Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-03 / 128. szám

A békési Egyetértés Tsz 11 és fél hektáron termeszt a Békés­csabai Hűtőháznak szamócáit. A termés beérett, a szedést el­kezdték. A szamócaszüretbe a tsz dolgozóin kívül a gim­názium diákjai is bekapcsolódtak. Képünk: Kovács Erzsébetet és Mázán Annát mutatja be a rakodóhelyen, amint szállítás­ra készítik elő a gyümölccsel megrakott ládákat. (Fotó: Márton) Könyvről - könyvért A rádió rejtvény műsora A rádió irodalmi főosztálya i rejtvényműsort indít június 4-én, hétfőn a Petőfi adó kí­vánságműsorában. Az adás ezentúl minden hétfőn körül­belül 2 óra 10 perctől jelent­kezik. A játékot Czigány György és Antal Imre vezeti. A kérdések mindig egy-egy könyvhöz kapcsolódnak, a nyeremény 500 forint értékű könyvutalvány, amelyet az — Nagy marha vagy te, Ka- pelláro — mondta Kicsi. — Te tudod. A fiúval, akit Kicsi állítása szerint késelés miatt ítéltek el, utóbb Kapeiláró is közelebbről megismerkedett. Ügy esett a do­log, hogy egyik nap gerenda- hordásra osztották be őket es négyen kerültek egy partiba. Ez a beosztás, hogy négyen vigyenek egy íagerendát, a fel­ügyelők részéről túlzottan hu­mánusnak bizonyult, alig fér­tek hozzá és szállítás közben egymás sarkát taposták, a ge­rendák rövidsége miatt. A fiú erre elkezd ott intézkedni. — Hosszúbajusz, gyere ide' mellém — szólt Kapellárónák — mi hordjuk ketten, amazok meg külön. — Miért, olyan jó erőben vagy? Majd nem lesz ilyen nagy a pofád estére! — okvetetlenke- dett harmadik társuk. Bika, akinek meztelen felsőteste valami ferde ízlésű őri­zetes tetováló művészeté­nek elszomorító nyomait őrizte. Mellén tengerikígyószerű kék liánok kanyarogtak össze­vissza, telt idomú, gombaszemű aktokat fogva közre. Nevek és évszámok emlékeztettek vala­mire a karjain, a hátán egyet­len hatalmas szomorúfűz eresz­tette le hosszú ágait. Kapeiláró, amint ránézett, elnevette magát. — Te aztán jó kivirágzottál — mondta — sa következő pilla­natban kénytelen volt félreugra- ni, a felédobott féltégla elől. — Idefigyelj, Te ahhoz még fiatal vagy — akármilyen ba­van __ hogy engem ki­Allami Könyvterjesztő Válla­lat és a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat ajánlott fel. A játék színhelye változó, he­tenként az ország különfxiző pontjain levő könyvesboltok­ból jelentkezik az adás. Az első Debrecenből, az Ady Endre Könyvesboltból indul. A játékra háromnegyed ket­tőtől lehet jelentkezni a hely­színen. (MTI) ■ : ■ röhögj. Ezt már megpróbálták : mások is. Este majd beszélünk. ; Mire a felügyelő a közelükbe j ért, nyoma sem volt a szóvá!- : tásnak. Ketten álltak egy-egy j gerenda alá ettől kezdve, s j hordták, ráérősen, anélkül, 5 hogy bárki is siettette volna j őket az udvar egyik végéből : a másikba, nem gondolkoztak ; a rájukbízott feladat céiszerű- J ségén, hiszen a múló hetek va- • lamennyiüket meggyőzték arról, | hogy ehelyütt ilyesmiről gon- j idolkodni teljesen értelmetlen- ; ség. Kapeiláró magában elis- : merte, hogy partnerével, akit a : többiek — nyilván a múltjára ■ utaló célzással — maguk közt ; Késnek neveztek, jól elboldo- ■ gutnak, érdemes lesz máskor is » így csinálni, ha lehet, mert lát- • szik