Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-03 / 128. szám

JT® A «(tI — ^5* A*c£° /f« (Z£® On K EN, TE, O - MI, TI, ŐK Ismert a nyájas olvasó előtt a mo­dern kor absztrakt művészete, az élettől elvont festészet, ver­selés, stb. Csupán a krónikások maradtak le a modern kor kö­vetelményeitől. E hi­ány pótlása rendkí­vül aggasztotta már évtizedekkel, előbb a krónikás honatyákat. Ügyannyira, hogy pályázatot írtak ki- elvont, absztrakt írá­sokra. Követelmény: csakúgy, mint más, a modernség mindé n- ségében senki ne is­merje fel a „művet” ■— főként önmagára ne ismerjen. Szóval olyan írás legyen, amiben a szereplő az ember, de soha meg nem történt és soha meg nem tör­ténhető esetről szól­jon. Első díj: a mai vi­lág körüli út, kézen­állva. Második dift téli paróka kopaszra vág­va. Harmadik díj: megosztva; — török­ülés a díjkiosztó el­nökség asztala előtt. Magam is be akar­tam nevezni, csábí­tottak a díjak, a dicsőség, főként a törökülés, ami tekin­télyemet még inkább növelhetné. Sajnos azonban a toliam alá toluló sorokat végül is el kellett dob­nom. Ugyanis ilye­neket írtam ki fel­dolgozandó témaként: 1.) A főnök, iga­zat. adott beosztott­jának (nem jó, mert még megtörténhet!) 2. ) Harmincezer fo­rint nyereségrészese­dést kapott a vas­esztergályos es csak ötöt az igazgató (nem jó, mert még megtörténhet!) 3. ) Észrevették, hogy a balatoni ma­szekvilla építésének számlái a vállalati belégek közé kevere­dett (nem jó, mert még megtörténhet!) Szóval bármennyi­re is erőltettem agya­mat, semmi más nem jutott eszembe. Mi maradt hátra, zsűri­tag lettem. Ha nem is tudtam megírni, elbírálni viszont an­nál inkább! Ebben a megtisztelő bizalom­ban úgy mondják, jól is tevékenykedtem. Az általam zsűrizett írás nyerte el az első, a második és a harmadik díjat is, olyan jó volt! Igaz ennek már vagy húsz éve, de azóta se cá­folta meg senki. Hi­hető, de soha meg nem történt eset ha­zánkban. Íme. a többszörösen díjnyer­tes írás: Szóval mindannyi­an szereplők va­gyunk. Hol? Mond­juk egy nyaraló)\elyi üzletben, ahol egy napszemüveget akar­tam vásárolni. Én: Jó napot! Te: Kezeit csóko­lom! Ok: m Ti: Jó napot kívá­nunk! Ti: Kezeiket csó­koljuk! Ör ... .7) En: Ha nem zava rok, kérem... Te: Ha lenne olya kedves! O: -.(?) Mi: Kérjük, szí veskedjék. Ti: Nagyon siet nénk, kedves hölgye ink! \ Ok: ... (?) Én: Hajdujudu! Te: Gutmorg! ő: Csókolom! Bit te? Mir: Oké. Tu Lámpái csavar szemüvegi napi! Ti: Spájzi sluszi kulcsi! ök: Merd édesz — Az üzletajtóho rohanok, majd visz sza. ö: Csepel kerék páron? Mi: Ik— Igen- Márka... ök: Azt hittük. Nincs kérem semmi Így is elvették drá ga időnket, szemtele nek! Mi: Ezt már nem hallottuk (!y Miért adom köz­lésre ezt az írást? Mert már fúrnak. Azt mondják a ma­gyar honpolgárok többen is. történt már ilyen eset. Bár az üzletek vezetői, kiszolgálói tiltakoz­nak: ilyen nálunk sohasem fordulhat elő. Sajnálnám, ha le kellene mondanom zsüritagságomról, a vele járó tiszteletdíj­ról, emiatt a pisz- licsáré ügy miatt! Rocskár János Szómagyarázatok A moszkvai ,.Krokodü”-ban rendszeresen jelennek meg tré­fás szómagyarázatok, amelyeket az olvasók küldenek be. íme néhány ezek közuL ÁLLATORVOS — a világ leg. boldogabb orvosa. Páciensei nem szimulálnak, nem követelnek külföldi gyógyszereket, nem fi­zetnek elő különböző orvosi új­ságokra, így nem kételkednek a megállapított diagnózisban sem. Az Á-nak nem kell óriási meny. nyiségű tintát elhasználni egy- egy páciens betegsége leírásá­nál. Az Á. megérti a tehenet egy fé] bőgősből, a bikát meg egye­nesen a szarvánál ragadja meg. Igaz, hogy a páciensek hálájuk jeleként legfeljebb csak rúgnak, öklelnek, sőt meg is haraphat­ják gyógyítójukat Viszont még egyetlen egy sem írt panaszleve. let. Az A. nem csak meggyógyítja, hanem meg is eheti pácienseit, káért azonban nem kell elítél­nünk. Természetes, hogy pél­dául az ideggyógyász soha nem eszi meg a pácienseit. De min­dig meggyógyítja azokat? ÉTKEZÖKOCSI — utazó ven. déglő. Nagyon népszerű, ezért gyakran egész kocsisort kapcsol, nak hozzá, amelyben az É-t lá­togatni kívánók tömege tartóz­kodik. Az É-ben nagy gyorsa­sággal szolgálnak ki, de időben keil beülni, hogy étkezni tudjon sz ember. Az É. az egyetlen olyan., hely, ahol a vendég biz­tos lehet abban, hogy az elfo­gyasztott bor mennyiségétól BÉKÉS 1973. JUNIUS 3. függetlenül oda jut, ahová elin­dult. Itt nem kell nyugtalan­kodni, az ember akkor is célhoz ér, ha elázik. Általában az JL- ben csak ODA utaznak. VISSZA jobban szeretik a rendes kocsit. GALLÉR — ruházati kellék, amely arra szolgál, hogy meg­mutassa viselője jellemét vagy foglalkozásait. Például a felhaj­tott G. szemekre húzott kalap­pal — a rossz idő vagy a Pisz­kos lelki ismeret jele. A G. kü­lönösen lényeges kellék kémek (ismeretlenség megőrzése) és ré­szegek (gallér mögé bújni) szá­mára. Különböző fajtájú G-ok vannak (magas, hegyes, lekere­kített, sitb.), de különösen szé­pek a szőrme G-ok (mivel az áruk is igen szép). PÁLINKA — átlátszó, enyhe, de átható .szagú folyadék. Ha edényeket töltünk meg P-val (üveget, korsót emberi vére- dén^t, sitb.), azok különböző mó. don viselkednek. Az üveg pél­dául változatlan állapotban ma­rad, viszont az emberről ez nem mondható eL P. segítségével az ember fizikai és lelki erejét ’nagymértékben növelheti — öl­tözék nélkül bírja a hideget, kü­lönböző — földöntúli nyelveiken — tudja magát kifejezni. A P. azokat az embereket, akik gyak­ran élnek vele, kollektívákba tömöríti Ezen kollektívákban rejlő erők jól kihasználhatók (szeméthordás, utcáik takarítása, stb.). VÍRUS — egysejtű szervezet, amelyet a természet azért hozott létre, hogy egyrészt megjutal­mazza az embert tudományos- technikai vívmányaiért, más- résizt azért, hogy fel lehessen fe. -tezni a mikroszkópot. Fordította: Sass Attila Humor­szolgálat Kártyaparti után i Maria Grazia Spina közli ! rendezőjével, hogy sehogyan : sem tudja megfogni sehogyan : szerepét. — A rendező magyaráz: Min- ; den problémának megvan a ! maga megoldása. Gondolj csak ! a nagy barbár hadvezér és a i festő esetére. A félszemű tatár ; hóditó egy napon maga elé ! rendelte udvari festőjét és meg- Z parancsolta, hogy készítsen róla : olyan képmást, amely szemben : de semmiképpen sem előnyte- ; len. Ellenkező esetben a festő- Z nek fejét veszik. A művész : százszor átgondolta a problémát £ és végül megtalálta azt a meg- ; oldást, amelynek segítségével ! megmentette az életét. : — Es mi volt a megoldás? Z . — Nos, a félszemű hadvezért £ nyilazás közben ábrázolta. »** : ■ A fiatal megérkezik egyhóna- ! pos szabadságáról és nyomban £ újabb szabadságot kér főnöké- £ tői. Az indok: nősülni kíván. ; — Megbolondult! Egy hónapig Z volt távol, miért nem akkor nő- £ sült?! : — Már bocsánatot kérek, csak g nem fogom elrontani a szabad- ; Ságomat?! ! » * * : Egy újságírónö feltette o, kér- : dést Humphrey Bogartnak: { — Miből áll az ön vacsorája? ■ — Hogy az ördögbe jut pszé- • be ilyen ostobaságot kérdezni? \ — csattant fel a színész. ; — Elnézést kérek — szabad- : kozott az újságírónő —, de az Z újságunkra előfizető hölgyeket £ kifejezetten érdekli ez a kérdés. ! — Rendben van — mormogta J Bogart — hát akkor elmondom: £ akkor vagyok boldog, ha vacso- £ zéro egy liter whiskyt, egy do- ; boz kétszersültet és egy kutyát j tesznek elém. . — Egy kutyát? Hát az mire £ jó? j — Természetesen azért, hogy £ megegye a kétszersültet! •(■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■»■•■•■■«■«■••••a» £ Szilánkok ! A frontátvonulás okozta hangú- ; latváltozás váltotta ki e kifaka- S dást: i — Ez az egész meteorológiai éld- £ rejelzés éppoly felesleges, mint ci- ; pónyelvnek a tolmács... Párbaj Kertészkedés (Hevesi Ferenc rajzai) A berlini VIT-re utazó ifjú ba­rátaimnak jó tudniuk, hogy oly­kor logika, máskor találékonyság kell a „közös nyelv** megtalálá­sához. Egyszer egy átutazó kül­földi turista szólított meg a vasúti peronon: — Hol fan itt ifofie? A. német akcentust tüstént ész­leltem, de a kérdést nem értet­tem. Am amikor szájához emelte üres termoszpalackját, máris ^kap­csoltam’*. A kérdés tehát ez volt: — Hol van itt ivóvíz? * * * Elgondolkoztató hasonlatot hallot­tam: „A jó főnök olyan, mint a jó futballbíró. Ha kifogástalanul lát- j ja el a teendőit, nem lehet észre­venni, hogy jelen van...” * tf * Társaságban mondta valaki: — Az igazság az, hogy ha én valamire megesküszöm, akkor több­nyire hazudok. De ha becsületsza­vamat adom, akkor okvetlenül iga­zat mondok. Erre megesküszöm...© * » * Egy papucsférj sajátos, okfejtése: „Igazán eszményi házasélet csak a halaknál képzelhető el. Egy életen át nem szólnak egymáshoz.,.** * • « 8 Tábla a hús bolt ajtaján: „A VÁGÓHÍDRA MENTEM. S AZONNAL JÖVÖK!»» Elhlggyük? —kazár-* HASZNÁLT SZEMÉLYAUTÓJÁT MEGVESZI A • vétel• eladás-bizományi értékesítés* magánosoknak és közületeknek a MERKUR telepein Szeged. Vásárhelyi Pál u. 4. Debrecen. Balmazújvárosi út SL Nyitva; 8-tól 15 óráig, szombaton 8-tól 12,30 óráig

Next

/
Thumbnails
Contents