Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-13 / 162. szám

Hivatása: Ahogyan a bányász — Néha egyedül — Fogvatartja a színpad À címben a hivatás szó — ez esetiben — nem jelző csupán. Szoktuík használni annak is, ha olyan amatőrrel találkozunk, aki a napi munka után minden sza­bad percét valamely művészet­nek szenteli. Szabó Ferencnek azonban valóban napi munká­ja, kenyérkereső elfoglaltsága lett a tánc. Ez persze önmagá­ban niég mindig nem különös. Ami meglepő: a hivatásos tán­cos mindössze húszéves. De hiszen ebben a korban még iskolába ke)'iné járnia — mondhatná valaki. Vagy talán néptánccá lehet az ember anél­kül is? — Nem, iskola nélkül nem le­het. Valamilyen iskolát el kell végezni élőbb. Gyulán, az iparí- tanuló-intézet esztergályos szak­munkástanulója voltam. Közben (de már az általános iskolában is) a Körös Táncegyüttesben tán­coltam. Kedvtelésből. A szak­munkásvizsgám kitűnő lett. Ál­lás után akartam nézni, de vá­ratlanul minden úgy alakult, ahogyan a mesékben. Az egyik próbánkon részt vett a Budapes­ti Duna Művészegyüttes koreog­ráfusa. Szólót táncoltam. Ügy éreztem, nem megy az egész. Nem vagyok formában. A szü­netben odajött hozzám a ven­dég, és nekem szegezte a kér­dést: — Akarsz-e a „Dunában” táncolni? — Akarok — mond­tam. így kezdődött. A szokásos felvételi vizsgán sem kellett megjelennie. Egy hónap alatt megtanulta az együttes repertoárjának a felét. Néhány héttel később már az NDK-ban és Lengyelországban turnézott. Persze leírva, elmondva min­den egyszerűbb, mint a való­ságban. Amikor a vendég, fel­fedezte, már mögötte volt 8 év kitartó munkája. A próbák fá­radsága, a miattuk elmaradt játék hiánya, de az alkotómun­ka korán megízlelt mámora is, a siker és a felelősség egyezerre feloldó és bénító hatása. Tizennyolcévesen a bulgáriai Dimitrovgrádban táncolt. Csak a rózsahalmolk és a fákon is kapaszkodó nézők jutnak eszé­be. A tánc hatalmas energiát igé­nyel. Reggel kilenckor kezde­nek. Délelőtt megállás nélkül balett, ugrógyakorlatok, forgás- technika, színpadi mozgás. Olyan, mintha örökké iskolába járna. Délután az üj táncszámo­kat gyakorolja, este előadás, vagy ismét próba. Közben időn­ként filmforgatás és televízió- felvétel. Hamarosan bemutat­ják a Labda című tv-játékot, melyben Szabó Ferenc a szüreti mulatság egyik táncosa. Ha szabadon marad egy-egy este vagy délután, a Fehérvári úti „Táncházban” találkozik a szakmabeli fiatalokkal. Itt tánc­rend alapján lehet csak táncol­ni, ami tulajdonképpen megint csak gyakorlás, de nagyszerű dolog. Azért is csinálja. Másra nem igen jut már idő. Pihenni kell. Negyvenhárom éves korában nyugdíjazzák a táncost. Ez is bizonyítja, hogy annyit dolgo­zik, mint egy bányász. És ugyanolyan szenvedéllyel kezdi naponta, mint ahogyan a bá­nyász nyúl a fekete szénhez. Amikor a beatról, a pop-mu­zsikáról kérdezem, az egyébként tökéletesen mai gondolkodású fiű elgondolkodik. — Idegesít a beat-zene. Egy­magában veszélyesnek is tar­tom. Azt hiszem, ingerültté, ag­resszívé teszi a srácaikat is és észrevétlenül elérzéktelenít. Ügy látom az előadásokon, hogy szerencsére ezt a beatrajongók között is egyre többen felisme­rik. A beat-zene mellett kere­sik már a nyugalmat, a csen­det és a népművészetet is. Szép hivatás a néptáncosé. Férfimunka. Kicsit elzárja azon­ban az embert húszévesen a ha­sonló komáktól. Néha egyedül érzi magát, aki ebben a kor­ban hivatásos néptáncos. Sze­retne többet és mindenről be­szélgetni, de az előadások után kiürülnek a nézőterek. Ha akár­csak forrasztó munkatárs len­ne valamelyik neves beat-együt- tesben. bizonyára több barátja lenne. Egyelőre legalábbis így van ez. Persze ez nem panasz. Nem zavarja a