Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-18 / 166. szám

Ma gy ai®*™'vieí na m i barátsági nagygyűlés Csepelen (Folytatás az 1■ oldalról) azokat a mesterkedéseket, me­lyek a bizottság normális tevé­kenységének meghiúsítását kí­sérelik meg. Kitért Fock Jenő arra, hogy a világpolitikában mindinkább a nemzetközi enyhülés tenden­ciái válnak uralkodóvá, s rész­letesen értékelte az ezzel kap­csolatos eredményeket. A moszkvai találkozó egyenes folytatásaként rátérve hazánk belpolitikai helyzetére, a Mi­nisztertanács elnöke aláhúzta: a X. kongresszus megerősítette és továbbfejlesztette a pártnak az eltelt másfél évtizedben ki­dolgozott és bevált, a magyar társadalom. által elfogadott politikai irányvonalát Hazánk belpolitikai helyzete kiegyen­súlyozott, szilárd, s megfelelően alakul. A továbbiakban Fock Jenő rámutatott: Biztosíthatjuk Önö­ket, kedves vendégeink, hogy a magyar munkásosztály forra­dalmi pártja, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt. a Magyar Népköztársaság kormánya, a Hazafias Népfront, az egész dolgozó magyar nép és nagy­gyűlésünknek is személy szerint valamennyi résztvevője, támo­gatja Önöket és Indokína né­peit céljaik valóra váltásában. Fock Jenő végül további si­kereket kívánt Vietnam hős né­pének. « szavait a magyar és a vietnami nép testvéri barátsá­gának a szocialista országok összefogásának és egységének, a szocializmus, a béke éltetésével zárta. Pham Van Dong beszéde Fock Jenő na«v tapssal foga­dott békédé után Pham Van Dong szólt az egybegyűltekhez. Bevezetőben a Vietnami Dol­gozók Pártjának és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kor­mányának küldöttsége nevében őszinte köszönetét fejezte ki a forró és szívélyes fogadtatásért, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának, vala­mint a VDK kormányának mélységes háláját tolmácsolta az MSZMP-nek, a Magyar Népköztársaság kormányának és a magyar népnek azért az ér­tékes segítségért és támogatás­ért, amelyet a vietnami nép­nek nyújtott amerikai, inperia- listaetlenes. honvédő harcához és szocialista építőmunkájához. Ezután a magyar nép forra­dalmi harcairól' szólt, majd így folytatta: — Az elmúlt negyedszázad során Magyarországon mély és sokoldalú változások mentek végbe. A magyar dolgozó nép, szorosan együttműködve a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal, gyors ütem­ben építette újjá hazáját a há­borús romokból, új gazdaságot hozott létre, s teljesen megvál­toztatta az ország arculatát. — A vietnami nép nagyon büszke arra, hogy olyan for­radalmi lelkesedéstől és alkotó tehetségtől áthatott elvtársai és testvérei vannak, mint a magyar nép fiai. A vietnami nép szívből kívánja a magyar népnek, hogy az MSZMP veze­tésével. melynek élén a nagy- rabecsült Kádár János elvtárs áll. érjen el még újabb és még ragyogóbb sikereket a szocia­lizmus teljes felépítésében a Párt X. kongresszusán hozott határozatoknak megfelelően. Kívánja, hogy az ország még virágzóbb, népe még boldogabb legyen. — A vietnami háború be­fejezéséről és a béke helyre- állításáról szóló párizsj - megál­lapodás nagy győzelmet jelent a vietnami nép hosszú, nehéz és rendkívül hősies Amerika- ellenes honvédő harcában. A megállapodás értelmében az Amerikai Egyesült Államok és minden más ország tisztelet - bent tartja Vietnam független­ségét, szuverenitását,- egységét és területi sérthetetlenségét; az Amerikai Egyesült Államok véget vetett agresszív háború­jának, katona; elkötelezettségé­nek és Dél-Vietnam belső ügyeibe való beavatkozásának. A megállapodás elismeri, hogy a dél-vietnami lakosság önren­delkezési joga sérthetetlen és ezt minden országnak tisztelet­ben kell tartania. Folytatta, majd a nemzetközi szolidaritás hatalmas jelentőségét méltatta, s szólt azokról a nehézségekről, melyek előtt jelenleg áll a sok éves háború süj tótba vietnami nép. A magyar és a vietnami kap­csolatokról szólva, hangoztatta: Bár földrajzilag távol va­gyunk egymástól, népeink még­is szorosan egymáshoz tartoz­nak, mert egyformán állhata­tos és hősies forradalmi har­cot vívtalk; napjainkban pedig közös az ellenségünk — az im­perializmus, s közös ' az ide­álunk is a szocializmus és a kommumizmus. A vietnami nép számá­ra végtelenül megható, hogy a „Vietnammal való szo­lidaritás” jelszava a magyar nép minden rétegében akció- programmá vált. A vietnami nép örökre emlékezetébe vési azokat a nemes érzéseket, amelyek a magyar nép részéről gazdag formákban nyilvánultak meg népünk iránt: az „Egy kórház, egy is­kola Vietnamnak”, a „Buda­pest Hanoiért”, a „Takarót a vietnami gyerekeknek és anyáknak” elnevezésű mozgal­makra gondolok. — A vietnami népre azon­ban az új forradalmi korszak­ban is igen nehéz feladatok várnak. Saját erőnkre támasz­kodva, és felhasználva a szoci­alista országok és a világ né­pei szolidaritását, népünk tel­jes győzelemre viszi forradal- • mát! — mondotta, majd a Vi­etnami Dolgozók Pártja, a VDK kormánya és a vietnami nép nevében ismételten őszinte és mély háláját fejezte ki a ma­gyar népnek Vietnam iránt ta­núsított testvéri barátságáért, a szabadságharcához nyújtott tá­mogatásáért segítségéért. Pham Van Dong a párt- és kormányküldöttség nevében vé­gül forró köszönetét fejezte ki a magyar pártnak és kormány­nak azért a döntéséért, amely szerint a Vietnam; Deipokrati- ikus Köztársaságnak eddig adott segítség térítésmentes. — Ez olyan proletár-internacionalista gesztus —, mondta Pham Van Dong —, amelyet a vietnami nép a magyar nép iránti mély érzésekkel fog fogadni. Pham Van Dong a találkozó emlékére a főváros lakossága részére zászlót adott át, amely­nek felirata: Éljen a vietnami és a magyar nép örökké tartó és szilárd testvéri barátsága és harci szolidaritása. A zászlót a nagygyűlés résztvevőinek nagy tapsától kísérve Németh Károly vette át. A magyar—vietnami barát­sági nagygyűlés az Internacio- nále hangjaival fejeződött be. (MTI) Távirat Művelődésügy i Minisztérium Budapest Kedves Elvtársafe! Békés megye kommu­nistái, megyénk lakossága mély megrendüléssel érte­sült ILKD pÄL elvtárs ha­láláról. Személyében a nép tanítóját, a fáradhatatlan forradalmárt és kommunis­tát tiszteltük. Életútja ösz- szenőtt a nép sorsával, akinek mindenkor hűséges fia volt. Kérjük, fogadják őszin­te együttérzésünket. a MEGYEI PARTBIZOTT- SÄG «»vében: Trank Ferenc­Francia kormányfő Magyarországon Pierre Messmer , a Francia ! Köztársaság miniszterelnöke hivatalos látogatásra ma ha­zánkba érkezük. Kormányunk meghívására július 20-ig tartóz­kodik Magyarországon. A fran­cia miniszterelnök Fock Jenő látogatását viszonozza. Érde­mes visszatérni a magyar kor­mányfő 1968-as párizsi látoga­tásának eseményeire, hiszen azok az elvi megállapítások, amelyek mindkét részről akkor elhangzottak, ma is meghatá­rozzák a két ország kapcsolata­it, s megmutatják, miért tart­ják oly fontosnak az eszmecse­réket, a kölcsönös magas szin­tű látogatásokat mind Buda­pesten, mind Párizsban. Pom­pidou elnök a magyar minisz­terelnököt üdvözlő beszédében hangoztatta, hogy Franciaor­szág és Magyarország között nemcsak vitás (kérdések nincse­nek, hanem számos nemzetközi kérdésben, különösen az euró­pai kontinens jövője tekinteté­ben nézeteik közelállnak egy- ‘ máshoz. Hangsúlyozta, hogy a kölcsönösen fontosnak nyilvá­nított politikai kérdésekről foly­tatott eszmecsere hasznos dolog. A baráti szavakra adott vála­szában a magyar kormányfő rámutatott arra, hogy hosszú időszak mulasztásait kell pó­tolni, sokat kell tenni azért, hogy a két ország (kapcsolatai bővüljenek, eredményesebbek legyenek. „Nemcsak meggyő­ződésünk, hanem sokirányú ta­pasztalatunk is — mondotta miniszterelnökünk —, hogy a személyes találkozások erősí­tik a bizalom légkörét, és így kölcsönösen eredményesebben tudunk dolgozni.” Az akkor ki­adott magyar—francia közös közlemény kijelentette: különös megelégedéssel üdvözli mind­két fél azt a tényt, hogy a gyakorlati politikai konzultá­ciók a két ország képviselői között rendszeressé váltak. Ezt a gyakorlatot a jövőben is al­kalmazni kívánják. Azóta a magyar—francia kapcsolatok tovább fejlődtek. A magyar közvélemény nagyra becsüli azt a szerepet, amelyet Franciaország az európai gny- hülés érdekében betölt. Most,\ amikor első ízben üdvözölhe­tünk hazánkban — Piere Mess­mer személyében — francia miniszterelnököt, kifejezzük re­ményünket, hogy az európai biztonság és együttműködés ér­dekében a helsinki' konferen­cia első szakasza után, a rö­videsen folytatódó genfi megbe­széléseken is tapasztalhatjuk majd az enyhülés érdekében teendő francia lépéseket. Nem kerülte el a magyar közvéle­mény figyelmét az a tény sem, hogy a francia kormány mind a vietnami agresszió, mind a közel-keleti helyzet megítélésé­ben lényegében a miénkhez ha­sonló álláspontot foglalt el. Nagy fontosságot tulajdoní­tunk a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének. Nem rejtjük véka alá, hogy szerintünk jó­val több lehetőség van e kap­csolatok fejlesztésére, mint amennyit eddig a két fél kiak­názott. Reméljük, hogy a fran­cia kormány elősegíti kapcsola­taink fejlesztése érdekében a még meglevő akadályok elhá­rítását is; például előmozdít­hatja azoknak a megkülönböz­tető intézkedéseknek felszámo­lását, amelyeket a Közös Piac emelt a kereskedelmi kapcso­latok útjába. A magyar közvélemény a francia vendégeket köszöntve azt kívánja, hogy érezzék jól magukat hazánkban, megbeszé­léseik legyenek' sikeresek, gyü­mölcsözőek mindkét nép, az európai béke és a nemzetközi együttműködés javára. (KS) Először 1955-ben jártam Vi­etnamban. Akkor az egyik leg­erősebb benyomásom az . volt, hogy e csodálatosan hősies nép számára a háború megszokott dologgá vált. Feljegyzéseket készítettem jegyzetfüzetemben arról, hogyan válik a háború a mindennapos élet részévé: ho­gyan lesz a bambuszcövekek közé kifeszített ejtőernyőse- lyemből háztető, a francia grá­nát hüvelyéből pohár, a ro­hamsisakból edény egy vietna­mi kisfiú ágya alatt... És még valami meglepő: az évekig tartó háború, a nélkü­lözés sem tudta befolyásolni fennek a különös népnek a jel­lemét. A vietnamiakról azt mondják, mosolyra és költé­szetre születtek. Jellemüket a háború sem tette zordabbá. A néptelenné vált Haiphong- ban. , ahonnan akkor éppen hogy kivonultak a francia gyarmatosítók, szemtanúja vol­tam, amint egy poros és ki- faku’t zubbonyt viselő vietna­mi katona. felén zöld gallyak­kal álcázott sisakban, egy épp megnyílt könyvesboltban meg­vásárolta Eluard francia nyel­vű verseskötetét. Ki gondolhatta akkor, how a vietnamiaknak rövidesen is­mét és még súlyosabb, kegyet­lenebb háborúban kell megvé­delmezniük függetlenségüket? Tíz évvel később. 1966 feb­ruárjában ott voltam New Yorkban a Wa’l Streeten és láttam, hogyan verik szét tőzs­dei tisztviselők, kék és krém­színű egyenruhát viselő legé­nyek. azoknak a fiataloknak a tüntetését, akik az amerikai Együtt a harcban, eavütt a békében írta: G. Borovik, az ÄPN főmunkafársa agresszió beszüntetését követel­ték Vietnamban. És újabb négy év után sok­ezres tüntetést láttam a Wall Streeten, amely ezúttal tarkál- lott a krémszínű és kék egyen­ruháktól: már a New York-d tőzsdések is ráuntak a háború­ra és ők is részt vettek a til­takozásban. A Vietnam elleni háborút az amerikaiak hamarosan a leg­hosszabb, legsúlyosabb, és leg­értelmetlenebb háborúnak ne­vezték. amelyet az Egyesült Államok valaha is vívott törté­nelme során. « E háború tartalmának nagy részében belülről figyeltem meg Amerikát. És bár meg sem lehet pró­bálni, hogy összehasonlítsuk a vietnami és az amerikai nép szenvedéseit ebben a háború­ban. bár egyetlen gránát sem robbant amerikai földön, egyet­len amerikai gyermek sem pusztult el repülőbombától, egyetlen amerikai várost, egyetlen gátat sem romboltak szét vietnamiak, Amerika er­deinek és földjeinek egyetlen darabkáját sem égették fel na­palmmal. — az igazságtalan háború mégis megbosszulta magát és sok amerikai lélek­ben végzett pusztítást. Sokan elfordultak Amerikától, még a barátok közül is. Sokak« ban megingott a hit a polgári demokrácia hivatalosan reklá­mozott eszményeiben. Tavaly decemberben újra Hanoiban jártam. Láttam a ka­rácsonyi bombázások eredmé­nyeit. A város sok részére nem ismertem rá. pontosabban szól­va, meg sem találtam; telje­sen elpusztultak. Haiphongban még borzalmasabb volt a pusz­tulás. Az a könyvesbolt, ahol 1955-ben a fakó zubbonyt vi­selő katona az E’uard-kö tetet vásárolta, nem létezett. De nem léteztek körülötte a háztöm­bök sem. A vietnamiak mégis jóked­vű. nyíltszívű, nyugodt, tevé­keny embereknek, mutatkoz­tak. Megmaradtak a mosoly és a költészet népének. A de­cemberi bombázások legször­nyűbb napjai és éjszakái ide­jén a Hanoiban megjelenő új­ság olvasói számára pályázatot hirdetett a harcban és munká­ban tanúsított hősiességről szó­ló elbeszélésre és költemény­re. Ez a hihetetlenül sú’yos és hosszú háború rendkívül meg­nehezítette a vietnamiak éle­tét. de nem ábrándította ki őket eszményeikből, sőt, meg­erősítette hitüket az idolok­ban, a szocialista országokhoz és elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő viszonyukban. Vannak szkeptikusok, akik azt állítják, hogy я történelem csak arra tanít, hogy nem ta­nít semmire. Ez nem igaz. Az utóbbi évek és hónapok sodró eseményei tanúsítják: a történelemnek vannak tanul­ságai. És elismeréssel adózunk azoknak a nyugati politíkusok- sak, akiknek van bátorságuk ahhoz, hogy levonják a helyes következtetéseket a történelmi eseményekből. Befejeződött a súlyos és szörnyűséges háború Vietnam­ban. Hála a vietnami nép hő­sies harcának, a szocialista or­szágoktól kaoott segítségnek, győzelmesen fejeződött be. Leonyid Brezsnvev és Nixon elnök legutóbbi tárgyalásaik al_ kaiméval hangsúlyozták és megerősítették: minden külső beavatkozás nélkül, szigorúan be kell tartani a Vietnammal kapcsolatos párizsi egyezményt. Ez e’ősegíti majd. hogy Indo­kína valamennyi népe előtt megnyíljék a békés élet lehető­sége. „A béke napjaiban ugyan­úgy együtt leszünk veletek, mint a háború napjaiban vol­tunk — mondotta Brezsnyev a vietnami béke helyreállítása után, Vietnam hős népéhez in­tézve szavait. — Vietnam tá­mogatása internacionalista kö­telességünk. Ez valamennyi szo­cialista ország közös ügye.” A szovjet emberekkel együtt emlékezünk ezekre a szavak­ra, amikor most я VDK párt- és kormányküldöttségét üdvö­zöljük országunkban. i

Next

/
Thumbnails
Contents