Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-23 / 118. szám

Leonyid Brezsnyev elutazott Bonnból Távirat a repülőgépről Brandthoz — Hazaérkezett a szovjet küldöttség Bokor Jenó és Plrityi Sándor, az MTI tudósítót jelentik: Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitká­ra, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elnökségének tagja ötna­pos nyugat-németországi látoga­tásának befejeztével kedden délelőtt elutazott Bonnból. Vele együtt utazott el Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, külügymi­niszter, valamint a szovjet kül­döttség többi tagja. A szovjet, vendégeket Willy Brandt szövetségi kancellár és a nyugatnémet tárgyalóküldött­ség tagjai búcsúztatták a bonn-kölni repülőtéren. Jelen voltak a nyugatnémet politikai és társadalmi éiçt kimagasló személyiségei és a bonni szov­jet kolónia tagjai is. A szovjet küldöttség gépko- . csioszlopa háromnegyed tizen­egykor érkezett a Szovjetunió és az NSZK lobogóival feldí­szített repülőtérre. Brandt kancellár rövid búcsú­beszédében jelentősnek értékel­te az elmúlt négy napon tartott tárgyalásokat, amelyek — mint mondotta — „egyaránt szolgál­ták államaink és p éneink javát, az európai biztonságot és , együttműködést”. „Bonnban jól használtuk ki . ezeket a napokat és a tárgyalá­sok hasznosak voltak” — álla­pította meg a nyugatnémet kormányfő. Megköszönte Brezs- nyevnek és a szovjet küldöttség többi tagjainak a látogatást. Jó utat kívánt és viszontlátásra köszöntéssel búcsúzott. Válaszában 'Leonyid Brezs­nyev hangsúlyozta, hogy a lá­togatás „Időben rövid volt, de politikai tartalomban gazdag”. Nagyra értékelte Brandttal és Scheellel folytatott baráti hang­vételű megbeszéléseit és rámu­tatott, hogy a tárgyalások, az aláírt megállapodások és a kö­zös nyilatkozat újabb jé'entős lépések a két ország együtt­működésében. „Azt bizonyítják, hogy szilárdan követjük a Moszkvában és Oreandában megkezdett utat a béke, a jó- viszony a jó szomszédi együtt­működés útját”. Sajátmaga és a küldöttség többi tagja nevé­ben őszinte köszönetét mondott Brandt kancellárnak és az NSZK kormányának a szívé1 y es fogadtatásért és az elmúlt na­pokban tanúsított jó együttmű­ködésért. Megköszönte Bonn la­kosságának a figyelmes és ba­ráti fogadtatást, majd — újabb találkozásokig — német nyel­ven „Auf wiedersehefi”-nel bú­csúzott. A két államférfi ezután elvo­nul a nyugatnémet szárazföldi haderő, légierő és haditengeré­szet díszszázadai előtt, majd a katonazenekar eljátszotta a Szovjetunió és az NSZK him­nuszát. Az Aeroflot IL—62-es négy­.hajtóműves különsépének lép­csőjénél leonyid Brezsnyev kézszorítással búcsúzott el nyugatnémet vendéglátóitól és a szovjet nagykövetség munka­társaitól. majd még az utolsó perceket is kihasználta arra, hogy négyszemközt, „munkabe­szélgetést” folytasson Willy Brandtta! és Egon Bahr, szö­vetségi miniszterrel. Leonyid Brezsnyev különgépe 11.18-kor emelkedett a magasba a repülőtér betonjáróL * * • Leonyid Brezsnyev. az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára, elhagyva az NSZK te­rületét, a repülőgépről távira­tot intézett Willy Brand thoz, az NSZK kancellárjához és kö­szönetét fejezte ki az iránta ta­núsított vendégszeretetért. — Abban a reményben tá­vozom, hogy az elmúlt napok­ban általunk végzett közös munka jól szolgálja az orszá­gaink közötti kapcsolatok fej­lesztését — hangzik a távirat. Moszkva Bokor Pál. az MTI tudósítója jelenti: Kedden délután négy óra után néhánv perccel ért föl­det Moszkvában az az IL—62- es szovjet kormánygép, amely Leonyid Brezsnyevet, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kárát, valamint a kíséretében levő személyiségeket — Andrej Gromiko külügyminisztert az SZKP Politikai Bizottságának tagját, Nyikolaj Patolicsev kül- kereskedejmi minisztert, Jeka-\ tyerina Furceva, kulturálisügyi minisztert. Borisz Bugajev re_ •pülésügyi minisztert, Alek- szandrovct és Blatovot, az SZKP főtitkárának tanácsadó­it, Leonyid Zamjatyint, a TASZSZ vezérigazgatóját szállí­totta Bonnból Moszkvába. Az ötnapos nyugat-németor­szági látogatásról visszatérő Leonyid Brezsnyevet a Vnuko- voi repülőtéren Älekszej Ko­szigin miniszterelnök, Mihail Szuszlov és az SZKP Politikai Bizottságának más tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, szovjet hivatalos sze­mélyiségek a nyugatnémet nagykövetség munkatársai va­lamint nagy számú újságíró és fotóriporter fogadta. Az érke­zésről, akárcsak a bonni bú­csúztatásról a moszkvai tele­vízió helyszíni közvetítésben számolt be. A televízió . hírmagyarázója abban a percben, amikor Brezs­nyev és kísérete kilépett a repülőgépből, a „béke és a nemzetközi együttműködés szempontjábó1 első rendű, je­lentőségű jóakarati küldetés” befejezéséről beszélt, és hagoz- tatta, hogy ez a látogatás „meggyőző bizonyítéka volt a lenini békés együttélési politi­ka életképességének”. A szovjet fővárosban rámu­tatnak, hogy a Petersberg Ho­telben lezajlott politikai esz­mecserék eredményeként Leo­nyid Brezsnyev és Wil'y Brandt valóságos európai enyhülési akcióprogramot dolgozott ki az elkövetkező időszakra. E prog­ram négy fő pontja: a nyugat­német—csehszlovák kapcsola­tok rendezése a müncheni egyezmény érvénytelensége alapján; a diplomáciai viszony felvétele az NSZK és több eu­rópai szocialista ország, köztük Magyarország között; a helsinki európai biztonsági konferencia összehívása a legközelebbi jö­vőben és a haderőcsökkentési tár_ gyalások bécsi előkészítő kon­zultációinak mielőbbi befejezé­se. Le Due The és Kissinger megbeszélése y A Párizs környéki Gif—Sur— i Yvette-ben kedden délelőtt 10.30 j órakor kezdődött meg Le Duc j Tho, a Vietnami Dolgozók Párt- J ja PB tagja és Henry Kissinger j amerikai nemzetbiztonsági fő- j tanácsadó újabb, a két fél tár- ; gyalásainak múlt csütörtöíki fel- ' újítása óta ötödik — megbeszé­lése a vietnami békemegállapo­dás rendelkezéseinek végrehaj­tásáról. A két fél megbeszéléseinek je­lenlegi szakasza igen intenzív: Le Duc Tho és Kissinger múlt csütörtök óta összesen 18 órán át tárgyalt egymással, a demokra­tikus Vietnam és az Egyesült Ál­lamom szakértői vasárnap 12 órás maratoni ülést tartottak, hétfőn este pedig, közvetlenül a negye­dik Le Duc Tho—Kissinger-talál- kozó után Nguyen Co Thach, a VDK külügyminiszter-helyettese és William Sullivan távol-keleti ügyekkel megbízott külügyi ál­lamtitkár-helyettes csaknem éj­félig konzultált a részletkérdé­sekről. Le Duc Tho és Kissinger, az amerikai elnök nemzetbiztonsá­gi főtanácsadója kedden Párizs­ban rekordidőben — hat és egy­negyed — órán át tárgyalt. A VDK és az Egyesült Államok képviselői megállapodtak, hogy szerdán folytatják .megbeszélé­süket. Henry Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonság! tanácsadója (jobbról) és William Sullivan amerikai külügyminiszter-helyet tes Nguyen Co Thach-al, a VDK külügyminiszter-helyettesével középen kerti séta közben folytatják megbeszéléseiket, Párizs St. Nom La Breteche negyedében. (Telefoto — AP — MTI — K8> Péter János Bulgáriába érkezett Péter János, a Magyar Népköz- társaság külügyminisztere Petr Mladenov bolgár külügymi­niszter meghívására, a Bolgár Népköztársaság kormányának vendégeként, kedden reggel hi­vatalos, baráti látogatásra Bul­gáriába utazott. A Ferihegyi repülőtéren Marjai József kül­ügyminiszterhelyettes és a Kül­ügyminisztérium több vezető munkatársa búcsúztatta. Jelen volt Sztrasimir Hiev, a Bolgár Népköztársaság budapesti ide­iglenes ügyvivője iis. Kedden délelőtt hivatalos ba­ráti látogatásra Szófiába érke­zett Péter János külügyminisz­ter, hogy eleget tegyen bolgár kollégája, Petr Mladenov meg- hívásánák. Külügyminiszterün­ket és kíséretét a bolgár fő­város repülőterén Petr Mlade­nov, valamint Vera Nacseya, a BKP KB nemzetközi kapcsola­tok osztályának helyettes veze­tője, Geérgi Dimitrov-Goskin, a, kulturális kapcsolatok állami bizottságának elnöke és számos más hivatalos személyiség fo­gadta. Böjti Jánossal, hazánk szófiai nagykövetével élükön, megjelentek a magyar nagykö­vetség diplomatái. Péter János megérkezése után a repülőtéren rövid nyilatkoza­tot tett az újságíróknak: köszö­netét mondott Mladenov kül- iigymrn isztemek a meghívásért, g rámutatott, • hogy húsz év óta — először ugyanis 1954-ben járt Bulgáriában — minden újabb alkalommal a legmélyebb benyomást teszi rá az a nagy fejlődés, amelyet a bolgár nép szorgalmas és öntudatos építő­munkájának eredményeként itt talál. „Nagy várakozással te­kintek a baráti találkozók és a hivatalos tárgyalások elé — mondotta ezután Péter János. Péter János kedden, délelőtt; megkezdte hivatalos tárgyalása­it Petr Mladenov bolgár külügy_ miniszterrel. A megbeszéléseken magyar részről Barity Miklós külügymiinisztériumi csoportfő­nök és Böjti János szófiai nagy­követ, bolgár részről Nenkó Csendcv miniszterhelyettes és Sztoio Sztanoev budapesti bol­gár nagykövet, továbbá mindkét részről a K üi ügy minisztérium több más vezető munkatársa is részt; vett. A kiadott rövid köz­lemény szerint a felek a testvé­ri barátság és teljes kölcsönös egyetértés szellemében áttekin­tették a két ország sokiránvú együttműködésének és az együtt, működés további fejlesztésének kérdéseit Péter János és kísérete a dél­utáni órákban megkoszorúzta Gecrgi Dimitrov mauzóleumát. A magyar külügyminiszter lá_ togiatásának a szófiai sajtó nagy figyelmet szentel. (MTI) ■■■aMaaaaaaaaaaaa«i««aaaaBaiaaaaaftftiaaaBraaaaM*BMM«Baa«Bi aaaaaaraaaaaam Helyünk a világban H közepes fejlettség gondjai A gazdaságilag közepesen fejlett országok okulhatnak az előttük járók példájából. Szinte készen, — ha nem is ingyen és áldozat nélkül — megkap­hatják mindazt, amit a tudo­mány és a technika fejlesztésé­ben másutt elértek. Így egye­bek között korszerű géprend­szereket, kiforrott konstrukciós megoldásokat és gyártási eljá­rásokat vásárolhatnak. Okul­hatnak az élenjárók kudarcai­ból, hibáiból is, elkerülhetik a fogyasztás növekedésével járó torzulásokat, buktatókat. Kár volna tagadni, hogy a fejlett tőkés világ „példája” a fogyasz­tói szokások alakulásában hát­rányokkal is jár. A rendkívül fejlett telekom­munikáció, főleg a televízió szinte percről percre a távoli falvakba is eljuttatja a világ arculatának változásáról, a leg­újabb divatról és hobbyró! a manipulált és rafinált módon felfokozott fogyasztásról szóló híreket, eseményeket. S a gondot az okozza, hogy az egy­értelműen jó tapasztalat — mint például az árubőség és vá'aszték-gazdagság — nehe­zebben hódít tért, mint a rossz, a presztizs-fogyasztás, a státusz-szimbólum. Mostanában sokfelé bírálják a hazai fogyasztás új jelen­ségeit. s gyakran a javak gya­rapodásával, az igények fokozód dasával hozzák összefüggésbe a 5. harácsolást, a kispolgárságot, az individualizmust. Van-e köz­tük valóban összefüggés? Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra ez év januárjában az orszá­gos ideológiai tanácskozáson ezeket mondotta: „Az, hogy az emberek örülnek az életnek, hogy örülnek megnövekedett anyagi lehetőségeiknek, és eze­ket tovább akarják növelni, nem kispolgáriság. A veszély ott van, ahol a fogyasztás ön­céllá válik, az anyagi javak hajszolásává, ami a közösségi aktivitás,, az emberi élet teljes­ségének rovására megy. Ez valóban a szocializmustól ide­gen kispolgári szemlélet.” Egyesek fényűző. pazarló életmódja különösen kihívó és kirívó napjainkban, amikor még nem is kevesen — főleg a nagycsaládosok és a régi nyugdíjasok — megélhetési gondokkal küszködnek. Ezért, bár az anyagi ösztönzésben a teljesítmények növelésére ser­kentő differenciálás változatla­nul feladat, de közben, vele párhuzamosan, főleg szociál­politikai intézkedésekkel a csa­ládi jövedelmek között megle­vő különbségek felszáma1 ására is törekednek. Ezért még a IV. ötéves terv időszakában családi pótlék-, és nyugdíjemelésre ke­rül sor. Vagyis, szemben egy korábbi elképzeléssel, évről év­re nem csökken, hanem növek­szik a fizetési borítékon kívü­li, tehát a munkateljesítmé­nyektől független, szociális jel­legű juttatások aránya. A családi jövedelmek közötti különbségek mérséklését szo1- gálják, más oldalról a „csú­csok” nyesegetésével. a prog­resszív adópolitikával, az örö­kösödés, az adás-vétel „megdrá­gításával”. a személyes ingat­lan-tulajdon mértékének korlá­tozásával, Kiket érintenek ezek? Számukat a közvélemény eltú­lozza. 1970-ben pé'dául összesen 3136 kisiparos adózott 100 ezer forintnál magasabb évi jövede­lem alapján. A havi 10 ezer fo­rintos jövedelmet elérő.- önálló szellemi foglalkozásúak, művé- • szék száma ugyanebben az esz­tendőben nem érte el az ezer főt. És mindössze 1600 vezető állású szakembernek (köztük a 750 vállalat, szövetkezet igaz­gatójának, elnökének és he'yet_ teseinek) volt az 1970. évi jöve­delme 100 ezer forint felett Va­lószínűleg ennél nagyobb a ma­gas jövedelmű újítók és feltalá­lók száma. A nagy jövedelemkülönbségek mérséklésére késztet a gazdaság adott szintje, csakúgy, mint tár­sadalmunk szocialista jellege. Ne feledjük, hogy az egy la­kosra — tehát a 10 millió ma­gyar állampolgárra — havonta átlagosan 1500 forint pénzjöve- delem jut. Nem túl nagy összeg, de a gazdaság fejlettségéből ennyire futja. Számolni kell te­hát azzal, hogyha egyes csalá­dokban a viszonylag szolid, 1500-as átlag többszöröséhez jutnák, akkor más családokban kénytelenek kevesebbel beérni, esetleg a napi megélhetési gon.

Next

/
Thumbnails
Contents