Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-03 / 128. szám

Űj magyar film

Harmadik nekifutás

Miként a film hősének, Bacsó Péternek is ez a. harmadik nekifutása. A munkástémák iránt oly érzékeny rendező, a Kitörés és a Jelenidő sikere után, most is arra vállalkozik, hogy eleven, társadalmi kérdéseiket vitasson meg a közönséggel. Bacsó azt teszi, amit előbbi filmjeiben: szociológiai alapossággal helyzeteket, szituációkat teremt, s ezen keresztül igyekszik őszintén felvillantani a munkások életét, hangulatát, gondolkodását, s a negatív vonások mellett is hangsúlyozva hogyan formálódik, épül a jövő.

Jakus István története cseppet sem tipikus eset. Sőt, azt is mondhatnám kissé abszurd a história.

Mégis jó alkalom arra, hogy a film alkotói megszondázzák a munkások közérzetét, s reflektorfénybe állítsanak néhány olyan problémát, amely élő, s amelyről érdemes beszélni, sőt vitázni is.

A történet egy lemondással kezdődik Jakus István egy nagy gépgyár vezér- igazgatója^ két évtizedes vezetői beosztás után lemond állásáról, elhatározza visszamegy régi szakmájába, hegesztő lesz. Az elhatározást nem nagyon indokolja a film, csupán néhány megjegyzés hangzik el, miszerint a vezér- igazgató nem tudott kijönni miniszteriális feletteseivel. Külön dráma lenne annak bemutatása, hogyan jutott el a felmondásig ez

a munkásból lett vezér- igazgató, milyen okok és milyen körülmények játszottak közre abban, hogy egy ember megcsömörlött a vezetéstől. Ez is izgalmas téma, de Bacsó ezzel most nem törődik, inkább azt kutatja, milyen nálunk az egyes társadalmi rétegekből a másikba váló beilleszkedés lehetősége. A válasz őszinte: nagyon nehéz.

És nemcsak azért, mert a hegesztőnek jóval kevesebb a fizetése, mint a vezérigazgatónak, hanem azért is, mert az ilyen „bukott” embereket bizalmatlanul fogadják mindenütt, még a munkások is. Nem beszélve a saját környezetéről, családjáról. Az az igazság — s ezt jól példázza a film —, hogy nálunk nagyon nehéz a váltás, mert a közvélemény is bukott embernek tekinti mindazokat, akik rangosabb posztjukat csendesebb, nyugodtább beosztásra cserélik fel.

 film hőse azonban mit- sem törődik ezekkel az indokolatlan besorolásokkal, elindul munkát keresni. De miért akar hegeszteni az az ember, aki tegnap még egy vezérigazgatói székből irányította a termelést7 A felvételnél gyanúsnak találják, elutasítják és csak nagyon nehezen kap munkát, egy szerelővállalat brigádjában.

Már a Jelenidőnél is fel kellett figyelni arra, hogy Bacsó milyen sokoldalúan tudja bemutatni egy kis munikáskollektíva életét. Ebben a filmjében is legnagyszerűbb a brigád ábrázolása. Nem tudom, van-e ilyen összetételű brigád a valóságban, de ez nem is érdekes, a lényeg az, hogy a film hihetővé tudja tenni a szituációkat, az emberek sokoldalú, árnyalt kapcsolatait A brigád

— amelyet Bacsó ábrázol,

— nagyon vegyes, megtalálhatók benne a tősgyökeres munkások, a paraszti élet és az ipar között lavírozó kétlakiak, de még az olyan emberek is, ákik most szabadultak a börtönből. És végül egy volt vezérigazgató, aki eddig „fe- lülnézetből" szemlélte az életet, s azzal a gondolattal vált meg az íróasztaltól, hogy „lent” sokkal könnyebb, sokkal egyszerűbb lesz. A film meggyőzően bizonyítja, hogy „lent” is nehéz, mert nemcsak dolgozni kell, hanem dönteni, cselekedni is. S hősünk lépésről lépésre megtanulja „alulnézetből” szemlélni az eseményeket, miközben oldódik a feszültség, s végül is befogadja a brigád.

Bacsó Péter — akj Zim- re Péterrel írta a forgató- könyvet — izgalma® és aktuális témához nyúlt. A történet jó alkalmat és leTisza parti fűzfa

Andrássy Lajos

Korom ne firtasd titkom ne kutasd itt állok némán búsan és Időtlen lombom sátrába húz a szerelem és porrá lettél mire én kidőltem

Gyökereimmel markolom e táj

rögös földjét száz körmöm belevájtam s szorítom ahogy engem az idő fagytól vihartól így kérges a hátam

Gyökereimet mossa a Tisza hullámain a nyár tüzeit oltom odvas törzsemben fészket rak a múlt ,s ha sóhajtok csak magam számon tóm

Gyökereim e partot megkötik s ha árhullámok döngetik a mellem: tépett ladiknak biztos rév legyek időtlen daccal így kell itt telelnem!

Hűtlen lettem

Szúdy Gózo

Hűtlen lettem már mindenekhez,

Már csak hozzád vagyok hű, kedves.

örömem sincsen ebben-abban,

Már csak egyedül tebenned van.

Eddig százféle minden kellett.

Most mint a fű füvecske mellett

Ügy élek veled a világban,

Szükségem is csupán terád van.

Szavam sincs már, de hogyha volna, Az Is egyedül neked szólna.

hetősége* adott a munkások közérzetének vizsgálatára, de kicsendülnek ebből a filmből a, szocialista demokratizmus. valamint o felelősség és irányítás kérdései éppen úgy. mint az a gondolat, amely a jogok ismeretének és gyakorlásának szükségszerűségét fogalmazza meg. Bacsó Péternek. a rendezőnek többször is sikerült felforrósítania a levegőt, s rendkívül éles drámai helyzeteket teremtve vizsgáztatta hőséit, legfőképp emberség dolgában, így valóságszerű szituációkban mutatja be a film miként hatnak egymásra az emberek, hogyan formálódik a brigád. Közben persze szót kap az indulat s megfogalmazódnak olyan gondolatok is. amelyek nagyon egyértelműen elítélik a dolgozókat károsító, rossz munkaszervezést, a felelőtlen irányítást, de a felfelé hajbókoló, lefelé pedig mindig taposó helyi kiskirályok jól ismert típusát is.

. A film nem zárja le a történetet. Jakus nem tudja és nem is akarja palástolni rátermettségét, vezetői képességeit, felfigyelnek rá, ki akarják nevezni részleg- vezetőnek. Egyelőre nem fogadja el, ő még nem tudja mit csináljon, de a nézők érzik, hogy ebből az emberből még igazi vezető lehet.

A szőkimondóan okos jelenetek mögött meghúzódik egy kedvesen és derűsen motivált érzelmi szál is. Bár Matza Alice imponálóan tehetséges volt ezekben a jelenetekben, mégis úgy tűnik, ez a későn jött szerelem nem tartozik szorosan a film fő gondolatához. Még egy vitatható rész: Csinger halálos balesete — vagy öngyilkossága? — indokolatlan, nem beszélve arról, hogy dra- maturgiailag nincs előkészítve.

Avar István egyszerű eszközökkel, hitelesen formálta meg a vezérigazgatóból lett hegesztő alakját. Jó alakítást nyújtott még Madaras József, valamint az erdélyi színészek, akik a brigád tagjait játszották. Zsombolyai János operatőri munkájáról ez alkalommal is az elismerés hangján kell szólni.

Márkusz László

Tityos Gaianak az alvilágból'

Fülöp Károly

„Erős anyám, szégyenpír önt el, hogy lenyilazva kell hevernem, s ajkam jajától zeng a Hádcs mely átzúg száz elrejtett vermen; hogy büszke testem itt vonaglik, mint kiásott hitvány giliszta s dühödt mohón két keselyű a májam tépi, vérem issza; . hogy hegytorlasztó vaskarom mázsás bilincs bénítva húzza s magas, szép, ifjú homlokom halálverejték koszorúzza .,.

Erős anyám, óh megbocsáss, >

hogy mint halandó megbotoltam s hozzád méltatlan lettem ím.,.

Jaj, bár hevernék végre holtan!

De Kypris meggyűjtotta és vérem vadul lángolt eremben, úgy muzsikált, mint Orpheus s egyetlen csókért elepédtem .. ;

A csöndes est, ha rám borult, mint bűvös álom, úgy jelent meg: szelíd szemében Artemis s az ifjú Charisok pihentek,,;

S egyszer, hogy méla mosolya halvány fényét öntötte szerte: mérges hegyű, sebes nyilát sóváj- Erosz szívembe verte.

Már nem volt aztán semmi gát min át ne csalt vén csókja kéje... Nem értem el.. Pendült az íj s engem lenyelt a Hádes éje.

A szenvedés szikláiról bőven csorog le drága vérem: jaj, kínjaim végét, míg él e rideg ég, én meg nem érem!

S mégis, örökerős anyám, bár folyton tépik májam ketten, meg nem bántam egy percre sem, szemem Letér a, hogy vetettem.’*

« Mint arról már hirt adtunk, Fülöp Károly nyugalmazott tanár, költő, május 27-én. meghalt. Kulturális mellékletünk munkatársa volt, írásait megtisztelő örömmel közöltük:

Horváth János Hevesi házak