Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-09 / 106. szám
Feliratok a Reichstag faláa Vil>orteneiem a falakon A fasiszta birodalom bukása után jó ideig különös népszerűségnek örvendett a szovjet hadsereg katonái között a Reichstag. Ezt több ok is magyarázta. Itt hoztak határozatokat Európa népeinek leigázására és kifosztására, és ennek az épület, nek az ormára tűzték ki a győzelmet jelképező vörös zászlót. Ha csak tehette, a hadsereg minden katonája és tisztje felkereste a Reichstagot* ha Berlinben járt. Volt ennek egy emberileg nagyon érthető oka is: a sokat szenvedett, nagy áldozatokat hozott katonák feil akarták jegyezni nevüket a Reichstag falaira, ott akarták hagyni „névjegyüket” a hírhedt épületen. Az aláírások már a mennyeS ok százmillióan ünnepük a világon május kilencediket, a fasizmus feletti diadalt, a Győzelem Napját. S több tízmillió azoknak a száma, akik életüket adták a mai jelenért. Húszmilliónyi ember csupán a Szovjetunióban, s legtöbbjük fiatalon halt meg, ha nincs a háború, most lennének negyvenöt, ötven, hatvan évesek. Nekik már csak az emlékük éd, s állnak szerte a világon, elsősorban persze a 'győzelemből a legnehezebb részt vállalt szovjet emberek hazájában az utókor kegyeletét bizonyító kő- és fémépítmények. Valamennyit meglátogatni — lehetetlenség. De van egy hely Moszkvában, a Kalinyin sugárút régi épületeinek egyikében, a zetig értek, s egy-egy üres helyet nehezen lehetett találni. Ilyen szavakat olvashattunk : „Voltunk a Reichstagban. Szép épület. A gárdisták’’. „Védtük Moszkvát, Sztálingrádot, verekedtünk Kurszk alatt és eljutottunk Berlinbe”, „Azért jöttünk el ide. hogy Németország soha többé ne támadjon meg bennünket”. Felkereste az épületet az I. Belorusz front parancsnoka, Zsu_ kov marsall is. Memoárjában így ír e látogatásról: „A Reichstag falait és bejárati oszlopait ka to. náink aláírásai tarkították. Tömör megjegyzéseikben a szovjet emberek, a szovjet fegyveres erők. a párt iránt érzett büszkeség érződött. Mi is felírtuk nevünket a falra...” A győzelem könnyei Scsuszev Építőművészeti Múzeum terme, ahol hatalmas album idézi a háborút, az elesettek áldozatát. Fényképek sorakoznak a könyvben, a Távol-Kelettől Ukrajnáig, Leningrádtól a Kaukázusig felállított emlékműveket ábrázolják. Az egyik csak faragatlan szikla, amelynek néhány tenyérnyi csiszolt felületére véste az alkotó: itt állították meg annak idején az ellenséget a Vörös Hadsereg harcosai. A másik óriási betonszuronyokat köBerlin felosztása után a Reichstag az angol zónába került. Az angoloknak nem nagyon tetszettek a feliratok, ezért hamarosan megtiltották az épület látogatását. Később — az épület tatarozása ürügyén — megsemmisítették a világtörténelmi jelentőségű győzelem aláírás-tanúit. Akadt azonban Nyugat- Berlinben egy kis. harcos antifasiszta csoport, amelyiknek sike_ rült megmentenie néhány faldarabot a rajta levő immáron történe'emmé vált feliratokkal. A Moszkvai Fegyveres Erők Mú_ zeumának látogatói most a Győzelem Zászlajának közvetlen közelében láthatják a fiáború befejezésének e sajátos dokumentumait. rülfogó kőgyűrű, domborművű emberarcúkkal. A harmadik a sztálingrádi halottakra emlékezik: sötétfalú csarnok közepén gigantikus méretű kéz nyúlik ki a földből, örökké égő fáklyát tart. A negyedik ismét Sztálingrádból való: a Mamajev kurgánon talán száz méternél is magasabb asszony-alak. Az ötödik újra egy asszony szobra, de nem a győzelem fiatal istennőjéé, hanem egy megtört anyáé, akinek arcára oda kell képzelni a köny- nyeket — férjéért, testvéreiért, fiaiért ejtette azokat. A hatodik emlékmű egy egész falu — hajdani falu. mert a háború első hónapjában feldúlták a fasiszták, lakóit megölték, nem volt, aki újjáépítse; az üszkös fal' csonkok közé az egyetlen túlélő 'nyírfákat ültetett. annyit, ahány család élt a házakban va-' lamikor. A hetedik a Kaukázus völgyében épült emlékcsamokot mutat, ahonnan faragott kő- bálványak irányítják a tekintetet a csúcsra, ott magasba ívelő kős^ámyak között szinte törpévé zsugorodik egy három évtizeddel ezelőtti hősi halott bronzszobra. A következő kép tervet mutat csupán: a tengerben áll majd az emlékmű három matróz-alakja, a hajdani partraszállást idézik. Az egyik utolsó a legmegdöbbentőbb: széles mezőn hét kőember — egyikük még büszkén fordulhat a szélnek, távolabb négyen összefogódzkodva kivégzésükre várnak, még távolabb térdre zuhanva éli véeső pillanatait egy tár_ suk, míg a messzeségben már földreborult, aki először állt a puskacső elé; először nemcsak Litvániában, ahol ma az emlék_ mű áll. hanem a Szovjetunióban is. Amely országnak — nem lehet elégszer ismételni — húszmillió polgára pusztult el, míg sikerült legyőznie megtámadóiát Ez a tények keserű igazsága. Ennek keserű megfogalmazásai a múzeumban látható monumentális kőalakok. (daniss) A május elején Békég megyében vendégszereplő penzai művészegyüttes tagjai körösladányi hangversenyük után virágaikkal tisztelték meg honfitársaik emlékművét. (Foto: Demeny) HAT NAP A SZOVJETUNIÓBAN Az ébredő Kijev Miután április 19-én hajnal- , ban a 300 Békés megyei felci- helődött Békéscsabán a Szovjetunióba induló „Béke és barát- ! ság” különvonatra és elhelyezte podgyászait. mindenki a körülötte ülőkön legeltette végig a szemét, nem lát-e köztük ismerőst. De hát ez még csak pillanatnyi számvetés volt, hiszen sok ipari, mezőgazdasági üzemből indultak el, hogy meglátogassák Kijevet. Moszkvát. Akik már voltak, azok személyes ismerősként egy „meÚhossz” előnnyel szálltak vonatra. És voltak itt Mezőkovácsházától Szeghalomig olyanok, akik még nem jártak a Szovjetunióban. Ugyanakkor volt olyan is köztünk mint Szentesi László esztergályos, a Békéscsabai Felvo. nógyár párttitkára, aki az eddigi legszömyúbb világégés, a második világháború után részt vett a Donyec-medencei bányák felnyitásán. Néhány szavából újabb borzalmak tárulkoztak fel előttem, mert ezeket a bányákat a szovjet földre betört hit'erista hadsereg „robbantotta be”, ahol a háború szörnyűségei elől menekülő lakosok ezrei lelték halálukat. S mielőtt a bányákat működésbe hozták volna, a fasiszta démon pusztította emberek holttesteit kellett eltakarítani. És persze a ma Ukrajnát keresztül-kasul behálózó villanyvezetékek sem vo’tak sehol. Szentesi László járt olyan ukrajnai faluban, ahol a fasiszta seregek az utcai átjárókat is felrobbantották, s a háború befejezése után négy lakható ház maradt csak meg. Mit tud az ember ilyenkor hirtelen mondani? Semmit. Eszébe jut a sok-sok szörnyűség amiről hallott. olvasott vagy éppen látott. Nekem Buchenwald jutott eszembe. Kelet_ Németország felszabadulása után jártam ott. E haláltáborba 250 ezer embert hurcoltak el és 175 ezret elpusztítottak. Csak látni kell azt a két óriási tömegsírt, amely mellett sorban állnak a legkülönbözőbb nemzetiségű emlékművek. Ott van a németek, az oroszok, a franciák, az angolok és más nemzetiségű emlékművek közt a magyar is, mint ahogyan a fasiszta barbárság kergette a korai enyészetbe a 200 ezer magyar katonát, akik a Don-kanyarban vesztették életüket. Kijevbe, Ukrajna központ iába magyar idő szerint reggé! 6 óra körül érkeztünk. Amint Nagy Zoltán barátom, a békéscsabai vasútállomás főmérnöke kilépett a vasúti kocsiból, egy kislány, virággal a kezében lépett elébe, akit egv asszony és esv férfi kísért. Később tudtam meg, hogy Nagy Zoltán Beatrix nevű Iá-, nya 1972 decembere óta levelez a kijevi lánnyal, akit Babina Lariszának hívnak- S megírta annak, hogy az édesapja a Szovjetunióba utazik, s hogy mikor ér a vonat Kijevbe. Ezért jött ki az állomásra az édesanyjával meg a nagvsm- jával, hogy megvárják a vendéget. akit aztán meg is hívtak a lakásukra. Így is kötődnek barátságok. Autóbusz-csoportunk tolmácsa. meg ahogyan Magyarországon nevezik a kísérőket, az idegenvezető Forosz János volt, aki 13 éves koráig Budapesten élt a nagyszüleinél, majd Kijevbe került szüleihez. Mi itt találkoztunk vele először. És mindjárt azzal kezdte, hogy most az ébredő Kijevet látjuk, mert a munkát az ottani idő szerint — a mi időnknél előbbre vannak két órával — 9 órakor kez_ dik. Az ősrégi városnak kétmil’ió lakosa van és naponta 200 ezren járnak be vidékről dolgozni, ahol a 800 ipari üzemben van bőségesen munka. A cári időben itt alakult meg a harmadik operaház 1901-ben, addig csak Moszkvában és Pé- tervárott volt. De ekkor még az előadásokat orosz nyelven tartották. nem engedték meg az ukrán nyelvű előadásokat. Verdi Traviátáját 1926-ban a szovjethatalom idején már ultrán nyelven mutatták be. Kijeinek az operaházon kívül van még hét színháza, mely közül egy gyermekszínház. Ukra pában különben jelenleg 69 színház működik. Kijev állami egyetemén 15. fakultáson, 21 ezer diák tanul. Különben az egyetemet Sev- csenkó ukrán költőről nevezték el, aki egész életében a jobbágyság rendszere ellen volt. És ezért, ha ki is volt nevezve tanárnak. nem taníthatott. Az egyetem történetéhez tartozik, hogy a falai piros színűek, de nem lehet tudni minek következtében, mert a tervező nem így akarta. Majd későbben legenda kelt szárnyra, miszerint II. Mik’ós cár festette be így, de ez nem valóság. Az viszont valóság, hogy 1901-ben 180 diákot letartóztattak és az Arzenál munkásai szolidaritásból tüntet, tek mellettük. Sevcsenkó „Végrendelet” című müvében azt írja, hogy nevét ne felejtsék el. S a szovjet emberek nem felejtették. Cserei Pál (Folytatjuk) Továbbképzés népművelőknek Május 10-én Békéscsabán, a megyei művelődési központban a művelődési házak igazgatói ék előadói részére továbbképzést rendeznek. A továbbképzésen délelőtt 9 órakor Gácsér József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője Közoktatás és közművelődés címmel tart előadást. Az előadást vélemény- csere és konzultáció követi, majd délután a résztvevők szekció üléseken foglalkoznak különböző témakörökkel. Az 1-es számú szekcióban Li- tauszki Tibor a megyei művelődési központ igazgatója a Bázis- koncepció értelmezése címmel ismerteti a bázistevékenység eddigi tapasztalatait, a 2-es számú szekcióban Gyöngyösi Lászióné, a mezőkovácsházi járás népművelési felügyelője tart előadást A művelődési ház rétegpolitikája címmel. A 3-as számú szekcióban Fenyvesi András, a szarvasi városi tanács közművelődési felügyelője az ügyiratkezelés, a jelentések, beszámolók összaál- lítása témakörből nyújt tájékoz« tatást a résztvevőknek.
