Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-17 / 192. szám
A efm feletti kép bemutatja a gyula; Munkácsy Tsz új, 50 férőhelyes kísérleti tehenészeti telepet, amelyben az állatok maguk szolgálják ki magukat szénával és siló takarmánnyal. Ma ér véget a tájjellegű szarvasmarha-tenyésztési bemutató Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyei szakemberek csoportja zárja a látogatók sorát Dr. Dimény Imre: Mindnyájunk kenyere Szabolcs-Szatmár, Szolnok, Csangirád, Dél-Pest és Vas megye után tegnap augusztus 16-án Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megye állattenyésztő szakemberei is megérkeztek a MÉM és a Békés megyei tanács közös szervezésében, megrendezett Békés olvasni kezdett. Meleg hangú, kedves levél. Lida már számolgatja a napokat, ami a viszontlátásig hátra van. Szeptemberben visszatérhet a hazájába. Azt is megírta, hogy családját Moszkvából Novoszi- birszkbe evakuálták. Jakov gondolataiba mélyedt. Még egy hónap a találkozásig. Körülnézett a szobában: rendbe kellene tennie Lida érkezéséig. Bizony, csak a nagytakarítás segít. Az utóbbi hónapok eseményforgatagában teljesen elhanyagolta a lakást. A csengő hangja zökkentette ki gondolataiból. Jakov azt hitte, hogy a postás jött vissza, mert elfelejtette otthagyni az újságot. Csodálkozására azonban egy piros arcú, borotvált fejű, szemüveges férfit pillantott meg az ajtóban. Akárhogy is vizsgálgatta a jövevény arcvonásait, nem találta ismerősnek. — Nem ismer meg? — kérdezte a váratlan vendég. A behízelgő hang valóban ismerősnek tűnt, Jakov nyomban rájött a titok nyitjára. — Hodzsa Ali! Hogy került ide?! — Allah akarta, hogy ismét találkozzunk, agai Szergejev. Ügy alakultak a dolgok, hogy ideküldtek. — Ki küldte? — Egy az isten, egy a főnök, agai Szergejev. — Üljön le Hodzsa All, meséljen. Leborotválta a haját, szemüveget tett fel — s már meg se ismertem. — Akad itt néhány ismerősöm. Nem szeretném, ha értesülnének az érkezésemről. Jakov világosan látta: Hodmogyei tájjellegű szarvasmarha- fényésztési bemutatóra. Az előző csoporthoz hasonlóan a Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyeiek is megtekintették a gyulai Munkácsy Tsz 50 férőhelyes önkiszolgáló rendszerű kísérleti tehenészeti telepét, a zsa ABval ellenőrizteti Schön- ; hausen, hogy igazak-e a jelen- j tései. — Mit mondjak? A legrosz- * szabbon már túlvagyok — ■ kezdte HodZsa Ali és elhelyez- ! kedett a heverőn. — öregkő- : romra ejtőernyővel kellett ki- ; ugranom. A határon most ne- ; héz átjutni. Megmutatták az ■ ejtőernyőt, hogy ismerkedjem ! vele, azután mindennap azt ! mondták: „Ma éjjel átdobunk. : Próbaugrásra nincs lehetőség”, s Hiába könyörögtem Heckert őr_ ; nagynak, hogy a földön dobja- ! nak át, azt mondta, nem кос- ! káztathatunk semmit. — Akkor hát, ugrani kellett î — mosolygott Szergejev, de a ! gondolatai máshol jártak. Mit ; jelenthet ennék az öreg róka- s nak a megjelenése ... ? Hodzsa Ali még a szemét is S lehunyta, úgy emlékezett visz- ; sza az átélt rettenetre. — Odavezettek a gép ajtajá- : hoz, kinyitották, megcsapott a : sötét hűvösség és . hallom: ; „Ugorj!” Mit tegyek? Kiugrót- jj tam, s úgy éreztem, mintha ! kínzó álomban egy szakadékba : zuhannék. Vártam, hogy mikor ; veszítem el az eszméletemet. : Azután megkönnyebbültem: ki- ; nyílt az ernyő. De még földet 5 érés után is több mint egy > óráig tartott, amíg visszatért belém a lélek. — íme, egy igazi ejtőernyős! — Azt már nem! Nincs olyan hatalom, amely még egyszer arra kényszeríthetne, hogy kiugor jak az égből! — Hogy él odaát Heckert úr? — Jól és forró üdvözletét küldi. (Folytatjuk) I nagybómhegyesi Zalka Máté Tsz szarvasmarha-tenyészetének 300 férőhelyes tehenészeti telepét, magyartarka törzstenyészetét és az új, korszerű tejüzemet, valamint a Mezőhegyesi Állami Gazdaság peregpusztai telepé*. Ma. a nyolc megyére kiterjedő ötnapos bemutató záró napján a két vendégmegyét képviselő szakemberek a7 endrcdi Lenin Tsz-be látogatnak. I ' r «> Fesu Minden üzemi balesetről