táncot. Mihelyt a deszkákra lép, máris fogvatart­ja a színpad. Réthy István A községi tanáccsal közös beruházásként Új takarékszövetkezeti üzletház Dévaványán Isméi gazdagodott megyénk. Akikor is így igaz ez, ha a Dé­vaványán rendeltetésének át­adott takarékszövetkezeti űj üz- letház, „ az emeleti részen élhe­lyezkedő két lakás és orvosi ren­delő nem is hasonlítható vala­miféle termelő üzemhez. A köz­ség központjában emelkedő űj létesítményt szerdán délelőtt 9 órakor Molnár István tanácsel­nök adta át rendeltetésének. A megnyitó ünnepségen ott voltak a takarékszövetkezet egykori ala­pítód, s a 'környékbeli pénzinté­zetek képviselői. Molnár István elismerően szólt a községi ta­nács és a takarékszövetkezet összefogásáról melynek követ­keztében e közös létesítmény — hasznosságán tűi — a község kedves színfoltjaként jöhetett 3 1973. JÚLIUS 13. Közelebb kerülni a természethez Vágyuk^ tervek9 elképzelések Békéscsaba Délkelet-Magyar- ország második legnagyobb és legjelentősebb városa. Megye- székhely vasúti csomóponttal és fejlődő iparral. Lakossága év­ről évre gyarapodik és 1980-ra várhatóan eléri majd a 65, az évezred fordulóra pedig a 85 ezret. Igazi nagyvárossá ' alakul Békéscsaba. Már most láthatóvá válnak a jövő körvonalai. Mind több ré­gi, falusi jellegű házat bonta­nak le, s helyükre többemele­tes lakóépületek kerülnek. A tágabb értelemben vett köz­pontban a régi zárt kerteket parkosított közterületek . vált­ják fel. Ilyen körülmények kö­zött kevesebb zöldterület jut egy-egy lakosra. Távolabb ke­rül az ember a természettől, amely után pedig egyre job­ban vágyik ebben — ahogy mondják — a rohanó világban, hogy kipihenje magát és fel­frissültén folytathassa munká­ját. Elő ig segíti ezt az immár csaknem mindenütt bevezetett heti 44 órás munkaidő. De va­jon hol található Békéscsaba környékén a természetnek egy olyan darabkája, ahová hét vé­gén a családok kirándulhatná­nak és felnőttek, gyermekek egyaránt kellemes órákat tölt- hetnének? ami pihenésül is szolgál. Ám a lakosság jelentős részének olya­nok a körülményei, hogy nem áll módjukban telket vásárol­ni. Nem is törekednek erre. Számukra jobban megfelelne egy közeli kirándulóhely, amely bővelkedik természeti szépségekben és sokféle szóra­kozásra is lehetőséget nyújt. © © A szabad természet utáni vágy mutatkozik meg a telek- vásárlásokban. A gyulaj út és a KISZ-tábor közötti területen a városi tanács mintegy 50 hol­dat felparcellázott, s a telkek nagy részére — bár nem ol­csó áron — mindjárt akadt ve­vő. Igaz a tulajdonosok jól tudják, hogy nem csupán föld­területet vásároltak. Az Élő­víz-csatornából kiágazó keske­nyebb csatornák is lesznek a telkek között, am, lehetőséget teremt majd a locsolásra, kert­művelésre. Villany- és vízveze­ték épül. Csapadékvíz-elvezető árkokat .létesítenek. Néhány év múlva járda is lesz. Megteremtődik a feltétele an­nak, hogy aki akar, hétvégi házat építsen a telekre. Olyat, ami 30 négyzetméternél nem nagyobb alapterületű és megfelel az esztétika követel­ményeinek. Ezt a városi tanács műszaki osztálya bírálja el. Engedély nélkül természetesen itt sem lehet építkezni. Készült néhány típusterv, ami olcsób­ban beszerezhető. Ezen a területen egyelőre 238 telektulajdonos van. Több ezerre tehető azoknak a szá­ma, alkik régtől fogva kisebb- nagyobb kertet művelnek. Ki­mennek a szabadba dolgozni, Már néhány éve foglalkoznak is egy kitűnő terv megvalósí­tásának gondolatával a városi tanács vezetői. Vantara János tanácselnök-helyettes vázlatot is. készített az elképzeléséről. Eszerint a KISZ-táborhoz kap­csolódva az Élővíz-csatorna és a Gyulai út között alakítanák ki a városi parkot, központjá­ban egy 8—10 holdas tóval, a } közelben pedig egy 15—20 mé­ter (4—5 emeletnyi) magas dombbal. A tavat az Élővíz-csatorna öblösítésével lehetne kiképezni. Az persze követelmény, hogy szennyezett víz se Gyulán, se Békéscsabán ne kerüljön beie a csatornába. A 8—10 holdon kiemelt föl­det egyrészt valamilyen űj üzem építésénél területf eltöl­tésre lehetne felhasználni, de maradna belőle a. domb kiala­kítására is. A tó nyáron csónakázásra, télen (a kijelölt rész) korcso­lyázásra szolgálna. A domb té­len a ródlizni vágyóknak nyúj­tana örömet. Nyárra megfele­lő kiképzéssel az egyik oldalát szabadtéri színpad lelátójának is be lehetne rendezni. Mindehhez persze sok jó öt­letre és társadalmi segítségre van szükség. Éppen ügy, mint a dombot és a tavat körülöve­ző, park létrehozásához. Mert miért ne lehetne itt legalább egy részen arborétumot is ki­alakítani? Olyat, amj nemcsak gyönyörködtet, hanem ismeret- szerzésre is módot ad. Felnőt­teknek és az iskolák diákjai­nak egyaránt. Sportpálya már van a KISZ- táborban. de lehet többet is létrehozni. Gyermekeknek ját­szótérre lesz szükségük. A ven­déglátóipar pedig bizonyára nem fog elzárkózni attól, hogy a megfelelő ellátásról gondos­kodjék. Annál is inkább, mert az alapközmű — villany, víz, közút, járda — már eljutott a KISZ-táborig. A gáz sincs messze. ménye szerint tatán 2—3 év múlva lehet megkezdeni a tó kialakítását és a domb feltől - tését. Vagy talán előbb is? A további iparfejlesztéstől függ. És attól, hogy a városi tanács­nak mennyi pénz áll a rendel­kezésére. Vitathatatlan, hogy a gyor­san fejlődő Békéscsaba lakos­sága nem nélkülözhet egy kö­zeli kirándulóhelyet, ahová au­tóbuszon, kerékpáron és gya­log is el tud jutni. Családos­tól együtt. És nemcsak eljut, hanem friss levegőt its szív­hat, sportolhat, ismerkedhet a természettel, élvezheti annak ezernyi szépségét. Bizonyos, hogy az elképzelés megvalósítását a lakosság túl­nyomó többsége támogatja. Pásztor Béla létre. A tanácselnök megnyitó szavai után Galambos! László, a MÉSZÖV takarék- és lakásszö­vetkezeti titkárságának vezetője szalagátvágással adta át rendel­tetésének az új impozáns pénz­intézetet. Ezután Kanó Károly, a taka­rékszövetkezet elnöke ismertet­te meg vendégeivel a pénzinté­zet múltját, jelenét. Tájékozta­tója bevezető részében köszöne­tét mondott azoknak az idős alapítóknak, akik 16 évvel eze­lőtt nagyon nehéz körülmények közepette hozták létre Dévavá­nyán e pénzintézetet. És máris tényekkel bizonyította, hogy az utódok, a pénzintézet jórészt fi­atalokból álló dolgozói jól sá­fárkodnak a kapott örökséggel. Mint mondotta, a 16 évvel eze­lőtt létrejött pénzintézet műkö­dési területe Dévaványán kí­vül 1962 óta Ecsegfálvára is ki­terjedt, ahol betétgyűjtő pénz­tárt működtetnek. A két község­ben 3400 tagja van a szövetke­zetnek. A kamatozó betétállo­mány ma már meghaladja a 13 és1 fél millió forintot, melyet a két község lakossága közül 1400- an helyeztek itt el. A kölcsörv- állomány összege pedig megkö­zelíti az 5 millió forintot. Vé­gezetül arról szólt a szövetke­zet elnöke, hogy nagy remények­kel kezdik a munkát a csaknem teljesen anyagi erőből létreho­zott űj üzletházban. A takarék- szövetkezet űj üzletháza — mely­nek kialakítására 650 ezer fo­rintot költöttek — minden felté­telt biztosít ahhoz, hogy a tag­ságot és a lakosságot még job­ban szolgálják a pénzintézet dol­gozói. Seres István, az ÁFÉSZ elnöke a 16 évvel ezelőtti alapítók ne­vében mondott elismerő szava­kat és kívánt sok sikert a taka­rékszövetkezet dolgozóinak és tagságának. Kép, szöveg: Balkus Imre © Hogy mikor valósul majd meg az elképzelés, az még a jövő titka, Vantara János véle­Az átadás.

Next

/
Thumbnails
Contents