Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-23 / 118. szám
A fogyasztás és az ember M indennapi életünk sajátos kérdése életszínvonalunk megítélése. A „hogyan élünk?” kérdésre társadalmi méretekben nemcsak a gazdagodó ország, az évente felépülő több tízezer lakás, útjaink autóforgalma. táplálkozásunk és öltözködésünk felel, hanem népünk politikai közérzete, olvasottsága. kulturális érdeklődése, szel. lemi gyarapodása is. Megválaszolható azonban a kérdés más oldalról is: Ügy élünk, ahogyan dolgozunk. Nem szaladunk túl gazdasági lehetőségeinken, viszont minden igyekezetünkkel adottságaink kihasználására törekszünk. Életszínvonalunk forrása a munka: csak azt fogyaszthatjuk el, amit megtermeltünk. Mai anyagi életkörülményeink általában összhangban állnak gazdasági fejlettségünkkel, nemzeti jövedelmünkkel, amelynek egy főre jutó összege átszámítva évi 900— 1000 dollár. Az utóbbi időben mind számottevőbben erősödik a közvéleményben az a reális felfogás, amely a gazdasági fejlődéssel kapcsolja össze, annak függvényében vizsgálja az életszínvonal emelkedését. Szocialista termelésünk, egész gazdasági munkánk alapvető célja a társadalom tagjai növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek minél teljesebb kielégítése, a személyiség minden irányú fejlesztése, az ember tényleges értékeinek gyarapítása. Élet. színvonalpolitikánk azt az utat követi, amelyet a párt X. kongresszusának határozata így jelöl meg: „A termelés emelésével összhangban növelni ke'l a nép jólétét, gazdagítani életét, biztosítani műveltségének gyarapítását.. *¥* ársadalrrri törekvéseinkben ™ fonte« helyet foglal el az anyagi helyzet javítása, a kulturált, értelmes élethez szükséges javak mennyiségének mind teljesebb biztosítása Ugyanakkor elutasítjuk a fogyasztó fogalmának felszínes értelmezését, az embert csupán anyagi javakat vásárló társadalmi lénnyé degradáló álláspontot. A jó emberi közérzetnek. az értelmes jómódnak a megvásárolható dolgok meny- nyiségén és minőségén túl számos nem árujellegű — politikai, egészségügyi, erkölcsi — összetevője is van. Kifejezőbb, igazabb tehát, társadalmi törekvéseinket jobban- segíti, ha a „fogyasztó szempontjainak” túlértékelése helyett az ember teljesebb és minden irányú szolgálatát állítjuk. A „fogyasztás szempontjai” természetesen fontos társadalmi igényeket fejeznek ki — de nem kizárólagos meghatározói az életkörülményeknek. Mi a jólétet, az értelmes életet nem azonosítjuk az elfogyasztható anyagi javak pazarló bőségével. Amikor az életszínvonal gyorsabb emelésé, re törekszünk, nem az egyes tőkés rétegek életszínvonalát és nem a burzsoá fogyasztási modellt tekintjük példaképnek. Nem a kapitalista értelemben vett jómódot utánozzuk. A tartalmában és formájában is eszményeinknek, erkö'csi normáinknak. humanista céljainknak megfelelő szocialista életmód kialakítására törekszünk. Elvetjük az olyan jólétet, amelyben a dolgok uralják az embert. Az anyagi javak bőségének, választékának az a szerepük, hogy eszközként szolgálják az eevének tehetségének, emberi értékeinek teljes kibontakozását. Mi o’y an jólétre törekszünk, amelyben művelt, jellemes, boldogulásukat a közösséggel együtt kereső, egészséges emberek a javak elfő- gyasztói. A tartalmas, humánus szocialista életmód, az emberi értékeket elismerő, annak gyarapítását serkentő társadalmi igazságosság sokkal vonzóbban beszélhet rendszerünkről. mint a szuper-gazdag tőkés államokról a háztartások gépesítettsége, vagy az autók száma. Ez magyarázza, hogy a holnapért felelősséget érző,\hu_ mánus gondolkodású emberek százezrei ismerik fel a gazdásá. gilag fejlett tőkés államokban is: az „élet értelméről” és „minőségéről”, a „jólét tartalmáról” és „eszményeiről” a szocialista népek törekvései adják a reális és követhető modellt, nem pedig a tőkés érdekeknek megfelelő, az anyagi javak mindenhatóságát hirdető fogyasztás a fogyasztásért gyakorlata. Gazdagodó életünk sokasodó tényei és tapasztalatai arra intenek, hogy iparunknak, kereskedelmünknek, * közlekedésünknek, kulturális műhelyeinknek, az emberi életkörülményekkel foglalkozó intézményeinknek, céltudatosan munkálkodniuk kell a szocialista jómód általánossá válásáért. Annál is inkább, mert a jólétről alkotott mai felfogások ellentmondásaiban és torzulásai, ban is tükröződik társadalmunk átmeneti jellege. Az egészséges szocialista törekvések meghatá. rozó szerepe mellett a jómód kispolgári érte'mezésének, a sznobság, a flanc és a nagyzo- lás különböző változataival is találkozhatunk még A z elmondottakból együttesen következik, hogy társadalmunknak az anyagi javak bőségének növekedésével egy- időben kell megtanulnia, mit jelent értelmesen, kulturá'tan, jól élni. (Kalória-, vagy szesz- fogyasztásunk számadatai nemzetközi összehasonlításban is elgondolkoztatóak.) Kereskedelmünket, kulturális intézményeinknek és a munkahelyi kollektíváknak is többet kell foglalkozniuk azzal, hogy miként lehet a nagyobb jövedelmét értelmesen elkölteni, hogyan lehet az adott jövedelemmel és a növekvő szabad idővel okosabban. jobban élni, miként lehet eszköz az utazás, a televízió vagy az autó a család műveltségének, ismereteinek gyarapításában. Ágoston László A Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet az alábbi munkakörök betöltésére felvételre keres: lakatos, asztalos és festő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat Raktári munkakörben jártas anyagraktárost Jelentkezés: a szövetkezet Gyula, Zrínyi tér 1—2 sz. alatti Steponti telepén Reisz József személyzeti vezetőnél. x t Harmadik nap az EDÜ-h Az Erkel Diákünnepek hétfői, második napja izgalmas és színvonalas versenyeket hozott. Ugyanígy volt ez kedden, a harmadik napon is. Már jóval 9 óra előtt gyülekeztek a népi táncosok az Erkel Művelődési Központban, versenyük színhelyén. Baja, Kalocsa, Békés, Gyula, Szabadkígyós, Szegejj, Budapest, Orosháza, Békéscsa- ' ba, Gyoma és még jó néhány város, község küldte el lányait és fiait, hogy az újra fellendülő néptánckultúráról számot adjanak. A verseny színvonala — a korábbi diákünnepékhez viszonyítva javult, a csoportok műsorösszeállítása változatosabb lett. A zsűri öt együttest tartott méltónak aranyéremre, kettőt ezüst- és hatot bronzéremre. Aranyat kapott a kalocsai Dózsa György Mező gazdasági Szakközépiskola, a gyulai 613. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet, a budapesti Kossuth Gimnázium, a kalocsai 1. István Gimnázium és a gyomai Kiss Lajos Gimnázium népi- tánc-csoportja. Ezüstérmes a gyulai román gimnázium és a gyomai Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet együttese, bronzérmet kaptak — többek között — a békési gimnázium és a szabadkígyósi Mezőgazdasági Szakmunkásképző táncosai. Délelőtt 10 órakor kezdődött a gyulai városi tanács dísztermében a társastáncosok versenye. Négy kategóriában — a D/2, a D/l, a C és a B osztályban indultak a versenyző párok. A növekvő érdeklődést bizonyította, hogy az EDÜdc történetében az idén indult a legtöbb pár, összesen harminchat. A versenyt Felczánné Nyíri Mária táncpedagógus vezette, a zsűri tagjai országos hírű táncpedagógusok voltak. A D/2 osztályban a Nagy Attila—Zahorecz Katalin orosházi pár győzött, és nyert aranyérmet. A második helyezett Lévai Miklós—Laluska Zsuzsa szegedi pár is aranyérmet, a harmadik Zsótér János—Hidvégj Erzsébet gyulai pár pedig ezüstérmet kapott. Ebben a kategóriában még két bronzérmet is kiosztottak. A D l-es mezőny legjobbjának a Medonarszky Zoltán—Molnár Valéria békéscsabai pár bizonyult, aranyérmet nyertek. Rajtuk kívül még négyen kaptak aranyat, közöttük az orosházi Gelecsénÿi—Bíró pár. Ezüstérmes lett a Fáskerti—Gőg gyulai és a Dombi—íPalovits békéscsabai pár. A legszebb vetélkedőt a C-osztályú versenytáncosok döntője hozta. Ebben a kategóriában a Balogh József— Tóth Lívia szentesi pár lett az első, és kapott aranyérmet. Kitűnően szerepelt az orosházi Laki-testvérpár is, a második helyen végeztek, aranyérmet kaptak. Az aranyérmesek között van az orosházi Hanó—Kriczki pár is, ezüstöt négy, bronzérmet két pár kapott a C-osztglyban, A B-osztályú Szamosközi—Var- ga szentesi, és a Csőke—Fekete szegedi pár szintén aranyérmet kapott. Az ifjúsági és úttörőháziban a hatvannégy-kockás tábla iskolánkénti legjobbjai -gyűltek ösz- sze, hogy megvívjanak az első helyért. Szeles Imre, a verseny döntnöke délelőtt tízkor indította el az órákat, tizenöt asztal fölé hajoltak nagy-nagy figyelemmel a fiúk sa békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola csapatában az egyetlen kislány. Mekis Éva mindjárt az első mérkőzésén vezérelőiíyt szerzett s hiába volt világossal játszó ellenfele minden erőfeszítése, ismételt rrűnőségáldoza- tai után a végjátékban öt gyalogot s bástyát tudott felvonultatni egyetlen gyalog és bástya ellenében. S újra bebizonyosodott a lírai hangulatú hadtudományi megállapítás: a "gyalogság a csataterek királynője —■ sötét gyalogjai megpecsételték a világos király sorsát. A verseny ma folytatódik, az azonban már az első nap látottak alapján is bizonyos,' hogy a színvonal méltó a névadóhoz; Erkel Ferenchez, aki nemcsak zeneszerzőink egyik legjelesebb klasz- szikusa, hanem korának egyik legkiválóbb magyar sakkjátékosa is volt. A Jókai Művelődési Otthonban a vers- és prózamondók mérték össze erejüket. A harmincnál több induló közül tizen- ketten kaptak bronz, nyolcán fjedig ezüstérmet, míg az aranyérmeken Bácskai Janos és Holman Endre (szentesi Horváth Iui_ hály Gimnázium), Simon Mária (szegedi Ságvári Gimnázium), Franczikai Gábor (budapesti 14. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet), Bajka Beatrix (budapesti Kossuth Zsuzsanna Gimnázium) és két Békés megyei diák, Szűcs Margit, a körösladányi Tüköry Gimnázium, valamint Görög Rózsa, a sarkadi Ady Endre Gimnázium és Szakközép- iskola tanulója osztoztak. A zeneiskolában félszáz zongorista, fúvós és vonós hangszereken játszó fiatal mutatkozott be igen szép' közönségsikerrel. A verseny lapzártakor még tartott, az eredményekre holnapi számunkban visszatérünk. Este még egy eseménye volt az EDÜ harmadik napjának: szabadon választott műsoraikkal léptek pódiumra a művészeti versenyek vállalkozó kedvű résztvevői, a 600 éves végvár előtt. ’ fS—D) g marna 1923. MÁJUS ZS, Az első fordulóban. Képünkön balról Csomós Attila, a gyulai 613. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet, jobbra Szalay Gábor, a szegedi Radnóti Gimnázium versenyzője, háttérben Szeles Imre. (Fotó: Demény Gyula)
