Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-20 / 116. szám
I Válaszúton Túrán István tárcanovellája Bertóki József Aszta), korsóval Kakuk Marci evallom, mikor annak idején rongyosra olvastam Tersánszky Józsi __ Jenő híres regényét, csakis a kakukk- természetű Marci legény szerelmi kalandjai izgatták fantáziámat. Gondolom, így voltak ezzel mások is, akik kamaszkorban próbálkoztak az író történeteivel. Eltelt jó pár esztendő, amíg újraolvasva a Kakuk Harcit, érteni kezdtem, mi mindent takar a humorba mártott kesernyés stílus s milyen körülmények indítják újra meg újra útjára a kedves csavargót, a piaci polgárt, akit becsületes nevén Katzky Mártonnak neveznek. M ert Tersánszky sorai között nemcsak a szoknya- radász lubickol, nemcsak a nunka nélküli élet kétes üröméi villannak fel az író palettáján, háttérként sö- étlük az a korszak, amely nos — nem sikerült megoldaniuk. Vulkán György hangulatos és ironikus zenéje ezt a célt szolgálta ugyan, mégis szétestek az epizódok. A főszerepet napjaink „ügyeletes vagánya”, Har- sányi Gábor alakította. Játékának egyszerűsége, humorának fanyar árnyalatai elfogadtatták velünk Marci figuráját. * Különösen a kortes-történétben volt magával ragadó. Ez a rész különben valóban rendezői remeíkelés, Somáról, Marci testi-lelki komájáról Hau- mann Péter rajzolt karakteres portrét. A női sokaságból Várhegyi Teréz, Pálos Zsuzsa. Szerencsi Éva, Schubert Éva, Piros Ildikó és Szemes Mari villanásait kell megemlíteni. Márkusz László Körök és sugarak Pardi Anna Már csak a tárgyak szilárd hatalmán át erezlek. Féktelenségünk zárt, tartalmatlan [körökben] bolyong. Erőnk robbanó tavaszából már csak [a megtartó sugár] maradt — vegetáció. A puszta lét apró tevés[vevéseinek öröme,] várakozás. A tiszta lendület — szabadság [már a múlté.] Ó, elgyötört, illogikus történéseink a józan ész határain bçlül, önmagunk elszalasztott pillanatai, feszült hiányosságai szoros összefüggésben a lét láthatatlan indítékaival. olykor ilyen életre juttatja a szegény csavargót. És Tersánszky meséje, írásának megejtő varázsa elhiteti velünk, hogy még ilyen Marci-féle emberekkel is kitörést lehet próbálni a társadalom szorító gyűrűjéből. Arról persze szó sincs, hogy Marci gyerek valamiféle pozitív hőssé lépne elő. De arról igen — s ezt szemléletesen ábrázolja a regény —, hogy azok az emberek, akiket becsap, akiket a maga módján átejt, azok még silányabb anyagból vannak gyúrva. S most, itt egy újabb Kakuk Marci. Ez alkalommal a filmvászonról hunyorít ránk, olykor táncol és énekel js. Tersánszky regényét is elérte sorsa; film, sőt filmmusical lett belőle. Révész György írói és rendezői vállalkozása nemcsak becsülendő, egyben eredményesnek is mondható. A regényt persze ne kérjük számon a filmtől, elégedjünk meg annyival, hogy Tersánszky groteszk humora felvillan olykor a kalandok során, de ott csillog Ragályi Elemér mesés színű képsoraiban, a ko- reografált mozgásban, az írói' bölcseletet pedig Vargha Balázs és Weöres Sándor szellemes verssorai pótolják. Csak dicsérni lehet az író-rendezőt, amiért igyekszik kialakítani az új zenés műfajnak, a musicalnek sajátos stílusát. Tersánszky regénye jó és hatásos alapanyagnak bizonyult, amelyet bátran lehetett formálni, igazítani a műfaj követelményeihez. Révész György talán túlságosan i« élt ezzel a lehetőséggel, s ezért helyenként indokolatlanul elnyújtottak a jelenetek, nem beszélve arról, úgy tűnik, mintha a dúskeblű lányok és asszonyok csakis azért bújnak Marcival az ágyba, hogy előtte elénekelhessék az előírt dalokat. Tersánszky írói bravúrja, hogy jól illeszti, kapcsolja az egyes kalandokat. A film alkotóinak ezt — «ai- I Tóth Valéria Napraforgók F öldszagot hozott a Szél. Ügy suhant át a fehérre meszelt, parányi házak között, mint maga az éieí. Kitágult tőle a tüdő, s feléledt még a felhőit is. Csak Sonkoly Péter nem éledt fel. Sápadt arcából kifutott minden vér, s elnehezült szempillákkal feküdt immár Ijarhiadik napja. Valami ismeretlen nyavalya gyötörte; senki’ sem tudta, mj baja lehet. Igaz, régóta fájlalta már a gyomrát, de azt maga sem vette komolyan. Jól is néznénk ki, ha már egy kis gyomorfájástól megijedne az ember... Két nappal ezelőtt ágy- iia|c dőlt. Napsugár sem tévedt be a tisztaszóba lefüggönyözött ablakán, s az utca zaja is kívül rekedt. A házbeliek lábujjhegyen jártak, s csak nagy ritkán nyitott be valaki a beteghez. Vizet vittek neki, és felrázták a párnát a feje alatt. — Doktort kéne tán hívni — vélte a szomszéd Julis, akit kissé fél nótásnak tartottak a faluban. — Még mit nem ! — szörnyülködött Sonkoly' néni, mert négy gyerekét eltemette ugyan, de életének hatvan esztendeje alatt nemigen volt dolga orvossal. — Biztosan elrontotta a gyomrát; ezért igazán kár volna idefárasztand a doktort. Elmúlik az magától. — Kis szünetet tartott, aztán hozzátette: — Hiszen ma is imádkoztak érte a gyülekezetben... Bőd oki doktor égés., nap kedvetlen volt. Betegei alaposan elcsodálkozhattak ezen. mert amióta ide került, még egyszer sem látták ilyennek. Pedig annak már lassan három hónapja lesz. Öt viszont éppen ez kedvetlenítette él. Három hónapja helyezték ide, ebbe az isten háta mögötti faluba, ahol még mindig komoly konkurrenciát jelentenek a javasasszonyok — s hiába tette ki a lelkét, képtelen, volt megbirkózni az előítéletekkel, a maradisággal, a múlttal. Már a második héten arra gbndolt, hogy itthagyja az egészet. Szélmalomharo nak éi*ezte minden tettét; tanácsai — kevés kivétellel — falra hányt borsóként peregtek le a falubeliekről. Fanatikus emberék közé került, annyi szent. Szorgalmasan túrták a földet, látástól vakulásig dolgoztak, de ezzel ki is merült minden igényűk. Ha valaki megbetegedett közülük, húzta, ameddig bírta, aztán vagy felgyógyult, vagy meghalt. A lelki táplálékot meg a vasárnapi imaórák jelentették, amikor is a falubeliek -tómé fohászkodással, homályos értelmű bib- li a-magyarázattal töltötte a délutánt. Bodoki vagy két hónapja emlékezetes eszmecserét folytatott a prédikátorral. A prófétista szektába tömörült hívőknek ugyanis tilos volt mindennemű szeszes ital fogyasztása. Bodo- kinak azért tűnt fél, hogy Várhelyi József, a prédi- kátoamk, s^ótermalessai foglalkozik. Meg is kérdez- . te tőle: — Miért termel ön szőlőt, ha a borivás bűnnek számít? — Ja, kérem — hangzott a meglepő válasz —, a híveket kísérteni kell. Az üdvözítőt is megkísértette a sátán. A fiatal körzeti orvos azóta sem felejtette el ezt a beszélgetést. Szívébe saj- dult és gyakran kedvét szegte a szellemi sötétség, amely lomhán terpesztette szét szárnyait a falu felett. Ma reggél árián i döntött. A postás levelet hozott, amélyben édesanyja tudatta