Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-31 / 125. szám

Mind több társadalmi ünnepség, szertartás a megyében Herson—Rostock —Szarvas Főiskoláitok tanügyi gyakorlata A Debreceni Agrártudomá­nyi Egyetem szarvasi Meliorá­ciós Kara nemzetközi kapcso­latokat ápol a szovjetunió­beli Hereon és NDK kikötő­városának, Rostocknak hasonló küldetést betöltő intézetével, A hallgatók egy-egy csoportja évente rendszeresen ellátogat a két vàrœba, ahol tanügyi gyakorlaton vesznek részt ta­nárok kíséretében, a vendég- fogadók kalauzolásával. Ebben az esztendőben június­ban kerül sor a tanügyi diák­cserére. Hersonba és Rostock­ba nyolc-nyolc tanulót kísér majd el két-két pedagógus, ugyanakkor ugyanilyen lét­számmal Hersonból és Ros­tockból érkezik Szarvasra né­pes diákcsoport a közép-euró­pai hírű, nagy múltú melio­rációs munka tanulmányozá­sára. K ed den délután a békéscsabai ifjúsági és úttörőházba voltak hivatalosak azok a megye, tár­sadalmi munkások, államigazga­tásban dolgozók, akiik az el­múlt időszakban a legtöbbet tették a társadalmi és családi ünnepségek, gyász-szertartások tartalmasabb, az emberekre mé­lyebben ható lebonyolításáért Nagy János, a megyei tanács elnöke köszöntötte a megjelen­teket, méltatta e rendezvények sikeréért kifejtett tevékenysé­güket. Szólt e munka társadal­mi fontosságáról, amelyet egye­bek között az is bizonyít, hogy néhány éve a megyeszékhelyen létrehozták a Társadalmi Ün­nepségeket és Szertartásokat Szervező Irodát. Az iroda be­váltotta a megalakulásakor hoz­zá fűzött reményeket s az eddig szerzett tapasztalatok alapján a megye több városában, járásá­ban tervezik hasonló életre- hívását. Az elmúlt esztendőben az 1971-es másfél ezerről több, mint ezerhétszázra nőtt a tár­sadalmi névadó ünnepségek száma, félszázzal emelkedett a társadalmi — ezen belül a KISZ-szervezésű — esküvőké, s csaknem százzal a polgári temeté. saké. Mindebben nagy szépük volt a rendezvényeket szervező, le­bonyolító társadalmi munkások­nyeket. Mert ez kedvezmény, ér. ted? Kapelláró nem válaszolt sem­mit, mert egy szót sem tudott volna szólni, félt, hogy a hangija elakad. Most oldódott benne az elmúlt időszak minden feszült­ség-csomója, görcse, néha már azt gondolta, hogy ezt az idő­szakot egész eddigi életére érti. Hallgatta az öreget, ki gondolta volna, amilyen morcos, morgó embernek ismerte meg, aki égy hét alatt alig szól hozzá két szót, hogy ilyen is tud lenni. Feleeny. nyit sem beszéltek két évig, mint most, tíz perc alatt. — Azt pedig elintéztük, hogy a tankönyveket megkaphasd. Tu­dod ugye... nem szabad elma­radni a matematikával. Nem ka. pod meg a segédlevelet, ha az iskolában megbuksz. Na csak azért mondom. Persize, nem aka­rok én beleavatkozni a dolgod­ba, csak úgy a magam feje után, ahogy el tudom gondolni... — Vege a beszélőnek. — Csak egy perc még. — A beszélőnek vége. — Zoli bátyám, csak azt még... — Valamelyik vásár nap jövök — mondta búcsúzóul Bereczki Zoltán és fölemelte nagy, súlyos kezét — Vigyázz magadra fiam. Jól viselkedj fiam, ne halljunk rosszat felőled. Az utolsó tárgyaláson Kapel­láró Ferenccel közölték, hogy a bíróság helyt adott a védő fel­lebbezésének és tekintettel az enyhítő körülményekre, bünteté­sét két év nyolc hónapra szállí­totta le. Az ítélet jogerő®. Néhány nap múlva több, fut­nék, akik közül a legkiválóbbak tevékenységükért a keddi ün­nepségen oklevelet és jutalmat kaptak. Ezeket Nagy János nyújtotta át a megjelenteknek, köztük — képünkön — Tomka Tibornénak. Megjelent a Béke és Szocializmus legújabb száma Beszámolót közöl a folyóirat májusi száma arról az eszme­cseréről, amelyet egy nemzetkö­zi kutatócsoport folytatott Le­nin „Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka” című művének időszerűségéről. A marxisták számára nem kétséges — szögezték le a ku­tatócsoport tagjai —, hogy az imperializmus ma korántsem az, ami a XX. század elején volt. Az imperializmus természete viszont változatlan, mint aho­gyan a fő jellemzői sem változ­tak. A jelenkori imperializmus megítélésekor a marxisták nem tagadják azokat az új mozzana­tokat — állapították meg az esz­mecsere résztvevői —, amelye­talkorű társával együtt vidékre, az N.-i bún tetőintézetbe szállí­tották, szürke rabszállító kocsi­ban, amelyben tilos volt a be­széd, a dohányzás, nézni is csak lopva nézték egymást, az egyedü. li változatosságot a forgalom be­szűrődő zaja jelentette. Kapelláró — teljesen reménytelenül — eb­ből igyekezett egy ideig kitalál ni, merre járhatnak. Motorzajok fö­lé piros bukósisakú fiúkat kép­zelt, amint hátulról fogja a vál- lukat, hozzájuk bújik égés-/, test. melegével egy lány, a bukósisak alól kitüremkedett hosszú szőke hajával, úszik ez a szőkeség, szikrázó hullám az utcák, te­rek, kanyarulatok óceánján, akiik látják utánanéznek, jó utat, szőke csaj, bár csak te várnál ott az út végén, ahol ki­nyílik az ajtó. hogy aztán be­csapódhasson, nehéz zuhanással, amelynek a végén a zár katta­nása a pont, és befogad a szür­ke fal, a fal mentén a szürke fűvel, a szürke fák szürke le­veleikkel, a szürke virágok, szürke illatukkal, mint a szürke napsugaraknak kínálják magu­kat. Behunyta a szemét, így mintha rohanásnak tűnt volna a forgalom döccenőin nehezen átvergődő rabomobil vánszorgá- sa, de rászóltak ne aludjon, né­zett hát előre maga elé, gon- dolatlanul, olyan érzésekkel, mintha ő lenne a lassított fel­vétel egy végenincs-filmclőadá- son, amit máris mindenki elt­űnt, pedig még messzi a vége. Roppanásra rezzent fel (folytatjuk) két az állammonopolista kapi­talizmus Idézett elő az imperia­lizmus fejlődésében, de azt a revizionista tételt sem fogadják el, amely szerint az imperializ­mus gyökeresen átalakul. Vasil Bilak, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára „A cseh­szlovákiai szocialista forradalom tanulságai és a jelenkor” című cikkében az 1948-as sorsdöntő februári események jelentőségét méltatja. 25 esztendeje győzött Csehszlovákiában a szocialista forradalom, « az évforduló jó alkalom arra, hogy áttekintsük a 25 év fejlődésének eredmé­nyeit, a nehézségeket, amelyek­kel a csehszlovák munkásosz­tálynak és pártjának meg kel­lett küzdenie. A Béke és Szocializmus a Német Kommunista Párt közre­működésével nemzetközi ezim- portent hívott össze a nyugat- németországi Essenbe. 21 tőkés­ország kommunista és munkás­pártjainak képviselői vettek részt a szimpozionon, amelyen eszmecserét folytattak a fasisz­ta veszély fokozódásáról és az ellene vívott harc lehetőségéről. Az eszmecsere középpontjá­ban a jelenkori fasizmus, illet­ve a neofasizmus állt. Szó volt a neofasizmus lényegéről, osz­tálygyökereiről és történelmi előzményeiről, a kapitalizmus általános válságának mai sza­kaszában megnyilvánuló sajá­tosságáról, a fasiszta veszély nagyságáról és konkrét kifeje­ződéséről. Rendkívül érdekes cikket írt a folyóiratnak ebben a számában Riesard Koszolapov szovjet tu­dós, a filozófiai tudományok doktora, a szovjet társadalom szociális struktúrájának elemzé­sével kapcsolatos problémákról Felhívjuk a figyelmet arra az interjúra, amelyet a „Béke és Szocializmus” tudósítója az Afrika déli részén még gyar­mati sorban levő országokban készített azoknak a pártoknak és szervezeteiknek vezetői, vei. amelyek a nemzeti felsza badító harcot irányítják. A „Tények és adatok” rovat ezúttal a Román Kommunista Pártra, a Finn Kommunista Pártra és a Libanoni Kommu­nista Pártra vonatkozó adato­kat tartalmaz. Megemlékezik a lap Tim Buckról, a kanadai ég a nem­zetközi kommunista mozgalom nem reg elhunyt nagy alakjáról. A NAPSUGÁR ZRENJANINBAN I. AMÍG A NAPSÜTÉSBŐL ESŐ LESZ Mondja a Napsugár vezetője. (Lenkefy Konrád, hogy szinte szabállyá lett: ha napsütésben indulnak, esőre érnek. Persze, mindenki mosolygott ezen, ami­kor május közepén Csabán, az Ifjúsági Ház előtt megnyomta a kürtöt a Volán pilótája, és a messze földön híres-neveze­tes békéscsabai Napsugár bábegyüttes elindult a ju­goszláviai testvérvárosba, Zren- janinba... Később derült ki aztán, már túl a határon, hogy valóban beborult, és mi­re kora délután Zrenjanin fő­terére érkeztünk, eső volt előt­tünk és eső jött utánunk is. A vendéglátók kétórás késé­sünket mosolyogva nyugtázták, és buzgón bizonyították ők is, hogy az eső és a síkos út a tét­repertoáron és május—június éppen a vendégjátékok ideje. Százhúsz kilométeres sugárban tájolnak, főleg a Bánát terüle­tén. Legutóbb viszont Szabad­kán szerepeltek, többször is említik, milyen sikerrel. Igen. van egy-két sikerdareb- juk! Ilyen például a „Nagy akarok lenni”, a „Labdácska, Pattanka” és számítanak rá, hogy idei utolsó bemutatójuk is az lesz, az „Egy kisfiú ál­ma”... Valóságos technikai bra­vúr ez a darab — mondja. A napsugarasok sem hallgat­nak, Lenkefy a televíziós sze­replésről és a külföldi utakról mesél, aztán még egyszer átta­nulmányozzák a négynapos programot. Másnap már elő­Együtt a báb színház előtt. tes. Az ebéd azonban nem hűlt ki, és az étvágyban is ben­ne volt a hosszú utazás hét és fél órája. Hartig Sándor, a zrenjanini bábszínház igazgatója az Om6 számú vendéglátónk, aki a két város — Zrenjanin és Békés­csaba — közötti kulturális program jegyében szervezte meg a napsugarasok fellépéseit. Hármat Zrenjaninban és kettőt a közeli Muzslyán. Ismerkedés, barátkozás, foga­dás a bábszínházban: ez az el­adás á bábszínházban. Kettő egymás után. Aztán újból a bábszínház, végül Muzslya, kul- túrház, két fellépés. Muzslyára sokan emlékeznek egy évekkel ezelőtti vendégjátékról. Hálás közönség, említik, és szeretné­nek megint sok-sok vidámságot, kacagást vinni a muzslyai ma­gyar gyerekeknek... Az ablakon át a Begára lát­ni. Fehérre festett vontatóhajók kötöttek ki a túlsó parton. Már újra süt a nap. Aztán egy cso­portképre vállalkozik a társa­ság. A bábszínház bejáratánál A Begára süt a nap--. sö esemény. Persze, régi isme­rősök, barátok találkoznak itt újra. és egy-két pohárka vi- nyak után percek alatt kiala­kulnak a beszélgető csoportok- A legtöbben szakmai tapasz­talatcserébe fognak, az igazgató alig győzi. Rengeteg a dolguk, magas az előadás-szám, és a követel­mény is, mondja Hartig Sán­dor. A tizenhét éves bábszín­ház társulata 10 darabot tart együtt mosolyognak ü gépbe Lalis Irén. Sajtlnac Miriana és Lenkefy-ék. A barátságos ar­cot nem is kell kérni... (Folyt, köv.) Sass Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents