Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-19 / 141. szám
ÍBC9I sseaest 0 © mm Történelemidézés a képernyőn A történelmet Idézték «sen a hétvégén a főműsorok. Szombaton kezdődött a Kozincev-soro- zat. amely a kiváló rendező munkásságának első korszakát idézte elénk, ezúttal a híres Makszim-trilógia 1934_ben született, a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat megelőző időszakban játszódó nyitó darabjával. Vasárnap a dokumentumdrámákkal világhírűvé lett Kipphardt színművének tv_vál_ tozatát láthattuk, melynek kerete 1960-ban. valóságos története a második világháborúban játszódott. Az És felkel a nap..: negyven esztendeje született s magán viseli a film hőskorának sok — ma már szokatlan — jellegzetességét: álló kamerák, határozott. kemény vágások, olykor deklamáló színészi játékstílus. Ugyanakkor felismerhettük bem ne a korabeli szovjet filmművészet rendkívül erőteljes tar- talcxm-oentrikusságát, néha nos mantikus túlzásokba hajló figuraalkotását. A főhős sorsát aztán tovább kísérték az alkptók, a trilógia második része Mák- szim visszatérése, a harmadik Viborgi városrész címen vonult a filmtörténetbe. Érdekes futó pillantást vetni az alkotógárdára : Kozmcev jó néhány filmet rendezett közösen társával. Leonyid Trauberggel a Makszim-trilógián kívül is, közelmúlt halála előtti leghíresebb művei a Hamlet és a Lear király voltak. Sosztako- vics szerezte a zenét s egy el.iő világháborúban fogságba esett magyar katona. Jenei Jenő. azaz Jevgenyij Jenei tervezte a díszleteket — tneVesleg: tervezőként dolgozott Kozincev_ ve] a Hgmletben is. Ugyancsak a rendező alkotótársa volt a Kicsi és Kés egymásra nézett: mit csináljanak? Rémület ült a szemükben. Látták, itt ők semmit sem tehetnek. Ami most következik, annak meg kell történni. Az első ütés még az épületben érte Bikát. Megrázta a fejét, mint aki olszédül Sodorták egymást kifelé. — Ne hülyülj, főnök! Mi van? — Ez van! — és Kápelláró újból ütött Arról a csajról pedig kopj le. Hallod?! Bika erős mozdulattal ellökte magától. Kápelláró ebből is látta, amit az imént csak érzett, hogy az ütései valahogy nem úgy találnak célba, ahogyan szeretné. A lökés szinte játékosnak tetszett s a fogás is, amivel támadója az öklét elkapta. Ka- pelláró kirántotta ugyan a kezét egyetlen mozdulattal, de ettől a mozdulattól megtántorodott, alig tudott a lábán megállni, És a vigyorgás Bika arcán. Milyen biztos magában. Várj csak! — A kiscsaj ?> Én nem szoktam osztozkodni, Kápelláró! Kicsi közéjük ugrott: — Mire való ez. srácok? Teljesen becsavarodtatok? Golyózzatok inkább — zsebéből egész maréknyi acélgolyót vett elő. A következő pillanatban akkora pofont kapott Bikától, hogy hanyatt esetit, a golyók szanaszét gurultak: — Mit avatkozol a nagyok dolgába, fiú? Mi közöd néked ahhoz? Kicsi gyorsan felugrott, hogy támadásba lendüljön, de fürgesége félúton ellankadt, fájt az ütés, annyira fájt, hogy sírhat- nékja támadt. A könnyeit nyelte kiabálta: Hamlet és a Lear király forgatásakor az operatőr, Moszkván. S ynég egy magyar vonatkozás: a főszereplő, Borisz Csirkov játszott a szovjet—magyar koprodukcióban készült Kapaszkodj a fellegiekbe című filmben. Erőteljes mondanivalójú, őszinte tv-játékot láttunk a vasárnap esti főműsorban. Kipphardt művének formai alapötlete: egy tárgyalás, amelyen visszaidézik a második világháború fasiszta tábornokának és katonáinak néhány napját. Köz. ben megjelenik maga a kutatott múlt. S világossá válik, a tábornok bosszúból, szándékosan küldte vágóhídra azt a katonát (és hatvan társát), aki lelőtte — érthető indokkal — a kutyáját Egyszerű színészi játék, minden külsőséges „trükköt” elkerülő szerkezet jellemezte a filmet — ezek révén vált még megdöbbentőbb erejűvé a mondanivaló. Ami egyrészt a mai neonácista erők valóságos veszélyére hívja fel a figyelmet a mai embernek újra és újra eszébe juttatva a nácizmus embertelenségét. önző amtihuma- nizmusát. Másrészt átfogóbb ér_ telme is van: arra figyelmeztet minden gondolkodó embert hogy a kis és vélt egyéni sérelmeket nem szabad kegyetlenül. sokszorta súlyosabban megtorolni. Ez az értelmezés természetesen nem azt jelenti, hogy a jogos sérelmet szótlanul, beletörődve kell eltűrni, hanem azt. hogy a jogos sérelemre a dolog természetének megfelelő módon, fontosságának megfelelően s nem a bosz- szúvágytól elvakulva lehet csak reagálni. Időszerű tanulsága volt ez A tábornok kutyája című tv_ játéknak. (daniss) — Kápelláró! Kés! Hagyjátok S , ezt? *— Menj hátrébb. Kicsi. Nem a | te dolgod ez — mondta Kapel- « láró, hangjában sajnálkozással, ■ mint aki nem tehet most már j semmit ez ellen. Kés buzgón he_ : lyeselte: — Várjuk ki a végét, Kicsi. ■ Közel az iroda. Szólhatunk mi • ott is. ; — Azt adja meg az isten* hogy ; szóljatok — mondta Bika. — ; Láttátok, hogy belémkötött. Lát- 5 tátok vagy nem? — ordított. Kicsi és Kés egymás mellett • álltak Tudták, hogy ez az a • perc, amikor még meg lehpt aka_ t dályozni a verekedést, csak azt j nem tudták, hogyan tegyék ezt? : De. Kápelláró nem hagyott gon- ■ dolkodási időt. Rászólt Bikára: ! — Na mi -lesz? . — Mi lesz?“ Az lesz, hogy : megtéplek. : összeakaszkodtak. A két ki- ■ sébb ismerte már a benti tör- : vényt Ilyenkor valóban nem : kell szólni. Nem szabad. Rájuk * kell hagyni, intézzék el az ügyii- ■ két ; Kápelláró, látván, hogy ütés- 5 sei nem tudja leteríteni ellenie- ■ lét, olyan fogással próbálkozott, ; amellyel a földre viheti. Átka- : rolta Bika derekát, lábával köz- : ben gáncsot igyekezett vetni ne- • ki. Fogása acélpánt volt, gáncsa j jó gáncs: Bika hanyatt dőlt, de jj rántotta magával azonmód, s : mire felső teste földet ért volna, ! kígyósiklással bújt ki a fogás- ■ ból, ily módon Kapeljáró mellé ■ kerülve. Most már fogást kere- j sett és talált ő is, a birkózás ősj : törvényeihez igazodva, Kapel- ■ láró nyakát kapva el, jobb karja ; könyökhajlatába szorítva azt ! (Folytatjuk) * A nagyon különös próbateremben. Ötvös Nándor és a zenekar. (Fotó: Demény Gyula) < Fúvószenekar a fürdőmedencében — furcsa kép de június második, harmadik hetében ez a látvány tárul a békéscsabai KISZ-táborban járók elé. Persze ehhez tudni kell, hogy jelenleg a medencében egyetlen gyűszűnyi víz sincs, ami érthetővé teszi az egyébként képtelennek tűnhető állítást. Itt próbálnak a városi úttörő fúvószenekar tagjai, néhány hónapi gyakorlással a hátuk mögött s ugyanennyivel előttük készülnek az első nyilvános bemutatkozásra. Legtöbben csak ebben az esztendőben kezdték tanulmányaikat a Bartók Béla Zeneiskolában, ott ismerkedtek meg a trombitával, kürttel, klarinéttal. S szinte azonnal megpróbálkoztak a zenekari játékkal is. Az ifjúsági és úttörőházban s most, nyál elején a táborban, a Körös-csatorna melletti „próbateremben”. Itt van velük zeneiskolai tanáruk, Bamácz István, a rézfúvósok mestere, a klarinétosoknak segít a Központi Tiszthelyettes Iskola zenekarának egyik tagja s a közös munkát fogja össze, vezeti a karmester, Ötvös Nándor őrnagy. Türelemmel, szeretettel, komolyan elismerő és tréfásan kifogásoló hangú megjegyzésekkel készítve fel az ifjú muzsikusokat az első bemutatkozásra. S közben hozzásegítve őket a közösségi munka, az együttes zenélés öröméhez, az egyéni és zenekari sikerélményhez. Messze hangzik a medencéből a. kürtök, trombiták, klarinétok hangja. Ősszel még távolabb is elhallatszik majd. A gyerekek közönség előtt, Békéscsabán s a megye más helységeiben is fellépnek a nyári próbák után. S ha az eddigi ügyességgel, szorgalommal dolgoznak tovább, bizonnyal elnyerik közönségük — úttörőtársaik és a felnőttek — tapsát Csillognak a hangszerek, igyekeznek a zenészek. A kürt leendő mesterei, Rézfúvós úttörők
