Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-08 / 158. szám
X fQ. ®K i ^■Д*^о4»(^®ОаК «■■■MBB*»* Mosolygós világ Tengerparti élmény! — Ne feledd, édes fiam — mondja a plébános —, hogy legnagyobb ellenséged az alkohol. Mire a féldecik királya: — De plébános úr, hát nem éppen ön prédikálta a múlt vasárnap, hogy bocsássunk meg ellenségeinknek? D. E. * * • — Megvetted az esti lapot? — 1Vem, de meghívtam magunkhoz Zsófi barátnődet. • • • Két operaénekesnő beszélget: — ötmillió dolláros biztosítást kötöttem arra az esetre, ha elveszteném a hangomat. — Ne mondd! És mit csináltál ezzel a rengeteg pénzzel? • * * Két barátnő beszélget: — De hát miért nem akarsz hozzámenni az új kérődhöz? — Tudod, az az érzésem, hogy már egyszer voltam a felesége... , * • * Einstein, a híres fizikus hetente egyszer meghívja magához a szomszéd család tízéves kislányát. Einstein felesége megkérdezi: — Hogyan pazarolhatod a drága idődet erre a gyermekre? — Pazarlásról szó sincs. Tudod, mennyire szeretem a méz- cukrot. A kislány mézcukrot hoz• nekem, én pedig megoldom a házi feladatát. • • • A férjet tízévi börtönre ítélték. Az ítélethirdetés után a feleség az ügyvédhez fordul: — Átadhatná a férjemnek ezt a levelet? — És mi vám. benne? — Megírom neki, hogy visz- szaadom a szabadságát. * « * — Május óta vagyunk falun, de egyáltalán nem unatkozunk. — És mit csinálnak esténként? — Bemegyünk a városba. » • • —1 Mi a titka annak, hogy egész nap olyan derűs hangulatban vagy? — Minden napom egy kellemes meglepetéssel indul. — És mi az? — Este fél órával előbbre állítom be az ébresztőórát. Ezt a fél órát aztán reggel átaludhatom. • • • — Mondja meg a színtiszta igazat, mi a véleménye rólam? •— mondja egy intim percben a főnök titkárnőjének. — És ha megmondom nem sértődik meg? A város valamennyi szállodája zsúfolásig megtelt. Éjfélkor a portás felhívja a szálloda igazgatóját: — Az a vendég, akit a fürdőszobában helyeztünk el, panaszkodik, hogy fázik és kér még egy plédet... — Nincs több plédünk — válaszolja az igazgató. — Mondja meg neki, hogy engedje meg a meleg vizet! • • • A fiatal ügyvéd végre megkapta az első komoly ügyet. A bíróságon védőbeszédét így kezdi: — Tisztelt Bíróság! A perben a vádlott engem bízott meg képviseletével. Követelem, hogy orvosszakértő vizsgálja meg elmeállapotát. „ * * * A texasi milliomos svájci utazása után otthon beszámol élményeiről: — Nagyon szép kis ország, de ha leszámítjuk a hegyeket és tavakat, mi marad belőle? * * * — Apa, mi az a civilizáció? — A civilizáció az, amikor kinyitod a televíziót, hogy onnan tudd meg, milyen az idő, ahelyett, hogy az ablakot nyitnád, ki. * » • — Karcsi, ki győzte le a törököket Bécsberí? — Bocsánatot kérek, de még nem olvastam a mai Sportot„ Egy újságíró megkérdezte ; Winston Churchillt: — Ha kétperces beszédet kel- ! lene mondania, mennyi időt \ venne igénybe a felkészülés? — Tíz napot. — És mennyi idő alatt készül- \ ne fel egyórás beszédbe? — Két nap alatt. — És ha tízórás beszédről len- ; ne szó? — Máris kezdhetjük! — szólt j mosolyogva az államférfi. * * * A Verona és Vicenza közötti ; országúton a megengedett sebes- \ ség túllépése miatt a köziekedé- j si járőr leállít egy gépkocsit, ! amelyet középkorú hölgy vezet. \ A gépkocsivezető féktelen kaca- \ gásban tör ki. — Asszonyom — mondja szi- I gorúan a rendőr —_ hagyja ab- ! ba a nevetést. Tudja, hogy el- i vehetném a .jogosítványát? j —Az lehetetlen! Nincs is jo- \ gosítványom — mondja kacag- \ vt л nő, : • * « ■ Amikor befejeződtek a parla- ! menti választások és az egyik ! képviselőjelölt átnézte az ered- ' ményeket, azt látta, hogy ellen- j felei a szó szoros értelmében elsöpörték. > ! — Beszélt a nép! — jegyezte meg egy újságíró. — Jó, jó — mondja a megbuktatott képviselőjelölt —, de miért kellett ilyen hangosan? Fordította: Darskovits Emma (Jelinek balos rajza) ввввввввввввввв1»вввваввввввввввввввв*ввввввв1вввввав*ввввввввввввваав»ввввв«вввввваввв Praktikus ■••»■■■■aaaaaaaaaаваааааааааваааааававвавааааааваааавbbbbbbbbbbbbi Nem mentél a Balatonra? Ott se jut több víz és így mennylva kevesebbe kertül (Jelinek Lajos rajza) мааааааааааваааававааааава' Egy évben mindenkit megillet két hét pihenés 60 forintért? Hotel Interkontinentált? i (Jelinek Lajos rajza) í ■ва8вваааааваавааваавааававвввввввввввввваввввввввававвввв<'мвввав1 — Szóval, te nem hiszel abban, hogy bármelyik pesti presszóban lehet innf jő kávét? — kérdezte tőlem Kabócza, miközben már egy félórája a hazai vendéglátóipar fonákságait szapultam előtte. — Nem. — Hát ide figyelj! Én most bebizonyítom neked, hogy nincs igazad. Pesten igenis lehet jó kávét inni, csak annak titka van, öregem, titka van! Érteni kell hozzá. Nem akarok senkit untatni a vita további részleteivel, csupán azt szeretném közölni, hogy Kabócza tényleg beinvitált egy csésze jó kávéra az általam megjelölt presszóba. Előzőleg azonban kénytelen voltam hosszú, taktikai megbeszélésen részt venni, amelynek lényege a következő: — Tehát bemegyünk — mondta Kabócza — én megváltom a blokkot és bájos mosoly kíséretében átnyújtom a kávéfőzőnőnek. Amíg ő főzi a kávét, addig mi beszélgetünk. Természetesen úgy, hogy a nő minden szavunkat hallja és megértse. Mert ebben van a nagy titok, a nagy lélektani trükk, amire a teóriám felépül. Majd én vezetem a beszélgetést, a te dolgod csak az lesz, hogy néha közbekotyogsz valamit. — Szóval, kérlek szépen — kezdte Kabócza a nő miatt emelkedett hangon —, a múlt héten a feleségem megkapta azt a kis • gebi- nes presszót itt a Lapaj utcában. Egyszerűen áttelefonáltam Fonyódi elvtársnak a minisztériumba, ismered, nem?... Figyelsz? — Persze, persze — kotyogok közbe, Kabócza pedig hangosabban magyaráz tovább. — Mondom, áttelefonáltam Fonyódi elvtársnak a minisztériumba, mondtam neki, pajtikám, mi lesz már azzal a presszóval, és két nap múlva el volt intézve minden... Szóval, sikerült, barátom, sikerült... Egy telefon Fo- nyódinak... Már megint nem figyelsz?... Mondom egy telefon a Fonyódi Zsozsónak a minisztériumba és rendben van minden! — Tessék, itt a kávé! — szólt közbe a kisasszony. szegényt, hogy víz... víz... langyos.... langyos... meleg... meleg víz... Kabóczának sem juthatott hirtelen más játék az eszébe, mert letette a poharat és összetörve suttogta maga elé: — Te, ez.... ez nem kávé.... ez csak melege víz... Ez csak lötty... Meleg viz —, morogta, majd hirtelen rátámadt A jó kávé titka | — Köszönjük szépen. Hát akkor igyuk még ezt a remek duplát! — áradozott Kabócza. A számhoz emeltem a poharat és lenyeltem az első kortyot... Mondom, lenyeltem és hirtelen óz a régi, gyermekkort játék jutott az eszembe, hogy eldugtunk valamit és a társunk kereste, mi pedig biztattuk a kávéfőzőnőre. — Kis- ; asszony, mondja, miért ; adott nekem kávé he- l lyett ilyen lötty öt? A kisasszonyt nem ér- ■ te váratlanul a kérdés, ; mert rögtön válaszolt: S — Hogy miért? Mert ■ azt a gebines presszót, \ amit a felesége kapott, • eredetileg a Fonyódi _ elvtárs nekem ígérte!!! ] Kiss György Mihály ’ KAPHATó! lATofjÁkblAlC DtAKOKAM* №U*R0lJ (Jelinek Lajos rajza)
