen. M. L. íNÍPÚJSÁG, 1973. AUGUSZTUS 7.

Next

/
Thumbnails
Contents