Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-23 / 145. szám

Mulasztottak az iskolában

a gépkocsivezetők?

Gyuláról, az Április 4-e téri bé íáz környékén lakó gyerekektől kapott levelet szerkesztőségünk. Géppel írt levelükben

_minden bizonnyal valamelyik

s

zülő segítségével — arról panaszkodnak, hogy a jelölő gyűléseken szüleik kérték a városi tanácstól. építsen játszóteret, mivel jelenleg a gyermekeknek csak az utak állnak rendelkezésre. Azt úgy hisszük nem kell bővebben magyarázni, hogy a közút milyen veszélyes játszótér.

tokunkba a játszóteret es szüléink sem reszkettek, mert tudták, hogy jó helyen vagyunk.

örömünk nem tartott sokáig. Megérkezett a régen várt eső. Mi nem tudtunk játszani a téren, a teherautók viszont tudtak közlekedni, ám nemcsak a kövesúton. hanem a gyöngykaviccsal leszórt területen is. Az egyik téherautó rendszámát Molnár Lajos bácsi fel is jegyezte: XI 30—60. A másik tehergépkocsi rendszámát mi irtuk fel: SB

És most saú azarint követ®*®-1 zen. amit a gyerekek írtak:

tanácsi bácsik nagyon gyorsan teljesítették szüléink ké- ' rését. Befüvesítették a teret és készítettek egy príma homoko-\ zót, amelynek környékét gyöngykaviccsal borították. Mi gyerekek nagy örömmel vettük brrVeszi a jegyei vagy nem?

Moravszki Pál újkígyósi olvasónk nem éppen épületes autóbusz) jelenetről számolt be lehelében.

„1973. június 9-én Újkígyósról Békéscsabára utaztam autóbusszal. Mivel addig szabadságon voltam, a buszon akartam megváltam a jegyet. Illedelmesen kértem is, de nagy megdöbbenésemre a kalauz mérgesen ram nézett és közölte: nincs bérletem, különben is 8-a elmúlt, váltsc« menetjegyet Nem is esett volna Bosszul, ha a többi kalauznál sem lenne kapható, de mivel másoknál még 25-én is lehet félhavi bérletet venni úgy gondoltam, hogy itt is kell hogy legyen. Meg is kérdeztem, mire ö gorombán a következőket mondta: .,nem érdekel, veszi-e a jegyet vagy nem?” És mar le is csengette az autóbuszt, hogy leszállítson és így kénytelen vol-1 tam bérlet helyett menetjegyet j váltani. *

Az lenne tiszteletteljes kérdé- ! sem, miért nem lehet bérletet kapni a szobán forgó kalauznál és miért ilyen durva hangnemben beszél az utasokkal?”

A Hantán Kató utcai lakók panasza

A békéscsabai Háman Kató utcai lakók nevében Szabóné aláírással kaptunk levelet. Ebben kéri, hogy az ott lakók panaszát orvosolják az illetékesek.

„Tudjuk, hogy ez az utca kórházbővítés miatt lebontásra kerül. Megértjük, hogy így vízvezetéket sem célszerű bevezetni. Eddig úgy ahogy meg is voltunk. mert az új véradóállomás előtt volt egy utcai kifolyó. Az utóbbi 3—4 hónapban azonban ez a kút teljesen felmondta a szolgálatot, így mi, Hámán Kató utcai lakók a Thurzó utca sarkára járunk vízért. Kérjük az illetékeseket panaszunkat szívleljék meg, hozzák rendbe az utcai kifolyót”

fl—Oi. Az utóbbi gépkocsi cipőket hozott a cipőboltba. Szóltunk a gépkocsivezető bácsinak, hogy a gyöngykavicsra nem szabad ráhajtani. Letorkolt bennünket.

Az iskolában azt tanultuk, hogy a közös vagyonra vigyázni kell, óvni kell a közös vagyont, mert az nem Csáki szalmája.

A két gépkocsivezető bácsi biztosan órát mulasztott, amikor a közös vagyon megóvásáról volt szó az iskolában."

A hat aláírással és 19 írni nem tudó gyermek (minden bizonnyal még csak óvodások) kézjegyével ellátott levélben azt kérik az Április 4. tér környéki gyerekek, írjuk meg, hogy véleményük szerint. ha valaki valamit elront azt kötelessége is rendbehozni. Nem egyedül vannak ezzel a véleménnyel és egyetértünk azzal a fogalmazásukkal is, hogy jó lenne, ha a két gépkocsivezető, egyrészt valóban figyelembe venné, hogy a játszótér nem közút, másrészt az okozott kárt rendezné.

