Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-15 / 111. szám

TISZA! LAJOS PILLÉREK Parányi az ember. Annak lát_ szik, mert csalnak az arányok a betonkolosszus tövében. Keresem az óriás szivét. Hói van? Faggatom a hatalmas pil­léreket, a zúgó vizet, a dacos szegmensek mögött, a hidrauli­kus gépeket, az elektromos ve­zérlő asztalokat a települő tur­binákat, a zsilipen átkelő hajó­kat, a darugóliatokat. Felelje­tek, óriások, mindent tudó autó. matikák. hol a szív, amely mil­liárdnyi dobbanással életre hívott titeket. Kiskörén keresem az óriás szí. vét. a Tisza II. vízlépcső duz­zasztóművének vezénylő szobá­jában. Alattam a víz, felette az óriás. Mintha egy hatalmas kéz tette volna a folyó útjába. Viliódznak a jelzőlámpák. Vendéglátóim, fiatal mérnökök, magyarázzák, mi, miért van így. Zuhog rám az élmény, ahogy a víztükörre a májusi nap. Lemegyünk a pillérek test­üregeibe. Mellettem, alig kar- hossznyira a megzabolázást erős férfibánattal viselő Tisza őr­jöng. Zümmögni kezdenek az olaj­szivattyúk. Felettünk, innen vagy két-háromszáz méternyire, a vezénylő teremben, egy kéz elfordított, megnyomott néhány kapcsolót. A nehéz gépek értik, mit üzent nekik emberük és engedelmeskednek. Iszonya­tos, másfél száz atmoszférányi erő feszül bennük, — dalolva bírják. Felmegyünk a hajózsilip ve­zénylő tornyába. Félmeztelen, barna testű kubikosokat látok mindenfelé, csillagtáncoltató he­gesztőket, deszkákat illesztgető ácsokat, akik tiszavirág életű zsalukat csinálnak, hogy a vas­beton örök életűvé tehesse mun_ ké/ík nyomát. Szikár legények és mackó mozgású öregek pa­rancsolgatnak a vasrudaknak. Vasbetonszerelők. Acélpókok mászkálnak a parti homokon, száz taligányi földet markolnak, visznek odébb egyetlen mozdu­lattal. Öntöttvas Satumus-gyű- rűt — egy turbina álló része le­het '—, himbál helyére egy acél­gém. Mozgás, erő, lüktetés min­denfelé. Az óriás már él. Hival­kodik is talán az erejével? Ha ezt tennéd óriás, igazságtalan lennél. Látod, ugye a törpék százait, akik a testeden, a tes­tedben és a tested fölött nyü­zsögnek. Nézd csak a jobb par­ton azt a barna tömzsi embert, meg mellette a többit ........emitt a zt a cserzett arcú kisöreget, meg amott, fent a toronyban, azt a bajuszos gyerkőc-mémö- köt. meg a tervező asztalok előtt a miniszoknyás lányokat, meg a logaritmus mozdulatú mérnökö­ket. tudósokat... Áltáluk vagy, óriás! Nem len­nél, csak erdő, meg bozót lenne a helyeden, ha ők nem. áldoztak volna érted az életükből. Tudod te mindezt óriás, tu­dod! Ei-ős vagy, de nem magad­tól. Te ezeknek a törpéknek a gyermeke vagy, akik körülötted vannak. Tudod te mindezt óriás, — a te szíved azokban a sokat fá­radt, megtépázott idegzetű vagy izzadt testű emberekben dobog, akik életet adtak és parancsol­nak neked. •— Bábel? Erőgépek. Lánctalpasok, gumi_ kerekűek. Daruk síneken és ön­maguk lábán. Szín_ és hangka- valkád az utakon, a telepeken, a műhelyekben. Földgyaluk és targoncák. Bömbö’ő és sivító motorok. Zümmögő és csikorgó láncsorok. Aki csak ide csöppen, felbolydult össze-visszaságot lát a duzzasztómű körül. Mindenki rohan, senki sem ér rá, pesti csúcsforgalomnak látszik az egész. A mesteremberek egy­másnak adják a munkát. Óra­mű pontossággal dolgozik a gépezet. A vízlépcső hatalmas építő és irányító szervezete a duzzasztómű és az elkészült lé­tesítményei avatására készül. Bábelinek tűnik a forgatag, csak éppen mindenki nyel­ven beszél: „Gyorsan, jól csi­náljuk meg, legyünk készen”. A sietség azonban nem kapkodás. Hegyi István a Major-brigádbol. Csak az idecsöppent ember kóválygó madár. Az itteniek tudják, mit, miért csinálnak. So­ha nagyobb látszatú munkát. — A „majális”. — Megkérdeztem egy titkárnőt, hány vállalat dolgozik vagy dol­gozott a Tisza II. építkezésén. Ketten-hárman sorolták, és nem értek a végére. A beruházó, mondták, az Országos Vízügyi Beruházó Vállalat; az úthálóza­tot a Betonútépítő Vállait épí­tette; a mélyépítési és a föld­munkát a Vízügyi Építő Válla­lat végezte; a magasépítést a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat; a mederátvágás a Fo­lyami Kavicskotró Vállalat munkája volt; a töltést a Kö- zéptiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság és a Keletmagyarorszá­gi Vízügyi Építő Vállalat csi­nálta; a főcsatornák műtárgyait a Hídépítő Vállalat készítette; az acélszerkezeti és energetikai technológiai szereléseket a Ganz-MÁVAG... Vége-hossza se lenne a felsorolásnak, mert ki­derült hogy minden vállalatnak volt vagy van két-három alvál­lalkozója és minden alvállalkozó­nak jó néhány al_alvállalkozója. Messzire vezet ez a láncolat, szinte az egész országot behá­lózza. Mindig ilyen sürgős volt itt minden, kérdeztem kísérőm­től. Egy dömpervezető fülkéjé­ből kaptam meg a csattanos vá­laszt: ez már majális, elvtárs, ahhoz képest, ami volt, — neve­tett a szemembe egy csupaizom legényke. Furcsa egy majális, gondol­tam, ahol mindenki rohangál, olykor veszekszik, majd tovább rohan és kezdi elölről... De mégis igaza lehet a döm- peres legénykének. A vízpartra már gyeptéglákat szállítanak. Hozzatok még vagy 15—20 ko­csival, hallom a szélben az öreg kertész rekedt hangját. A par­kokba a szobrok köré virágokat ültetnek. Ahol már a szobrok is áll­nak, ott tényleg túl lehetnek a nehezén. A virágültetés már csak majálisba való munka. Mert mi az a tizenöt-húsz ko­csi gyeptégla. A vízlépcső épí­tése során több mint négymil­lió köbméter földet, mozgattak meg. Az erőmű, a duzzasztómű és a hajózsilip csaknem 150 ezer köbméter betoht „evett meg”, és közel félmillió tonna követ kellett a Tisza-partra szállítani, és beépíteni. Félelmetes számok. Hány vas­úti kocsiba férne bele a meg­mozgatott föld, a beépített be­ton és terméskő? Hány száz- avagy ezer­kilométeres lenne az a szerel­vény, amely ezt a tengernyi anyagot elvinné? Hány szívdobbanas egy beton- pilléi-. a kikövezett park száz métere... Kik építették meg az óriást? Hegyi István számítása: — Én kérem — mondja — azt nem tudom, hogy máshol, hogy meg mint volt, de itt mink. a Major-brigád csinál­tuk. Én, amióta csak itt vagyok, ezeket a mederlapokat rakom a partra. Egy lap 40 kilő körül van, lehajtok érte, megfogom, megfeszítem az inam, meg a de­rekamat, és fölemelem. Elvi­szem oda, ahol lenni kell neki. Nem tudom pontosan, hogy hány lapot teszek naponta a helyére, de az biztos, csinálom, ahogy az erőm adja. Öt-hat- száz darabbal még elboldogu­lok. annyit megmozgatok egy műszakban az biztos. Ennyit a derekam is érez. De hát majd kipihenem. Ha végképp meg­öregszem. eljövök ide sétálni, megnézem, hogy csobog, hogy sétál a Tisza ezeken a köveken, amiket én raktam le néki, hogy nyugodalmasan folyhassék az útján. Ideva'ó vagyok a közei­be, e’jöhetek... méláz az öreg­ember a jövőbe. Mellettünk ácsok kopácsolnak. Hegyi István feléjük int. A díszemelvényt csinálják az ava­táshoz, mondja. Az lenne ne­kem ám a jó. ha még egy ilyen vízlépcsőt megérnék, ezzel a lapemelgetéssel. Mert igazából addig van ám az ember, amíg dolgozni tud. (Folytatjuk) Megalakult a békési városi KISZ-bízottság A bizottság titkára Pataki István Megyénk legfiatalabb váro­sában. Békésen tegnap dél­előtt az ifjúsági házban tar­totta alakuló ülését a KISZ városi bizottsága. Az ünnepi ülés elnökségében helyet fog­lalt Inokai János, az MSZMP békési bizottságának első tit­kára, Dankó Pál, a KISZ me­gyei bizottságának titkára, a város párt-, ifjúsági és álla­mi vezetői. Az ülés résztve­vői titkos szavazással meg­választották a KISZ 29 tagú városi bizottságát, majd a testület egyhangúan Pataki Istvánt, a volt községi bi­zottság titkárát választotta meg a KISZ városi bizottsá­ga titkárának. A városi KISZ-bízottság titkára ismertette a bizottság második félévi munkatervét, beszélt a város mintegy 900 KISZ-fiataljának eddigi mun­kájáról és féladatairól. fiz új lakásügyi jogszabályok hatályba lépése óta ; sokasodtak a bíróságok feladatai A lakásügyek száma a (korábbi 1 évekhez képest kétszeresére i emelkedett — ezt állapították j meg a Legfőbb Ügyészség or­szágos vizsgálata során. A jog- alkalmazás tapasztalatait négy­ezernél több ügyirat vizsgálata j és elemzése alapján szűrték le. Az új jogszabályok alkalma­zásának az első esztendejében a Legfelsőbb Bíróság elnöke 5l, a legfőbb ügyész pedig 28 eset­ben emelt jogerős ítélet ellen törvényességi óvást. A Legfel­sőbb Bíróságnak a törvényessé­gi óvások alapján hozott ha­tározatai, valamint az Építés­ügyi és Városfejlesztési Minisz­térium állásfoglalásai nyomán később a legtöbb kérdésben ki­alakult az egységes gyakorlat. Felmerült azonban néhány olyan kérdés, amelyben indo­koltnak látszik a hatályos jog­szabályok felülvizsgálata. Egyik pozitív megállapítása a vizsgálatnak: a bérlők meg­elégedésével találkozott az a rendelkezés, hogy a korábban bérbeszámítási igény nélkül végzett egyes átalakítási és korszerűsítési munkáik költsé­geit a lakbérbe utólag beszá­míthatják. Az ingatlankezelő szervek a bérbeszámítási igényt általában — bár legtöbbször késedelmesen — elismerték és viszonylag ritkán került sor perre. A lakásügyi perek nagy részét változatlanul a házastársak volt közös lakásával kapcsola­tos jogviták jelentik. Mivel ezen a téren az új lakásügyi jogszabályok alapvető változást nem hoztak, az ítélkezési gya­korlat is kiegyensúlyozott. Iránymutatásra van azonban szükség a tekintetben. hogy amikor a házasság felbontása kapcsán a tulajdonos házasfe­let kell kötelezni a tulajdonát jelentő lakás vagy annak egy része elhagyására, akkor a la­kás használatára feljogosított volt házastárs a lakás bérlőjévé (esetenként albérlőjévé) válik és lakbért (albérleti díjat) tar­tozik fizetni. Az ítélkezési gyakorlat elemzése alapján eb­ben a témában a legfőbb ügyész iránymutatás kiadását fogja kezdeményezni a Legfel­sőbb Bíróságnál. A lakásnak nem minősülő helyiségek bérének bírói meg­állapítását legtöbb esetben azért kérték a bérlők, mert a jogsza­bály által megállapított helyi­ségbért rendkívül magasnak tartották és különböző csökken­tő tényezőkre hivatkozva kísé­relték meg alacsonyabb bér megállapítását. Mivel a helyi­ségbér összegét általában a bí­róságok is magasnak tartják, a bérlők kifogásait rendszerint elfogadták és a jogszabályban biztosított lehetőséggel élve 20—30 százalékkal csökkentet­ték a bért. ■■■■V9■■■■■■■■99999BKBB999999B999: ■imsmstflii Aki árat mond... Burkoltan, nyíltan 1972-ben a vegyipar csökken, tette a termelői árakat. így le­hetővé vált, hogy 12,6 százalék­kal mérsékeljék a mosó- és mo­sogatószerek, a szappanok fo­gyasztói árát, s kevesebbe kerül­tek más háztartási vegyescikkek szintén. Egy fecske nem csinál nyarat, ám — szerencsére — nem egyetlen már ez a „fecske”. Igaz, ma még több a nyílt és burkolt áremelés, mint ezek for­dítottjai, a csökkentés. Persze, nincs értelme ott engedni az árból, ahol nem tudják kielégí­teni a keresletet, ez csak a fe­szültséget növelné. Am jó néhány árunál lehetne kisebb is az ár­cédulán álló összeg, ha.. Ez a „ha” azonban eléggé bonyolult. Úifaita komámasszony Nyílt árdrágítást követnek el ott, ahol a hatósági árat túllé­pik, szabad ár esetén pedig a méltányos hasznot meghaladó nyereséget kívánnak elérni. Bur­kolt árdrágítás, ha az árszámí­tásban szereplőnél rosszabb mi­nőséget vagy .kisebb mennyisé-1 get adnav a vevőnek. A tisztes­ségtelen haszon — s ez fontos változás — mamár nem válla­latonként kerül mérlegelésre, mint korábban, hanem termé­kenként. Szigorúbb az áremelési bejelentések elbírálása, szabá­lyozottabb az árkalkuláció. Mind­ez a vállalatok egy részét —, de persze idetartoznak a szövet­kezetek, a magániparosok is — újfajta komámasszony-játék ki­találására ösztönözte, ám nem az ollót, hanem a kevésbé szem­betűnő árnövelési lehetőségeket keresik. A gazdasági egységek egy másik része azonban kezdi fölismerni a tisztes árpolitika hasznát. Szándékosan nem említve vállalatneveket, inkább terméke­ket: sokféle kender- és jutaáru, festék, több kötött holmi árát a termelők önként csökkentették, ahogy a matracokét, konfekci­onált ágyneműkét, takarókét, szintén. Olcsóbb lett a harisnya- nadrág, egyéb harisnya, zokni, de ugyancsak ármérséklésként tudható be az is, hogy jelentő­sen fölemelték a televízió-ké­szülékek. az olajkályhák garan­ciális idejét. Vevők piaca Arra. hogy ma még egyediek, s nem tömegesek ezek a példák, a magyarázat a vevők piacában lelhető. Nem az áru keresi a ve-' vöt, hanem fordítva. S ez ter­mészetesen árfelhajtó erőként működik. Vannak, akik kihasz­nálják. S vannak, akik messzebb­re tekintve döntenek a nagy for­galom, kis haszon elvét érvénye­sítve. Munka nékiíli pénzt besöpörni nemcsak tisztességtelen, hanem veszélyes is, hiszen árufedezet nélküli jövedelmek keletkeznek. Az, hogy a termelőnek, a keres­kedőnek haszonra szüksége van — ebből fejleszt, növeli a bére­ket. oszt részesedést, síb. —. sen­ki nem vitatja. Arra azonban sem az előállító, sem az érté­kesítő nem törekedhet, kizáróla­gos alapon, hogy minden áru nyereséget hozzon! Márpedig napjainkban széles kőiben él, hat ez a szemlélet. Nem egyszer teljesen figyelmen kívül hagy­va a fogyasztói érdekeket. Utasításra! Az ilyen vállalati magatartás visszaszorítását a központi irá­nyításnak joga s kötelessége is szorgalmazni. Közvetett eszkö­zökkel — gazdasági szabályozók­kal—, s közvetlenül. Például utasításokkal. Március elsején lépett éniénybe a Könnyűipari és Belkereskedelmi Minisztérimn együttes rendelkezése, amely előírja harmincféle gyermekru­házati cikk kötelező gyártását, meghatározott minőségben, s változatlan áron való forgalomba hozatalát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents