Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-19 / 194. szám

jó kedvvel, bőséggel Jól ismerem, számtalanszor nyomon követtem a kenyér szü­letését Megtanultam magot tisztítani, jó puha ágyat vetni a búzának, nógattam lovakat a vetőgépek előtt, figyeltem, ahogy a növény sápadt csírá­ja áttörte a talajt, növekedett, szárba szökkent, kalászt eresz­tett, aztán hirtelen megszókült, mint erős napon a lányok haja. Szedtem markot, megtanultam kaszálni, dolgoztam szívverés- ritmusú cséplőgép mellett, ku­porogtam az új liszttel hazaté­rő szekerek tetején. Végigbá­multam számtalan kenyérsü­tést, tudom tehát, hogy a kenyér nem más, mint liszt, víz, élesz­tő, só pontos keveréke, mégsem tudok róla olyan higgadtan ír­ni mint a zsírról, a cukorról, vagy más élelemről, amely nyersen, vagy feldolgozva az asztalomra kerül. A kenyér szent dolog, a kenyér nem tűri a tréfát. A kenyérről csak tisz­telettel szabad szólni. A kenye­ret csak olyan tisztelettel sza­bad emlegetni, mint a nép, amely közmondásaiba zárta, s dalolt a fehér kenyérről. A kenyeret azért is tartom szent dolognak, mert egy al­kalommal ötven kiló búzaliszt­nek köszönhettem jelenemet és jövőmet. Népi kollégista vol­tam, még a fényes szellők és a nagy ínségek idején. Heteken át kukoricakásán éltünk, ám egy tavaszi napon az is elfo­gyott. Fájó szívvel már-már szélnek eresztettek bennünket, faluról érkezett mezítlábos gye­rekeket. És akkor a kollégium sokgyerekes gondnoka, család­ja végső tartalékát köicsön ad­ta nekünk.' Olyan jó szívvel ad­ta, mint ahogy az egyik sze­gény ember segít a másikon. Sok idő telt el azóta, sok min­den történt velem is, a gond­nokkal is, most mégsem kíván­hatok neki mást, mint hogy legyen meg bőségesen a min­dennapija De mit beszélek itt? Micsoda botor kívánság hangzott el a számból ?! . Hiszen köztudott, hogy jelké­pesen is és kézzelfoghatóan is, ma már minden embernek megvan Magyarországon a mindennapija Még kenyérügy­ben sem szeretem a lelkende- zést, ezért menekültem egy szakemberhez, hogy a lírát fog­ja gyeplőszárra szigorú tények­kel. Ö azt kérdezte akikor, mennyit akarok írni a kenyér és a bú­za történetéről? Mert regényt is lehetne írni róla. Van abban dráma, konfliktus, meg dicső­séges felemelkedés. És a búza­regény gerinceként számokat diktált az egyes esztendők ter­mésátlagáról. Rideg számokat, amelyek bennem mégis úgy zengtek, mintha csakugyan szép szavú regényt olvastam volna. íme: 1931 és 1940 között 7,9 mázsa volt a termésátlag, ma pedig ennek majdnem a duplája. A dráma: nagyon so­káig nem becsültük meg a bú­zát. A paraszt — vagy ahogy a szakember mondta: a termelő — a búzatermesztésért csak az erkölcsi elismerést kapta, az anyagi jutalom elmaradt. Ma már jutalmazzák, tisztességes árat fizetnek, sőt a búza minő­ségét, hektársúlyát, acélossá­gát is premizálják De az anyagi és erköcsi el­ismerésből még nem lett volna ekkora termés. A szakember szerint: „Az agrotechnikát gyö­keresen meg kellett javítani”. Ma például külön kijelölt ál­lami gazdaságok foglalkoznak a vetőmag-termesztéssel, a gaz­dasagok három vagy négy- évenként szigorúan gondoskod­nak a mag kicseréléséről, hogy garantáltan tiszta fajta marad­jon a búza. A tiszta gabonát csávázottan, tisztítottan vetik el, mégpedig olyan mélyre, ahol a tudományos kutatások szerint legjobban szeret élni. S aztán, amikor a csíra áttöri a talajt, zölden hullámzik a hol­napi termés, sárga repülők kö­röznek az égen, szórják a vegy- «HMrt, amely olyan fontos a nö­vekedő termésnek, mint mond­juk: csecsemőnek a védőoltás. Az is természetes, hogy intenzív búzafajtát termesztünk. Egy­szer, egy nagy állami gazda­ságban. ebédszünetben a kom- bájnos mellének szegeztem a kérdést: milyen a Bezosztája? Két ujjára csókot cuppantott: ilyen! Sokat terem, egy-kettő­re megtelik a tartály, nem per­geti a szemet, kemény a szára, nem dönti földre az eső és a szél, szóval — öröm aratni. Egyszer pedig megkérdeztem a lágymányosi kenyérgyárban a művezetőt: tudja-e milyen faj­ta búzából őrölték a lisztet, amiből éppen kenyeret süt? Tudta, persze. Bezosztájából. És megmagyarázta, hogy milyen. Jó vízfelvevő, kitűnő a gázfej­lesztő képessége, ami a kenyér­sütésnél ugyebár nagyon lénye­ges. És még egy emlék a kenyér­ről és a búzáról. Nekem a bő­ség szóról a búza és a kenyér jut eszembe. Egyszer megada­tott, hogy olyan magas rangú küldöttséget kísértem külföldre, hogy tiszteletükre eljátszották a Himnuszt. S amikor odaért a zenekar, hogy „jó kedvvel, bőséggel”, ott, a repülőtéren, szűkebb hazám búzaföldjeit vél­tem hullámzani, s bár jól tud­tam hogy a fogadáson rogyásig terített asztal vár, mégis a ke­nyérre gondoltam hirtelen. S. U % Befejezték a Mezőkovácsháza— Mezőhegyes—Pitvaros közötti út szélesítését, burkolatának erősítését Tovább fejlesztik a 44-es és a 47-es főntat Banos Józsefinek, а KPM Bé­késcsabai Közúti Igazgatósága vezetőjének tájékoztatása szerint Békés megyében a közutak fej­lesztése és fenntartása a prog­ram szerint halad. Eddig többek között Csongrád megye határáig befejeződött a Mezőkovácsháza — Mezőhegyes—Pitvaros félé ve­zető út négy méterről hat méter­re való szélesítése és burkolatá­nak megerősítése. (Mezőhegye­sen az átkelőszakasz hét méter széles.) A gazdasági vasút meg­szüntetésével szeptembertől ezen az úton jelentős cukorrépaszál­lítás bonyolódik majd le. A KPM Békéscsabai Közúti Igaz­gatósága a szeptember 1-re kitű­zött határidő helyett már augusztus 20-án átadja az utat. Mezőkovácsházánál a száraz­ért híd helyett újat építenek, amá a jövő évben készül el. Ad­dig a forgalom a régi hídon za­varmentesen folytatódik. A gazdasági vasút megszünte­tése miatt a 6-os és a 81-es ma­jorhoz új út épült, melyet a Hód­mezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat kifogástalan minőség­ben határidő előtt átadott A 47-es főúton Orosháza és Békéscsaba között a Monor) ta­nyáktól Osorvásig és Telekgeren­dástól Békéscsabáig elkészült az útburkolat erősítése. Épül a Csorvás—Telekgerendás közötti út, valamint a? orosházi átkelő- szakasz, amit a Hódmezővásár­helyi Közúti Épitó Vállalat vár­hatóan még az idén befejezi A 44-es főúton Kecskemét— Békéscsaba — Gyula — Gyula­vári között befejeződött a szarva­si átkelőszakasz burkolása, a bé­késcsabai átkelési szakasz szé­lesítése, aszfaltozása. Békéscsa­bától Gyulaváriig a szélesítés és erősítés folyamatban van. Ennek elkészítése után a megye két (a 47-es és a 44-es főútja megfelel ma jd a forgalom követelményei­nek. Sarkadon még az idén befeje­zik a gyepeséri híd építését, a községi átkelési szakasz pedig a jövő évben kap aszfaltburkola­tot. Jól halad az útépítés Zsadány és Füzesgyarmat körzetiben. Je­lentősebb munka Ecsegfalván a bekötő út építése, a Gyoma—Dé- vaványa közötti 6 kilométeres útszakasz erősítése, szélesítése, a Mezóberéiny—Békéscsaba közötti útvonalon pedig (Mezőberénytől) egy 2 kilométeres szakas7 felújí­tása. Ezeken kívül a közúti igaz­gatóság kijavíttatja a Vésztő— Tarho®—Békés, az Endréd— Kondoros—Nagyszénás, vala­mint a Mezőberény—Hunya kö­zötti makadámutat is. A jövő évi feladatok közé tar­tozik egyebek között Békéscsa­bától Kondoros felé a 44-es fő­út burkolatának erősítése. Ter­vezi az igazgatóság a 47-es főút Békéscsaba—Békés közötti sza­kaszának a korszerűsítését. Na­gyobb munkák lesznek a megye déli részén is. Így szélesítik és erősíti it majd az utat Lököshá- zától Dombegyház felé, erősítik a Kevermes—Kunágota és a Dombegyház—Kunágota feözőttj szakaszt Mezökovácsháza ég Me­zőhegyes térségében majorokhoz további bekötő utak épülnek. Az idén a megye útjainak a fejlesztésére ée fenntartására fordított összeg meghaladja a 100 millió forintot, ami várható­an jövőre sem lesz kevesebb. p. a Gépkönyveiés a tótkomlóst takarékszövetkezetnél Guti Ferenc könyvelő ée Dobesánji Ferencné főkönyvelő uron- ka közben a* adatrögzítő és feldolgozó gép mellett. (Fotó: Balknet INIUIIIIHIHII ■ ■■■шааааааям« ■■■■■■«■«! V. JEGOROV DOKUMENTUMREGÉNYE Й szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek toRDlTi OTT A: HAVAS ERVIN Az utolsó felvonás 21. Szergej Vlagyimirovics és Kulijev kivártak egy szabad­napot hogy nyugodtan, anél­kül, hogy bármi is elterelné a figyelmüket, megvitathassák, mi történjék Hodzsa Alival, ho­gyan válaszoljanak Schönhau­sen tervére. Már két órája vitatkoztak, de még nem jutottak végleges döntésre. — Nos, Mehtyi Dzsafarovics, az eddig) javaslatok nem a leg­jobbak. Figyelembe kell ven­nünk, hogy Schönhausen nem ostoba ember... Hogy érzi ma­gát Jakov Vasziljevics? — Nincs valami jó állapot­ban, Szergej Vlagyimirovics. — Biztosították a megfelelő gyógykezelést? — Természetesen. De azt hi­szem, jelentős javulást eredmé­nyezne Jakov Vasziljevics ál­lapotában, ha hazaérkezne az a lány a teheránl kereskedel­mi képviseletről. Tudja, akiről beszéltem... — Segíteni keü ebben az ügyben is. — Már megtettem a szüksé­ges lépéseket. — Nos, akkor a holnapi vi­szontlátásig. Mehtyj a dokumentumokat visszatette a dossziéba, elbú­csúzott és elhagyta az irodát. Következő estén Kulijev fel­hívta Szergejevet. — Jakov, a tervünket jóvá­hagyták. Űj körülményeket is figyelembe vettünk. A te öreg Hodzsád egy ismert valutázó- nál lakik és maga is részt vesz különböző dollár- és aranyma­nipulációkban Ezt az alkalmat felhasználjuk arra, hogy letar­tóztassuk őt. — Feladom a táviratot. „..Godzsajevtól megtudtam, hogy Bakuban megjelent Hod­zsa All kereskedő, akit arany­felvásárlásért őrizetbe vettek. Mît tud rólam Hodzsa Ali? Nem vezethet ez a lebukásom­hoz? Allaverdi”. Jakov remélte, hogy a né­metek utánanéznek Hodzsa AH letartóztatásának, s ismerve a kereskedő kapzsiságát, elhiszik annak okát is. A terv arra épült, hogy Teheránban nem tudják még Hodzsa AH talál­kozását Szergej evvel. így azt sem, hogy átadta neki a meg­bízatást. Egészen beesteledett. Elrejt­ve a rádióadót, Jakov már le­fekvéshez készülődött, amikor élesen felberregett a csengő. _ Éppen csak megfordította a kulcsot a zárban, amikor ki- vágódott az ajtó és az 'előszo­bába berontott Hodzsa AH. Nem lehetett ráismerni. Arca teljesen feldúlt volt, vonásai­ban nyoma sem maradt a szo­kásos hízelgő-alázatos udvarias­ságnak. Sápadt volt, szemei csaknem szikrát vetettek. — Pokolfajzat, végre átlátok rajtad! Az NKVD kezére akar­tál adni! Nem fog sikerülni! Jakov behátrált a szobába, nyomában Hodzsa AH, pisztoly- lyal a kezében. — Allah velem van. Talál­koztam az orvosoddal — régi ismerősöm az NKVD-ról. Cse- kistát csekista gyógyít. De Al­lah nem hagy el a bajban. Ép­pen az udvaron tartózkodtam, amikor a barátaid le akartak tartóztatni. Sikerült megszök­nöm. Lelepleződtél — halj meg! Jakov rávetette magát, lö­vés dörrent. Szergejev satuként szorította • Hodzsa AH karját, úgy, hogy az kiejtette a pisz­tolyt a kezéből, felordított fáj­dalmában, s guggoló helyzetbe hanyatlott. Jakov hirtelen úgy érezte, hogy nagy-nagy gyöngeség fog­ja el, s már-már elengedte Hodzsa Ali kezét. „Megsebesül­tem” — ötlött az agyába, de e pillanatban azt Is megérezte hogy hátulról valaki a karjába öleli. Még megismerte Mehtyi Kulijevet. Két társa lefogta Hodzsa Alit, aki nem is gon­dolhatott ellenállásra. Fürgesé­ge semmivé foszlott. Jakov, mint egy álomvflág- ban, messziről hallotta még a mondatokat, azután egy eről­tetett mosollyal a szája szög­letében a padlóra hanyatlott és elveszítette az eszméletét. Másnap Kulijev Jakov laká­sában a következő üzenetet vet­te Schönhausentől : „Bízza meg Godzsajevet, hogy kapcsoltait felhasználva, likvidálja a börtönben Hodzsa Alit. Ne késlekedjék. A kiadá­sokat fedezzük. Adjon Godzsa- jevnek egy ampullát. A végre­hajtást jelentse. Arbab” — Feltétlenül jelentjük — súgta maga elé Kulijev és el­rejtette az adókészüléket. Jakov a kórházban tért ma­gához Az orvosak szerint se­be nem veszélyes, de a gyó­gyuláshoz időre van szükség. Elkeserítőnek érezte a jövőjét: Lida megérkezik, ő pedig a kórházban fekszik. Később egy nővér lépett a kórterembe.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents