Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-08 / 105. szám
UDOMANY ECHNIKA A sokcélú papírsárkány A tavaszi jó időben előkerülnek a gyermekek kedvenc játékai, a sárkányok. A sárkány- eregetést látva, érdekes visszapillantani ennek a játéknak a hosszú történetére. A papírsárkány egyike a legősibb repülőeszközöknek. Egyes feljegyzések szerint a papírsárkányt időszámításunk előtt, a 4. évszázadban egy görög matematikus fedezte fel, míg más keleti krónikák szerint kínai találmány. A kínaiak állítólag i. e. 206-ban egy erőd ostrománál használták ezt a szellemes játékszert. Az ostromló kínai tábornoknak az volt a terve, hogy az erődben makacsul védekező ellenséget föld alatti aknán keresztül közelíti meg. A papírsárkányt állítólag a távolság bemérésére használták fel az ostromlók. Ókori kínai, japán, koreai, sziámi krónikákban egyébként gyakorta említik, hogy népi és vallási ünnepek alkalmával papírsárkányok raja borította az eget: lepke-, madár, bogár- és emberfigurák cikáztak az égen. Kínában és Japánban sporteszközként is használták a sárkány-párviadalokon. A küzdelem során a sárkányok farkát szurokba mártották, és ebben üvegcserepeket helyeztek el. Ily módon próbálták a küzdők a levegőben elvágni az ellenfél sárkányának tártó zsinegét. Meglehetősen korán kezdték hadi célokra alkalmazni a papírsárkányt. Egyes források szerint a 9. században a bizánciak egy katonát emeltek sárkány segítségével az ellenséges tábor fölé, aki gyúlékony anyaggal leöntötte és felgyújtotta a sátrakat Oleg kijevi herceg szintén papírsárkányok segítségével foglalta el Isztambult, 1096- ban. Erről az ütközetről az egykori krónikás ezeket jegyezte fel: „Az ellenséges tábor felett aranyozott papírból készült, felfegyverezett emberek jelentek meg”. Ebben az esetben a megtévesztés morális hatása gyengítette meg a védőket. Európában meglehetősen későn, a reneszánsz idején terjedt el a sárkány kultusza. A 18. században ez a katonai eszköz, majd játékszer a tudósoknak js segítségére sietett. 1749-ben Wilson skót csillagász a magasabb légrétegek hőmérsékletét mérte sárkány segítségével. Néhány évre rá Franklinnak sárkány segített a villámok keletkezésének kutatásában. Newton is gyakran mérte sárkány segítséMesterséges dohány Angliában Egy nagy angol dohánygyár es egy vegyipari üzem kutatásokat folytat olyan cigaretta készítésére, amely kevésbé káros, s főleg nincs rákkeltő hatása. Kétmillió font költséggel és egy évi kutatómunkával felerészben mesterséges dohányból készült cigarettát állítottak elő. Az NSM.nek elnevezett műanyag (New Smoking Material — új dohány-alapanyag) még a kormány és az egészségügyi hatóságok jóváhagyására vár, aztán 12 millió font költséggel új gyárat építenek, amely majd megkezdheti az „egészséges cigaretta” gyártását. gével a légrétegek elektromosságát. A sárkány egyre szélesebb teret kapott a tudományos kutatásban. 1970-ben egy '50 négyzetméter nagyságú sárkánnyal 90 méter magasságba emeltek egy embert. 1900-ban a bostoni csillagvizsgáló sárkánya 4600 méteres' magasságba emelkedett. A múlt század végén Európa egyes országaiban, elsősorban Franciaországban és Belgiumban annyira elterjedt a sárkánykultusz, hogy a rendőrség tűzrendészeti okokból kénytelen volt szigorú intézkedéseket hozni. A liege-i rendőrhatóság a múlt század végén például betiltotta a sárkányok felereszté- sét, mert a farkukra akasztott égő lampionok több tűzesetet okoztak. Érdekes, hogy ezt a kezdetleges, több ezer éves repülőeszközt a 20. század elején elvétve még hadi célokra is alkalmazták. Az orosz—japán háborúban, majd az első világháborúban, a cári orosz hadseregben még voltak sárkány-különítmények. A fényképezőgépekkel ellátott sárkányokat felderítő célokra. ellenséges állások kikémlelésére alkalmazták. Előnyük volt a léggömbbel szemben, hogy ha kézi fegyverrel átlőtték is őket, nem zuhantak le, megtartották repülőképességüket. A sárkány napjainkban szerencsére már csak gyermek- játékszer, de ilyen minőségben ismerik mind az öt világrészen. T. M. Hogyan látja a Lunohod—2 a csillagokat? A Lunohod—2 szovjet automatakészülék — más műszerek mellett — egy csillagászati fénymérőt is hordoz. Ilyen műszere a Lunohod—1-nek nem volt. A műszert a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának krími asztrofizikai obszervatóriumában készítették Andrej Szevemij, az obszervatórium igazgatója irányításával. Az igazgató ezzel kapcsolatban az alábbiakban válaszol az APN munkatársának néhány kérdésére. — Mi is tulajdonképpen ez a csillagászati fénymérő és mi a rendeltetése? — A műszer egy speciális fényvezetővel ellátott lencse nél_ küli teleszkóp. A fényvezető, vagy másképpen fényterelő, a műszer elemeit védi a fénytől. Fényfelfogóul egy fotoelektrikus sokszorosító szolgál. Különlegessége, hogy kétcsatornás: az egyiken a látható sugarakat méri, a másikon az ibo'yántúliakat. A műszernek az a rendeltetése, hogy regisztrálja az égbolt nagy részének sugárzását, és meghatározza a csillagmezők fényességét, vagyis fényerejét. — Mit eredményezhetnek ezek a kutatások? — Nem reménykedünk semmiféle szenzációs dologban. Nagyon is konkrét céljaink vannak. Műszerünk már gyakorlott űrhajós. 1964-ben a Kozmosz— 51-en, 1968-ban pedig a Kozmosz—213-on repült. A műszer jól működött, az eredmények érdekesek voltak. Kiderült, hogy az égbolt fényessége, fényereje mintegy 30 százalékkal nagyobb, mint hittük. De mi lehet ennek az oka? Feltehető, hogy a fény_ többletet a fény szétszóródása okozta a földi légkör felső rétegeiben, valamint a Földünket körülvevő meteorfelhőkben. Most azt akarjuk felderíteni, hogy milyen fényes a Holdnak az égboltja? Persze, megkérdezhetné. hogy a Holdon járt ember ezt miért nem derítette fel. A helyzet az, hogy az űrsisak védőüvege a lencséhez hasonlóan, szórja a fényt. Ezenkívül a fényt láthatatlan porréteg is fedheti, homályosíthatja. Mindez torzítja a mérések eved. menyeit. A mi lencse nélküli A Lunohod—2 — földi laboratóriumban teleszkópunk mentes ezektől a fogyatékosságoktól. Gyakorlati szempontból ezekkel a kísérletekkel kideríthetjük, hogy az égitestek a Földről nézve menynyire vannak távolabb, mintha a Holdról néznénk. — Nyilvánvaló, hogy a Hold- don elhelyezett te'eszkóp jóval messzebbre „lát”. ' mint bármilyen földi műszer, hiszen a Holdnak nincs légköre? — Valóban így van. Teleszkópunkkal például azt is tisztázhatjuk. hogy érdemes-e a Holdon csillagvizsgálót berendezni? — Ezenkívül milyen feladatai vannak ennek a kísérletnek? Szuperszonikus hajtómű A szuperszonikus — hangsebességen túli — személyszállítás megindításának küszöbén álló repülőgépipar minden eddiginél nagyobb erőfeszítésükbe került, míg hosszú évek munkájával sikerült kialakítaniuk a súlyban és teljesítményben egyaránt megfelelő hajtóműveket, amelyek megépítéséhez a különleges fémek és ötvözetek egész sorát haszná'ták fel. A képen látható 8 méter hosszú és 1,8 méter átmérőjű sugárhajtóművet a General Electric cég kutatói tervezték. Tolóereje 22 ezer kg. ami egy 150 ezer (!) lóerős klasszikus motoréval egyenértékű. A hatalmas teljesítményű hajtómű üzemanyagfogyasztása is tekintélyes; ez azonban „megtérül” a nagyobb sebesség (rövidebb üzemidő) révén. — Teleszkópunk segítségéved Nap-közeiben akarjuk vizsgálni az állatövi fény erősségét. Naprendszerünk tele van meteorit- porral. Ez a por a nappálya síklya körül, a Nap körül összpontosul, és átmegy a napkoszorúba. A napsugarak a meteori tporral szétszóródnak és az állatövi fény hatását keltik. Mi a kapcsolat az állatövi fény és a külső napkorona között? Ha válaszolni akarunk erre a kérdésre, akkor az állatövi fényt egészen napközeiben kell megvizsgálni. A Földről ez lehetetlen, a Föld bolygójáról — lehetséges. de nehéz: az égbolt fényessége gyengébb, mint a Holdon, ezenkívül a műszert úgy kell orientálni, mint egy kozmikus készüléket. Az ilyen kísérlet színhelyének a legalkalmasabb a Hold. Az a térség, ahol a Lunohod jelenleg tartózkodik — még inkább alkalmas hely: a helyi függőleges sík és az egyenlítő síkja körülbelül 25 fokos szöget zár be. Ez a legjobb látásszög a műszer számára. A kísérlet másik feladata a nagyobb csillagképződ- menyek megfigyelése, a galaktika, vagyis a Tejút figyelése. A Tejút számtalan csillagával és csillagporával a holdéjszaka alatt a műszer látómezején halad keresztül. Érdekes kérdés ebben a kísérletben a Galaktika és a csillagmezők sugárzásának színképösszetétele. Szeretnénk megállapítani például^ a túlzott, vagy kevés ibolyántúli sugárzást, összehasonlítva a várhatóval. s így elszakadni attól az elmélettől, amely a csillagok számának ismeretén, színképén és fényerején alapszik. — Hogyan kívánják ezt a kísérletet végrehajtani? — A holdnappal folyamán az állatövi fényt vizsgáljuk. A holdéjszaka alatt viszont a Tejút, valamint a galaktikus öv fényjellemzőit kíséreljük megfi. gyelni. — Hogyan vált be a műszer az első holdnappalon? — Nem azpnna! kezdett működni. Először úgynevezett próba-bekapcsolásokat csináltunk. Amikor meggyőződtünk a műszer működőképességéről, még a holdnappal lejárta előtt bekapcsoltuk a tudományos mérések rendszerébe. Elég jó eredményeket kaptunk a látható és a közeli ibolyántúli sugarakról.
