Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-08 / 132. szám
A bognárbél lett tanácselnök ■ ■■ Il I Ill ! . Megnyerni az embereket az alkotó tettekre B Magának ! . hogy nem keU mindjárt | felfortyanni, ha valami nincs ; rendben. Erre a következő eset : kapcsán jöttem rá. Valamilyen : szolgáltatását vettem igénybe ; egy vállalatnak. Amit vállaltak ; komoly hiányosságokkal, nem a j megfelelő módon teljesítették. ! Mi történt, mikor ez kiderült? \ Nem, nem kezdtünk veszekedni, i Az illetékesek nem rendeztek ! látványos vitát egymás felelős- | ségéről, az asztalt sem csapkodta ; senki, nem közölték velem ki- : mérten, hol találhatom a fel- ; ügyeleti szervüket, és én sem ; fenyegetőztem, hogy ha kell el- ; megyek még az atyaúristenhez ■ is a panaszommal. Mindezekre : semmi szükség nem volt. Ud- j variasan beismerték, hogy hi- j bát követtek el — nem próbál- ; tak meggyőződni, hogy én va- ; gyök a bűnös — és megkértek, ! próbáljunk egyetértésre jutni, ! megtesznek minden tőlük tel- : hetöt a hiba kijavítására. Sfike- ; rült is megszüntetni a problé- : mát. Az egész ügy alatt egyet- | len hangos vagy indulatos szó ! sem hangzott el. Hát így is le- l hét. ■ Azt hiszem, nem szüksége* [ megsúgnom, hogy a legtöbb he- J lyen hogyan intézték volna a ; panaszomat, tudja azt Maga ta- • pasztalatból. Ellenben azt még | megsúgom, hogy miért nem ■ mondom meg az illető szolgál- j tató üzem nevét. Hiszen igaza : van, a dicsérettel sem szabad 5 fukarkodni, ha arra érdemes va- j laki. Mégsem dicsérek, mert az ■ a bizonyos vállalat csak a köte- j lességét teljesítette, s ezt persze : ők is nagyon jól tudták. : Megsúgom, én nem értek ! egyet azokkal, akik a kötelesség- : teljesítést külön dicséretre ér- ; demesítik. Azt kellően megfíze- ’ tik. Elvégre hova jutnánk, ha ; minden udvarias kalauzt, szol- ; gálatkész felszolgálót, gyors hi- | bajavitást írásban dicsér- ! nénk. Azért kapják a ! fizetésüket, hogy a kala- j uz ne üvöltsön az utasok- ; kai, a felszolgálónő ne vágjon ! fintorokat, ha a kedves vendég S kérni merészel valamit, s ai szervizek is azért vannak, hogy j a lehető leggyorsabban kijavít- ; sák a hibát. Szóval szerintem • fölösleges a külön jutalom azért, ■ amiért az egyes emberek a fi- • zetésüket kapják. Persze egy • köszönő szót azért ülik mon- : dani, nem mert szívességet tesz : a szerelő, ha kijön a lakásunk- ; ra, hanem mert ő is ember, • még akkor is, ha megfizetjük • a munkáját. : És még valamit megsúgok. : Teljesen szükségtelen minden • vitás kérdés elintézését a ma- • gas cén kezdeni, fenyegetözé- ! sekkel, protekciókkal vagdalóz- j ni. Mert még az is megtörténhet, ; hogy a szemben levő félnek erő- ; sebb a protekciója. De komoly- | ra. fordítva a szót. ha emberi ! hangon kezdünk beszélni sok j idegeskedést megtakaríthatunk j magunknak és másoknak is. Ha i pedig a szép szó nem használ, i nem kell szégyellni a panasz- ; könyv kérését. tudniillik azt j vagy oda adják, vagy sem.* { (Eróss) i Kassai Béla fiatal ember, alig valamivel túl a 30-on. So- ! kak szerint ez a legszebb fér• fikor. A helyi iparitanuló-inté• zetben tanult s itt szerezte meg S a szakmunkásbizonyítványt, a ; bognarmes térség ben, majd Bat• tonyán a gimnázium esti tago- ! zatán érettségizett. 1954-től 57- ï ig a Mezőhegyes1 Állami Gaz- ] daságban dóig. a szakmá- ; jában. Innen vo. t be katoná- ; nak, majd leszerelése után ín- ! nen „vonult be” az öthónapos ! KISZ-iskolára. 1960-ban már a : KISZ községi bizottságának tit• kára, hat évvel később pedig az állami gazdaság KISZ-bi- zottságának titkára. A közért sokat fáradozó fiatalembert 1969-ben kinevezik az országos hírű Mezőhegyest Állami Gazdaság személyzeti vezetőjének Be néhány hónappal ezelőtt pontosabban 1973. április 27 én a nagyközség alakuló ta nácsülésén egyhangúlag válasz tottáík meg tanácselnöknek, — Mint volt KISZ-titkár bizonyára jól ismerj a nagyközség problémáját — Persze, de mégis más kívülállóként ismerni valamit, megint más az, ha az ember vezetőként, egy nagyközség gazdájaként néz körül a háza- táján. Ennek én is csak most érzem a súlyát. Mert az igaz, hogy Mezőhegyes szép környezetben fekszik és megvannak az adottságai is ahhoz, hogy még szebb legyen. Természetesen az adottság nem minden, de ha már így van, jól kell vele sáfárkodni, ehhez viszont sok pénz kell. Egy-két nagyobb beruházás — ami elengedhetetlen — elviszi az összes pénzt. S rengeteg pénz kell a község fejlődéséhez alapvetően szükséges közműhálózat építésére. A most készülő szennyvízcsatornahálózat 20 millió forintba kerül. Ezenkívül még mennyi minden más is kellene! Nincs kultűrházunk, a törpevízművet is meg kell építeni, s könyvtára sincs a nagyközségnek. Mezőhegyeshez széles kiterjedésű településhálózat tartozik. Az ott élő embereknek is, nekünk ig nagy gond a hiányos kereskedelmi és közműhálózat Egymás után szűnnek meg a kisvasutak s a közlekedést a közutakon kell megvalósítani, de rosszak az utak, kevés az autóbusz. Ezek a gondok nagy súllyal nehezednek a község vezetőinek vállára. Mindezek ellenére bizakodó mmm vagyok, hogy miért? Ügy gondolom, sőt biztos vagyok benne, vannak még olyan tartalékok a nagyközségben,' amit jobban lehetne hasznosítani. Nagy erőt képviselnek a társadalom mozgósításában a tanácstagok. A jövőben hatékonyabban igyekszünk bevenni őket a munkába. Ugyanígy számítunk a községét nagyon szerető és az érte cselekvőén tenni vágyó lakosságra is. Ügy érzem, nem használtuk ki eddig eléggé az itt működő üzemek, intézmények és a nagyközség arculatát elsősorban meghatározó állami gazdaság vezetőinek segítőkészségét. Sokat tudnának lendíteni abban a munkában, amelynek fő célja a község gazdagodása — és ezt már csak zárójelben merem elmondani —, abban is, hogy a városiasodás útjára lépjünk. Nem félek a' munkától, érzek annyi energiát magamban és annyi lokálpatriotizmust a mezőhegyesi emberekben, hogy a még most talán távolinak tűnő nagy célkitűzéseket valóra válthassuk. B. O. w Értékarányos Társadalmunkban egyik legtöbbet szereplő téma, az ár. A dolgozók így, vagy úgy, jövedelmüknek száz, vagy majdnem száz százalékát élelemre, ruhára, vagy különböző szolgáltatásokra költik. Vásárlás közben, és azt követően vitatják, bírálják és csak nagyon ritkán dicsérik az árak alakulását. A vásárlók azt szeretnék, ha az általuk is elismert érték alatti árak megmaradnának, a különböző adókkal terhelt árakat pedig rendszeresen csökkentenék. Az is természetes, hogy a lakosság az árszint folytonos