Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-26 / 173. szám
FeivBlték az egyetemre A békéscsabai Telep utcában, az önt,őriében kerestük fel Karsai Csabát a Kemény Gábor Szakiközépiskola egyik idén végzett tanulóját, aki nemrégen felvételizett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára — sikeresen. Mozgalmas hónapokat éltek át az érettségiző diákok. Az első komoly számvetés után sokaknak jön a második: a felvétel) vizsga, sokan pedig elhelyezkednek a gyakorlati munkában, amely éppoly izgalmas, gyökeres változást hozó a 18 évesek életében. Karsai Csabával az elmúlt hónapok izgalmas hangulatát idézzük. — Az érettségi azt hiszem idén feszültebb légkört teremtett, mint korábban, ezt a matematikának köszönhettük. Köztudott, hogy a matematika írásbeli egyben az egyetemi matematikai felvételi vizsga írásbeli részének felelt meg. A feladatokat nehéznek találtuk, ezt bizonyítják a meglehetősen gyenge osztályzatok is. Ha arra gondolok, hogy nekünk sem volt könnyű, akik matekból készültünk felvételire, pedig többet foglalkoztunk a tárggyal, mint, akik például magyarból felvételiztek, vagy egyáltalán nem szándékoztak továbbtanulni, érthetőek a nem túl fényes eredmények. — Hogyan volt tovább? — Az érettségim végeredménye jó lett. Ezután jött a fizika írásbeli, itt Békéscsabán. És nemsokára szóbeli vizsgára hívtak. — Hányán mentetek, az iskolátokból Miskolcra? — Ketten. A társamat sajnos helyszűke miatt visszautasították, s most a fellebbezés eldöntését várja. — Hogyan érezted magad a szóbelin, ami mindig izgalmasabb a megelőző írásbeli vizsgánál, ha másért nem is, a személyes megjelenés miatt? — Nem mondhatom, hogy nem izgultam, akit behívnak az írásbeli után, annak már megcsillan a remény, s nem hiszem, hogy közömbösen alszik előtte. Nem vagyok ideges természetű, egy kis izgalom azonban előnyösen doppingol. Sokan voltunk — 1,7-szeres túljelentkezés. A 14. vizsgabizottságban szóbeliztém. A felvételi után nem szűnik meg a feszültség, várni kell a postát. Régj diákhiedelem: a kisborí- ték jó, a nagy rossz. Egyik nap nagy borítékot hozott a postás Gondoltam mehetek jövőre újra felvételizni, de amikor kibontottam láttam: azért nagy a boríték, mert különböző nyomtatványokat tartalmaz az egyetemmel, a kollégiummal kapcsolatban — akkor nyugodtam meg. — Ellenkező esetben mit tettél volna? Erre röviden válaszolt: — Van szakmám, a középiskola elvégzése után géplakatos vagyok, dolgozni mentem volna. De a mérnöki pályát nem adnám föl. — Miért jöttél dolgozni az öntödébe? — Az öntöde szinte már hagyományom, negyedik nyáron dolgozom itt. Többször végeztem fizikai munkát, jelenleg irodában vagyok. — Mit vár az immár fiatal egyetemista az egyetemtől? — Az egyetemtől azt várom, hogy alkalmassá tegyen jövendő mérnöki munkámra. A gyakorlati képzés pártján állok — ezt talán a szakközépiskola ültette belém. Ezenkívül emberileg várok sókat az egyetemtől. Szeretek olvasni, beszélgetni, vitázni és szeretem a zenét. Szívesen bekapcsolódnék az egyetem valamilyen diákkörébe, vagy az egyetemi lap szerkesztőségébe. Eleinte szokatlan lesz az új módszer, más követelmények. A tanulmányi eredményekkel kapcsolatban egyik gyakorlati tanárom jut eszembe a középiskolából, aki azt mondta: „Gyerekek, jobb egy jó négyes, mint egy halvány jeles.” Karsai Csaba végeredményben megnyugodott. Pedig most kezdi azt, amire — úgy tűnik — az életét tette. —gié— À mezőgazdaság érdekeltségi körébe került a két legnagyobb hazai mezőgazdasági gépgyár A mezőgazdaság valamennyi nagyüzeme érdeke’t a Minisztertanács intézkedésében, amely- lyel 1974. január 1-tól a KGM felügyelete alól a MÉM hatáskörébe helyezte a budapesti és a Mosonmagyaróvári Mezógaz. dasági Gépgyárat. A határozattal lényegében a megrendelők hatáskörébe vonták a mezőgazdasági gépgyárakat. Ezek — főleg a nagykereskedelem közvetítésével de újabban я közvetlen értékesítéssel is — szoros kapcsolatban voltak ugyan a termelőkkel, mégis más érdekeltségi szférában működtek, és ez felemás helyzetet teremtett a gyakorlatban. A gyártók, a forgalmazók és a felhasználók mindennapos tapasztalata szerint ugyanis a mezőgazdasági gépgyártás és a termelők között a legkisebb „távolság” sem engedhető meg. A gazdaságoknak olyan ipari háttérre van szükségük, amely azon túl, hogy rugalmasan kielégíti az igényeket, a szó szoros értelmében együtt él a termelőkké.1. Nemcsak a problémák megoldását segíti, hanem már a gyakorlat igényeinek „megfogalmazásában” is tevékeny társa a mezőgazdászoknak. A határozatijai jelentős ipari gyártó bázis került a MÉM felügyelete alá. A hazai mező- gazdaságban forgalmazott belföldi gépek, alkatrészek felét a MEZŐGÉP Tröszt vállalatai *—•'’Ktiák. másik felét pedig ét>. pea ez a két gyár állítja elő. a BMG 37 százalékos, az MMG 13 százalékos arányban részesedik a forgalomból. (Hozzávetőleges adat: 1972-ben a belföldi eredetű mezőgazdasági gépértékesítés 2,15 milliárd forint volt.) A gépgyártók az egységes irányítás alapján egész sor olyan feladat megvalósítására vállalkoznak. amit a termelők évek óta sürgetnek, de amelyben az iparnak mindeddig csak rész- eredményeket sikerült elérni. A termelők évek óta sürgetik a mezőgazdaságban sokáig kellőképpen nem támogatott szolgáltató hálózat fejlesztését. A Budapesti és a Mosonmagyaróvári Gyár a MEZŐGÉP Tröszt keretében az eddiginél szélesebb körű garanciális, szerviz-, javítási és felújítási tevékenységre vé’^iko^k majd. A vállalatok íe1 ül vizsgálják gyártmány listájukat, várhatóan néhány cikk gyártását megszün. tetik. illetve átcsoportosítják. Nagy szerepet szánnak a nemzetközi gyártási szakosításnak; a két- és sokoldalú kapcsolatok kialakításának. valamint a KGST-ben folytatott gépgyártási együttműködésnek. Esetenként tőkés kooperációs kapcsolatot hoznak létre. A két gyár folyamatosan valósítja meg az új elképzelése- ket,( Nem terveznek látványos „átváltást”, meggondo’t, szak. mailag 161 megalapozott programokat akarnak megvalósítani — mér 1974-ben. Főszereplő— a cukor a törekvés, hogy egységes vezetés feleljen az aratástól a cukor zsákokba történő csomagolásáig. Tgy jobb igazgatási szervezethez jutnak, kevesebb áttétellel, nagyobb felelősséggel. A cukornád- termesztés, betakarítás és „ cukorgyár egy vezetés alá kerül. Az ilyen irányú átszervezés azonban csak a cukornád-termesztést és a cukoripart érinti. * » » Kuba-szerte mindenütt nagy tisztelet es megbecsülés övezi a cu korcsa ta hőseit. A lapok első oldalon hozzák arcképüket, a népfelszabadító harc közelgő huszadik évfordulójának ünnepségein ck is ott ülnek a főhelyen. Az idei cukortermés az előzetes jelekből ítélve nagyon jónak ígérkezik. A hivatalé* megnyilatkozásokban is nagy cukorszüretről szólnak, ami a szóhasználatot ismerve hatmillió tonna körül mozoghat. * * * A kubai földművest eddig jobbára a cukornád foglalta le, most a cukornádaratás befejeztével több idő és energia jut a többi növényféleségekre. Az autópálya mentén haladó földúton gyors lábú lovaik hátán jellegzetes, széle«, karimájú szalmakalapjuktól beárnyékolt arcuk elmosolyodik, Ья integetnek nekik. Lovuk már nem a cukornádföldek felé viszi őket, hanem a ká. véül telvén yek he7 és a gyümölA nad levágása előtt leégetik leveleit, hogy könnyebben hozzáférhessenek я tőhöz. 30—35 fokos melegben 80 százalékos páratartalom mellett egy szál machetével, nádvágó késsel, rendkívül megerőltető я nádvágás. A machete kb. egy méteres, egyenes, éles kardhoz hasonló acél-lemez, kézhez idomuló fa vagy műanyag markolattal. A machete egyébként ugyanolyan szimbóluma a kubai mezőgazdaságnak, mint a magyarnak a kasza. A forradalom előtt több százezernyi volt a munkanélküliek száma Kubában, következésképpen я munkaerő olcsó, a mező- gazdaság gépesítésére tehát nem áldoztak. Napjainkban viszont kevés a nádvágó, ezért a nád- aratás a társadalom mozgósítását igényli, я népgazdaság más területéről átcsoportosítva a munkaerőt, Ma a legégetőbb M«ée & gozik. Végignéztük a gyártás folyamatát és megcsodáltuk a raktárban zsákokba felhalmozott cukorhegyeket, elbeszélgettünk a gyár fiatal igazgatójával. <5 mondta el. hogy a nádaratástól a cukor raktárakba kerüléséig jelenleg olyan sok koordináció® szerv van, hogy azok már zavarják a termelés menetét. Tekintve, hogy a hatalmas cukor- yádföldek állami tulajdonban j vannak, a jövőre vonatkozóan az I jövő esős kertekbe. A cukornádat nem kell minden évben telepíteni, egy tő hét éven át is kihajt — a fehér arany gazdag termés, sei hálálja meg a kemény munkát. B. B. 5 mmwss, ШЗ, JliUUS 36, A eienfuegosa öbölben levő tengeri kikötő földrajzilag és kereskedelmi szempontból egyaránt fontos. Először is a szigeti ország közepén helyezkedik el, tehát a szállítás illetve az elosztás szempontj óiból sem közömbös. Ilyen megfontolásból a cienfuegosi ipar is nagy fontosságú. Az egész; cukor kikötőben a nyer«, cukor jellegzetes szaga uralkodik. A kikötőt 1967-ben építették és a világ egyik legnagyobb kapacitású cukorállomása, óránként 1 200 tonna cukor haladhat át a kikötőn. A 225 méter hosszú, 45 méter széles és 25 méter magas raktárban 90 ezer tonnányi zsákolatlan hatalmas nyerscukor-hegy áll, a transzportórök onnan egyenesen a hajók gyomrába gördítik a barnás színű finomítatlan cukrot. A hajók édes rakományukkal mindenekelőtt a szocialista országokba, köztük hazánkba, Ázsia és Európa országaiba, Ja. pánba, Angliába indulnak. 4 A jelen Az Antilláik gyöngyét, Kubát, a krokodil formájú szigetet hosszában átszelő Carra ter a Centráj betonján véget nem érő cukornádtáblák között száguld; a gépkocsi. Fenségesen magányos király-pálmák emelkednek a zöldellő cukornádtenger fölé, az egykori trópusi erdők megmaradt hírnökei. A cukornád messzi Indiából arab hajókon jutott ei az Ibériai félszigetre, onnan pedig a spanyol hódítók vitték Kubába. A trópusi eső öntözte talajon, a 23 toko« évi középhömérsékle- ten még a földbe vert karó is kihajt — így hat я cukornád nagyon hamar meghonosodott. Egy rövid írás keretébe,, nincs mód annak bemutatására, milyen szenvedéseket .jelentett ez Kuba népe .számára a forradalom győzelméig. S bár Kuba népe tervszerűen igyekszik csökkenteni a gazdaság egyoldalúságát, a főszereplő egyelőre továbbra is a cukor Még nagyon sok beruházás, nagyszámú szakképzett munkaerő kiképzése szükséges ahhoz, hogy Kuba elláthassa önmagát a fontos élelmiszercikkekből, illetve. hogy bevált exportcikkeiből fokozhassa kivitelét. tennivaló a nádvágás gépesítése. Szovjet segítséggel már épül is a kombájngyór. • A cukornád-üiltetvények és a cukorgyárak között az elmúlt hónapokban nagy volt a forgalom, hogy gyorsan feldolgozhassák a levágott cukornádat, ugyanis Kuba legnagyobb valutabevételét továbbra is я cukorexport jelenti, ami kedvező körül, mények között kb. 800 millió dollár. * * * * Alkalmam volt meglátogatni Las Villas tartomány Florida nevű helységben az Ignacio Agramonte cukorgyárat ée finomítót. A gyár negyven éve épülhetett, egyébként jellemző, hogy 150 cukorgyár van az országban. A nagy cukorbetakarítós idején a gyár három műszakban dől-
