Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-24 / 119. szám
Csabai jegy vetek A KENDER Ha bármely Békéscsaba törté, netét leíró vagy a városról kortársként tudósító írást kézbe veszünk, nem találunk szinte egyet sem. amely ne említené meg a kendert nevezetes termesztett növénynek, vagy ne szólna dicsérően a csabai asz- szunyok szorgos fonó. és szövő, munkájáról. A kender dicsősége a múlté. A házi fonást és szövést a textilipar termékei félreállították, emlékét néhány ház padlásán vagy kamrájában porosodó szövőszék és cifrán faragott, színes festésű rokka őrzi. Ám a rokkával kegyes volt a sors, lakás- diszként a divat feltámasztotta. Sok modern bérházi lakásban kapott helyet az öreganyák egykori munkaszerszáma, még akkor is, ha a szűk szobában kerülgetni kell! De kendert jó egynéhány éve nem termesztenek a csabai határban. A termelőszövetkezetek felhagytak vele. a városi mező- gazdasági osztály nem jegyzi, hogy belső telkeken, háztáji földeken termeszti-e valaki. Nem tartom valószínűnek, hiszen Békéscsabán aligha akad ma ember, aki hagyományos módon kendert fonna, szőne. Ha csak magas szárú magvaskendert nem vet. hogy primitív kerítésként vagy padlásképző anyagnak felhasználja. A hajdani kendertermesztésnek a városban más emlékei is fennmaradtak. Az egyik autóbuszvonalnak, a Kenderföldeken van a. végállomása. A Kender. fö’dek elnevezés nem csupán valamikor élő földrajzi név, ha. tárrész-név, melyhez hasonló, de lassan elfeledett nevek ösz- szegyűjtésére és megőrzésére or. szágos nyelvtudományi és néprajzi gyűjtés indult, a kender- földi parcellák ma is megvannak. termelőszövetkezet és magánosok birtokolják őket. A kétegyházi út jobb oldalán hét—nyolc dűlöút mentén sorakoznak, a'ighogy elhagyjuk a hűtőházat. Sokan tanyát, házat építettek, ott laknak, mások ki- kijámak, és zöldséget, de legfőképpen kukoricát termesztenek. Csak kendert, nem vetnek a 280—270 négyszögöles kender, földeken. Régen abbahagyták már, Fábry Károly 1924-ben azt írja, hogy e parcellákon megszűnt a kendertermesztés. A múlt században kenderföldek céljára szolgált a vasútvonal és a mai Bessenyei, valamint a Franklin utca és a Csorvási út között fekvő terület is, mely századunkban beépült városrész lett. A csabaiaknak letelepedésük óta volt kenderföldjük. Az öltözködésben és a szerszámké- szítésben önellátó jobbágypa- raszt-gazdaságban nélkülözhé- tejtlen a kender ezért kapott kiemelkedő szerepet ez a parcella. A háztelek szerves részeként kezelték, eladáskor vagy vételkor a házzal együtt ke't el, rá külön nem alkudtak. Az 1768- tól 1804-ig vezetett csabai községi jegyzőkönyv több száz előadási megállapodását tartalmazza. A legtöbbje a kenderföldet meg sem említi, annyira vélejá. rónak tekintik. Ha szólnak róla, az egybetartozást hangsúlyozzák.! Például 1788. március 8-án Baliga János házának eladásakor azt jegyzik fel, hogy „a hozzá tartozandó..*, kenderfölddel örökön eladtuk légyen”, A kenderföld dukált a városba költöző orvosnak is, 1836-ban Réthy Pál számára „szabad tisztességes lakházat” biztosítót. , tak, amelyet a város „köteles évenként kimeszeltetni”, és hozzátették: „utánajárul egy darab kenderföld”. A népi jogszokás erejét bizonyítja, hogy az 1850-es évekm MÁJUS U; ben bevezetett telekkönyvezés- kor a házat és a kenderföldet egy birtoktestként vették szám. ba. és később is csak hatósági hozzájárulással lehetett külön eladni. Ez a hagyomány ma is fel-felbukkan. A Népújságban 1971. február 28_án az alábbi szövegű hirdetés jelent meg: „Beköltözhető ház és egy kenderföld eladó”. Napjainkban természetesen már nincs érvényben a ház és a kenderföld együttes vételkényszere. A csabaiak a kenderből nem. csak házi szükségletre szőttek vásznat, lepedőt, ingnek és gatyának valót, nemcsak a *ház körül használták fel az általuk készített istrángot kenderhámot, gyeplőt, hanem el is adtak, és jól jövedelmeztek belőle. A rendkívül sokoldalú felhasználását példázza az is, hogy a cserép vagy bádogmécsesekbe kocából készítettek kanócot, melyet jól átitattak hájjal, vagy szalonnazsírral, A kender vetőterülete nem volt nagy. 1845-ben. az örök- váltság idején 491, 1852-ben 470 hold, a szántóföldnek kb egy százaléka. A kender magas‘hozama miatt mégis jelentős helyet vívott ki. Ezért jellemzi Magda Pál 1819-ben Csabát többek között kendertermelő helységnek: „szörnyű nagy falu 17 200 lakossal, bővelkedik gabonával. marhává', juhval, kenderrel”. A XIX. század folyamán a megyében termesztett kendermennyiség legnagyobb előállítója valóban Csaba volt. Fényes Elek, majd Haan Bajos pontos bevételről is tudósít. Szerintük az eladott ponyvák és zsákok évente mintegy 12 000 forintot jövedelmeznek a szorgalmas csabai nőknek. Ágoston János korábbi, 1826-os adata szerint „az asszonyoknak mintegy természetté vált a takáts- ságnak űzése, kitsinyek nagyok fonnak szüntelen”. Ö a csak helyben, Csabán eladott termékek jövede'mét is tízezer forintra becsüli. A kenderáztatás és -szárítás nagy bűzzel járt, mely körben rátelepedett a városra. Ugyanis a csabaiak felhasználták a város alá húzódó vizenyős területeket. 1770-ben az elöljárók azt írják, hogy „amidőn az vizek vannak, kenderáztatásra va. gyón alkalmatos vizünk”. Ezt a célt szolgálták az állomás és a Szarvasi út között a későbbi ,vasútvonal mindkét »'dalán vályog. és égetett téglakészítés közben keletkezett mélyedések (Téglaégető, Székes gödrök, Le- gin-gödrök; Jamina = gödrök), az 1858-as térképvázlaton még szereplő mocsaras Nagylapos (kb a mai Munkácsy tér—Tre- fort u.—Kisszík u. által határolt rész), továbbá a konzervgyár környékén levő mélyvizek. A Körös-csatornát végig szegélyezték kenderáztatók. Haan elkeseredve panaszolja, hogy „át- gázolhatatlan pocso'yás gödrök” voltak ott. amelyekben a ken- deráztatáson kívül lovakat úsztattak. A szinte elviselhetetlen bűz miatt 1853-ban tilalmi táblákat kellett felállítani, s csak a kijelölt he'yen engedélyezték a kender áztatását és szárítását. Két téglalap alakú kenderáztató ma is megtekinthető a Csányi utca meghosszabbításában, a körgát mögött. Sás és nád lepi be, partjai omladoznak. A kender fonása a népélét egyik szép szokását hozta létre. a hangulatos fonóbéli estéket. a fiatalok vidám szórakozóhelyeit. A finom fonás és a szövés azonban nem a> lányok, hanem a tapasztalt asszonyok dolga volt. A csabai asszonyok pedig — a leírások szerint. — a színes mintás, stilizált virágos abroszok, törülközők remekeitől kezdve, a könnyű ingvásznon át a durva zsákokig hatfajta szőttest készítettek. De ez már egy másik. írásba kívánkozik. Dr. Krupa András Egy különös szenvedély Hírnia papagáj, rizspinty, amerikai kardinális Kereső Ferenc remetei „mini-állatkertiében” „Mini-állatkertet” alakított ki az utóbbi években Kereső Ferenc a remetei mesterséges fácántelep vezetője. A madarak „szerelmese” főként a díszes tollú, egzotikus madaraknak igyekezett megfelelő körülményeket teremteni. A remetei erdészet 9 csendje, levegője kiváló lehetőséget nyújt az érzékeny madarak számára, s jól érzik magukat többek között a közép-amerikai kardinálisok, a zebra- és a rizspintyek, a nimfa- és rózsafejű papagájok. Megtalálni itt a japán és királyfürjet, az arany- ezüstfácánt, gyémántgalambot, @ japántyúkot és a hollandi bóbitást A legutóbbi években vadkacsa megszelídítésével is kísérletezett Kereső Ferenc, s igen jó eredménnyel. Előbb egyetlen pár vadkacsa élt a mesterségesen ásott „mini-tóban” s aztán újabb és újabb fiókák születtek. Egy részük elpártol a remetei „ma- dárparadicsomtól”, más részük ott marad. Jelenleg 11 vadkacsa tanyázik a telepen. A remetei mini-állatkert egyik kedvenc madara még a díszes tollruhát viselő páva. A. Húsfeldolgozó üzem Szarvason Húsfeldolgozó üzem épült a Szarvasi Állami Gazdaságban. Az üzemet ma- gyer tévék alapján építették, s magyar gyártmányú technológiai felszerelésekkel látták el. Evente mintegy 15 ezer hízott sertésből és 500 hízott marhából készül itt különböző hús- készítmény, hentesáru. Az illetékes szervek bemutató mintaüzemnek szánták a szarvasi húsfeldolgozót, s az elkövetkező években hazánk különböző tájain és „ KGST-tagállámokban szeretnének hasonlót építeni. Az új szarvasi húsfeldolgozó üzem műszaki átadása megtörtént, s benne hamarosan elkezdik a folyamatos termelést. Pillantás a szovjet pavilonra A pavilon előtti té-sésen sok a nézője és coodwtója m óriás, Nyiva gabonakombájnnak. Bent a pavilonban pedig mintha csak egy nagy ékszerdobozban járnánk, annyi a szebbnél szebb látnivaló. Képünkön a színes tévékészülékek: a Rubin—707-es ég a Raduga—703u»a láthatók. A vásártátogatök tíz- és tízezrei keresi^ fel münden esztendőben a Budapesti Nemzetközi Vásáron a szovjet pavilont, mert az itt kiállított termékek között mindig akad sok-sok újdonság. A pavilon és könyéRe meggyőzően érzékelteti a Szovjetunió iparának lendületes fejlődését,, amiről alanti felvételeinkkel mindebből csak egy villanásnyit mutathatunk be. Itt viszont azok a hires orosz szőrmék és szőrmekészítmények sorakoznak, amelyeknek nincsen párja a világon. (Fotó; Demeny Gyula)
