Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-27 / 174. szám

I

Sscztmáriék

nyári gyakorlaton

Kinek szabadság, kinek munka a július. Néhány száz, vagy néhány ezer fiatalnak pedig valamilyen különös, a kettő közötti állapot. Mert az egyetemre, főiskolára járók nyári szünetüket töltik, közülük soknak azonban kötelező nyári gyakorlata van, dolgoznak leendő hivatásuk, szakmájuk valamilyen területén. A Szatmári-ikrek — Sándor és Gábor — például a debreceni Tanítóképző Intézet hallgatói és júliusban a gyulai Mogyoróssy Könyvtárban tevékenykednek.

Külön-külön beszélgettünk velük, sorsuk azonban eddig any- nyira összefonódott, hogy szinte minden kérdésre többes számban hangzik a feielet-j

T Most végeztük a népművelő -könyvtáros szakon a második évet. Gyakorlatra Gyulára kerültünk, éppen az állományel- lenőrzés kellős közepébe csöppentünk.

— Nem kis munka, hiszen körülbelül félszázezer kötetes anyagnál kell egyeztetni a könyvállományt és a katalógust. Közben segítünk a kölcsönzésben is.

— Mit csinálnak a könyvtári munkán kívül?

— Népművelési feladatot is kaptunk az intézettől. Sándor „Ismerd meg városod” címmel helytörténeti vetélkedőt vezetett úttörőknek. támaszkodva a könyvtár-nyúj tóttá lehetőségekre.

— Gábor a könyvtár hanglemezanyagát felhasználva tartott Bartók és Kodály népzenekutató tevékenységéről és általában a magyar népzenéről előadást a Körös Néptáncegyüttes tagjainak.

— Júliusban befejeződik a nyári gyakorlat. Mi lesz az augusztusi program?

— Dolgozunk tovább.

— De nem itt, hanem a szomszéd házban, az Erkel Művelődési Központiban.

— A helyzet ugyanis az, hogy augusztustól állást kínáltak mindkettőnknek. Elfogadtuk. Egyikünk a Körös Együttes ügyeit, gondjait intézi majd, a másikunk valószínűleg az ifjúsági klubokat segíti. De hogy melyikünkre jut az egyik és melyikünkre a másik "feladat, még nem tudjuk.

— Mindkettőhöz mindketten közel állunk. Debreceni éveink előtt például mindketten táncoltunk a Körös-ben.

— Debrecenben pedig az Építők Hajdú Néptáncegyüttesének tagjai voltunk.

— ősztől ismét a Körös következik. De már most is járunk próbákra, tanuljuk az együttes régebbi és új táncait.

— És mi lesz tanulmányaik hátralevő részével?

— Levelező úton folytatjuk tovább.

— Jövő ilyenkorra mindketten szeretnénk megszt/ezni a diplomát.

Munkahelyek — katonafeleségeknek

Korábban már beszámoltunk

arról, hogy milyen intézkedésiek születtek a hadseregben a távoli c:s kis helyőrségekben élő ka to- п.a feleségek foglalkoztatása érdekében., Az évekkel ezelőtt megindult szervező munka eredményesnek bizonyult: B néphadsereg számos helyőrségéiben állan. dó munkaalkalmat teremtettek a tisztek és tiszthelyettesek feleségei számára. Jelenleg összesen

72 vállalat közreműködésével 119 munkahelyen dolgoznak katonafeleségek az ország különböző részedben, kikülönített üzemrészekben, vagy bedolgozá- sos módszerrel. A munkalehetőségek megteremtése nem csupán anyagilag kedvező a tiszti családok számára, hanem egyúttal fontos hangulati és politikai tényező.

K. S. Sz.

Énekeljünk • kérték nyolcvanhatan

I

szágáből érkezett. Szergejev kilépett a városba és elindult a szálloda felé, hogy taxit keressen.

A kis kikötővárosban élénk forgalom zajlott, szakállas utcai kereskedők kiáltozva, rikácsolva árulták a vadkacsát, halat, narancsot. A hajó érkezésére mintha a város egész lakossága az utcára tódult volna felkínálni árukészletét.

Szergejevnek nem kellett a szállodáig mennie, egy borzas kölyök kezéből kivette a bőröndöt és egy közelben álló taxihoz cipelte.

