Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-18 / 166. szám
Ma gy ai®*™'vieí na m i barátsági nagygyűlés Csepelen (Folytatás az 1■ oldalról) azokat a mesterkedéseket, melyek a bizottság normális tevékenységének meghiúsítását kísérelik meg. Kitért Fock Jenő arra, hogy a világpolitikában mindinkább a nemzetközi enyhülés tendenciái válnak uralkodóvá, s részletesen értékelte az ezzel kapcsolatos eredményeket. A moszkvai találkozó egyenes folytatásaként rátérve hazánk belpolitikai helyzetére, a Minisztertanács elnöke aláhúzta: a X. kongresszus megerősítette és továbbfejlesztette a pártnak az eltelt másfél évtizedben kidolgozott és bevált, a magyar társadalom. által elfogadott politikai irányvonalát Hazánk belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott, szilárd, s megfelelően alakul. A továbbiakban Fock Jenő rámutatott: Biztosíthatjuk Önöket, kedves vendégeink, hogy a magyar munkásosztály forradalmi pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt. a Magyar Népköztársaság kormánya, a Hazafias Népfront, az egész dolgozó magyar nép és nagygyűlésünknek is személy szerint valamennyi résztvevője, támogatja Önöket és Indokína népeit céljaik valóra váltásában. Fock Jenő végül további sikereket kívánt Vietnam hős népének. « szavait a magyar és a vietnami nép testvéri barátságának a szocialista országok összefogásának és egységének, a szocializmus, a béke éltetésével zárta. Pham Van Dong beszéde Fock Jenő na«v tapssal fogadott békédé után Pham Van Dong szólt az egybegyűltekhez. Bevezetőben a Vietnami Dolgozók Pártjának és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának küldöttsége nevében őszinte köszönetét fejezte ki a forró és szívélyes fogadtatásért, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának, valamint a VDK kormányának mélységes háláját tolmácsolta az MSZMP-nek, a Magyar Népköztársaság kormányának és a magyar népnek azért az értékes segítségért és támogatásért, amelyet a vietnami népnek nyújtott amerikai, inperia- listaetlenes. honvédő harcához és szocialista építőmunkájához. Ezután a magyar nép forradalmi harcairól' szólt, majd így folytatta: — Az elmúlt negyedszázad során Magyarországon mély és sokoldalú változások mentek végbe. A magyar dolgozó nép, szorosan együttműködve a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, gyors ütemben építette újjá hazáját a háborús romokból, új gazdaságot hozott létre, s teljesen megváltoztatta az ország arculatát. — A vietnami nép nagyon büszke arra, hogy olyan forradalmi lelkesedéstől és alkotó tehetségtől áthatott elvtársai és testvérei vannak, mint a magyar nép fiai. A vietnami nép szívből kívánja a magyar népnek, hogy az MSZMP vezetésével. melynek élén a nagy- rabecsült Kádár János elvtárs áll. érjen el még újabb és még ragyogóbb sikereket a szocializmus teljes felépítésében a Párt X. kongresszusán hozott határozatoknak megfelelően. Kívánja, hogy az ország még virágzóbb, népe még boldogabb legyen. — A vietnami háború befejezéséről és a béke helyre- állításáról szóló párizsj - megállapodás nagy győzelmet jelent a vietnami nép hosszú, nehéz és rendkívül hősies Amerika- ellenes honvédő harcában. A megállapodás értelmében az Amerikai Egyesült Államok és minden más ország tisztelet - bent tartja Vietnam függetlenségét, szuverenitását,- egységét és területi sérthetetlenségét; az Amerikai Egyesült Államok véget vetett agresszív háborújának, katona; elkötelezettségének és Dél-Vietnam belső ügyeibe való beavatkozásának. A megállapodás elismeri, hogy a dél-vietnami lakosság önrendelkezési joga sérthetetlen és ezt minden országnak tiszteletben kell tartania. Folytatta, majd a nemzetközi szolidaritás hatalmas jelentőségét méltatta, s szólt azokról a nehézségekről, melyek előtt jelenleg áll a sok éves háború süj tótba vietnami nép. A magyar és a vietnami kapcsolatokról szólva, hangoztatta: Bár földrajzilag távol vagyunk egymástól, népeink mégis szorosan egymáshoz tartoznak, mert egyformán állhatatos és hősies forradalmi harcot vívtalk; napjainkban pedig közös az ellenségünk — az imperializmus, s közös ' az ideálunk is a szocializmus és a kommumizmus. A vietnami nép számára végtelenül megható, hogy a „Vietnammal való szolidaritás” jelszava a magyar nép minden rétegében akció- programmá vált. A vietnami nép örökre emlékezetébe vési azokat a nemes érzéseket, amelyek a magyar nép részéről gazdag formákban nyilvánultak meg népünk iránt: az „Egy kórház, egy iskola Vietnamnak”, a „Budapest Hanoiért”, a „Takarót a vietnami gyerekeknek és anyáknak” elnevezésű mozgalmakra gondolok. — A vietnami népre azonban az új forradalmi korszakban is igen nehéz feladatok várnak. Saját erőnkre támaszkodva, és felhasználva a szocialista országok és a világ népei szolidaritását, népünk teljes győzelemre viszi forradal- • mát! — mondotta, majd a Vietnami Dolgozók Pártja, a VDK kormánya és a vietnami nép nevében ismételten őszinte és mély háláját fejezte ki a magyar népnek Vietnam iránt tanúsított testvéri barátságáért, a szabadságharcához nyújtott támogatásáért segítségéért. Pham Van Dong a párt- és kormányküldöttség nevében végül forró köszönetét fejezte ki a magyar pártnak és kormánynak azért a döntéséért, amely szerint a Vietnam; Deipokrati- ikus Köztársaságnak eddig adott segítség térítésmentes. — Ez olyan proletár-internacionalista gesztus —, mondta Pham Van Dong —, amelyet a vietnami nép a magyar nép iránti mély érzésekkel fog fogadni. Pham Van Dong a találkozó emlékére a főváros lakossága részére zászlót adott át, amelynek felirata: Éljen a vietnami és a magyar nép örökké tartó és szilárd testvéri barátsága és harci szolidaritása. A zászlót a nagygyűlés résztvevőinek nagy tapsától kísérve Németh Károly vette át. A magyar—vietnami barátsági nagygyűlés az Internacio- nále hangjaival fejeződött be. (MTI) Távirat Művelődésügy i Minisztérium Budapest Kedves Elvtársafe! Békés megye kommunistái, megyénk lakossága mély megrendüléssel értesült ILKD pÄL elvtárs haláláról. Személyében a nép tanítóját, a fáradhatatlan forradalmárt és kommunistát tiszteltük. Életútja ösz- szenőtt a nép sorsával, akinek mindenkor hűséges fia volt. Kérjük, fogadják őszinte együttérzésünket. a MEGYEI PARTBIZOTT- SÄG «»vében: Trank FerencFrancia kormányfő Magyarországon Pierre Messmer , a Francia ! Köztársaság miniszterelnöke hivatalos látogatásra ma hazánkba érkezük. Kormányunk meghívására július 20-ig tartózkodik Magyarországon. A francia miniszterelnök Fock Jenő látogatását viszonozza. Érdemes visszatérni a magyar kormányfő 1968-as párizsi látogatásának eseményeire, hiszen azok az elvi megállapítások, amelyek mindkét részről akkor elhangzottak, ma is meghatározzák a két ország kapcsolatait, s megmutatják, miért tartják oly fontosnak az eszmecseréket, a kölcsönös magas szintű látogatásokat mind Budapesten, mind Párizsban. Pompidou elnök a magyar miniszterelnököt üdvözlő beszédében hangoztatta, hogy Franciaország és Magyarország között nemcsak vitás (kérdések nincsenek, hanem számos nemzetközi kérdésben, különösen az európai kontinens jövője tekintetében nézeteik közelállnak egy- ‘ máshoz. Hangsúlyozta, hogy a kölcsönösen fontosnak nyilvánított politikai kérdésekről folytatott eszmecsere hasznos dolog. A baráti szavakra adott válaszában a magyar kormányfő rámutatott arra, hogy hosszú időszak mulasztásait kell pótolni, sokat kell tenni azért, hogy a két ország (kapcsolatai bővüljenek, eredményesebbek legyenek. „Nemcsak meggyőződésünk, hanem sokirányú tapasztalatunk is — mondotta miniszterelnökünk —, hogy a személyes találkozások erősítik a bizalom légkörét, és így kölcsönösen eredményesebben tudunk dolgozni.” Az akkor kiadott magyar—francia közös közlemény kijelentette: különös megelégedéssel üdvözli mindkét fél azt a tényt, hogy a gyakorlati politikai konzultációk a két ország képviselői között rendszeressé váltak. Ezt a gyakorlatot a jövőben is alkalmazni kívánják. Azóta a magyar—francia kapcsolatok tovább fejlődtek. A magyar közvélemény nagyra becsüli azt a szerepet, amelyet Franciaország az európai gny- hülés érdekében betölt. Most,\ amikor első ízben üdvözölhetünk hazánkban — Piere Messmer személyében — francia miniszterelnököt, kifejezzük reményünket, hogy az európai biztonság és együttműködés érdekében a helsinki' konferencia első szakasza után, a rövidesen folytatódó genfi megbeszéléseken is tapasztalhatjuk majd az enyhülés érdekében teendő francia lépéseket. Nem kerülte el a magyar közvélemény figyelmét az a tény sem, hogy a francia kormány mind a vietnami agresszió, mind a közel-keleti helyzet megítélésében lényegében a miénkhez hasonló álláspontot foglalt el. Nagy fontosságot tulajdonítunk a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének. Nem rejtjük véka alá, hogy szerintünk jóval több lehetőség van e kapcsolatok fejlesztésére, mint amennyit eddig a két fél kiaknázott. Reméljük, hogy a francia kormány elősegíti kapcsolataink fejlesztése érdekében a még meglevő akadályok elhárítását is; például előmozdíthatja azoknak a megkülönböztető intézkedéseknek felszámolását, amelyeket a Közös Piac emelt a kereskedelmi kapcsolatok útjába. A magyar közvélemény a francia vendégeket köszöntve azt kívánja, hogy érezzék jól magukat hazánkban, megbeszéléseik legyenek' sikeresek, gyümölcsözőek mindkét nép, az európai béke és a nemzetközi együttműködés javára. (KS) Először 1955-ben jártam Vietnamban. Akkor az egyik legerősebb benyomásom az . volt, hogy e csodálatosan hősies nép számára a háború megszokott dologgá vált. Feljegyzéseket készítettem jegyzetfüzetemben arról, hogyan válik a háború a mindennapos élet részévé: hogyan lesz a bambuszcövekek közé kifeszített ejtőernyőse- lyemből háztető, a francia gránát hüvelyéből pohár, a rohamsisakból edény egy vietnami kisfiú ágya alatt... És még valami meglepő: az évekig tartó háború, a nélkülözés sem tudta befolyásolni fennek a különös népnek a jellemét. A vietnamiakról azt mondják, mosolyra és költészetre születtek. Jellemüket a háború sem tette zordabbá. A néptelenné vált Haiphong- ban. , ahonnan akkor éppen hogy kivonultak a francia gyarmatosítók, szemtanúja voltam, amint egy poros és ki- faku’t zubbonyt viselő vietnami katona. felén zöld gallyakkal álcázott sisakban, egy épp megnyílt könyvesboltban megvásárolta Eluard francia nyelvű verseskötetét. Ki gondolhatta akkor, how a vietnamiaknak rövidesen ismét és még súlyosabb, kegyetlenebb háborúban kell megvédelmezniük függetlenségüket? Tíz évvel később. 1966 februárjában ott voltam New Yorkban a Wa’l Streeten és láttam, hogyan verik szét tőzsdei tisztviselők, kék és krémszínű egyenruhát viselő legények. azoknak a fiataloknak a tüntetését, akik az amerikai Együtt a harcban, eavütt a békében írta: G. Borovik, az ÄPN főmunkafársa agresszió beszüntetését követelték Vietnamban. És újabb négy év után sokezres tüntetést láttam a Wall Streeten, amely ezúttal tarkál- lott a krémszínű és kék egyenruháktól: már a New York-d tőzsdések is ráuntak a háborúra és ők is részt vettek a tiltakozásban. A Vietnam elleni háborút az amerikaiak hamarosan a leghosszabb, legsúlyosabb, és legértelmetlenebb háborúnak nevezték. amelyet az Egyesült Államok valaha is vívott történelme során. « E háború tartalmának nagy részében belülről figyeltem meg Amerikát. És bár meg sem lehet próbálni, hogy összehasonlítsuk a vietnami és az amerikai nép szenvedéseit ebben a háborúban. bár egyetlen gránát sem robbant amerikai földön, egyetlen amerikai gyermek sem pusztult el repülőbombától, egyetlen amerikai várost, egyetlen gátat sem romboltak szét vietnamiak, Amerika erdeinek és földjeinek egyetlen darabkáját sem égették fel napalmmal. — az igazságtalan háború mégis megbosszulta magát és sok amerikai lélekben végzett pusztítást. Sokan elfordultak Amerikától, még a barátok közül is. Sokak« ban megingott a hit a polgári demokrácia hivatalosan reklámozott eszményeiben. Tavaly decemberben újra Hanoiban jártam. Láttam a karácsonyi bombázások eredményeit. A város sok részére nem ismertem rá. pontosabban szólva, meg sem találtam; teljesen elpusztultak. Haiphongban még borzalmasabb volt a pusztulás. Az a könyvesbolt, ahol 1955-ben a fakó zubbonyt viselő katona az E’uard-kö tetet vásárolta, nem létezett. De nem léteztek körülötte a háztömbök sem. A vietnamiak mégis jókedvű. nyíltszívű, nyugodt, tevékeny embereknek, mutatkoztak. Megmaradtak a mosoly és a költészet népének. A decemberi bombázások legszörnyűbb napjai és éjszakái idején a Hanoiban megjelenő újság olvasói számára pályázatot hirdetett a harcban és munkában tanúsított hősiességről szóló elbeszélésre és költeményre. Ez a hihetetlenül sú’yos és hosszú háború rendkívül megnehezítette a vietnamiak életét. de nem ábrándította ki őket eszményeikből, sőt, megerősítette hitüket az idolokban, a szocialista országokhoz és elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő viszonyukban. Vannak szkeptikusok, akik azt állítják, hogy я történelem csak arra tanít, hogy nem tanít semmire. Ez nem igaz. Az utóbbi évek és hónapok sodró eseményei tanúsítják: a történelemnek vannak tanulságai. És elismeréssel adózunk azoknak a nyugati politíkusok- sak, akiknek van bátorságuk ahhoz, hogy levonják a helyes következtetéseket a történelmi eseményekből. Befejeződött a súlyos és szörnyűséges háború Vietnamban. Hála a vietnami nép hősies harcának, a szocialista országoktól kaoott segítségnek, győzelmesen fejeződött be. Leonyid Brezsnvev és Nixon elnök legutóbbi tárgyalásaik al_ kaiméval hangsúlyozták és megerősítették: minden külső beavatkozás nélkül, szigorúan be kell tartani a Vietnammal kapcsolatos párizsi egyezményt. Ez e’ősegíti majd. hogy Indokína valamennyi népe előtt megnyíljék a békés élet lehetősége. „A béke napjaiban ugyanúgy együtt leszünk veletek, mint a háború napjaiban voltunk — mondotta Brezsnyev a vietnami béke helyreállítása után, Vietnam hős népéhez intézve szavait. — Vietnam támogatása internacionalista kötelességünk. Ez valamennyi szocialista ország közös ügye.” A szovjet emberekkel együtt emlékezünk ezekre a szavakra, amikor most я VDK párt- és kormányküldöttségét üdvözöljük országunkban. i
