Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-22 / 195. szám
Zrenjenim küldöttség a békéscsabai kiállításon Békéscsaba jugoszláviai testvérvárosának, Zrenjaninnak a' négytagú küldöttsége kétnapos tartózkodása alatt többek között megtekintette a Békés megyei Ipari, Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt. A küldöttség vezetője, Dusán Rakoko. vies, a zrenjanini városi tanács elnöke a kiállítás megtekintése után beszélgetett lapunk munkatársával. Elmondta, hogy a két város vezetőinek megbeszélései sikeresek voltak, elérték azokat a célokat, amelyeket a két város gazdasági és politikai kapcsolatainak mélyítése érdekében kitűztek. A vásáron látottakról nagy elismeréssel szólt. — A bemutatott termékek közül főleg a mezőgazdasági komplex lucerna, és kukoricabet». kerítő gépsorok az érdekesek, annál le inkább, mivel a zrenjanini földterület azonos éghajlattal rendelkezik, mint a Békés megyei. Érdekes számunkra, hogy láthattuk a bemutatott sütőipari gépeket is. A látogatás alkalmával arról is beszéltünk Békéscsaba vezetőivel, hogy termelési tapasztaltainkat készek vagyunk átadni, illetve Békéscsaba város rendelkezésére bocsátani. Ez alkalommal különösen aláhúztuk a város gáz, ivóvíz és szennyvíz, azaz a csatornázás terén szerzett tapasztalatokat — mondta többek között, hangsúlyozva, hogy nagyon jóleső érzés volt számunkra, hogy alkotmányunk évfordulóját együtt ünnepelhették Békéscsaba város lakosságával. B. J. Ul, amely nem Rómába vezet Egy alkalommal, amikor Boros József, a KPM Békéscsabai Közúti Igazgatóságának a vezetője kint járt az útépítésnél, az egyik munkás, aki csak nemrég került oda, megkérdezte: — Maga az igazgató? — Én — hangzott a váiasz. — No, nem sokáig lát itt engem — folytatódott a társalgás. — Miért? — Mert sok a munka és kevés a pénz. — Akkor menjen oda, ahol több pénzt kap — tanácsolta az igazgató. A munkás, aki talán mást várt, kissé megszeppent: — Azért nem kelj mindjárt így beszélni. Mert látja, megvagyok. Nemsokára mégis elment. Talán oda, ahol többet ígértek neki. Kevesebb munkával azonban aligha keres többet. Társai maradtak. Mezőko- vácsházától Mezőhegyesen át Csongrád megye határáig 4 méterről 6 méterre szélesítették az utat és a felületét is megerősítették. A mintegy 20 kilométeres szakaszon márciusban kezdték a munkát, A napokban befejezték. Tiz nappal a határidő előtt. Kezdődhet я répaszállítás. A gépkocsiknak nem kell többé az út padkájára ieténűük, hogy elférjenek egymás mellett. Dicséret illeti ezért Nagy Mátyás és Kruzsllcz Sándor brigádját, Kokovecz László gré- derest, Tímár György úthengervezetőt, az igazgatóság és a Volán 8. sz. Vállalat gépkocsi- vezetőit és az igazgatóság központi gépműhelyének a dolgozóit. Az utóbbiakat azért, mert a hibás gépeket, gépkocsikat mindig azonnal kijavították. Mindezt nem én találom ki, hanem Farkas János utmesterBudapesti kiemelt munkára keresünk kőműveseket, ácsokat. kubikosokat, építőipari gépkezelőket, vasbetonszerelőket, komplex brigádokat is — segédmunkásokat — 16 éves kortól Is. Szállítást, étkezést biztosítunk. Jelentkezés: ..Április 4.” Építőipari Szövetkezet, Budapest, VIII. Auróra a 23 Munkaügyi osztály. X tői, a nagy munka első számú íe’elősétől és Pribelezki György művezetőtől tudom meg. Közben önmagukról nem tesznek említést. Pedig rájuk különösen sok feladat hárult. Pribelszki György régebben útmester volt. Sok gyakorlati tapasztalattal rendelkezik. Az új gépekhez és az új technológiához azonban már több szakismeretre van szükség, ezért adta át helyét a nála jóval fiatalabb Farkas János technikusnak. Sértődés nélkül. A mostani útépítésről így vélekedik : — Valamikor ilyen munkához 50 embernek két évre lett volna szüksége. Most ezt 15 emberrel, egy gréderrel, két úthengerrel és néhány tehergépkocsival fél évnél rövidebb Idő alatt megcsináltuk. Pedig csaknem 30 ezer tonna kő került az útra. — Harmincezer tonna kő? Hiszen az 3 ezer vagon — csodálkozom. — Igen. Még szemléltetőbben : egy jókora piramist kitevő mennyiség — mondja Farkas János. S ez a rengeteg kő a 20 kilométeres útszakaszon szépen elterítve és a megfe'elő burkolattal ellátva nem egyetlen fáraónak, hanem az útépítőknek állít szép és maradandó emléket. Most már a mezőhegyesi ken. dergyárban autóbuszfordulót épít Nagy Mátyás brigádja. A munka neheze persze itt is a gréderre, az úthengerre és a követ szállító gépkocsikra hárul. Azért marad tennivalójuk a brigád tagjainak is, akik a gépek után lapáttal a kezükben, egyengetik a földet és a követ. Amikor az Igazgatóság vezetőjének dicséretét tolmácsolom nekik, Farkas Mihály megszólal: — Dolgoztunk, ennyi az egész. Ígértek háromszor célprémiumot. Kétszer megkaptuk, egyszer még nem. Sárközi Károly és Sárközi Lajos ikertestvérek. Annyira egyformák, hogy sokszor a brigádvezető sem tudta megkülönböztetni őket. Most egyszerre mondják: — Meglesz. Amit ígérnek, azt megkapjuk. Régebben a Hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalatnál dolgoztak, onnan jöttek át az igazgatóság orosházi útmester- ségéhez. Hogy miért, arra így válaszolnak: — Gondoltuk, itt csak kátyúzással foglalkoznak. Kevesebb a munka, több a pénz. Kiderült, hogy nem igy van. De akkor már nem változtattunk helyet. Megszoktuk a sok munkát. — És a pénzt? — Az idén eddig 1800 forint célprémiumot kaptunk, most megint adnak valamennyit. Farka« Mihály nem állja meg szó nélkül; — De hát nézze a kezem. Finom volt, mielőtt idejöttem. Most meg olyan a tenyeremen a bőr, mint a kő, amit lapátolunk. — Magának könnyű, Gyuri bácsi. Jó módja van. Csak jár közöttünk és intézkedik: ezt csináld, azt csináld! — fordul Pribelezki György felé Farkas Mihály. — Hát, aki prímáskodik? — harsog bele derűsen az egyik Sárközi. — Annak még könnyebb. Kimuzsikálja az emberek zsebéből a pénzt önmagával a legelégedetle. nebb Farkas Mihály. Többre vágyik. Gépkocsivezető vagy valamilyen gépkezelő szeretne lenni. Akár az igazgatóságnál is, ha elküldik tanfolyamra. Fiatal, és itt egyedül 6 végezte el az általános Iskola VIII, osztályát. A többiek mér az V—VI. osztálynál elakadtak. Főként családi körülményeik miatt. Véleményük szerint a továbbtanulásuk szinte reménytelen. És az ikrek eléggé cinikusan mondják: — Mi lapátolunk. Nem leszünk ún emberek. S ez a megjegyzés vonatkozik mindenki másra, aki nem lapátol. Még Kokovecz László gréderesre is, aki a hatalmas gépét kormányozza, legalább 20—30 ember teljesítményét éri e', s félannyit sem fáradozik, mint közülük egy. De szakmunkás, s a hozzáértését eléggé honorálják. Csak nem annyira, mint ahogy a „lapátosok” gondolják addig. amíg ezt meg nem vitatjuk. Végül belátják, hogy azért Gyuri bácsinak sem sétálás és intézkedés a dolga csupán. A környékbeliekből ebben az évben verődött össze Nagy Má_ tyás brigádja. Voltak közöttük" akik már előbb útépítésnél dol_ goztak, de jöttek máshonnan is szerencsét próbálni. Hátha itt majd többet keresnek. Derekasan helytálltak, aminek pénzben és erkölcsi ©’ismerésben egyaránt meglett a jutalma. De más is történt. A sikeres munkában ösezekovácsolódtak. Talán most majd együtt is maradnak és nem kutatják, hogy hol lehet pillanatnyilag kevesebb munkával több pénzt keresni. S akiben lesz erő, hogy elvégezze az általános iskola VII—VIII. osztályát, olyan tanfolyamra kerülhet, ahol gépkezelői szakmát tud szerezni. Aztán majd nem kell any- nyit hajladoznia és a kezén nem keményedik meg a lapát nye’étói a bőr. És bizonyos, hogy egy gépkezelő sem marad munka nélkül ebben a technikailag rohamoean fejlődő világ, ban. Pásztor Béla „Békés megye közművelődéséért* Augusztus 18-án Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettc se nyújtotta át Koszta Rozália festőművésznek a Békés megyei Tanács által alapított „Békés megye közművelődéséért” emlékplakettet és a vele járó pénzjutalmat. Az emlékplakettel ezúttal is érdemes művészt jutalmaztak, Koszta Rozália képzőművésze^ tevékenysége mellett állandó részt vállal a kö^ művelésének számos, más feladatából is. Merénylet készült Nixon ellen? Letartóztattak egy volt rendért New Orleans Nixon amerikai elnök hétfőn beszédet mondott a frontharcosok New Orleans-i 74. országos kongresszusán. A beszéd elhangzásával egyidejűleg nyilvánosságra hozott nydlatkozatá- ! ban elismerte, hogy személyesen adott parancsot az 1969-es kambodzsai titkos bombázásokra. Az elnök azzal igyekezett megindokolni akkori döntését, hogy a bombázással — úgymond — „amerikaiak életét kellett megmenteni”. (Az amerikai légierő a szóbanforgó időpontban Kambodzsa Dél-Vi- etnammal határos vidékeit bombázta.) Nixon azt fejtegette a nyilatkozatban, hogy ha a dolgot nyilvánosságra hozták volna, a kambodzsai kormány kénytelen lett volna - tiltakozni; ebben az esetben pedig „fel kellett volna függeszteni a bombázásokat, és hagyni, hogy amerikai katonák életükkel fizessenek ezért az intézkedésért”. A New Örleans-i látogatás — az állítólag felfedezett összeesküvés miatt — a legszigorúbb biztonsági intézkedések közepette ment végbe. A repülőtérről az elnök gépkocsija, nyolc rendőri motoros és helikopterek védelme alatt, kerüld úton érkezett a Rivergate-palotáboz, hogy elkerülje azokat a közlekedési csomópontokat, ahol a gépkocsinak lassítania kellett volna. New Orleans New Orieanaban letartóztatták Edward Gaude-t, azt a volt rendőrt, akiről hétfőn, a kora délutáni órákban olyan hírek terjedtek ©1, hogy részt vett a Nixon elnök meggyilkolására szőtt és a titkosszolgálat által leleplezett állítólagos összeesküvésben — közölte a New Orleans-i rendőrség. A New Orleans-i rendőrséget a titkosszolgálat szólította fel, hogy tartóztassa le Gaude-t. Az AFP úgy értesült, hogy Gaude-t 1970-ben egyszer már letartóztatták, mert Nixon New Orleans-on áthaladó gépkocsijára akart dobni egy elégetett amerikai zászlót. Nixon éLnöv az esti órákban New Orleans-ból repülőgépen elutazott a kaliforniai El Того tengerészeti támaszpontra, ahová közép-európai, idő szerint 22.00 órára várják. Az elnök két hétig pihen majd kaliforniai nyaralójában. (MTI) Riadók Londonban Patak Károly, az- MTI tudósítója jelenti: Kedden egyre-másra jelentették az ismert londoni áruházak, hogy gyújtóbombát találtak valamelyik osztályukon. Szombat óta összesen hat belvárosi áruházat támadtak meg gyújtószerkezettel a merénylők, akiknek kilétét még mindig homály fedi. Kedd délutánig ösz- szesen 10 gyújtóbombát fedtek fel a Bárod, a Liberty, a Dic- kins and Jones, a Marshall and Snellgrove, a D. H. Evans és a Selfridge ruhaosztályain. A szerkezetek közül összesen kettő lobbant lángra, de ezek is. csak elenyésző károkat okoztak. Az áruházi gyújtogatásra használt szerkezetek azonos módon készültek: két cigarettásdobozba rejtették az óraszerkezetet, ehhez szerelték az öngyújtót és a gyúlékony anyagot. Miközben London szívében szinte óráról órára ürítettek ld egy áruivázat a szirénázó autókon érkező detektívek, a Scotland Yard bejelentette, hogy a terroristák elárasztották Londont a rettegett „levélbombákkal” is. A szombaton kezdődött terrorhullám kiterjedt Aldershot- ra is, ahol ismeretlen tettesek vasárnap gyújtópalackkal támadták meg — sikertelenül — az ott állomásozó katonai alakulat tisztlkaszinóját, hétfőn este pedig a levélbombákhoz hasonló szerkezetet találtak egy Észak-London-i bevásárlóközpontban. A Scotland Yard hajszát indított a tettesek kézrekeritésé- re. A zűrzavart még csak fokozta egy sohasem hallott szervnek, a „mindenki szabadság- harcoeed”-nak felbukkanása. Egy Southampton) lap után kedden a BBC Is kapott levelet ezzel az aláírással. Az &1- dershoti merényletre utalva a „szabadságharcosok” közölték; „mindenütt Jelen vagyunk”.