— Hová, gazda? — kérdezte perzsa nyelven égy Idősebb si- heder, a meglehetősen rozoga Citroen volánja mellől.

— Teheránba.

Üljön be, arbab, épp most jöttem onnan. Elrepítem, akár egy Messerschmittel.

A legényke ezalatt berakta a bőröndöt a csomagtartóba.

Szergejev bizalmatlan mosollyal pillantott az öreg Cit- roenra, de a sofőr magabiztos kérkedését valahogy rokonszenvesnek találta. Néhány kránt csúsztatott a talpraesett közvetítő markába és beült a kocsiba.

„Csak néhány hónapja kezdődött a háború Európában, s a Messerschmittak híre már ide is eljutott” — gondolta kényelmesen elhelyezkedve az ülésen.

A Citroen elindult, s valóban

sebesen közeledett az országúihoz.

Alighogy a gépkocsi rátért az esőtől nedves aszfaltcsikra, a taxis vidám dalra fakadt. Nem kell üresen visszatérnie. Hamarosan elmaradt Resht városka, s csaknem észrevétlenül egy hegyszorosba jutottak. Az út erdős hasadékban kanyargóit, egyik oldalon a hegyek felhőkig látszottak emelkedni, a másikon meredeken a mélybe zuhantak. A szurdok alján hegyi patak zúgott.

Az első teázónál meg kellett állniuk, a sofőr vizet töltött a hűtőbe. Szergejev érdeklődve nézte a várakozó narancssárga autóbuszokat, amelyek tetejét ugyancsak megpakolták csomagokkal, zsákokkal, hápogó kacsákat, kotkcdácso- ló tyúkokat szállító faládákkal. Figyelmét azonban valamiféle szomorú csöngettyűszó vonta magára: „sivatagi hajók” karavánja közeledett. A vezérteve homlokát toliforgóhoz hasonló, színes gyapjűfonál-bokréta díszítette. nyakán különböző nagyságú harangocskák lánca fityegett. Ez hét darabból állt, a legnagyobbik játékvödörből készülhetett. Szergejev szívesen várt volna, amíg a karaván odaérkezik, de a sofőr végzett a munkájával, s rátaposott a gázpedálra. A Citroen recsegő karosszériával tovavágtatott vele.

(Folytatjuk)

Lehetetlen volna tagadni, hogy meglepetéssel fogadott bennünket — a fotóriportert és az újságírót — a békéscsabai KISZ-tábor. „Menjetek hazai” — énekelte nyolcvanhat alapszervezeti kultúrfelelő? amikor beléptünk a tábor emeleti teraszára. Igaz, nem nekünk szánták a szöveget — a más országok népe ellen harcoló amerikai katonáknak szólt a dal —, mégis egy pillanatra megbicsaklott a dallam a nevetéstől. Bizonyítva a táborlakók jókedvét. Pedig akik ezen a héten ide jöttek, nem szórakozni, pihenni jöttek. Hanem elsősorban tanulni. Szeretnének többet tudnj a kultúrfeielősök munkájának szakmai „titkairól” — hogy a követki-zó időszakokban érdekesebb, tartalmasabb lehessen az alapszervezeti munka.

S míg a résztvevők új dalokkal ismerkedtek, Tóth Jolán táborvezető sorolta a hét első két napjának programját: párt- és KISZ-vezetők, a kulturális élet különböző területein dolgozók tartottak előadásokat az MSZMP ifjúsági és művelődés- politikájáról, az Ifjúsági Törvény végrehajtásának eddigi tapasztalatairól. Az elméleti foglalkozásokat daltanulás, játék- tanulás, sportversenyek tarkítják. Kedd este pedig a berlini s a megelőző három Világifjúsági Találkozó országát mutatják be rövid műsorral a tanfolyam csoportjai.