Térjen vissza a Volán

Kovács Béla mezőberényi lakos küldte az alábbi sorokat szerkesztőségünkbe, amelyeket kommentár nélkül adunk közre:

^A Volán 8-as számú Vállalat békéscsabai autóbuszállomásan, június 3-án érdeklődve nézegettem (és nézegettük) az új menetrendet, és ekkor fedeztük fel a Volán „zseniális” újítását. A menetrendi táblákon a Mező- herén® címszó alatt összesen két járat indulásának az ideje szerelteit. Egy pillanatra meglepődtünk, hiszen tavaly több mint 20 járat közlekedett, most meg csak kettő? Hamarosan rájöttünk, hogy szó sincs erről. A Volán „újításának” lényege, hogy nem írja ki a táblázatra az ősz- szes Mezőbereny felé közlekedő járatot, hanem végállomások szerint csoportosítja (Debrecen, Budapest stb). Most jön a bökkenő, hiszen Debrecenbe lehet menni Mezöb er engen keresztül és Komédia át is, Budapestre Kecskeméten, illetve Mezőtúron Mezőberényen át. Ez meg nem tűnik ki a táblázatból. Arról | nem is szólva, hogy ez a bon- j gészgetes mennyi időt igényel és bosszúságot okoz. Utastársaimmal kérjük, térjen vissza a Volán a régi jól bevált menetrendi tájékoztatáshoz.’'

A Szerkesszen velünk rovatot összeállította:

Botyanszki Janos

~«aas9SzssssEss«ssc*ascs9CS2Bss2Beesas9s~

a

Vita

szakrendelésről

„A Népújság 1973. június 9- j en megjelent számának „Szer- j kesszen velünk*' rovatában közölte Varga Gy. békéscsabai ol-1 vasó.iuk észrevételét az ortho- [ paed szakrendeléssel kapcsolatban, melyre június 16-i számukban dr. Ávár Zoltán rendelőintézeti főorvos válaszolt.

„Dr. Avár Zoltán adott válaszával nem értek egyet, mert n- u pénzügyi kérdés a hangosbemondó felszerelése. Az ortho- paed szakrendeléssel egyidő- ben folyó más szakrendelések munkáját zavarná. Téves megállapítása az igazgató úrnak, hogy több ízben felhívást kaptam volna bárkitől a szakrendelés pontosságának betartására. Az orthopaed szakrendelés elvállalásakor tudomásul vették az illetékesek, hogy elsődleges feladatom az orthopaedosztály ellátása, és így a szakrendelés megkezdésének időpontjában némi eltolódások lehetnek, ámely azonban nem érinti a betegellátást. A nagy forgalomra való tekintettel az orthopaedosz. tály orvosának segítségét is igénybe veszem és kell vennem, annak ellenére, hogy a rendelőintézet csak a szakfőorvosi fizetést tudja biztosítani. Röviden; egy orvosi fizetés ’mellett két orvos végez munkát a fizetett munkaidőn belül. Ezzel tudjuk csak biztosítani, hogy a szakrendelésre jelentkezett betegek Közül senki sem távozhat vizsgálat nélkül. Ávár igazgató úrral több ízben beszéltem ezen nehézségekről, amelyek megszüntetéséhez kértem segítségét.

Ellentétben Ávár igazgató úr megállapításával, a további orthopaed szakellátás javítását rövid időn belül biztosítottnak látom azzal, hogy a Gyógyászati Segédeszközök Gyárának helyisége felépülj:, és így a mérték, mintavétel — és próba 1973. július 1-től nem a szakrendelés helyiségében történik.. A szakellátás további javulását reméljük 73. október 1-től, amely időtől az orthopaedosztály fejlesztéseként még egy orvosi állást kaphatunk. így biztosítani tudnánk a szakrendelés pontos kezdési idejét, remélve viszont azt, hogy a rendelőintézet az orthopaed járóbeteg-rendelés óraszámát emelni tudja, és megszüntethető azon ellentmondás, hogy a jobb betegellátás érdekében egy orvosi fizetésért két orvos dolgozzon.

Dr. Szentpéteri József orthopaed osztályvezető főorvos.”

1973, JÚNIUS 23.

Hirdetés — kérdőjelekkel

Mezőhegyesről kaptuk a levelet Balogh Gézáné újtelepi lakostól, amelyben valamelyik újság (az újság címe nincs a letépett papíron) 1973. május 6- án közölt hirdetését juttatta el hozzánk. A hirdetést a TÜKER és a TÜZÉP adta fel, amelyben arról értesíti a vásárlókat, hogy egyes széníajtak mázsánként 10 forinttal, a hazai brikettet mázsánként 15 forinttal olcsóbban adja, a TÜKER-, a. TÜZÊP- és az ÁFÉSZ-ielepéken.

