Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-04 / 79. szám
!■■•■■*«■■■■■■■■■•■«•■■■■■■ ■■■•■■■■■■■■■•■■■■■■■ranaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa«Maaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa«aaaaai T © /\ x fQ• K « 7/5 A * c? ° 4 ® 32 © 0 = K uaaaaMaauiani taa—aaaaaa— aaaaaaaaaa—a^aai aaaiMifBiiiiiiiiiiiiuimaanaaiiuiuuiukaMiii taaaaaaaaaaa» +mmmmaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa— wujbw n FronfáWonulás” Vicce! a világ- (£.4 fa (Kallus rajza» •«Miaarsaaaaaaaaaaaaaaaw a«BaaaaaBiaaaaaiiaaaaaa**aaaaaaa**«aaaaaaaaiaaaaaaiaauaBaaaa»>*«* Szergej Zvancev: A nagy nyeremény ppen munkába indultam, amikor feleségem orrom alá lökte a háromszázalékos békekölcsön nyeremény jegyzékét. Egy szempillantás alatt átfutottam a kötvényszámok kavalkádját, s azonnal észrevettem: egy szem békekölcsönömmel kerek száz rubelt nyertem! Ütközően beugrottam s takarékpénztárba, felvettem a nyereményt. Ahogy odaértem a munkahelyemre, telefonált egyik ismerősöm, s hivatkozva az ö ismerősére, aki látta a nyereményem átvételét — kölcsönkért hetvenöt rubelt. — Neked most annyi pénzed van, mint a halnak... En azt mondtam, ez túlzás, de ismerősöm, fent említett ismerőse állítására hivatkozva, megsértődött: — Ne sopánkodj, ezer rubelt vágtál zsebre, abból igazán adhatsz! — Óriási tévedés, nem ezer, hanem csak száz! — kiáltottam dühösen. — Nem érdekes, mindössze T5 rubel kell. Ebédszünetben beugróm hozzád. Es felkeresett. Száz rubelemből huszonöt maradt, amihez én tíz körömmel ragaszkodtam. A fenti szituációnak valaki szem- és fültanúja lehetett, mert nyomban rámszállt Mász- tábov, a tervező. Orrom előtt meglengetett egy névsorokkal teli papírt, s megkért: írjam alá és pénzben járuljak hozzá az egyik nyugdijbavonuló kartársunk részére indított ajándék- akcióhoz. Nyereményem megmaradt részét Másztábov tette zsebre. Délután hivatott az igazgató. — Nem viselném el — mondta —, ha mellőzöttnek erezné magát... On ugyebár, jólelkú, érzelemgazdag ember? — Hogyne — bólintottam, valami cseles fogásra gondolva. — Nos, meggyőződésem, hogy a múlt havi jutalmat megérdemelten kapta, de ugyebár most, hogy busás nyeremény üti a markát, meg se kottyan magának az a néhány rubelecske? Mert tudja, Milkina, az árukeze- lö jobban rá van utalva, hisz újra ikrei születtek. Amikor mindezek után magamhoz tértem, felhívtam a feleségemet: — Ejnye, ejnye ■— mondta rosszallóan —, amíg én reggeltől estig rostokolok, te eliszod a nyereményt... — Esküszöm neked, én egy kortyot se... Azt a szerencsétlen száz rubelt — Ali, szóval már csak száz maradt? Es hol van ezen kívül még kétszáz? Becsületszavamra, ha nekem nem hozod haza azt a háromszáz rubelt, akkor le is út, fel is úti Uram teremtőm! Honnan a fellegből varázsoljak elő háromszáz rubelt? Azaz csak kétszázhuszonötöt, mert hetvenötöt az ismerősöm vitt el és ö bizonyíthatja a feleségem előtt, hogy nála van. Felhívom! — Drága Misám, könyörgök: telefonálj a feleségemnek, mondd meg neki, hogy te tartozol nekem 75 rubellel. Valamelyik hülye azt mondta neki, hogy háromszázat nyertem s most ennyit kell letenni az asztara, Dehát honnan kerítsek? A zsebemben mindössze 50 rubel van, amit a fizetésemből kispóroltam. — Először is — mondta Misa, — egy fél órán belül ide adod nekem azt az ötvenest! Értem? Másodszor beszélek a nejeddel és megmondom, hogy a háromszázat kölcsönadtad nekem fél évre. Harminc perc múlva Misa nálam volt, eltette az ötvenest, visszadott belőle húsz kopejkát, kiadási költségekre. Három óra múlva magam is otthon voltam Feleségem kitörő örömmel fogadott: — Felkeresett Misa barátod — újságolta. — Azt mondta, kölcsönadtad neki a háromszáz rubelt, hogy befizethessen a fiókszövetkezetbe... Ismerem én az ilyen szövetkezeteket! Egy szó, mint száz, megmondtam neki, hogy ha egy órán beiül nem adja vissza azt a háromszáz rubelt telefonálok a feleségének.. Tessék, itt a pénz! És el ne felejtsem: bocsánatot kért, amiért ilyen lets címletekben fizetett. Fordította: Baraté Rozália IWWimtltlHIWllMWfliiMM MOSZKVA Pétyára tiszta nadrágot adnak az óvodában A kisfiú elszalad, és beleesik egy tócsába. Az óvó néni rákiált: — Pétya, miért sároztad be a nadrágodat? Amire Pétya halkan: — Olyan gyorsan estem el, hogy már nem volt időm lehúzc ni.... • • • PÁRIZS Egy fiatal színésznő meséli barátnőjének : — A fiúm valóságos álom, de ha este elmegyünk valami bist- róba vagy lokálba, akkor megbolondul. Utolsó frankig minden pénzét elkölti. Mondd. Madeleine, hogyan lehetne ezt megakadályozni? Madeleine elmosolyodik: — Egyszerű, Yvonne; Menj férjhez hozzá ... ! * * * PRAGA Élelmiszerboltban a vásárlók az űrutazásról beszélgetnek. — A Holdon például egy kiló csak tizenhét deka... Az eladó kisasszony összecsapja a kezét: — És senki nem reklamál?! J; * * * HAMBURG — Attól tartok, nekem sohasem lesz gyerekem! — siránkozik Horschom úr egy barátjának. — Ez nálunk afféle családi vonás. Már az anyámnak sem volt gyereke. — Akkor hogyan jött a világra maga? — Ügy, hogy az apám második házasságából születtem. * * * BUKAREST A vendég méltatlankodik a felszolgálónak: — Hallja, főúr, ebben a ragulevesben nincs Is ragu! A pincér könnyedén ránt * vállán : — Na és, kedves vendég? A szalontüdőben talán van szalon ....? * * • TEXAS Éjjel kettőikor cseng a sebészorvos telefonja: — Doktor úr — hallatszik a vonal túlsó végéről egy női hang — a férjem megsértett engem. — S ezért ébreszt fel éjnek idején? — Igen, doktor Ugyani, egy kicsit össze kell foltozni őt... • * * RÓMA Válóperi tárgyaláson a bíró megkérdi: — Mikor volt az első nézeteltérésük? — Egy órával az esküvő előtt. Én az esküvőre akartam menni, Giuseppe meg legszívesebben tovább is ágyban maradt volna. M • • » BÉCS A színikritikus találkozik egy nem éppen sikeres ifjú drámaíróval: — Olvastam a drámáját, mes_ ter. — A legutolsó,? — Remélem ... » » * VARSÓ Két szomszédasszony beszélget: — Már régem elvesztette a kedves férjét? — Két hónappal az egy békéié, sünik után. — Legalább nem szenvedett sokat, szegény... HÍfUISÁCi »13. ÁPRILIS i. hatalmas kotkodácsolást visz véghez. — Na és? hogy a tyúktojás iránt nagyobb — Ez a magyarázata annak, a kereslet. Révész Tibor gyűjtéséből »*• Európai útjáról a fiú az alábbi táviratot küldi apjának New Yorkba: — Megnősültem. A hozomány ötszázezer frank. Kérem atyai áldásodat.'Postafordultával távirat: — Francia vagy belga frank? — Francia — írta a fiú. — Akkor áldásom rátok. . • * * — Hová mégy? — Lakást keresek. — Hogyhogy, neked nincs lakásod? — Van, de nem tudom, hol! * * * — Mi a különbség az első és az utolsó szerelem között? — Az elsőről azt hisszük, ez az utolsó, az utolsóról pedig, hogy az első! * * * A feleség felkeresi az orvost és hosszasan részletezi a férje állapotát, viselkedését. — Kimerültség — mondja az orvos. — Írok neki egy receptet. — Megkérhetném arra, hogy két receptet írjon? — Miért kettőt? — A barátainak is. BELGRAD Az áruházi portásnak mondja a vevő: — Nyakéket szeretnék vásárolni. — Kinek? — A feleségemnek. — Üvegosztály, harmadik eme. let, jobbra... • * • LONDON Egy napilap hirdetési ügynöke felkeres egy vállalatot és igyekszik meggyőzni az igazgatót, hogy minél több hirdetést adjon fel: — A reklám, kérem, az egyet_ len biztos út a sikerhez! — Na, ne mondja, uram. — Egy példát is mondok öné nek. — Hallgatom, uram! — Nézze, kérem, a kacsa a legnagyobb csendben tojik. Ellenben a tyúk, amikor tojik, Kényelmes férj ■'f.Corieor » *— Akkor jössz vissza a vásárlásból, amikor » fél konyhánk leégett már? ! (A Wochenpresse-böl) Esti vendégek j — Ilyen korán menni akarnak?! Pedig a feleségem éppen most akart reggelit készíteni...! (A Wochen presse-bői) 5 Pikáns kép f-.'l'i' — Ez mit ábrázol? — Egy meztelen nőt a hóviharban. (A Wochen presse- bőij V
