Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-04 / 79. szám

!■■•■■*«■■■■■■■■■•■«•■■■■■■ ■■■•■■■■■■■■■•■■■■■■■ranaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa«Maaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa«aaaaai T © /\ x fQ• K « 7/5 A * c? ° 4 ® 32 © 0 = K uaaaaMaauiani taa—aaaaaa— aaaaaaaaaa—a^aai aaaiMifBiiiiiiiiiiiiuimaanaaiiuiuuiukaMiii taaaaaaaaaaa» +mmmmaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa— wujbw n FronfáWonulás” Vicce! a világ- (£.4 fa (Kallus rajza» •«Miaarsaaaaaaaaaaaaaaaw a«BaaaaaBiaaaaaiiaaaaaa**aaaaaaa**«aaaaaaaaiaaaaaaiaauaBaaaa»>*«* Szergej Zvancev: A nagy nyeremény ppen munkába indultam, amikor feleségem orrom alá lökte a háromszáza­lékos békekölcsön nyere­mény jegyzékét. Egy szem­pillantás alatt átfutottam a köt­vényszámok kavalkádját, s azonnal észrevettem: egy szem békekölcsönömmel kerek száz rubelt nyertem! Ütközően beugrottam s taka­rékpénztárba, felvettem a nyere­ményt. Ahogy odaértem a mun­kahelyemre, telefonált egyik is­merősöm, s hivatkozva az ö ismerősére, aki látta a nyere­ményem átvételét — kölcsönkért hetvenöt rubelt. — Neked most annyi pénzed van, mint a halnak... En azt mondtam, ez túlzás, de ismerősöm, fent említett isme­rőse állítására hivatkozva, meg­sértődött: — Ne sopánkodj, ezer rubelt vágtál zsebre, abból igazán ad­hatsz! — Óriási tévedés, nem ezer, hanem csak száz! — kiáltot­tam dühösen. — Nem érdekes, mindössze T5 rubel kell. Ebédszünetben be­ugróm hozzád. Es felkeresett. Száz rubelem­ből huszonöt maradt, amihez én tíz körömmel ragaszkodtam. A fenti szituációnak valaki szem- és fültanúja lehetett, mert nyomban rámszállt Mász- tábov, a tervező. Orrom előtt meglengetett egy névsorokkal teli papírt, s megkért: írjam alá és pénzben járuljak hozzá az egyik nyugdijbavonuló kartár­sunk részére indított ajándék- akcióhoz. Nyereményem meg­maradt részét Másztábov tette zsebre. Délután hivatott az igazgató. — Nem viselném el — mond­ta —, ha mellőzöttnek erezné magát... On ugyebár, jólelkú, érzelemgazdag ember? — Hogyne — bólintottam, va­lami cseles fogásra gondolva. — Nos, meggyőződésem, hogy a múlt havi jutalmat megérde­melten kapta, de ugyebár most, hogy busás nyeremény üti a markát, meg se kottyan magá­nak az a néhány rubelecske? Mert tudja, Milkina, az árukeze- lö jobban rá van utalva, hisz újra ikrei születtek. Amikor mindezek után ma­gamhoz tértem, felhívtam a fe­leségemet: — Ejnye, ejnye ■— mondta rosszallóan —, amíg én reggel­től estig rostokolok, te eliszod a nyereményt... — Esküszöm neked, én egy kortyot se... Azt a szerencsét­len száz rubelt — Ali, szóval már csak száz maradt? Es hol van ezen kí­vül még kétszáz? Becsületsza­vamra, ha nekem nem hozod ha­za azt a háromszáz rubelt, ak­kor le is út, fel is úti Uram teremtőm! Honnan a fellegből varázsoljak elő három­száz rubelt? Azaz csak kétszáz­huszonötöt, mert hetvenötöt az ismerősöm vitt el és ö bizonyít­hatja a feleségem előtt, hogy nála van. Felhívom! — Drága Misám, könyörgök: telefonálj a feleségemnek, mondd meg neki, hogy te tar­tozol nekem 75 rubellel. Vala­melyik hülye azt mondta neki, hogy háromszázat nyertem s most ennyit kell letenni az asztara, Dehát honnan kerítsek? A zse­bemben mindössze 50 rubel van, amit a fizetésemből kispórol­tam. — Először is — mondta Misa, — egy fél órán belül ide adod nekem azt az ötvenest! Értem? Másodszor beszélek a nejeddel és megmondom, hogy a három­százat kölcsönadtad nekem fél évre. Harminc perc múlva Misa ná­lam volt, eltette az ötvenest, visszadott belőle húsz kopejkát, kiadási költségekre. Három óra múlva magam is otthon voltam Feleségem kitörő örömmel fo­gadott: — Felkeresett Misa barátod — újságolta. — Azt mondta, köl­csönadtad neki a háromszáz ru­belt, hogy befizethessen a fiók­szövetkezetbe... Ismerem én az ilyen szövetkezeteket! Egy szó, mint száz, megmondtam neki, hogy ha egy órán beiül nem ad­ja vissza azt a háromszáz ru­belt telefonálok a feleségének.. Tessék, itt a pénz! És el ne fe­lejtsem: bocsánatot kért, amiért ilyen lets címletekben fizetett. Fordította: Baraté Rozália IWWimtltlHIWllMWfliiMM MOSZKVA Pétyára tiszta nadrágot adnak az óvodában A kisfiú elszalad, és beleesik egy tócsába. Az óvó néni rákiált: — Pétya, miért sároztad be a nadrágodat? Amire Pétya halkan: — Olyan gyorsan estem el, hogy már nem volt időm lehúzc ni.... • • • PÁRIZS Egy fiatal színésznő meséli barátnőjének : — A fiúm valóságos álom, de ha este elmegyünk valami bist- róba vagy lokálba, akkor meg­bolondul. Utolsó frankig min­den pénzét elkölti. Mondd. Madeleine, hogyan lehetne ezt megakadályozni? Madeleine elmosolyodik: — Egyszerű, Yvonne; Menj férjhez hozzá ... ! * * * PRAGA Élelmiszerboltban a vásárlók az űrutazásról beszélgetnek. — A Holdon például egy kiló csak tizenhét deka... Az eladó kisasszony össze­csapja a kezét: — És senki nem reklamál?! J; * * * HAMBURG — Attól tartok, nekem soha­sem lesz gyerekem! — siránko­zik Horschom úr egy barátjá­nak. — Ez nálunk afféle családi vonás. Már az anyámnak sem volt gyereke. — Akkor hogyan jött a vi­lágra maga? — Ügy, hogy az apám máso­dik házasságából születtem. * * * BUKAREST A vendég méltatlankodik a felszolgálónak: — Hallja, főúr, ebben a ragu­levesben nincs Is ragu! A pincér könnyedén ránt * vállán : — Na és, kedves vendég? A szalontüdőben talán van sza­lon ....? * * • TEXAS Éjjel kettőikor cseng a sebész­orvos telefonja: — Doktor úr — hallatszik a vonal túlsó végéről egy női hang — a férjem megsértett engem. — S ezért ébreszt fel éjnek idején? — Igen, doktor Ugyani, egy kicsit össze kell foltozni őt... • * * RÓMA Válóperi tárgyaláson a bíró megkérdi: — Mikor volt az első nézetel­térésük? — Egy órával az esküvő előtt. Én az esküvőre akartam men­ni, Giuseppe meg legszíveseb­ben tovább is ágyban maradt volna. M • • » BÉCS A színikritikus találkozik egy nem éppen sikeres ifjú dráma­íróval: — Olvastam a drámáját, mes_ ter. — A legutolsó,? — Remélem ... » » * VARSÓ Két szomszédasszony beszél­get: — Már régem elvesztette a kedves férjét? — Két hónappal az egy békéié, sünik után. — Legalább nem szenvedett sokat, szegény... HÍfUISÁCi »13. ÁPRILIS i. hatalmas kotkodácsolást visz véghez. — Na és? hogy a tyúktojás iránt nagyobb — Ez a magyarázata annak, a kereslet. Révész Tibor gyűjtéséből »*• Európai útjáról a fiú az alábbi táviratot küldi apjának New Yorkba: — Megnősültem. A hozomány ötszázezer frank. Kérem atyai áldásodat.'­Postafordultával távirat: — Francia vagy belga frank? — Francia — írta a fiú. — Akkor áldásom rátok. . • * * — Hová mégy? — Lakást keresek. — Hogyhogy, neked nincs la­kásod? — Van, de nem tudom, hol! * * * — Mi a különbség az első és az utolsó szerelem között? — Az elsőről azt hisszük, ez az utolsó, az utolsóról pedig, hogy az első! * * * A feleség felkeresi az orvost és hosszasan részletezi a férje állapotát, viselkedését. — Kimerültség — mondja az orvos. — Írok neki egy recep­tet. — Megkérhetném arra, hogy két receptet írjon? — Miért kettőt? — A barátainak is. BELGRAD Az áruházi portásnak mondja a vevő: — Nyakéket szeretnék vá­sárolni. — Kinek? — A feleségemnek. — Üvegosztály, harmadik eme. let, jobbra... • * • LONDON Egy napilap hirdetési ügynöke felkeres egy vállalatot és igyek­szik meggyőzni az igazgatót, hogy minél több hirdetést adjon fel: — A reklám, kérem, az egyet_ len biztos út a sikerhez! — Na, ne mondja, uram. — Egy példát is mondok öné nek. — Hallgatom, uram! — Nézze, kérem, a kacsa a legnagyobb csendben tojik. El­lenben a tyúk, amikor tojik, Kényelmes férj ■'f.Corieor » *— Akkor jössz vissza a vásárlásból, amikor » fél konyhánk leégett már? ! (A Wochenpresse-böl) Esti vendégek j — Ilyen korán menni akar­nak?! Pedig a feleségem éppen most akart reggelit készíteni...! (A Wochen presse-bői) 5 Pikáns kép f-.'l'i' — Ez mit ábrázol? — Egy meztelen nőt a hó­viharban. (A Wochen presse- bőij V

Next

/
Thumbnails
Contents