És most szó szerint következzen a levél:

„E hó végén lejár a Kedvezmény es tüzelőakció. A júniusi utalvány, ha nem kaptunk szenet, kárba vész. mert itt Mezőhegyesen nincs a TÜZÉP-telepen tatai brikett. Más szén sincs már hetek óta”

LevéKrónk azt kérdezi, hagy miért nem szállítanak Mezőhegyesre abból a szénből, amelyet kedvezményese« hoznak forgalomba?

Válaszol az illetékes

Rovatunk június 2-i számában „Nem mindenki szállhat fel a buszra?” címmel közöltük Gulyás Sándorné és lánya panaszát, amely szerint 1973. május 15-én délelőtt 10,10 órakor Mezőberény vasútállomásról induló autóbuszra nem szánhattak fel, mert mielőtt odaértek volna, a járat elindult, s ők lemaradtak.

A Volán 8-as számú Vállalat személy- és kereskedelmi osztályának vezetője Szabó Lajos válaszolt:

_A cikkben foglaltakat megvizsgáltam és ennek során megállapítottam, hogy a járat személyzete nem kellő körültekintéssel végezte munkáját. Ezért a gépkocsivezetőt és a kalauzt írásbeli figyelmeztetésben figyelmeztettem, felhívtam figyelmüket a pontosabb, körültekintőbb munka végzésére.”

Jegyzet az emberségről

Vasárnap veit. A szarvasi műúton, Békéscsaba határában egy autó haladt. Mintha a Trabantról költött anekdoták egyikét akarta volna példázni, lassan kocogva. Az autóban három

Az ÁFÉSZ-nek

címezve

Június r2-í keltezéssel küldött levelet Dobozról Szatmári András Ebben megírja, hogy fia azon a napon Doboizan az PMSZ, illetve ÁFÉSZ által üzemeltetett vas-műszaki boltban l db kerékpár első és 1 db hátsó sárvédőt vásárolt 36 forint 80 fillérért. Majd azt közli levélírónk* hogy- ?'■*,' * - - 'j.4r.v

Békéscsabán a íárműboltban I db kerékpár első sárvédó ara 9 forint. Miután erről meggyőződött. felkereste a dobozi vasbolt vezetőjét, Boros Lászlót és reklamált. Az üzletvezető arról tájékoztatta, hogy náluk ez az ára a kerékpór-sárvédőnek, a hi_ vatalos árjegyzék szerint.

Levélírónk azt kérdezi, lehet-e, hogy Doboz és Békéscsaba között a tizenhárom kilométeres távolság 100 százalékkal magasabb árkalkulációt tesz lehetővé. Megjegyzi, hogy Boros László üzletvezető az ár- ieevzéket nem mutatta mec.

személy ült, a férj. a feleség és a kislányuk. A felnőttek arca hasonlított a borús éghez, a kislány olyan volt, mint egy szomorú őzike. Meghibásodott az egyik henger, azért nem halad a kocsi. Elkésünk! — állapították meg lakonikusan. Merre van itt egy autószerelő, ciki segítsen ezen a kocsin? — kérdezte a férfi a benzinkút előtti emberektől. Amott, abban az utcában lakik a Pintér, de hát vasárnap van. uram! —— válaszolta az egyik járókelő — Az autó befordult a jelzett irányba. — Ö az, amott, aki azzal a fialta! asz- szonnyal és a két gyermekkei hazafelé tart — egészítették ki ser. útbaigazítást az emberek. A „szerelő” bizonnyal jó szakember a szakmában, a közeledő autó felé fordult, sérti fülét a hangja. A kocsi vezetője udvariasan megkéri, hogy segítsen a bajon. — Szívesen megfizetem a fáradságát — mondja Id a bűvös szavakat. A szakember azonmód, ünneplésen hajol a motor fölé. Nem kell sok idő hozza és ei van hárítva a hiba. Még egy-két okos tanácsot is ad a szerelő a feidserült arcú „pilótának’, aztán búcsúra nyújtja a kezét. — Jó utat kívánok! — Köszönöm, de legyen szives megmondani, mennyit fizetek a segítségéért! — erősködik a tulajdonos. Vasárnap van, uram, pihenőnap, nem vállalok ilyenkor munkát, amit tettem most azért tettem, mert gyermeket látok a kocsiban — neki segítettem, nekem is vannak gyermekeim. Nem űzet uram semmit

Pintér László, a békéscsabai autószerviz dolgozója volt az az ember, aki tekintettel a gyermekre készségesen és díjmentesen megjavította az autót. Azért írom ide a nevét, hogy legalább így köszönjem meg, a nyilvánosság színe előtt a jóakaratát, no meg azért is, hogy példaként szolgáljon az emberségre.