Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-05 / 182. szám
Т ®/Л X Æ® К Я c MOSOL 40G A VILÁG Ha ismerősöd gépkocsit cserél — mondta Henry Miller —, biztos lehetsz benne, hogy inkább feleséget szeretne cserélni, csakhogy a nehézségeket mérlegelve a könnyebb megoldást választja. 1еаавававаааааааааааааааа«ааааа«ааааааааааатааш A házasság olyan intézmény, amely biztosítja a nő számára egy olyan férfi oltalmát, aki elég erős ahhoz, hogy tartsa a létrát, amig a né felakasztja a függönyt. laaaaaaaaaaaaaai iaaaaaaaaaaaaaaaa Különc a könyvesboltban [ПЖЫМЬШ1 í Mónika duzzogva csomagolja ! össze a babáit és a képesköny- j veit. majd me eindul a kapu felé. • ahol éppen édesapja karjaiba ■ fut. j — Nos kislányom — kérdi az i apa csodálkozva —, itthagysz | minket? — Igen. mert anyu fcflyton | murizik velem — pityereg Mónika. — Ügy döntöttem, hogy visszamegyek a gólyához! • • • A hatvan éves férfinak döntenie kell — mondotta Alfred Kinsey, a neves amerikai szexo_ lógus: — vagy az ifjúságát, vagy az életét hesszabítja meg. Sietős munka ! Ezt kérem!,, (Kalins rajza) Н1НИМ1Ш1Н»111111и|ииМ1И1И11Ш1Ж1Ш1111||||1иИ11И1И||1ШШ||НИ A vaskalaúos Először is ne ordítson, másodszor, fejtse ki értelmesen, hogy ml is a problémája! (A Polish Weefcly-böO A IfEw York 4 Parke Bonét galéria jegy árverési katalógusában a következő olvasható : „Arany szelence, Kopasz Károly hajtincsével”. • • • — Miért kényszerM a flát arra. hogy zenét tanuljon? Hiszen botfülű — mondja a zeneiskola tanára az egyik diák anyjának, m Ekkor odalép KindiuKs és . így szól: — Hiszen a fiú nem akarja • hallgatni a muzsikát: ő csak el- : játssza! — Jólesik látni, hogy klubunk- ; be ilyen sok munkás jár — • mondja az igazgatónak a sza- \ hódságáról visszatérő művésze- ! ti vezető Ekkor odalép Kindziulis és • így szól: — Helyes megjegyzés: éppen tatarozzák a klubot. I Ellesett eszmecsere ■ » — Szerencse fel. Kelemen! Kerestelek kedden, de nem leltelek. I Csevegnem kell veled... Jelenleg egyenesen Szegedre megyek. i Gyere velem! — Nem tehetem' mert Kevermesre ketl mennem. Emberek- : kel kereskedem. E helyen lesz egy emeletes telephely, ezer ! emberrel. Ezeket szervezem... — Ez persze keserves kereset lehet... Eh, veled megyek1 Vedd i e cekkert, lelsz benne eledelt: kenyeret, keszeget meg retket. — Nem kell, mert teleettem begyemet pereccel, eperrel meg ecetes tejjel. — Szent egek! Beteg leszel.. — Ne keseregj: szeget ehetek, de beteg nem leszek? — Persze, persze, Kelemen egy fenegyerek! De meglehet, meleged lesz, mert egy kellemetlen esetet kell elrebegnem neked... Felelj: szereted te nejedet? — Heccelsz? Etelt teljes szerelemmel szeretemУ ' — Eh, kellemetlen, de el kell fecsegnem. Reggel, elmentemben egy emelettel lejjebb Ételre leltem. Kerekessel csevegett — Mese, mese. meskete! Etel egy hete Debrecenbe ment— — Ez lehet, de jelenleg Kerekessel... — Ne gyerekeskedj! Etel jellemes nej, feddhetetlen s szeret engem! — Meglehet, de sejtheted: Kerekes eleve kellemes perceket keres— — Ez nem lep meg, de Etel megvesztegethetetlen » nem gyerek! — Ez egyre megy— Te meg egyetlen percet se vesztegess: lesd meg Etelt! — Nem tehetem, nekem ez nem kenyerem— — Eh Kelemen, te beteg kecs ke! — Ne hergelj, mert belegebedek! — Keserves lesz neked, de nem tehetek egyebet: el ketl fecsegnem. Kegyetlen sejtelmem ez: kedves nejed, Etel, e percekben pelyhes kereveten hentereg, fedetlen keblekkel, fesztelen szerelemmel enyeleg Kerekessel... — Lehetetlen! — Menthetetlen.. (Kallus rajza) 5 Lejegyezte: —retesz alias: —zár ••••■••••••»■■•••«••••■•••■■•••■■•■■■а! •аавваввваввввваввввввааашввввва*авввввевввававвавввввввввввваавввввваваа< •ВМИПВ1ПИ Jókor V Gyorsabban emberek, jön u ohf (Hegedűs Ferenc rajza) laafaaaaaaaaaavaaeaa^aaMaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai & &ENDÜLET (Hegedűs Ferenc rajza) Ж "'em tudom ki / \y fí08V van vele, L jI de én rendkívül aggályos szülőkhöz jutottam megszületésemmel, sőt már születésem előtt, hiszen még a világra sem jöttem, már akkor azon tűnődtek a sok propaganda hatására, hogy mi lesz belőlem, ha fiú leszek és mi, ha lány. Amikor aztán nememnél fogva kiderült, hogy semmi akadálya nem lehet annak, hogy idővel férfi legyek, megindult a pályaválasztási ajánlások áradata a rokonok, ismerősök részéről olyannyim, hogy felkavart lelkületű szüleim nem győztek konzultálni és fejet vakarni. Meg is értettem őket, mert például anyai nagynéném kijelentette, szó sem lehet róla, hogy fizikai munkás legyek, mert ahhoz nagyon ci- náber vagyok. Apai nagybátyám viszont amellett kardoskodott, hogy csakis a fizikai munkától várhatom megerősödésemet. Keresztanyám szerint, állófoglalkozást sem választhatok, mert lúdtalpú vagyok, kaján keresztapámnak meg az volt a véleménye, hogy az isten is munkavezetőnek teremtett, mert a legkisebb dologért is nagyon tudok ordítani. A szomszédéknak az a huligán fia meg azt mondta, hogy legjobb lennék mezőőrnek, mert olyan nagy lapát füleim vannak. hogy meghallanám a fű növését is. Egyébként el kell ismernem, hogy valami hiba csak lehetett bennem is, mert hároméves koromban még mindig nem döntöttem. Hiába, ha az ember eltartott, sokkal könnyelműbben gondolkozik. Már nagycsoportos óvodás voltam, amikor egy éjszaka arra ébredtem, hogy szüleim sóhajtoznak. „Űristen, mi lesz ezzel a gyerekkel, nem nyilatkozik, még majd elkapkodják előle a legjobb állásokat." Az általános iskolában már kezdtem érdeklődni az ajánlatok iránt, egyszer csak megkomolyodik az ember. A választás körül azért még volt nehézségem, mert akármit javasoltak, mindenütt tanulni és dolgozni kellett, játszani sehol. Ennek ellenére, amikor hetedikes lettem csak választottam. Na, nem pályát, hanem jövendőbelit. Ugyanis, szinte máról holnapra felfedeztem, hogy egy osztályba jár velem Papsajt Maca, akibe mindhalálig beleszerettem. О hasonlóan, ami nem is csoda, hiszen egykorúnk és különne- müek voltunk. Meg is egyeztünk szívem legnagyobb és egyetlen és örök szerelmével, hogy előbb összeházasodunk és csak ezután választok pályát. Elvégre a pálya- választás egy egész életre szóló döntés, amit nem kapkodhatok el. Megmásíthatatlan elhatározásunkat közöltem is őseimmel, mire anyám elájult, apám meg fel- üvöltött, mint egy légvédelmi sziréna. Az itten érti ezeket a mai öregeket... Ezek után természetesen külön háztartást alapítottam, ami annyit jelentett, hogy nagy- szüléimnél étkeztem. Muszáj is volt így döntenem, mert anyám ágynak esett, apámnak meg reszketős lett a feje. Még szerencse, hogy nem örököltem azt a gyönge természetüket. Közben azonban súlyos csapás ért: az egyik szünetben végleg szakítottam örök szerelmemmel, aki a radírgumin kívül azt vágta a fejemrSknek az a szép narancssárga mellénye vonzott. Szerettem volna Rinaldo is lenni, mert a padláson olvastam róla, — nagyapám könyveiből, hogy amit elrabolt a gazdagoktól, azt szétosztotta a szegények között, ami igazán jó cselekedet. Ha meg szellem lehetnék, akkor minden éjfélkor megijeszthetném a matektanárt, aki mindig hibát talál a dolimban. Tehát hiába tűnődtem, nem jutottam előbbre. Hogy mégis legyen mihez igazodnom, megMit válasszak? (Egy kisfiú monológja f) liez, hogy becsaptam a pirított tökmaggal, mert nem egyformán osztottam el. Igaz ugyan, hogy magamnak többet hagytam, mint férfi, de ettől függetlenül egy ilyen bizalmatlan, gyanakvó természethez nem köthetem az életem és benne üde ifjúságom. Szóval a csalódás még idejében kinyitotta a szememet és elég éretté váltam ahhoz, hogy bosszúból pályát válaszszák. Csak azt nem tudtam, hogy melyiket. Nagyon tetszett például a szódáskocsis-pálya, mert az mindig rázhatja a csengőt, ráadásul vezető pozíció is, amit szüleim olyan sokat emlegettek. Az utcasepkérdeztem mindentudó nagyapámat, hogy annak idején apám minek alapján választotta ki a sok-sok pálya közül azt, hogy pont a Lótápkiszerelőnél legyen zabhegyező. Nagyapám jó nagyot kacagott és így válaszolt: — Hogy minek alapján? Hát annak kisfiam, hogy ez volt számára az egyetlen választási lehetőség. Ahogy a felnőttek mondják: „mecsoda különbségi" Ehhez nem kellett nagy rátermettség, egy lehetőségből én is könnyebben tudnék választani. Lejegyezte: OKL