csökkentésével együtt a Jövedelmek gyors növekedését óhajtja. Az ár, bér, terme* íkenység és jövedelem összefüggése is érzékelteti annak fontosságát, hogy a lakosság legyen tájékozott és ismerje az élet alakulásának körülményeit. Pártunk és kormányzatunk a lakossággal való párbeszédre, vitára, véle- 'ménycserére ezzel a célzattal is mindig törekedett. A termelés és fogyasztás, az ár és bér kapcsolatairól különösen sok magyarázat hangzott el a 60-as évek közepén. A népgazdasági reform bevezetését előkészítő években számos előadás és írás törekedett az érdeklődés felkeltésére, a kérdések megválaszolására. És most, amikor az új gazdasági irányítás rendszerének már öt esztendeje van mögöttünk, még mindig tapasztaljuk, hogy az árak alakulásának rendszerét még sokan nem ismerik. A munkások, parasztok és értelmiségiek között egyaránt mutatkozik annak szükségessége, hogy számukra megvilágítsák az árak mozgásának okait. A szocializmus építésének legjobban az értékarányos árrendszer felel meg. Ez azt jelenti, hogy a legfontosabb fogyasztási eszközök és a legáltalánosabb szolgáltatások árainak el kell érniük, vagy legalább meg kell közelíteniük értéküket. Érték alatt pedig az értendő, amennyi társadalmilag szükséges munkával a terméket újra elő lehet állítani. Természetesen a szocialista árképzés nem egyszerű matematikai mű vetettel történik. Az áralakítás olyan társadalompolitikai munka, amelyben figyelembe kell venni az állampolgárok várható reagálását, esetleges meg nem értését Feltétlenül fontos számolni a bérek, illetve az élet- színvonal alakulásával. Néha nagyon indokolt ármozgást is célszerű elhalasztani addig, amíg annak szubjektív és objektív feltételei kialakulnak, A dolog lényege annak megértése, hogy a megértett árproblémák elől nem szabad kitérni még akkor sem, ha az értéktörvény teljes egészében még nem tud érvényesülni. Amikor a lakbér felemelése megtörtént, akkor nem a teljes érték elérése volt a cél. A kormányzat ari-a törekedett, hogy a lakások bérlői legalább a fenntartási költse, geket térítsék meg és ezzel a szövetkezeti lakások tulajdonosaihoz hasonló terhet vállaljanak. A tej új felemelt ára sem éri el a termék értékét, de a csökkentett és még mindig 40 százalékos dotációt tartalmazó új ár már ösztönöz a termelésre és eléri, hogy a tehenet tartó parasztgazdaságok ne az üzletből vásárolják a tejet. Az is előfordul, hogy valamely tennék azzal közelíti meg értékét, ha árát lényegesen csökkentik. Ez a helyzet a textilféleségek körében. Az alacsonyabb ar azonban magától értetődően nagy óbb mennyiségű vásárlást idéz élő. Jelenlegi iparunk azonban nem tud több textíliát készíteni. Ezért szükséges várni 1976-ig, a textilipar olyan fejlesztési szintjéig, amikor az alacsonyabb árral, a jelenleginél jóval nagyobb keresletet is kd lehet elégíteni. A néhány példa is illusztrálja, hogy az értékarányos árrendszerrel érdemes megismerkedni. A háttér és az összefüggések tanulmányozásával válik vilát- gossá, hogy minden megalapozott ármozgás egyszersmind az életszínvonal politikai megvalósulását szolgálja. Lényei Sándor általános latest, segédmunkásokat felveszünk. Békés megyei Szolgáltató Szövetkezet Lakáskarbantartó Részlege, Békéscsaba IX Csaiba u. 2. x A Pamuttextilművek Me- zőberényi Gyára azonnali belépéssel felvesz 18 évet betöltött férfiakat hengerszerelői munkakörbe. Jelentkezés: a gyár üzem- gazdasági osztályán naponta reggel 7 órától 15 óráig. 4 m 1373. JÚNIUS 8. 11. — Hát arra, hogy néha olyan hálálj ürgék jönnek oda, csak föltartják az embert, lesír róluk, hogy őket mágukat sem érdekli, amit a kérdésükre felelünk. Felülről néznek ránk. Megjátsszak magukat. Az ilyeneket akkor lássuk, amikor a hátunk közepét. — Nem mindenki ilyen. — Ez igaz. Olyanok is jönnek oda, akik ledicsérik a plazúrt az ember képéről. Pedig nekünk nem az hiányzik, hogy dicsérjenek. Aki hízeleg, az gyanús. Be. reczki szaki mindig ezt mondta. — Maga nagyon szeretheti azt az embert. — Hogyne szeretném. Még a saját anyámnak se jutottam az eszébe, amikor ő már ott volt nálam a beszélőn. — Azóta is érdeklődött maga iránt. Talán szamárság, hogy ezt elmondom, de valahogy megtudakolta a nevemet, a napokban levelet kaptam tőle. Akarja látni? Tessék, itt van. Kapelláró elkezdte olvasni a nehéz kézzel irt, a papíron kicsit fölfelé tartó sorokat. Az első bekezdés után elhomályosodtak szeme előtt a betűk, nem mert fölnézni, de aztán megemberelte magát, mert szerette vol. na eszébe vésni Bereczki kicsit kusza sorait „Kérem, felügyelő úr, nehogy azt tessék gondolni, hegy az a fiú rongyember. Ha valaki ismeri, én elmondhatom, hogy ismerem, mert az embert ugyebár a munkáján keresztül lehet megismerni leginkább. Na. hát, a Kapelláró Feri többet ér már most, mint sok szakmunkás, pedig ami azt illeti, elég nehéz élete volt odahaza, a nevelőapja miatt, én nem is hinném, hogy az a gyerek még egyszer hazamegy. Tessék szíves lenni ezt jól felgondolni, hogy ez a gyerek annyi, de annyi pofont kapott már az életében, hát ő is adott egy párat, istenem, magának meg kell ezt érteni Petterson úr, úgyhogy én csak azt kérem, ha szigorúnak tetszik is lenni vele, de azért tartsa meg emberségében, ameny- nyire tudja. Mi arra a gyerekre számítanánk, nem szeretnénk, ha elvadulna a kezünk alól, mert azért ha munkás valaki, azért még van lelke, amire vigyázni kell, higyje ezt el nekem, én nem a levegőbe beszélek, engem az élet iskolája tanított, tisztelettel .. — Van egy öve® söröm — szolt nagy sokára Petterson — igyuk meg együtt, jó? Kapelláró erre sem mondott semmit. Amdíkor pedig valahára fölnézett, olyan messzire tévedt a tekintete, hogy azt a távolságot bejárni lehetetlen. — Ne értsen félre, én első naptól kezdve figyelem magát — mondta Petterson. — Megfigyeléseim, hogy úgy mondjam, teljes mértékben igazolták a Be. reczki szaki levelében foglaltakat Itt, az intézetben az ember sokszor megretten a különböző bűnesetek elkövetői láttán; hiszen ezek az őrizetesek kivétel nélkül fiatalkorúak, honnan hozták magukkal a bűnöző hajlamot? Kialakult gonosztevő karakterekkel találkozunk, akik — tudom, ezt így nem szabad kimondani nálunk —, ha innét ki. kerülnek, ott folytatják, ahol korábban abbahagyták, a bűnözők sajátságos lélektanának sok vonatkozásban máig megmagya. rázhatatlan belső törvényszerűségei szerint. Maga nem tartozik ezek közé Kapelláró. Ugye tudja ezt? — Én nem akarok leszámolni senkivel — felelte Kapelláró — Ezt csak azért mondom, mert Megsúgom