Zúgott a taps, amikor bevonultak a zsűri tagjai s a csoportok a VIT-estre. A jókedvet csak pillanatokra váltotta fel a megdöbbenés. Amikor a bécsi VIT híres vendégéről mondott verset egy lány: „hazájában Paul Robesont leütötték az utcán”. Amikor harcról, komoly vitákról volt szó. S visszatért a jókedv, amikor elhangzott a történet: Helsinkiben lengyel

VIT-e® csoportot akart provokálni egy fasiszta jelszavakat kiáltozó társaság — s aztán ok bánták, mert éppen birkózókat, cselgáncsozófcat vitt a megállított autóbusz. Vagy amikor a „Megy a gőzös....” dallamára invitálták társasutazásra a résztvevőket a negyedik csoport fiataljai. Hát még, amikor a zsürielnök, Iva- nics Katalin eredményt hirdetett, s kiderült, hogy voltak, akik bolgár táncnak hitték a híres bukaresti Perenyicát...

Daloló ifjúság — a szép jelszó érvénye az elmúlt pár évben, leszámítva a kórusmozgalomban részt vevőket s csak a mindennapok gyakorlatát tekintve, mintha kapott volna néhány apró kérdőjelet. Mert olykor elikeserítően rosszul énekelnek az általános iskolából, középiskoláiból kinőtt tizen- és huszonévesek — ha énékéinek egyáltalán.

Ez a mostani kultúros-tábor viszont a kérdőjeleket kérdőjelező felkiáltójel. Mert szemmel láthatóan szívesen — és szépen ! — énekeltek az ottle- vők. Nemcsak aikkor, amikor Széplaky Endréné vezényélte, segítette őket. Hanem az esti VIT-műsoron és a műsor utáni „fakultatív” játékkor, zakatoláskor. Amikor nem lett volna „muszáj” énekelni... A magyarázat a közhelyszerűségig egyszerű: ebben a közösségiben komolyan vették, veszik a dalt s akadt, aki dalra tanította a közösség tagjait. Akik a keddi énekóra végén — jó volt hallani — tapssal s korúéban mondott szöveggel kérték: „Énekeljünk még!”

(daniss)

A VIT legyében:

BoSíviai együttes az ifiházban

Los Indios: Az indiánok. Ezt jelenti magyarul a név, amely- lyel я most Békéscsabára látó- [ gató bolíviai együttes ismertté j vált Budapesten néháiiy évvel ezelőtt. Zenéjük igazi, hamisítatlan dél-amerikai folk, teli ritmussal és hangulattal. A zenekar valamennyi tagja — Victor Rico, Ruben Enrienez, Hameleth Quriga és Erico Moscoso — budapesti egyetemista. Az első nyilvános fellépés óta az ország szinte valamennyi egyetemi klubiában szerepeltek a Bergend], Omega, Ilié« együttesekkel, de jártak az NSZK-ban és

Jugoszláviában is, mindenütt nagy sikerrel.

Békéscsabán most első ízben láthatjuk és hallhatjuk őket, temperamentumos, forró hangulatú zenéjük bizonyára nálunk is kitűnő szórakozást nyújt min. denkinek.

Külö„ örömünkre szolgál, hogy 1973. július 28-án találkozz hatnak velük a békéscsabai fiatalok az ifjúsági és úttörőházban megrendezésre kerülő VIT-bá- lon, éppen azon a napon, amikor a világ ifiúsága Berlinben a X. VIT-en taJáJkozUs.

Üj lexikonok

Sok érdekes kiadvánnyal jelentkezik az Akadémiai Könyvkiadó az idén. Négy lexikon jelenik meg a következő hónapokban: az egyik a fejlődő országok lexilkónja lesz. Külön érdekessége, hogy ilyen típusú kiadvány a világon még sehol sem látott napvilágot. Megjelenik körülbelül 100 íves terjedelemben a Budapest Lexikon is, amely a fővárossal összefüggő legkülönbözőbb vonatkozású kérdéseket dolgozza fel a legrégibb időkig visszamenően. Korábban megjelent egy négykötetes művészeti lexikon, s most kiadják az ebből készített egykötetes változatot, amelyet új anyaggal is kegészítet- tek. A Kislexikon-sorozat érdekes új tagja lesz. Megjelenik ez évben a négykötetes orvosi lexikon negyedik kötete is.

5 тмт

július гг

/

Hajón érkeztek a küldöttek a* 1959-es VIT-re — ezt jelképezik a kedd] műsorban győztes első csoport papircsónakjai.

(Fotó: Gál E.)