Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-17 / 140. szám

gyík reggel a

tsz majorjá- ban nagy lármára jól tek

ki az emberek a javító- műhelyből,. a tehénistállóból, meg ki honnan. Bandi bácsi, az állattenyésztés felelőse mintegy magának jegyezte meg: „Zsófi már megint csatoráz”. Aztán elindult a többiekkel. már csak megtudja, mi a mennykő ütött belé m’egint. Merthogy Zsófi ha kell, ha nem, járatja a száját. Azt hiszi, mivel ő a könyvelő, neki mindent szabad. A múltkor is nekitámadt, miért nem adta még be, hogy az előző napon mennyi tejet vittek be az átvevőhöz.

— Már engedelmet kérek, Zsófikám — mondta annak akkor —, hát a kezedbe adtam az elszámolási cédulát. És markolt ide, markolt oda Zsófi az íróasztalon levő papírok közé, de az elszámolási cédula nem került elő. Ekkor aztán kinyitotta úgy a száját, üsse a meg menny- kő, mintha be akarná kapni, hogyhát ne járassa vele a bolondját, ha a kezébe adta volna, akkor az íróasztalon lenne. Fehérszeméllyel ilyenkor nehéz bánni, meg nem le- gyintheti, erősen sem szólhat rá, mert akkor baj van, hogyhát így az egyenjogúság, úgy az egyenjogúság. De hát azért üsse meg a mennykő, az égről a napot ne tagadja le. Zsófi ekíkor hirtelen a homlokát kezdte ütögetni: „őrjítő, hát nem a retikülbe tettem. De az ember azt sem tudja sokszor, hogy mit tesz ebben az állandó kavarodásban. Hol a tehenészeknek, hol a műhelyeseknek, hol ezeknek, hol amazoknak van bajuk”.

Bandi bácsinak ekkor már megmozdult az ádámcsutkája, nyelt egyet, lekapta fejéről a kalapot és iácsapott a retikülre: „Üsse meg a mennykő, a kenyérét azért te sem a füledbe dugod, Zsófikám, hanem a szádba. Hát mást is a helyére kell tenni.” Zsófi meghökkenve kapta a szemét a retikülre, majd hosszú fehér ujjait Bandi bácsi szikkadt kezefejére tette, nyugodjon meg, nem akarta megsérteni, csak nagyon felzaklatja őt. ha úgy látja, hogy valami nincs rendben.

Most úgy hányta-vetette szőke fejét Zsófi a majorudvaron, mintha bele akarna amazokba fúródni. Nyakán az erek megcsomósodtak, mint a rikácsoló tánc- dalénekeseknek.

— Itt mindenkinek hályog van a szemén' A fülében meg vatta! Se nem lát, se nem hall senki.

Bandi bácsi egész közel húzódott, hallja jól, mit csatoráz ez a fúria.

— Ki nem dugnák a fejüket az istállóból.

— Az égből nem csepeg a tejecsike — szólt közbe Bandi bácsi.

— Nem vagyok bolond — fordult Bandi bácsi felé Zsófi. — De őrjítő, hogy úgy viselkednék, mintha mi sem történne.

— Hát az történik, Zsófikám — lökte könnyedén a szavakat Bandi bácsi —, ami minden októberben. Szántunk, vetünk. Meg fejjük a teheneket. Merthogy te is szereted a te- jecskét.

Nevetés gurgulázott végig az embereken.

Zsófinak egy pillanatra elállt a lélegzete, a rusnya parasztok csak nevetgélnek. Persze, amikor kikaparják mások a tűzböl a sült gesztenyét, akkor ők is tartják majd a markukat Az ő férje most éjjelnappal megy. Gyűléseket tart, hogy felnyissa a,szemehet, mert nagy dolgok történnek. Tegnapelőtt járt Pesten és miután este hazajött, a késő éjszakába nyúlt, amíg elmondta barátainak, hogy mj is játszódik ott le. A bűnösöket elkergetik minden posztról, akik annyi rosszat okoztak. De azokat háttérbe szorították, kisemmiz- ték, akik tehetségükkel szolgálni tudták volna a nemzet érdekeit. Az ő férje is mi volt eddig? E^y kis szürke egér, egy kis előadócska a tanácsnál, pedig maturált ember és már annaik idején, amikor még csak udvarolt neki, jegyző volt. De most aztán elégtételt kapott, tegnap megválasztották a forradalmi tanács elnökének. Meg is tiltotta mindjárt, hogy bárkit is elvtárs. nak szólítsanak. Aztán meg leverték a tanácsháza homlokzatiéról a vörös csillagot, majd mindenkinek kj kellett dobálnia az irodából a

sodtak az erek a nyakán.

— Értse meg most már mindenki, hogy más világot élünk — s kezében egy papírlapot lobogtatott.

— Tegnap a tanácsnál mindazoknak felmondtak, akik nem állnak a forradalom pártján, akik gátolják a szabadságharcot. A forradalmi tanács betiltotta a kommunisták lapját, ne rágalmazza többet a nemzet hűséges fiait.

— S milyen újság lesz?

— kérdezte Bandi bácsi.

— Hát milyen lenne? — kapta fel fejét Zsófi. — Független újság. Mert mi nem akarunk senkitől függni, sem a kommunistáktól, sem az oroszoktól. Pesten, ahol elfogják a kommunistabérenc ávóso- kat, a legközelebbi fára akasztják fel.

— Hát ez függetlenség?

— lépett előbbre Bandi bácsi

— Csak ne olyan hevesen — intette le Bandi bámi tanács döntéseit mindenkinek kötelessége betartani, azokat senki nem szegheti meg.

Negvedszer: a falaikról le kell szedni a kommunisták képeit és ki kell dobni a tárgyadombra.

— A tehénistálló falain csak a fejési eredmények vannak kitéve — jegyezte meg Bandi bácsi.

— Ne zavarjon a hivatalos dolgok ismertetésében — rioalkodott Bandi bácsira Zsófi.

— A fejési eredmény csak elég hivatalos dolog. Abból pénzecske van, És üssön bele a mennykő, ha te azt megveted, Zsófikám.

— A gazdasági ügyekről majd holnap döntünk — simította ingerülten hátra szőke haiát Zsófi. — Most a legfontosabbakban állapodtunk meg.

— Kivel, Zsófikám? — nézett rá Bandi bácsi.

— Már mondtam, hogy

most már jó kezeikben van.

Közben a kerékgyártó, Béltelki és Zsófi is kijöttek a majorudvarra. Mielőtt Zsófi beszállt a kocsiba, visszakiáltott az irodákban tartózkodóknak: „Mindent úgy hagyjanak, ahogy van. Reggel majd intézkedünk”. Ezután a kocsi kigördült a majorudvarról. És íkd a műhelyablakon át, kj az istállóajtóból nézett utánuk. Bandi bácsi a kalapját hátratolta és ritka haja közt turkált ujjaival...

Másnap reggel a forradalmi tanács három tagján kívül mindenlki korábban ment ki a majorba. De itt sem találták helyüket. Ki egy helvben izeett-mozgott, kí céltalanul elindult, aztán meg ugyanoda visszatért. Bandj bácsi az állát vakargatta, mit találnak még ki ezelk a szélkaka- so'k? Bár nőszemély nem lehet az, de Zsófi most azzá vált.

A VÉN BOLOND

CSEREI PÁL NOVELLÁJA

sok hülyeséget tartalmazó kommunista könyvet. Ezek meg itt a tsz-ben csaik tátják a szájukat.

— Csak aztán meg ne bánják — hordozta körül tekintetét Zsófi. — Ott bent tegnap megalakult a forradalmi tanács és az fog ezután intézkedni, nem az „elvtársak”.

— Nem nagyon kapkodnak azok a kapa, meg a fejőszék után — nyomta meg most a szavakat Bandi bácsi. ____

Z

sófi most már zihálva mondta: „őrjítő ez a sok badarság”.

— A fejés nem badarság — lökték többen közbe a szavakat.

— A szabadságharcról van most szó, nem a fejősről! — öntötte el a méreg Zsófi:. — Ezért megalakítjuk a tsz-ben a forradalmi tanácsot és mi intézzük az ügyeket. Jöjjön maga is .., maga is meiern — mutatott két emberre és majd holnap megmondjuk, hogy mi lesz itt a rend.

Akikre rámutatott, mind a ketten megindultak Zsófi után. Az egyik a mindig hunyászkodó Fekete Károly volt. a bérszámfejtő. Azt beszélték róla, hogy mielőtt idekerült, az építővállalattól el kellett |ön- nie, mert pénz tapadt a kezéhez. A bíróság előtt is állt emiatt, de aztán valamiképpen megúszta háromhavi felfüggesztettel. A másik, aki Zsófi után ment. Béltelki Imre volt, a jól megtermett kerékgyártó. Neki üvegverendás, három- szobás háza volt, melléképületként pedig a műhelye. S addig járt egy családos rendőr a nyakára, hogy kiszorította a műhely raktárába azzal, hogv csak ketten éltek a feleségével, nem volt gyerekük. Meg is jegyezte mindjárt jó hangosan, amikor Zsófi mellé ért: „Csak rendbe jön most már az én dolgom is”. Miután betették maguk mögött az iroda ajtaját, Bandi bácsi a többiekhez fordulva mondta: „Megtalálja a zsák a foltját. csapjon belé a menykő”.

***

Másnap reggél a major- udvaron Zsófinak a Dérszámfejtő Fekete Károly, meg Béltelki Imre kerékgyártó-közt- állva csomócsit a kerékgyártó, Béltelki.

Hirtelen hangzavar támadt, egymásba fúródtak- buggyantak a szavak.

— Csak ti beszélhettek?

— Miféle másvilág ez akkor?

— Megeszi a fene az ilyet!

— Orgoványon is felaggattak tizenkilencben sok embert és mi lett utána?

— Nyolcvanfilléres napszám.

Bandi bácsi csendes ember volt, mégis most kieresztette a hangját: „Windischgraetz herceg meg ezer frankosokat hamisított”.

A kerékgyártó, Béltelki hosszú karjával dühösen belecsapott a levegőbe és rágta a szavakat: „Elég volt ebből! Most a polgártársnő kihirdeti a forradalmi tanács döntését!”

Zsófi a kezében levő papírlapot maga elé emelte és beletemetkezve vizs: gálta azt. Annyira beletemetkezett, hogy észre sem vette, miközben Bandi bácsi csendesen megjegyezte: „Bolond lyukból, bolond szél fúj.” A kerékgyártó, Béltelki és a bér- számfejtő, Fekete Károly meg csak azt lesték, hogy Zsófi mikor olvassa már fel a forradalmi tanács döntését. De Zsófi most még néhány pillanatig várt, miután újra és újra áttekintette a papírlaora génpel írt nontokat. Jóleső bizsergés járta végig, a nagydarab Béltelki szavaira elcsendesedtek a rusnya parasztok. Maid megnyalta az ajkát és megkezdte az ismertetést.

— Először: feloszlattuk a pártszervezetet. Engem is bekényszerítettek. de most kinyílt a szemem, mert vége szakadt a ha- zudozásnak. — Közben a papírlapot a hóna alá dúg- ta s a tenyerében levő piros színű párttagsági könyv lapjait szétnyitotta és meggyúitotta. — Itt, mindenki előtt elégetem, hogv még az emlékezetemből is kitörül.íem azt a mocskot, amit ezzel rámtapasztottak.

Másodszor: megtiltjuk,

hogy valaki js használja az elvtárs megszólítást, mert ez az embertelene- désre buzdít, nevel.

— Harmadszor: a forr ad ala forradalmi tanács döntéseit mindenkinek kötelessége betartani, őrjítő, hogy ezt sem érti meg.

— Igyekszem, üssön belé a mennykő — húzta felére a száját Bandi bácsi.

— Nahát! — nézett körül Zsófi, majd a papírlapra szegezte tekintetét, hogy megkeresse azt a nontot, amelynél abbahagyta. A bérszámfejtő, Fekete Károly és a kerékgyártó. Béltelki is a papírlap felé fordította a fejét, nehogy Zsófi egy szót is kihagyjon abból. A többiek meg egymásra tekint- gettek s hitetlenkedve csóválták a fejüket. Közben újra felcsattant Zsófi hangja: „Ott hagytam abba,

hoev a kommunisták képeit ki kell dobálni a trágyadombra. Ugyanúgy, a kommunista könyveket, és ott kell elégetni azokat. És ha már annyira a gazdasági ügyekről is akar valamit hallani — fordult Bandi bácsi felé —. kimondom, mert biztosan egyetért velem Fekete Károly és Béltelki polgártárs, ha nem is döntöttünk még ebben, holnap megkezdjük a jószágok szétosztását.

A bérszámfejtő, Fekete Károlv és a kerékgyártó, Béltelki egyszerre kiáltották: „Helyes!... Helves!”, majd erősen összeverték a tenyerüket. A többiek ide- oda forgatták a fejüket, megbolydultak, mint a haVigyábolv. Bandi bácsi gyorsan előreléDett és mutatóujjával adott nyomaté- kot szavainak.

— Ez nem gyerekjáték, Zsófikám. A jószág nagv vagyon, azért felelni kell. És nem a könvvelő felel azért, hanem én.

— Majd felelek ént — emelte fel a fejét Zsófi.

— Reggel majd meglátjuk — fordult meg Bandi bácsi és a többiek is szé- lední kezdtek. Béltelki, a kerékgyártó és a bérszámfejtő. Fekete Károly Zsófiával a könyvelői irodába mentek. Nem sokkal később az építőipari vállalat személygépkocsija gördült be a majorudvarra. A bérszámfejtő. Fekete Károly úgv lódult ki az irodából, mintha kilőtték volna.

— Ezen jártak y az én despotáim! — fogadta a kocsiból kilépő Zsófi férjét. — Csak éppen, hogy nem csukattab be. De

— Mi le«z most már? — kérdezte tőle az egyik fo- gatos.

— Mi lenne? Befogsz a

vetőgépbe és mentek vetni. Akinek meg szántani- valója van, az szánt. Jövőre is akarunk kenveret enni, nemcsak víziciberét. Mi meg fejjük a teheneket. etetjük a hízókat. Merthogy tejet is kíván az ember, meg hú«t is, üsse meg a mennykő. Zsófi esato- rázásából egyik sem lesz.

Szótlanul, elgondolkozva indultak meg. Lábukat úgy húzták, mintha mindenkié ólomból lett volna. Az a fogatots, aki kérdezősködött Ba"di bácsitól, egv eldobott lőcsöt tett fel a vetőgépre.

— A szántóföldre nem mennek azok — szólt oda neki Bandi bácsi.

— Legyen csak kéznél ez is — válaszol a foga- tos és a vetőgén-kezelővel elindultak a határba. A gidres-gödrös majorudva- ron a vetőeép csoroszlyái úgv zörögtek, mintha száz teosit zötyöntettek volna egymáson. Ezután elindultak a többiek is. Lófoga- tosok is. traktorosok is.

Mire Zsófiék kiértek a majorba, elmúlt 8 óra. Ekkorára a tehenészek meg ,ís itatták a teheneket. Bandi bácsi a javítóműhelybe ment. hogy hívjon valaki*- pántolja meg az egyik jászolrudat mert meghasadt és kikezdi a tehén nvakát. De megtorpant. mert Zsófi magából kikelve kiabált ott bent: „Hát hiába hirdettem én ki tegnao a forradalmi tanács döntéseit! őrjítő, hogy mi van itt. Csak ülnek az íróasztalok mellett, mint valami aggszűzek. Még ezeknek a nyomorultaknak a képeit sem dobálták ki a trágvadombra” — sa következő pillanatban a nyitott ajtón kidobott egy Lettin-kéoet, aztán Marxét. Engelsét. És hogy meglátta Bandi bácsit. rákiáltott: „Maga is csak ténfereg. Inkább jönne ide, s hányná ki ezeket, meg a kommunista könyveket és egvütt elégetné.”

— Hát, Zsófikám, azokat ti raktátok oda, ahol vannak — szólt Bandi bácsi nyugalmat erőltetve magára. — Mi a fejési eredménytáblákat aggattuk fel az istállóban. Azokra meg szükség van.

Zsófinak keserű szájízt okoztak Bandi bácsi szavai s pillanatokig, mintha be- taoasztották volna a száját, nem szólt semmit. A vén bolond mindig másról beszél, nemhogy azt tenné, amit mondok neki. Végére is jár most már ennek, behívja, hogy ossza szét a jószágot. Azután mehet a pokolba, nincs rá többet szüksége. Oda is szólt annak rögtön: „Jöjjön be. elintézzük a jószágügyet.”

Bandi bácsj az előző napi események után számított erre és amint megindult az iroda felé, megtapogatta a belső zsebét, ott van-e a jószágokról a leltár, amit már az este magához vett.

— Itt volnék, Zsófikám — lépett annak irodájába Bandi bácsi. A bérszámfejtő Fekete Károlyra és à kerékgyártó, Beltelkire rá sem hederített. Azok csak ugató kutyái Zsófinak. Zsófit kéne valamiképp sarokba szorítani.

— Üljön csak le — szólt Zsófi Bandi bácsinak, miután az belépett. — Láthatja, itt most már sem elnök, sem más nem dirigálhat. Ami volt, v»ge mindennek. Más világ van. A forradalmi tanács tagjai — mutatott hármójukra — irányítanak mindent.

— A vetést is? — nézett Zsófiára Bandi bácsi, közben befelé rötyögött.

— Másról van most szó! csattant fel Zsófi. — A jószágról. Szét kell osztani a jószágot.

— Mondtam már tegnap, Zsófikám, hogy az nem gyerekjáték. Azért felelni kell. És azért én vagyok a felelős.

— Én meg azt mondtam az elébb — ugrott fel az íróasztal mellől Zsófi —. hogy itt most már sem az elnök, sem más nem dirigálhat csak a forradalmi tanács.

— Hát jól van,’ üsse meg a mennykő. dirigáljatok. De csak akkor, Zsófikám, ha vállalod a felelősséget.

— Már tegnap mondtam, hogy vállalom — ült visz- sza az íróasztal mögé Zsófi. Na a vén bolond észhez tért.

B->ndi bácsi közben be- nvűlt a belső zsebbe és előhúzta a jószágállomány leltárát.

— Na nézd csak, Zsófikám. Itt van a leltár. Amint látod, minden darab jószág fel van jegyezve. És itt van, nézd. legéig az aláírásom. Ez pedig azt jelenti, hogv minden darabbal el kell számolnom. Ha úgy adódna, üsse meg a menny kő, a bíróság előtt is.

Zsófi izegni-mozognj kezdett a széken.

— Szóval nem kell mást tenned, Zsófikám. leltár szerint átveszed a jószágot és kész. Aztán az én vállamat nem nyomja tovább a felelősség.

Zsófi sokáig nézegette a leltárt amelynek másik példányát nagyon jól ismerte, hiszen a lemez- szekrényben tartotta. Közben meg-megrándultak arc- izmai, milyen gyáva ez a vén bolond, nemhogy kap- va-kapna az alkalmon, neki is jutna valami. De hát soha nem lehet kiismerni a rusnya oarasztot. még az ő nyakába sózná a jószág szétosztását.

— De Bandi bácsi — szólít nagy sokára Zsófii —. maga ismer mindenkit, meg minden jószágot. El osztani csak maga tudja jól.

— ügy igaz, mindenkit ismerek. Téged is, Zsófikám. És hát az írás megmarad, a szó elrepül. — S máris állt fel. az íróasztalról pedig felkapta a leltárt és úgy kifordult az irodából, mintha ott sem lett volna. Míg az istállóig ért. a leltárt visszagyömöszölte. a belső zsebébe. Zsófi pedig összeráncolt homlokkal nézett utána...