jegyzőkönyvet vesznek fel. Ehhez előírt nyomtatvány áll rendelkezésre, amit ki kell tölteni. A 13. pont így szól: A baleset körülményeinek részletes és pontos leírása. Egy balesetnél ebbe a rubrikába a következőket írták be: „Nevezett munkakezdés előtt a II. számú fekete-fehér öltözőben átöltözött. Am:kor elkészült az öltözködéssel, elindult vissza a mosdóba, hogy meg- f csülköd jön Közben megcsúszott a nedves padozaton és a jobb keze fejét az ajtótokba vágta és a bőr megrepedt.” A 11. pont: A baleset oka. „A nevezett feleslegesen a mosdó helyiségében akart fésülködni.” Ha tehát nem akart volna feleslegesen fésülködni, akkor továbbra is makkegészséges marad. De nevezett akart és ilyen semmiségért eléggé el nem ítélhető módon az életét, testi épségét Is hajlandó volt kockára tenni. Vagy nem tudta, hogy a fésülködés mivel járhat? Tény, hogy elindult. Mint egy megszállott. Látta ugyan, hogy nedves a padozat, de ment. Talán tetszeni akart valakinek? Ki tudja? Közeledett az ajtótokhoz, de még az sem rettentette vissza. Másnak talán az előérzete azt diktálta volna, hogy eddig, és ne tovább, öt azonban nem gátolta semmi és senki. Legalább egy jó barátja lett volna a közelben, aki azt mondja: — Állj! Vissza! Ha nem hallgat a jó szóra, ki is ránthatta volna a kezéből a fésűt és akkor bizonyára nem megy tovább feleslegesen. Az efféle balesetek megelőzésére helyes lenne már a portán elszedni mindenkitől a fésűt. Aki tagadja, hogy van nála, meg kellene motozni. Ellenőrzésre szondát lehetne alkalmazni. Fésűszondát, amit persze még ki kell találni. Fésű nélkül bizonyára senki emberfia nem akar majd feleslegesen a mosdóban fésülködni. Akkor pedig maradhat a padozat továbbra is csúszós, nedves. És vessenek magukra, akik mégis fésűt csempésznek az üzembe. —or V ilágszerte meggyorsult az élet üteme. Egymást érik az események, a néha egészen meglepő fordulatok, örvendetes dolog, hogy a sajtó, a rádió, a televízió világpolitikáról szóló híradásaiban egyre gyakrabban találkozunk hazánk nevével, mint olyan országéval, ame’y kezdeményező lépéseket tesz a nemzetközi légkör enyhülése útján. Ebben a sebesen zajló világban ma már nincs olyan gondja a lapszerkesztőnek, hogy mivel töltse ki a hasábokat. Még a nyári, valaha „eseménytelennek” tartott hetekben is bőven van miről írni. Mégsem ez az oka annak, hogy még ha néhol sokallják is — egy-két éve kevesebbet olvashattunk az aratásról, mint azelőtt Valamikor ugyanis nagyon sok szó esett róla, hosz- szú, szenvedélyes cikkek foglakoztak vele. Főleg olyan értelemben, hogy a hibák okait keresték, a hiányok nyomait kutatták. S nem is alaptalanul. Hiszen voltak esztendők, amikor a hagyományos kenyérgabonánkból, búzából behozatalra szorultunk. Ez a gond lényegében már a múlté. Az utóbbi időben sokkal inkább az okoz nagyobb fejtörést: van-e helye a termésnek, elegendő-e a raktártér, győzik-e a szárítóberendezések a munkát. T avaly, 1972-ben — a meglehetősen mostoha időjárási viszonyok ellenére — mezőgazdaságunk történetének legjobb búzatermését takarítottuk be. Sokan úgy vélték, hogy ez a termés kivételes eredménynek számít. Különösen az idei tavasz — főleg május — látszott --ölni ezt a feltevést, amikor kirívóan hosszú, veszedelmes aszály sanyargatta a vetéseket. Az aratás mégis a bizakodókat igazolta: az 1973. évi gabonatermés felülmúlta a tavalyi rekordot. Öröm és büszkeség csendülhet ki a jelentésből, hogy megtermett az ország kenyere; megtermett a népgazdaság hazai felhasználásra és külkereskedelmi célokra szánt kenyérgabonája. Pedig a vetésterület nem növekedett: kereken 1,3 millió hektár búzát, 100 ezer hektár rozsot kellett ebben az évben is learatni. Jó eredmény a párt he’yes és következetes agrárpolitikája mellett — meggyőződésem szerint — több tényező együttes hatásának köszönhető. S emmiképpen sem a sorrendet jelöli, ha elsőnek a tudományos-műszaki fejlődés hatását említem. Idestova 25 éve annak, hogy megjelent nálunk az első. szovjet gyártmányú arató-cséplő gép. Még azt sem állíthatom, hogy általános lelkesedés fogadta. Hiszen ez a gép nemcsak egy termelési eljárás, hanem egy életforma megváltoztatását is magával hozta. S az ilyen változás mindig megrázkódtatássá! jár még akkor is, ha előnyökkel kecsegtet. 25 évvel ezelőtt Magyarország gabonatábláinak túlnyomó többségén ugyanúgy arattak, mint hosszú évszázadokon keresztül. Nem újult meg a módszer, maradt a kasza, a sarló, a villa. Évszázadokon át, egészen az ötvenes évekig, mintegy másfél millió ember haj_ ladozott, verítékezett ha inaitól késő estig az aratás heteiben a földeken, vágta a rendet, szedBÉKÉS Himsrr Ш& AUUUbOTUS 17. te a markot, rakta a kévét, majd hordta szekéren az asz- tagba. Mégpedig azzal a tudattal, hogy fáradozásuk sikere elsősorban az időjárás alakulásán múlik, amelynek a termés eredménye mindvégig ki volt szolgáltatva. M a már merőben más aratási kép fogad. Tízezernél jóval több gabonakombájn forgolódik a nagyüzemi táblákon, teherautók, vontatók hordják a szérűre a szemet, bálázók kötik fel a szalmát, a nyomokban traktorok hánlják tarlót. De megváltozott a termelés biológiai alapanyaga is. A hagyományos búzafajták a kézi- szerszámokkal együtt tűntek Ie, helyükre a gépi betakarítási a alkalmas, állóképes, pergésmen- tes. a nagy műtrágyaadagokat megháláló fajták kerültek a köz- termesztésbe. Közülük a szovjet Bezosztája, Avrora, Kavkáz, Ju- bilejnája olyan terméssel fizet, amely az egykori átlagok kétszeresét is meghaladja. Persze csak úgy, hogy párhuzamosan emelkedett a talajművelés, a trágyázás, a növényvédelem színvonala, mindenekelőtt pedig a szaktudásé. Azé az emberi tényezőé, amely a gabonát a termesztés. tárolás, felhasználás valamennyi szakaszában szakismerettel párosult féltő gonddal kíséri végig. alarmkor az aratás sokak szemében a mezőgazdaság beliigyének számított. ma társadalmi üggyé vált. Egész / társadalmunk ügyévé olyan értelemben, hogy parasztságunk szorgalmát, lelkes igyekezetét a munkásság és értelmiség együttműködése teszi valóban hatékonynyá. A mai ■ aratás a szó szoros értelmében a gyárban kezdődik, a szerszámgépek és tervezőasztalok mellett a vegyi üzemek csarnokaiban, ahol a gabonatermelés immár nélkülözhetetlen kelléked készülnek. Azok, amelyek a termést megalapozzák, mint a gépi berendezések és műtrágyák, azok, amelyek a kártevőktől óvják, mint a növényvédő és gyomirtó szerek, azok, amelyek a betakarításhoz. a szállításhoz nélkülözhetetlenek. Ledőltek egyút'al olyan korlátok is, amelyek régebben a termelés mezőgazdasági és ipari fokozatai közé ékelődtek, nem kevés érdekellentétet okozva. Megvalósulóban van az a törekvés, hogy a szántóföld és a raktár, a malom és a sütőipari üzem között folyamatos láncolat kovácsolódjék ki az élelmiszergazdaság szervezetében. Amit szintén nem feledhetünk el: mindez csak a nemzetközi együttműködés jegyében válhatott valóra Mezőgazdaságunk egymagáiban, baráti segítség nélkül legfeljebb nagy sokára, teteme® áldozatok árán érhette volna el a jelenlegi szintet. Az itthoni tudományos munkát kiegészítő szovjet növénynemesítés, valamint a gépállományunk zö- mét alkotó szovjet és más baráti országokból származó erő- és munkagépek, vegyipari nyers- I anyagok és késztermékek teremtették meg az alapot ahhoz hogy ilyen ütemben haladhassunk. T úlzás volna azt állítanom, hegy minden nehézséggel máris megbirkóztunk. Elég sok feladat tornyosul még elénk. így például — mint már utaltam rá — bővítenünk kell a jó termés elhelyezésére szolgáló raktárteret. Szeretnénk ezenkívül még teljesebb gépesítéssel lerövidíteni az aratás sok kockázattal járó idejét. Szeretnénk a mostoha természeti viszonyok között gazdálkodó termelőszövetkezeteknek több segítséget nyűi ta ni a műszaki fejlesztés vívmányai révén. Korszerűsíteni kívánjuk élelmiszeriparunkat, többek között sütőiparunkat, is, hogy a gazdag termésből kifogástalan kenyér kerüljön mindé-, dolgozó I asztalára. A gyulai Munkácsy Tsz telepített legelőn tartott tehenei megnyerték a® állattenyésztési szakemberek tetszését.
