Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-13 / 110. szám

KOROST A J KULTURÁLIS MELLÉKLET Kemény Gáborra emlékezünk Születésének 90. és halálának 25. évfordulóján A haladó történel­mi személyisé­gek valóságos életét a becses emlék, emlékét 'a gondos hagyománytiszte­let váltja fel. Dr. Kemény Gábor (1883—1948) — az el­lenforradalmi rendszer ke­mény bírálójának, a műve­lődési szabadság' következe­tes harcosának, a szocialis­ta iskolarendszer kialakító­jának — élete: az idősebb pedagógus nemzedék szá­ntára még vaipságcsillogású emlék. A fiatalabbaknak már útkereső-útmutató ha­gyomány. A megbecsülés és elisme­rés egyre fokozódó fény­nyel árad feléje a felsza­badulás után, illetve az 1948-ban bekövetkező halá­lát követő 25 év alatt. Éle­te utolsó évtizede történel­münk legmozgalmasabb ko­rával esett egybe. Mégis vi­lágosan látta, itudta helyét népünk történelmi sorsfor­dulójának útkereszteződé­sében. Társadalmunk forra­dalmi átalakulásának hul­lámverései nem ingatták meg. Szilárd elvi talajon állt. A marxista párt poli­tikáját követte: a magyar szocialista művelődéspoliti­ka megalapozását egyenget­te. * * * Békés megyéhez szoros kapcsolatok kötik Kemény Gábort. Szarvason született (1883. VI. 1). Itt járt gim­náziumba is. A szarvasi él­mények hatása élete végéig elkísérte. Egyetemi tanul­mányait Budapesten és Ko­lozsváron végezte. Egy évig Párizsban a Sorbonne hall­gatója. 1906-ban szerez böl­csészdoktori oklevelet. Egy­évi soproni nevélősködés után tíz évig (1908—1918) a tordai gimnázium tanára. Az 1918-as polgári demok­ratikus forradalom idején Torda-Aranvos megye főis­pánja. 1920-tól a békéscsa­bai gimnázium tanára. (It­teni tevékenységéhez fűző­dik a „kertiskola”-mozga- lom kezdeményezése.) 1922- ben — baloldali magatartá­sa miatt — elbocsátják ál­lásából. Ettől kezdve főként Pesten él. Pedagógiai, mű­velődéspolitikai. irodalom- történeti tárgyú . írásaiban bírálja a polgári, ellenfor­radalmi kultúrpolitikát. Ugyanakkor a Duna men­ti népekkel való összefo­gásnak,, a Szovjetunió tár­sadalmi, szociális, kulturális törekvései megismerésének és helyes értékelésének gon­dolatát hangoztatja. Ezzel nemcsak elveti a Horthy- korszak törekvéseit, hanem ezekkel szemben népe szá­mára az egyetlen és leg- ,obb út távlatait villantja fel. A felszabadulás után a demokratikus köznevelés kialakításának egyik hatá­rozott. szocialista eszmeisé- gú, vezető politikusa. A Magyar Pedagógusok Sza­bad Szakszervezetének első elnöke, az Országos Közne­velési Tanács elnökhelyette­se. 1948. március 15-én Kos- suth-díjban részesült. A dolgozó nép, nagy elismeré­sét két hónappal éli túl. 1948. május 15-én meghalt Budapesten. Halálakor a Szabad Nép (V. 19.) méltó értékeléssel foglalja össze érdemeit: „Igazi nevelő és tudós volt, aki sokfelé ágazó munkás­ságában az őszinte huma­nizmus és a szocialista tár­sadalom megvalósulásának gondolatát igyekezett kifej­teni. A valódi értékeket ke­reste és tisztelte. A kultúra számára nem a kivételezett társadalmi osztályok, ha­nem az egész dolgozó em­beriség közös kincsét jelen­tette... Igen széles körű tu­dását bölcsészeti tanulmá­nyokra építette. Ezeken ed­ződött meg szellemének fris- sesége, európaisága... Men­tes volt társadalmi előítéle­tektől Tudományosan vizs­gálta a társadalom életének törvényszerűségeit, épp ezért kommunista volt. 1920 óta vett részt a munkás^ mozgalomban és az ott nyert tapasztalatait, vala­mint marxista-leninista is­mereteit igyekezett érvé­nyesíteni... felfogásában”. Életműve valóban korsza­kok összekapcsolója. Gaz­dag munkássága felöleli a távoli múlt haladó pedagó­giai hagyományait, hogy a küzdelmes történelmi kor­szakokon átgázolva, átment­se azokat nekünk, az utó­kornak. Korunk szocialista közélete ezért áldoz nagy el­ismeréssel és kegyelettel emlékének. A munkásságát közvetlenül ismerő Jausz Béla professzor, mint „az elsekélyesedett idők maradi pedagógiájának merész bí­rálóját és új ösvények je­lölőjét” üdvözli. Kemény Gálbor aforizmává érett ta­nítására hívja fel figyel­münket: „A jövőt csak a múlt igaz értékére lehet fel­építeni !” Kemény Gábor ennek szellemében méri fel a pe­dagógiai tudat történeti ki­alakulását. Több mint száz műhöz készít kritikai meg­Egyszerű dal a hazához l^avas Ervin Te vagy hazám, olvassz magadba! Tartományommá lettél. Perceimben se hagyj magamra, Szerelmeseddé tettél. Mit szégyellnem kell, nem előtted, Bizalmadba fogadtál, Idegeimmel megkötözlek Csak bennem megmaradjál. ünnepi ruhám rádterítem. Öltözhetsz virágba kedves. Örömöm beléd menekítem. Hűségre magadhoz eskess! Hiúságomat tőre nyested. Nincs utam, vágyam se innen. Zsarnok vagy, gyöngém megkerested. Benned kell örökre hinnem. Világgá miért csavarognék? Kitartó törvény űzne: Rezem. szám. szemem, holt anyagként A földbe merevülne. 11 ŐSZ Héthy István Porlepte ezüstkupa megkopott bohócruha, halkszavú furulya... Ösvényen megyek, taposom a zörgő levelet. dió koppan a présház fedelén. Te nem vagy itt — mégis felveszed, és én együtt hajolok veled. Aztán a diót tétován eldobom. A másikat a házfalig rúgom. Mégis szomorú nélküled ez az őszi kedd, jegyzéseket. ElemzéseH vé­gigkísérő alapgondolata és konzekvenciája szerint: „a fejlődés dialektikus menete azt jelzi, hogy az újabb es fejlettebb nevelési rendszer először mint utópia jelent­kezik a történelemben”. Azt vallja, hogy az utópia a társadalom tényleges hi­ányai, illetve a megvalósí­tandó feladatok irányában mozog. Koncepciójában ugyanis az utópia hol nyíl­tabb, hol burkoltabb társa­dalomkritika. Mégpedig olyan kritika, amelynek egyetlen szempontja és mértéke: az emberi haladás. Ö ezt a folyamatot „A kellő és a való világ harcának” nevezi. A mai pedagógusok gon­dolatait is megtermékenyítő felhívása: Ha nekünk Nyu­gat és Kelet ütközőpontján jó tudni, hogyan alakítottak embert és társadalmat a spártai és athéni eszmé­nyek, a hellenisztikus kor, vagy a középkor ideáljai, a renaissance vagy a refor­máció célkitűzései, az el­nyomó vagy fel világosodott abszolutizmus elgondolásai, a nacionalizmus vagy szoci­alizmus előtérbe jutása; — mennyivel égetőbb feleletet kapni arra: vajon a magyar embernevelés munkásai, in­tézői vagy intézményei mennyi időtálló anyagot hordtak össze a magyar szellem időtlen épületéhez. Ennek jegyében a ma­gyar pedagógiai tudat Jni- alakulását meghatározó ne­veléstörténet tapasztalatait úgy ítéli meg, hogy Apáczai Tessedik és Eötvös óta egy korban sem jelentkezett a nevelésügyben annyi terem­tő akarat, mint századunk első évtizedében. Széchenyi és Eötvös még mindig fris­sen ható kultúrpolitikai el­gondolásai és alkotásai, a személyiség megbecsülésé­nek kultusza Schneller Ist­ván neveléstanában, az is­kolaszervezés problémája Kármán életében, a nevelés és szocializmus élesen megvilágított viszonya Imre Sándor könyveiben, a kul­túrtörténeti szempontok ob­jektív alkalmazása. Finá- czy Ernő neveléstörténeti munkáiban, a gyermek egyéniségének tudományos kutatása Nagy László élet­művében — szokatlanul tágították a pedagógiai perspektívát — írja Ke­mény Gábor —. s nagyra növelték a nevelés iránt ér­deklődő laikusok számát. A haladó magyar pedagó­gia kezdetét Apáczaitól szá­mítja. Apáczait „életküz­delmei paradigmatikus eset­nek állítják oda a magyar nevelés kezdetére”. Életé­ben, munkásságában sűrí­tett példáját jeleníti meg a részleteiben annyiszor meg­ismétlődő magyar sorsnak. Ennek a hangsúlyos kez­detnek méltó folytatója — Kemény Gábor szerint — Tessedik Sámuel. Az a Tes­sedik, aki valóban tudato­san képviselte, és sikeres pedagógiai-didaktikai kísér­letekkel bizonyította a ma­gyar nép nevelésének Apá­czai és Comenius által kör­vonalazott, de polgárosuló kora igényeihez alkalmazott munkára nevelő iskolája és a gyakorlati gazdasági szak­oktatás célkitűzéseit. Kemény Gabor több ön­álló tanulmányban dolgozza fel Tessedik életét (aki egyébként azt az épületet emelte Szarvason 1791-ben, és abban lakott, amelyben Kemény Gábor gimnáziu­mi tanulmányait folytatta). Kemény Gábor 1936-ban: A nemzetnevelö Tessedik-ről, 1938-ban: A kultúrpolitikus Tessedik-ről. ír. CMindkét esetben a ’Nádor Jenövei Horváth János Pista bácsi közöse« kiadott kötetben.) Ugyanekkor közli Tessedik Tanítási tervezetét, a Ti­zenkét paragrafus á magyar iskolaügyről c. Tessedik- írásokat, valamint Tessedik rokonához, a Sakobinus Hajnóczy Józsefhez írt le­veleit. A Szarvasi Közlöny­ben felhívást tesz közzé (1938. III. 27.): Állítsunk szobrot Tessediknék! cím­mel — Szarvason. S a szo­bor, aktív közreműködésé­nek eredményeként négy év múlva (1942). Tessedik szü­letésének 200. évfordulójára el is készült. Kemény Gábor másik nagy szarvasi példaképéről. Vajda Péterről alkotott né­zetei legalább olyan jelen­tőségűek, mint a reális Tes- sedik-kép kialakítása. 1931- ben kiadja Vajda Péter er­kölcsi beszédeit. Bevezeté­sül Vajda Péter életét és írói munkásságát méltatja. A felszabadulás után, 1946- ban a Köznevelés hasábjain ' emlékezik meg halálának 100. évfordulójáról. Következetes szemléletére vall, x hogy Vajda Péter szarvasi munkásságát (1843 —1846) úgy tekinti, mint a Tessedik-tradició tovább­építését. Véleménye szerint ..Vajda Péter pedagógiai szervező aseni volt, aki a maga tudását es lelkesedé­sét arra tudta felhasználni, hogy egy már veszendőbe menő lokálig tradíciót láng­ra lobbantson és egy kis mezővároska életét a kor­szellemmel hozza összefüg­gésbe.” Tessedik és Vajda szarva­si eszmei hatását, szeretett tanáráig, Benka Gyuláig ve­zeti. (Benka Gyula éppen 110 évvel ezelőtt szervezte meg a szarvasi tanítókép­zést és 50 éve, 1923-ban halt meg!) Benka jelentőségét Kemény így1 értékeli: „Kel­lett következnie Benka Gyu­lának, a magyar Alföld Pestalozzi-lelkületű peda­gógusának, ki fél évszázados hősi munkával tette szerves egésszé, szökkentette életije Vajda Péter nagy hagyomá­nyait” — valamint Tessedik gyakorlati nevelési módsze­reit. Tessedik előremutató eszméit Vajda Péter követi és fejleszti saját korát meg­haladó művelődéspolitikai szemléletté. Bento» Gyula pedig mindkettőjük eszmei hagyatékán nevelkedve, közvetítette kora leghala­dóbb nézeteit Kemény Gá­borhoz. » * » Azzal a szándékkal vezet­tem a pedagógiai tudat tör­téneti kialakulását Apáczai­tól, Tessediktől Kemény Gáborig, hogy Kemény munkásságának sok-sok ta- núlSaga a mi pedagógiai szemléletünket is formálja. Mert ki ne fogadná él a neveléstörténelemnek Ke­mény Gábor által megfogal­mazott tanulságát, misze­rint: „Apáczaiak és Tesse- dikek elméjében megfogant és az általuk elvetett gon­dolat lassan megfogamzott a magyar köztudatban. Ami előbb bolondságnak, később botránynak tűnik, majd fé­lelmet kelt, végül forradal­mat is idéz. az az idők fo­lyamán természetesnek lát­szik. Ha a fejlődés üteme és az új eszmék befogadása nálunk lassúbb is, mint más kultúmemzeteknél, és a re­formok sorsa eleinte tra­gikus is, de a. megvalósí­tásra törő akarat nem szű­nik meg!” Kemény Gábor sokrétű mondanivalójából ez alka­lommal ezeket a gondolato­kat emeljük ki. Egyéni szán­dékunkat formálni, akara­tunkat képessé tenni arra, hogy a nevelés történeti ta» nulságaival, saját pedagógi­ai szemléletünket is szoci­alistává ötvözzük! Talán ak­kor járunk el helyesen, ha szintén Kemény Gábor ha­tározott tanítását követjük: Értelmünk és akaratunk teljes megfeszítésével kell küzdenünk a magnr% gon­dolkodásának revíziójáért, mert csak így leszünk ké­pesek megteremteni az új embertípust, s egy maga­sabb szolidaritás nevében egyszerre tudunk szolgála­tára lenni hazánknak és az emberiségnek. Ezt a pedagógiai öröksé­get és messzeható progra­mot hagyta ránk Kemény Gábor Ennek eredményes, mai fejlődési igényeinkhez alkalmazott, gyakorlati megvalósításával tisztel­günk legméltóbb emlékének —■ mi Békés megyeiók — e kettős évfordulón. \ Dr. Tóth Lajos;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents