Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-31 / 125. szám
Mind több társadalmi ünnepség, szertartás a megyében Herson—Rostock —Szarvas Főiskoláitok tanügyi gyakorlata A Debreceni Agrártudományi Egyetem szarvasi Meliorációs Kara nemzetközi kapcsolatokat ápol a szovjetunióbeli Hereon és NDK kikötővárosának, Rostocknak hasonló küldetést betöltő intézetével, A hallgatók egy-egy csoportja évente rendszeresen ellátogat a két vàrœba, ahol tanügyi gyakorlaton vesznek részt tanárok kíséretében, a vendég- fogadók kalauzolásával. Ebben az esztendőben júniusban kerül sor a tanügyi diákcserére. Hersonba és Rostockba nyolc-nyolc tanulót kísér majd el két-két pedagógus, ugyanakkor ugyanilyen létszámmal Hersonból és Rostockból érkezik Szarvasra népes diákcsoport a közép-európai hírű, nagy múltú meliorációs munka tanulmányozására. K ed den délután a békéscsabai ifjúsági és úttörőházba voltak hivatalosak azok a megye, társadalmi munkások, államigazgatásban dolgozók, akiik az elmúlt időszakban a legtöbbet tették a társadalmi és családi ünnepségek, gyász-szertartások tartalmasabb, az emberekre mélyebben ható lebonyolításáért Nagy János, a megyei tanács elnöke köszöntötte a megjelenteket, méltatta e rendezvények sikeréért kifejtett tevékenységüket. Szólt e munka társadalmi fontosságáról, amelyet egyebek között az is bizonyít, hogy néhány éve a megyeszékhelyen létrehozták a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Irodát. Az iroda beváltotta a megalakulásakor hozzá fűzött reményeket s az eddig szerzett tapasztalatok alapján a megye több városában, járásában tervezik hasonló életre- hívását. Az elmúlt esztendőben az 1971-es másfél ezerről több, mint ezerhétszázra nőtt a társadalmi névadó ünnepségek száma, félszázzal emelkedett a társadalmi — ezen belül a KISZ-szervezésű — esküvőké, s csaknem százzal a polgári temeté. saké. Mindebben nagy szépük volt a rendezvényeket szervező, lebonyolító társadalmi munkásoknyeket. Mert ez kedvezmény, ér. ted? Kapelláró nem válaszolt semmit, mert egy szót sem tudott volna szólni, félt, hogy a hangija elakad. Most oldódott benne az elmúlt időszak minden feszültség-csomója, görcse, néha már azt gondolta, hogy ezt az időszakot egész eddigi életére érti. Hallgatta az öreget, ki gondolta volna, amilyen morcos, morgó embernek ismerte meg, aki égy hét alatt alig szól hozzá két szót, hogy ilyen is tud lenni. Feleeny. nyit sem beszéltek két évig, mint most, tíz perc alatt. — Azt pedig elintéztük, hogy a tankönyveket megkaphasd. Tudod ugye... nem szabad elmaradni a matematikával. Nem ka. pod meg a segédlevelet, ha az iskolában megbuksz. Na csak azért mondom. Persize, nem akarok én beleavatkozni a dolgodba, csak úgy a magam feje után, ahogy el tudom gondolni... — Vege a beszélőnek. — Csak egy perc még. — A beszélőnek vége. — Zoli bátyám, csak azt még... — Valamelyik vásár nap jövök — mondta búcsúzóul Bereczki Zoltán és fölemelte nagy, súlyos kezét — Vigyázz magadra fiam. Jól viselkedj fiam, ne halljunk rosszat felőled. Az utolsó tárgyaláson Kapelláró Ferenccel közölték, hogy a bíróság helyt adott a védő fellebbezésének és tekintettel az enyhítő körülményekre, büntetését két év nyolc hónapra szállította le. Az ítélet jogerő®. Néhány nap múlva több, futnék, akik közül a legkiválóbbak tevékenységükért a keddi ünnepségen oklevelet és jutalmat kaptak. Ezeket Nagy János nyújtotta át a megjelenteknek, köztük — képünkön — Tomka Tibornénak. Megjelent a Béke és Szocializmus legújabb száma Beszámolót közöl a folyóirat májusi száma arról az eszmecseréről, amelyet egy nemzetközi kutatócsoport folytatott Lenin „Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka” című művének időszerűségéről. A marxisták számára nem kétséges — szögezték le a kutatócsoport tagjai —, hogy az imperializmus ma korántsem az, ami a XX. század elején volt. Az imperializmus természete viszont változatlan, mint ahogyan a fő jellemzői sem változtak. A jelenkori imperializmus megítélésekor a marxisták nem tagadják azokat az új mozzanatokat — állapították meg az eszmecsere résztvevői —, amelyetalkorű társával együtt vidékre, az N.-i bún tetőintézetbe szállították, szürke rabszállító kocsiban, amelyben tilos volt a beszéd, a dohányzás, nézni is csak lopva nézték egymást, az egyedü. li változatosságot a forgalom beszűrődő zaja jelentette. Kapelláró — teljesen reménytelenül — ebből igyekezett egy ideig kitalál ni, merre járhatnak. Motorzajok fölé piros bukósisakú fiúkat képzelt, amint hátulról fogja a vál- lukat, hozzájuk bújik égés-/, test. melegével egy lány, a bukósisak alól kitüremkedett hosszú szőke hajával, úszik ez a szőkeség, szikrázó hullám az utcák, terek, kanyarulatok óceánján, akiik látják utánanéznek, jó utat, szőke csaj, bár csak te várnál ott az út végén, ahol kinyílik az ajtó. hogy aztán becsapódhasson, nehéz zuhanással, amelynek a végén a zár kattanása a pont, és befogad a szürke fal, a fal mentén a szürke fűvel, a szürke fák szürke leveleikkel, a szürke virágok, szürke illatukkal, mint a szürke napsugaraknak kínálják magukat. Behunyta a szemét, így mintha rohanásnak tűnt volna a forgalom döccenőin nehezen átvergődő rabomobil vánszorgá- sa, de rászóltak ne aludjon, nézett hát előre maga elé, gon- dolatlanul, olyan érzésekkel, mintha ő lenne a lassított felvétel egy végenincs-filmclőadá- son, amit máris mindenki eltűnt, pedig még messzi a vége. Roppanásra rezzent fel (folytatjuk) két az állammonopolista kapitalizmus Idézett elő az imperializmus fejlődésében, de azt a revizionista tételt sem fogadják el, amely szerint az imperializmus gyökeresen átalakul. Vasil Bilak, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára „A csehszlovákiai szocialista forradalom tanulságai és a jelenkor” című cikkében az 1948-as sorsdöntő februári események jelentőségét méltatja. 25 esztendeje győzött Csehszlovákiában a szocialista forradalom, « az évforduló jó alkalom arra, hogy áttekintsük a 25 év fejlődésének eredményeit, a nehézségeket, amelyekkel a csehszlovák munkásosztálynak és pártjának meg kellett küzdenie. A Béke és Szocializmus a Német Kommunista Párt közreműködésével nemzetközi ezim- portent hívott össze a nyugat- németországi Essenbe. 21 tőkésország kommunista és munkáspártjainak képviselői vettek részt a szimpozionon, amelyen eszmecserét folytattak a fasiszta veszély fokozódásáról és az ellene vívott harc lehetőségéről. Az eszmecsere középpontjában a jelenkori fasizmus, illetve a neofasizmus állt. Szó volt a neofasizmus lényegéről, osztálygyökereiről és történelmi előzményeiről, a kapitalizmus általános válságának mai szakaszában megnyilvánuló sajátosságáról, a fasiszta veszély nagyságáról és konkrét kifejeződéséről. Rendkívül érdekes cikket írt a folyóiratnak ebben a számában Riesard Koszolapov szovjet tudós, a filozófiai tudományok doktora, a szovjet társadalom szociális struktúrájának elemzésével kapcsolatos problémákról Felhívjuk a figyelmet arra az interjúra, amelyet a „Béke és Szocializmus” tudósítója az Afrika déli részén még gyarmati sorban levő országokban készített azoknak a pártoknak és szervezeteiknek vezetői, vei. amelyek a nemzeti felsza badító harcot irányítják. A „Tények és adatok” rovat ezúttal a Román Kommunista Pártra, a Finn Kommunista Pártra és a Libanoni Kommunista Pártra vonatkozó adatokat tartalmaz. Megemlékezik a lap Tim Buckról, a kanadai ég a nemzetközi kommunista mozgalom nem reg elhunyt nagy alakjáról. A NAPSUGÁR ZRENJANINBAN I. AMÍG A NAPSÜTÉSBŐL ESŐ LESZ Mondja a Napsugár vezetője. (Lenkefy Konrád, hogy szinte szabállyá lett: ha napsütésben indulnak, esőre érnek. Persze, mindenki mosolygott ezen, amikor május közepén Csabán, az Ifjúsági Ház előtt megnyomta a kürtöt a Volán pilótája, és a messze földön híres-nevezetes békéscsabai Napsugár bábegyüttes elindult a jugoszláviai testvérvárosba, Zren- janinba... Később derült ki aztán, már túl a határon, hogy valóban beborult, és mire kora délután Zrenjanin főterére érkeztünk, eső volt előttünk és eső jött utánunk is. A vendéglátók kétórás késésünket mosolyogva nyugtázták, és buzgón bizonyították ők is, hogy az eső és a síkos út a tétrepertoáron és május—június éppen a vendégjátékok ideje. Százhúsz kilométeres sugárban tájolnak, főleg a Bánát területén. Legutóbb viszont Szabadkán szerepeltek, többször is említik, milyen sikerrel. Igen. van egy-két sikerdareb- juk! Ilyen például a „Nagy akarok lenni”, a „Labdácska, Pattanka” és számítanak rá, hogy idei utolsó bemutatójuk is az lesz, az „Egy kisfiú álma”... Valóságos technikai bravúr ez a darab — mondja. A napsugarasok sem hallgatnak, Lenkefy a televíziós szereplésről és a külföldi utakról mesél, aztán még egyszer áttanulmányozzák a négynapos programot. Másnap már előEgyütt a báb színház előtt. tes. Az ebéd azonban nem hűlt ki, és az étvágyban is benne volt a hosszú utazás hét és fél órája. Hartig Sándor, a zrenjanini bábszínház igazgatója az Om6 számú vendéglátónk, aki a két város — Zrenjanin és Békéscsaba — közötti kulturális program jegyében szervezte meg a napsugarasok fellépéseit. Hármat Zrenjaninban és kettőt a közeli Muzslyán. Ismerkedés, barátkozás, fogadás a bábszínházban: ez az eladás á bábszínházban. Kettő egymás után. Aztán újból a bábszínház, végül Muzslya, kul- túrház, két fellépés. Muzslyára sokan emlékeznek egy évekkel ezelőtti vendégjátékról. Hálás közönség, említik, és szeretnének megint sok-sok vidámságot, kacagást vinni a muzslyai magyar gyerekeknek... Az ablakon át a Begára látni. Fehérre festett vontatóhajók kötöttek ki a túlsó parton. Már újra süt a nap. Aztán egy csoportképre vállalkozik a társaság. A bábszínház bejáratánál A Begára süt a nap--. sö esemény. Persze, régi ismerősök, barátok találkoznak itt újra. és egy-két pohárka vi- nyak után percek alatt kialakulnak a beszélgető csoportok- A legtöbben szakmai tapasztalatcserébe fognak, az igazgató alig győzi. Rengeteg a dolguk, magas az előadás-szám, és a követelmény is, mondja Hartig Sándor. A tizenhét éves bábszínház társulata 10 darabot tart együtt mosolyognak ü gépbe Lalis Irén. Sajtlnac Miriana és Lenkefy-ék. A barátságos arcot nem is kell kérni... (Folyt, köv.) Sass Ervin
