Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-29 / 176. szám
KÖRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kiállításról kiállításra ííí Ámi a gyorsuló időn is átsugárzik A tótkomlós! tájház is M ár az is, hogy a Magyar Nemzeti Galériában kapott otthont a népi iparművészet kiállítása, rangot és elismerést jelent. Nem mintha különösebben szüksége lenne a kiállított anyagnak arra, hogy a patinás hely fénye is emelje értékét, <nert népi iparművésre- tünk az elmúlt húsz esztendőben olyat produkált, melyre példát nehezen találni bármely művészeti ág — vagy közelebb : képző- művészeti ág fejlődésében. A galéria nagycsamökán áthaladva köszönti az érkezőt a kiállítás stílusosan szép plakátja, és az emlékeztető felirat: „A Népi Iparművészeti Tanács és a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége húsz esztendős munkáját mutatja be ez a kiállítás. Azt szerepel a kiállításon a következetes tevékenységet tükrözi, amelyet a magyar népművészet megőrzése és korszerű továbbfejlesztése érdekében végeztek.” Az első, folyosószerű teremben színes diaképek ragadják meg a figyelmet: az ország legszebb tájházait látjuk. Közöttük ott van a tótkomlósi is. külső és belső felvételekkel. A képek szomszédságában térképszerű tabló: „1953- ban 10 háziipari és népművészeti szövetkezetben folyt alkotó és termelőmunka. 1973-ban 38-ban!” Megyénkből közöttük a szarvasi szövetkezet, a békéscsabai szőnyegszövő, a gyulai és a tótkomlósi szövetkezet. Lehetne persze több is, hiszen — ha jól meggondoljuk — Békés gazdag népművészeti hagyományokban, és hogy más országrészek, tájegységek sokkal több, gazdagabb anyaggal szerepeltek ezen a kiállításon, az is intő jel, hogy a háziipari és a népi iparművészeti szövetkezetek szervezésével még nem jutottunk éppenséggel a csúcsra. A várakozás vereti tovább a látogatót ezen a roppant izgalmas kiállításon. Az első termekben a fafaragók színe-java mutatkozik be, élükön a Kos- suth-díjas id. Kapoli Antallal, és az ifjabb Kapoli Antallal is. Remek munkáik a kiállítás díszei. Nem véletlen, hogy tanulmányok, könyvek jelentek meg róluk, munkásságuk a fafaragó népművészet fejlődésére erőteljesen meghatározó. Itt, ebben a teremben találkozunk az első megyénkben névvel: ßoros István népi iparművész Tótkomlósról hozta el pompás faragott székét és lócáját. Van látnivaló! Csodálatos dobozok, karikásostorok, busómaszkok Mohácsról csengők, rézből készült pásztorbot-kampók, tükrösök — őrzik és a mostani ízléshez is igazítják a faragó népművészet sokoldalú hagyományait. A következő termekben hímzések. Itt már a színek is uralkodnak, a kifejezés velük is bővül. Rengeteg a kalocsai munka, és körben, a paravánokon eredeti kalocsai pingélás: Vén Lajosné a népművészet mesterének és Szvé- tek Antalnénak műve. Karcagi cifraszűr máshol, recski palóc-falvédők. és kiemelkedő, központi helyen egy orosházi hímzés: Szabó Imréné népi iparművész OVIezőkovácshaza) munkája. Keressük még a mieinket: nem akadunk rájuk. Csak jóval később, a szőttesek termében Losják Mártonná tótkomlósi népi iparművész remeke jelzi, hogy van alap errefelé is ahhoz, hogy a népi jpar- múvészet gyorsabban fejlődjön, hódítson. Órákat lehetne eltölteni a kerámiák között, a mezőtúri, karcagi remekek között, evidéki azonban itt sem található. Végül — a kiállításrendezők remek ötletességét bizonyítva — az utolsó teremben az új útakat kereső iparművészek alkotásai, a folklór és a népi díszítőművészet ihletésében fogant bútorok, faliképek, kerámiák, hímzések, a régi szépségek (huszadik századvégi áthangolása. Kiforrott szépségű székek, faliszőnyegek és kísérlet-számba menő használati tárgyak; kétségtelen megnyilvánulásai annak, hogy a népművészet ereje századokon át- sugárzik és formálja az (emberek ízlését), és varázsolja hangulatossabbá, meghittebbé és harmoni- kusabbá az életet ma is, í gyorsuló idő különös szakaszában. Sass Ervin Szegfű Kárpáti Kamill Villan csuklódon a kis lánc s szád sarkában a hosszú szárú öröm — csitri — fogad közt egy szegfű — sötétben is villog, hosszan és külön. Reggel Réthy István Szárnyat bont az ablak, ébresztőt csördít a fény, lombok tejszagu csöndje telepszik füledre, újra megjön » remény* Bartóki József „ Utca ÚJ KÖNHVEK Kortársak, tudósszemmel — Új Móricz-sorozat — Huszárok története Gergely Sándor utolsó munkái közé tartozott az a regény, amelyet a Szép- irodalmi Könyvkiadó most jelentetett meg. A „Felsőbb osztályba léphet” a második világháború éveit idézi fel, de nem a frontok csatazaját, hanem azt, ami a hátországban, a fasizmus elleni munkásharcokban végbement. Ifjú. félig még gyermek, félig már felnőtt emberek a könyv főszereplői, akik először ösztönösen, majd tudatosan vállalnak szerepet az illegális tevékenységben, s küzdelmüket, kalandjaikat ábrázolja az író, pergő ritmussal, együttérzéssel, a személyes emlékek átfűtöttségé- vel. Két kötet elbeszélés Ugyancsak a Szépirodalmi Kiadó vállalkozása a Móricz Zsigmond összegyűjtött műveinek útnak indítása: a tervek szerint ez lesz a legteljesebb Mlóricz-soro- zat. Kezdetként az elbeszélések két kötete jelent meg, az első az 1900 és 1914 között. míg a második az 1915-től 1925-ig írt munkákat fogja össze. A pályakezdésnek tartott „Hét krajcár” előtti időből több mint harminc elbeszélést vonultat fel a könyv az olvasó előtt, ízelítőt és betekintést adva az írói szemléletalakulásába, a nyelvi és formai útkeresésbe. A többi írás már művészete fegyverzetének birtokában mutatja az alkotót, s tényként állapíthatjuk meg, hogy a négy kötetre tervezett „Elbeszélések” a magyar irodalom becses kincseiként kerülhetnek majd fel a könyvespolcokra. A vallomás kényszere Nem mindig jár együtt tudományos igényesség, tájékozottság és könnyed írás-tudás; Ortutay Gyula munkásságában meglelhető. Tanulmányainak, emlékezésemet vázlatainak most közreadott kötete, a „Fényes, tiszta árnyak” a néprajztudóst éppúgy elénk állítja, mint a művészet-értő. élvező olvasót, s a kul- túrpolitikust. Külön fejezetbe kerültek a néprajzi tanulmányok, így a nyíri, rétközi parasztmesékről szóló, az ifjúság és a folklór kapcsolatát vizsgáló, a népmese, a népdal jövendőjét taglaló. Egy másik csoport Radnóti Miklósnak szentelt írásokból áll, aki, mint a szerző vallja, élete „külön fejezete”. Portrék Szabó Pálról, Veres Péterről Szekfű Gyuláról, Babits Mihályról, a szegedi évek felidézésének érdekes dokumentumai — sok más mellett ezek alkotják a kötetet. „Nekünk többnyire józan alázattal váüíalf hivatás, hogy költenünk adatott” — írja „Megszállottak” című versében Garai Gábor, s e józan alázattal vállalt hivatás testes dokumentuma, hangosan szóló bizonyítéka „A szenvedély évszakai”, az összegyűjtött versek. 1956-ban jelent meg első könyve^ híressé, ismertté a „Tűz-tánc” ciklus tette, s ma közéleti líránk jelesei között áll. Joggal, érdemmel. Több, mint másfél évtizedes pályájának nincs olyan szakasza, amikbr az Én-nél fejeződnék be számára a látóhatár; a Mi izgatja, kényszeríti újra meg újra vallomásra, tanúságtételre. A könyv — amely nagyjából időrendi beosztásban csoportosítja a műveket — tartalmazza Garai verses színműveit is, egyebek között az „Orpheusz átváltozásaiét. Ortutay Gyula és Garai Gábor kötetét szintén a Szépirodalmi Kiadó jelentette meg. Lovak, lovasok Témáját, kiállítását tekintve egyaránt figyelemre méltó albumot nyomatott ki a Corvina Kiadó. Nagyrévi-Neppel György könyve — „Huszárok” —' áttekinti e sajátos fegyvernem történetét a nomád lovastól az • 1848-as magyar szabadságharc huszárjain át a kozákokig. A tömör, gazdagon illusztrált szöveget fekete-fehér és színes nyomatok sokasága —■ mintegy 150 kép — követi,' elénk varázsolva a kaca- gányok, menték, a francia, dán, angol, s sok más nációbeli huszárok színes világát, küzdelmeit. M. O. Sülé István Női arckép