vele, hogy ismét gyengélkedik. A hír nem lepte meg, hiszen évek óta beteg már — de most kapóra jött a levél. Ha erre hivatkozik, talán sikerül áthelyeztetnie magát. Mine végiggondolta a lehetőséget, már ott is ült az asztalnál. Töltőtolla sietve szántotta a hófehér papírlap hátát, aztán egy pillanatra megakadt. Bodoki elgondolkodott. Sonkoly Péter arca villant elé. Komolyan aggasztotta az állapota. Harmadik napja betegen fekszik, őt pedig senki sem hívta. Azt is csak véletlenül tudta meg, hogy egyáltalán beteg. Tegnap délután a boltban hallott róla. Az írás abbamaradt. Valahogyan nem sikerült most összpontosítania a figyelmét Fölötlött benne a gondolat. hogy hívás nélkül is kimegy. Később azonban úgy határozott, hogy mégsem teszi. Alaposan lejáratná a tekintélyét, ha azt látnák, hogy nincs élég betege — neki kell utánuk i járnia. Ha súlyos lesz a baj, úgyis eljönnék érte... Ezen megint fennakadt \ kissé. Miért várjon addig, , amíg súlyos lesz? Műnél . később avatkozik be, annál nehezebb a segítség. , Ideges mozdulattal kattintottá be műszertáskáját, és kilépett a rendelő ajtaján. — Minek fáradt ide, doktor úr? —1 tsopánkodott Sonkoly néni. — Nem olyan beteg az én fiam, hogy orvosra lenne szüksége. — Majd megnézem — mondta Bodoki, és nagyon határozottan csengett a hangja. Hideg verejték ült a homlokára, amikor meglátta a viaszsárga, szoborarcú beteget. „Talán nem is él már...” — villant át rajta, és balsejtelmektől gyötörten kereste Péter pulzusát. Amíg karórája foszforeszkál ó számlapján a másodperc- mutató fürge járását figyelte, egyre gondterhel- tébbé vált az arca. A kórmegállapítás viszonylag könnyű volt. A beteg a gyomrát fájlalta, minden oka megvan tehát, hogy gyomorfekélyre gyanakodjon. amely átszakíthatott egy vastagabb eret, s az most tartósan vérzik. A halottsápadt arc és a pulzus is ezt igazolta. — Transzfúzió — mondta mintegy önmagának. — Tessék? — riadt fel az öregasszony. — Azonnal ki kell hívni a mentőket — magyarázta kapkodva Bodoki. — Úgy látom, vérátömlesztésre van szükség. — Vérátömlesztésre? — csapta össze a kezét Sonkoly néni. — Isten őrizz! Az én fiam ugyan nem kap mástól vért! — Miért? — nézett rá tágra nyílt szexnmei az orvos. — A vér és a lélek egy! — kulcsolta össze kezét az öregasszony. — Aki a vérhez nyúl, megöli a lelket. — A lelket? — tört ki Bodoki bői a kétségbeesett kiáltás. — Magának most ez a fontos, nem a fia élete? — Mindnyájan isten kezében vagyunk, ö már határozott a sorsuk felől. Bodoki azt hitte, rosszul hall. — De értse meg —J kiáltott Sonkólynéra —, nem tehetünk mást! A fiát csak vérátömlesztés menthet* meg. — Én pedig nem engedek semmiféle vérátömlesztést! — Sonkolyné arca most olyan volt, mint egy bibliai prófétáé. — A fiam lelkáüdvét nem hagyom bánta ni ! Bodoki ordítani szeretett volna. Feltépte az ajtót, és károhapt a fényözönt sugárzó tavaszi ég alá. ...Kifulladva állt meg a posta előtt. Néhány másodpercig tétovázott, majd gépiesen lenyomta a kilincset. — Kérem, kapcsolja a mentőket! — lépett a, ablakhoz. — Nagyon sürgős...! A félig megírt papírlap ott hevert az asztalán. Ügy, ahogyan délelőtt otthagyta. Kapkodva szedte a levegőt, és fátyolos szemmel futotta át a kusza sorokat. Egy pillanatig lüktető halántékára szorította hűvös tenyerét, aztán lassú mozdulatokkal a pró dar abokra tépte a papírlapot.