a tartásán, ahogy meg- : fogja, amit kell, hogy ereje is, j hajlandósága is van a munká- : hoz, ez pedig itt ritkaság. ■ Azért nem állhatta meg, hogy ; ne érdeklődjön; — mondd csak, ; ki adta rád ezt a nevet, olyan ! hülyén hangzik : — A te félnótás haverod, aki- ; vei mindig egymást bújjátoK, a ! Kicsi — mondta a nyurga, erős : csuklójú gyerek, mint később 5 Kapeiláró megtudta, tizenhat ■ éves sem volt még. — Nem j tudom, honnan szedte, nálunk : Kőbányán ez már kiment a c’i- j vatból, azt az egy-ké-t romát, g aki megpróbálkozik a haleffel ■ összecsomagoljuk és föladjuk ; utánvéttel, a drága jó édesany- 5 ja se ismer rá. — Miért hozták be? ■ CFolytatjuk) Î Vízműépítők Key érmésén A Népújság február 21. szá­mában Tanácsválasztás előtt Kevermesen cím alatt többek között arról is beszámoltam, hogy épül a község vízmüve. A Békés megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalat ottani csoportja szorgalmasan dolgozik és a ta­nácselnök véleménye szerint le­hetséges. hogy a vízmű határidő előtt elkészül. j Lássuk tehát, mi történt az- [ óta! Folytatták-e jó szereplésü­ket a vízműépítők? Derekasan dolgoznak Ködmön József, a községi ta­nács elnöke éppen szabadságon van. Szerencsére tudják, hogy hol tartózkodik. Meg is talá­lom hamarosan a határban. Ka­szálja az út menti dús füvet, j Még délelőtt 11 óra sincs, de j már jókora területet levágott. — Ma a 75 éves apósomnak | segítek — mondja, amikor di- ( csérem a szorgalmáért. Aztán | felakasztja a kaszát egy közeli 1 fa ágára, mert sejti, hogy most néhány percre tanácselnöki te­endők következnek. Amikor el­nézést kérek tőle, hogy még a szabadsága alatt is alkalmatlan­kodom, mosolyogva megnyug­tat: — Mások is megtalálnak. Egyenesen a tárgyra térek. Emlékeztetem a februári talál­kozásunkra, amikor nagy elis­meréssel beszélt a vízműépítők­ről. A kérdés: — Most is hasonló-e a véle­ménye róluk? — Derekasan dolgoznak. Ügy néz ki, hogy előbb fejezik be a munkát. Talán fél évvel. örül neki, ám kiderül, hogy az öröm gonddal % jár. Mert előbb kell fizetni a vállalat­nak. Persze van megoldás. Még­pedig az. hogy a lakosság előbb (szeptemberig) fizeti ki az er­re az évre esedékes 550 forint érdekeltségi hozzájárulást. De hát ennyit bizonyára mindenki­nek megér a jó ivóvíz. Egy kicsit azért mosolygok magamban, hogy ezek a törek­vő vízműépítők nemcsak dere­kasan tudnak dolgozni, hanem közben képesek még pénzügyi nehézséget is okozni. Amikor pedig Csathó Gábor | munkavezetővel találkozom, nem j is próbálom rábeszélni arra, hogy a hozzá tartozó brigáddal ne okozzon pénzügyi nehézséget a községnek. Sőt! Aknázza csak ki minél jobban a lehetőséget! Fénylik a hídroglóbusz Csathő Gábor csoportja — Kovács Gábor építésvezető irá­nyításával — már az előző években több feladatot sikere­sen hajtott végre. Tavaly szep­temberben Dévaványáról került ide. Az ottani munka eredmé­nyeként a vállalat Csathó Gá­bort az idén jaltai jutalom- üdültetésben részesítette, amire ő most készül. De pillantsunk csak vissza ar­ra az időre, amikor a csoport Kevermesen elkezdte a munkát! Valamennyien így vélekedtek: — Szép a község, barátságo­sak az emberek, szívesen fo­gadtak bennünket. Meg hát a ke- , reset sem utolsó dolog, ami at­tól függ, mit teszünk, önálló feladatot kaptunk a vállalattól, rákapcsolunk. , És hogy ennek az elhatározás­nak még nagyobb nyomatékot adjanak, Ady néven brigádot alakítottak. Vezetőül Csathó Gábort választották meg. No­vemberben célul tűzték a szo­cialista cím elnyerését és a ke- venpesi vízmű építésének határ­idő előtti befejezését. A Fémmunkás Vállalat csinál­ta a 100 köbméteres hidrogló- buszt, ők meg 12-en építették a felvonulási épületet, az utca; nyomócsőhálózatot és bekötöt­ték a kutat. Dolgoztak. Jött Ködmön József, nézegetett, ér­deklődött. Időközönként elláto­gatott újra és megdicsérte őket. jcá giaaa im um. jelent róluk néhány elismerő szó, hivatkozva a tanácselnök véleményére. Most pedig? A vízzel teli fényes hidrogló- busz a magasban csillog, s a nyőmócsöveaet már több utcá­ban lefektették. Egy-egy sza­kaszt nyomáspróba alá is he­lyeztek. Nincs szivárgás. Nap­ról napra haladnak tovább. Egy-egy feladat végrehajtására más csoportok is érkeznek a vállalattól és ha elkészülnek, mennek más községbe. Itt van most Braun János kőműves két társával. Rövid idő alatt fel­húzta a vizmükezelő-épület fa­lait. Még aki nem szakember, az is megállapíthatja, hogy min­taszerűen dolgozik. — Ha minden jól megy, ta­lán már az idén is lesz víz egy szakaszon. Szeretnénk. De az biztos, hogy határidő előtt elké­szülünk — fogalmaz óvatosan Csathó Gábor, ami érthető, hi­szen nem várt akadályok is előfordulhatnak. Törjenek csak borsot... Delet harangoznak. Régi szo­kás falun, hogy ehhez igazít­ják az ebédkezdes idejét. A kö- rösladányi Bak Imre, Nagy Gá­bor, Potyi Mihály és Potyi Ká­roly is- pontosan abbahagyja a munkát. Ma legalábbis. Ha j azonban például egy tolózárat | kell összeszerelniük, addig ki nem, jönnek az árokból, amíg ei nem készülnek. Most tehát következik az ét­kezés. Elindulnak, de nem a felvonulási ' épületben kialakí­tott elegáns étkezdébe, hanem a tanácshazánál levő munkásszál­lásra. Ott aztán előkerül a ha­zai: szalonna, kolbász, hagyma, retek, csípős paprika, savanyú­ság. Beszélgetés közben nekik is elmondom, hogy pénzügyi gon­dot okoznak, ha nagyon igye­keznek, de azért „törjenek csak borsot” nyugodtan a tanács „or­ra alá”. — Ha anyag lesz, elkészülünk az idén — ígérj társai nevében is Bak Imre, a kis csoport ve­zetője. — Mire volna most különösen szükségük? r — Árokásó gépre, de sürgő­sen. ,Ha van árok, akkor mi fektetjük sorban a csöveket. Nagy Gábor (nemrég lett Ki­váló Dolgozó) közbeszól: — Megnyomjuk. Csakhogy ... hiába teljesítjük túl a normát, nem kapjuk meg a forintot. Hőgye Imre, a vállalat szb- titkára kiigazítja: — Megkapják. De ha néhány hónapig jelentősen túlteljesítik a normát, akkor azt felül kell vizsgálni. Annár is inkább, mert a normát úgy állapították meg, hogy megfelelő minőségű is le­gyen a munka. A vállalat lesz a vízmű fenntartója, nem lenne jó. ha állandóan a hibákkal kel­lene vesződnie. — Mi a munkavezető eddigi tapasztalata? — kérdezem ] Csathó Gábortól. — Gondosan, hibátlanul dol­goznak. Panasz nincs. Nekik is csak fizetéskor. „Már megint, csak ennyi?” — kérdezik, ha nem jól jön ki egy hónap. Ami­kor elégedettek, akkor szó nél­kül zsebrevágják a pénzt. Ez az eset a ritkább. Nagyon jól jött viszont az idén az egyhavi keresetnek megfelelő nyereségrészesedés és ehhez még 30 százalék. Az utóbbi azért, mert elsők lettek a munkavezetőségek közötti versenyben. A Kiváló Vállalat cím elnyeréséhez nagyban hoz­zájárultak. Nekik is íízetniük kell A hegesztőcsoport 3 tagja: Bondár János, Magyar János és Berényi János. — És ki a Háry? — kérdezem a csupa János név hallatán. — Nem lódítunk. Centire le­mérik, amit elkészítünk. Csak én szoktam mondani néha: Gye­re János egy féldecire! — Jön is mind a kettő. — No, fogjá­tok meg a csövet! — biztatom, aztán őket — vallja be csala­fintaságát Bondár János. Egyébként ő a hegesztő, két társa pedig a keze alá dolgo­zik. Magyar János ugyan gép- szerelő-szakmunkás volt a ke- vermcsi Lenin Tsz-ben, de vizmükezeio szeretne lenni. Azért jött ide, hogy megala­pozza a jövőjét á vállalatnál. Építés közben is megismerje a vízmüvet. És ha majd elvégzi a szükséges tanfolyamot, még egy szakmát kap. Bondár Jánost igen ügyes he­gesztőnek tartja Csathó Gábor. Ennek igazolásául mondja: — Három éve — amióta a vállalatnál van — egyszer sem folyt ki a víz a hegesztésnél. Ez a lényeg. Magyar János, mint „benn­szülött” nagyon jól tudja, hogy mennyire várják a kevermesiek a kitűnő vizet. Már sok lakás­ba előre beszerelték a vezetéket, elkészítették a fürdőszobát, csak az utcai hálózatra való rákö­tést várják. Hasonlóan vélekedik Szabó Vince 4 tagú kubikoscsoportja is. Valamennyien kevermesiek. Árkot ásnak, betonoznak, zsa­luznak nagy buzgalommal. Azért js, hogy keressenek és mielőbb kifizethessék az 550 fo­rint érdekeltségi hozzájárulást. * * * Következzen még egy kis megbeszélés a vasboltban Kempf János üzletvezetővel, aki arról nevezetes, hogy a föld alól is előteremti azt, amire a lakos­ságnak szüksége van. Alapjá­ban véve van is minden a „föld alatt”, kivéve 3/4 es horgany­zott cső, ami a főcső bekötésé­hez szükséges. Ez tehát hiánycikk. A fürdő­kád nem. Pontosabban: részben igen, mert a nagykereskedelmi vállalattól a vasbólt rendszerint csak fürdőszoba-csempeáruval együtt (árukapcsolással) kap fürdőkádat. Egy kád ára 1200 forint, az „egyéb” pedig 3200 fo­rint. Amióta pedig tart a vízmű­építés — Kempf János tájékoz­tatása szerint —, legalább 50 családi házhoz vásároltak víz­vezetékszerelési anyagot. Har­mincnál több fürdőkád is gaz­dát talált. Persze a vízmű befejezéséhez közeledve mind több vásárlója lesz a vasboltnak. Pásztor Béla Magyar—Csehszlovák és Magyar—Vielnami Barátsági Napok megyénkben A Hazafias Népront Békés i megyei bizottságának szervezé-1 sében június 4-én, hétfőn Kon -1 doroson Magyar—Csehszlovák Barátsági Napot rendeznek. A , község dolgozóival dr. Rabay j Zoltán kandidátus, a Cseh- j szlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ta­nácsosa és Ordich Tesarszik. a budapesti Csehszlovák Kultúra igazgatója találkozik. Június 5-én Tótkomlóson, 6­án, szerdán Kaszaperen talál­koznak a község lakói Magyar— Vietnami Barátsági Napokon, a Vietnami Demokratikus Köztár­saság budapesti nagykövetségé­nek vezető munkatársaival. 5 1973. JÜNHJS 3. Szamócaszüret

Next

/
Thumbnails
Contents