Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-04 / 79. szám

Kettős ünnepet tart az Április 4. szocialista brigád Három műhelyben dolgoznak az Április 4. szocialista brigád tagjai. A legtöbben présgépnél. A masinák 3-tól 200 tonna nyo- másúak. A legkisebbek 0,2 mil­liméter vastagságú acéllemezt vágnak át, a legnagyobbak meg­birkóznak az 5 milliméteressel is. Mint a harckocsik az ellen­ségre, olyan dübörgéssel és csat­togással „rontanak rá” ezek a présgépek az acéllemezre. Ilyen­kor szinte reng a föld alattuk. Dobrotka Mihályné présgépe „csak” 100 tonna nyomású. — Nem ijedős? — kérdezem a fiatalasszonytól, —- Már amikor... Ha a gépről leszakad egy csavar, akkor egy pillanatra meghűl bennem á vér. — Előfordult? — Elő bizony. Ilyen rettene­tes erőben nincs sok kímélet. Még 1969-ben hozta világra a második kislányát. Három évig szabadságon volt és tavaly szep­temberben állt újra munkába. Tudta, hogy mi vár rá. De a masina csattogását ellensúlyozza a környezet, a jó légkör, amelyet & brigád teremtett meg. Fonto» a jó légkör Betanított munkás Szabó Margit is, aki hasonlóan 1Ô0 tonna nyomású présgépnél dol­gozik. Megszokta a zajt és az embereket is. Az embereket persze könnyebben, amit így in­dokol: — ők nem olyan „zajosak*. — Soha? — Ritkán. Csak ha valamit nem jól csinálok. Megmondják a véleményüket, én is a maga­mét, aztán nincs harag. Folytassunk egy kis eszmecse­rét! — Mit gondol, mivel érdemel­te kj a brigád immár negyed­szer a szocialista címet? — Azt hiszem azzal, hogy mindnyájan nagyon törekszünk arra, hogy amit készítünk, az kifogástalan legyen. — Érdekük is? Hát hogyne! A vállalat­nak abból van pénze, amit elad. Ami rossz, az senkinek sem kell. Ha egy munkadarabot kétszer csinálunk, abból viszont nem sok haszon származik. Mi pedig a vállalatból élünk. — Illetve pénzből... Amit a vállalat fizet. — De több munkabért akkor tud fizetni, ha több is kerül a kasszába. Mindezekből kitűnik, hogy nemcsak a présgéphez, hanem egy kicsit a közgazdasághoz is ért Szabó Margit. Am a tisztes­séges munkára való törekvés­nek más feltételei is vannak. Ez pedig főként a jó légkör, az em­berek egymás iránti tisztelete, megbecsülése, ami itt ugyan­csak nem hiányzik. Ennek egyik bizonyítéka az a gondoskodás, amiben Molnár István betaní­tott gépmunkás részesült 8 hó­napi kórházi ápolása alatt. Egy autó ütötte el Molnár Istvánt, s két helyen is eltört a lába. Sokat szenvedett. Társai rendszeresen meglátogatták. Most már mosolyogva gondol vissza azokra az időkre: — Került is néhány : üveg a szekrényemre. — Persze szíverősítővel tölt­ve™ — Igen. Azt mondták, hogy akinek a lába törött, annak a gyomra azért egészséges. Gondoskodott a brigád, hogy távolléte alatt a béremelésből ne maradjon ki. Okosabban, korszerűbben Vörösen izzanak a félig kész Seeger-gyűrűk az olajkemencé­ben. Palkovics József ezeket egy vasrúddal egyenként kiszedi és a présgépnél dolgozó Kiss Ist­ván lakatosnak adja át. A pré­selés és a hűtőkaliberre való il­lesztés az ő dolga. Az eszter- gálás és köszörülés pedig már egy másik brigád feladata. Több művelet után lesz tehát kész a Seeger-gyűrű, amit a gépjárművek golyóscsapágyai­iHiiNiiiiHniiHiifiiiR*«vaiiH«iMiiniuiiniiiiiiniHHi> ezer forintot keresett egymaga. Különösen a cirkot, a cukorré­pát. és egyéb munkaigényes nö­vényt szereti. Most is aggódik: ha jóra fordul az idő, elduggat- ják a vöröshagymát, amíg ő a Szovjetunióban jár. Sajnálná, ha nélküle végeznének ezzel a munkával. — Mit szólt Papp néni, ami­kor megtudta, hogy utazik? — érdeklődtek szomszédjai. — Hát az nagyon érdekes volt lelkecskéim. A növénytermesz­tésben ugye télen nincs mit csi­nálni, otthon kézimunkázok, háztáji körül tevékenykedők. Szólnak, hogy hivat az elnök. Mondom az apjukomnak: bizo­nyára megbetegedett valamelyik takarítónő. Tudják, hogy én nem vagyok válogatós a munkában, hát helyettesíteni hívnak. Sie- : tek, hogy ne várjanak rám. — Amikor az irodára érek, ! legnagyobb meglepetésemre köz. : lik velem, hogy a vezetőség úgy ; döntött: én megyek a Szovjet- ■ unióba! Uramisten! Hát én még! nem jártam külföldön, no meg ; öreg is vagyok, miért nem fiatalt ! választottak a nagy útra? — Nekik még lesz idejük — • mondotta az elnök. — Maga peu ; dig nagyon megérdemli. Ezzel « mindenki egyetért Maris néni ! menjen haza és készülődjön... i Persze nem mertem igent ; mondani, amíg odahaza meg ■ nem beszélem a dolgot. De a ! család biztatott: menjek csak és : lássak világot Ary Róza » (Folytatjuk) nak a rögzítésére használnak. És nem is kisebb helyen, mint a Győri Magyar Vagon- és Gép­gyárban. A két fiatalember tempósan dolgozik. Hasonlóan Valastyán Mihály betanított gépmunkás is, aki egy száz tonnás présgépen a kompresszor-szelepeket hor­nyolja rendkívül nagy figye­lemmel. Kár lenne tehát meg­zavarni őket. — Drága az anyag, értékes az is, ami készül és nagyon sok kell belőle. Seeger-gyűrűből na­ponta 20—30 ezer, kompresszor­szelepből több ezer. Kisebb és nagyobb. A Seeger-gyűrű példá­ul megtalálható a Diesel-moz­donyokban és a kávéfőzőkben is — mondja Kerényi Zoltán művezető, aki egyúttal az Áp­rilis 4. szocialista brigád veze­tője. Ám ő a Forgácsoló Szer­számipari Vállalat Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyárában nemcsak a „rangjáról”, hanem az újításairól is ismert. Néhány év alatt 11 újítását fogadta el a vállalat, köztük nem egy olyat, amely jelentős alapanyag-megtakarítást ered­ményezett. Most a brigáddal együtt olyan újítás kidolgozá­sán fáradozik, amelynek az éves gazdasági eredménye eléri majd az egymillió forintot Pósa József csoportvezető is már a többszörös újítók sorába lépett. Szerinte — ami nem is vonha­tó kétségbe — az új, a korsze­rűbb megoldások keresése teszi elsősorban szocialistává a brigá­dot. Persze kellő szakmai hoz­záértés nélkül ez nem megy. Er­ről tehát így vélekedik: — Most a tanulás a legfon­tosabb. Azt akarjuk elérni, hogy a betanított munkásokból le­gyenek szakmunkások. Valas­tyán Mihály, Pelyhe István és Molnár István már elhatározta, hogy felkészül a szeptemberi vizsgára. összefogásban az erő A brigád tagjai Békéscsabá­ról és néhány környékbeli köz­ségből verbuválódtak össze. Vannak közöttük, akik Kever- mesről, Szabadkígyósról, Med- gyesbodzásról és Lökösházáról járnak be naponta. Soha senki sem késett és italos sem volt. Pedig utazás közben elég sok a csábítás. És nincs is közöttük antialkoholista. Mértékletesen mindenki megissza a maga ré­szét, ha például közösen vacso­rát rendeznek, amit valameny- nyien nagyon 'szeretnek. Es négy éve minden nyáron családostól együtt vesznek részt IBUSZ-kiránduláson is. Egyesek valamikor még Pestig sem ju­tottak el, most pedig már el­mondhatják valamennyien, hogy látták a fővárost, a Balatont, tavaly pedig Romániában jár­tak. Az idén Jugoszláviába ké­szülnek hatnapos túrára. Igaz, jónéhány vasárnapi műszakot tartanak, hogy a pénzt megsze­rezzék, ami persze nem rossz a vállalatnak sem. A barátságot talán éppen az ilyen közös célok elérésére való törekvés alakítja ki a leginkább. Összefogva kell megküzdeniük azért a sok szép élményért, amit a kirándulások mindnyájuknak nyújtanak. És együttesen küzdöttek a bronzjelvényért is, amit az áp­rilis 3-án megtartott ünnepsé­gen kapott meg az Április 4. szocialista brigád. Pásztor Béla 3 mmssa lm ÁPRILIS 4, Az országban a legjobb öt közölt a dombegyüáziak Az utóbbi időben nem sok hír kelt. szárnyra róluk, s munkájukról. Pedig közben-köz- ben igazán megérdemelték vol­na, hogy erőfeszítéseikről a köz_ vélemény is tudomást szerezzen. Arról van szó, hogy két évvel ezelőtt 15 millió forint veszte­séggel zárták az 1970-es észtén- dót. A teru’eti igazgatóság, a já­rási és a megyei szervek egyet­értésével az eredményesebb gaz­dálkodáshoz e 15 millió forint súlya alatt a vezetésben szemé­lyi változásokat szervezett Az eredmény már az átszervezés utáni első évben is jő remé­nyekkel kecsegtetett. A termelési érték elérte a 69,8 millió forin­tot. A nyereség meghaladta az 1,2 millió forintot. A folyamat 1972-ben nem szakadt meg. sőt az eredmény fokozódott A ter­melési érték 82,3 millió fou rintra, a nyereség pedig 6,2 mil­lió forintra gyarapodott Ég ez nem volt véletlen. Papp Tiborral, a Dombegy- házi Állami Gazdaság igazgató­jával arról váltunk szót. hogy a hajdani veszteséges üzemből mi­lyen úton haladtak a jövedel-' mezőség irányába. — Ahhoz, hogy egy gazdasági vezető megismerje a gondjaira bízott üzem termelését, követ­keztessen a lehetőségekre, meg­szervezze ezek feismertetését és a tartalékok fo’tárására mozgó­sítson. hosszabb-rövidebb időre van szüksége. Tulajdonképpen Dom begy házán is ez történt A gazdaság új vezetősége egy éven át jóformán csak ismerkedett a környezettet Közben igyekez­tünk úgy dolgozni, hogy az áru­termelés növelésében és a jö- vedelmeződésben előbbre lép­hessünk. Az igazgató előveszi a párthatározatokat. Elsőnek a Központi Bizottság 1971 de­cemberi, majd az 1972 novem­beri üléséről kiadott közieméi nyékét lapozgatja, mindjárt ide­teszi a párt megyei bizottságá­nak 1972 december 20-i ülé­séről kiadott határozatát is. — Munkánkban e három ha­tározat volt a vezérfonal. Már 1971 decemberében a gazdálko­dás korszerű szervezését»® fog­tunk a központi állásfoglalás jegyében. A növénytermesztést újra szerveztük. Korábban 11 növény termesztésével foglal­koztak Doni begy házán, mi négy­re vállalkoztunk. Fejlesztési ala­punkat úgy összpontosítottuk, hogy a szükséges technikai bá­zist megteremtsük. Alii már tavaly is végigjárta a dornbegyházi határt, • láthatta, hogy az állami gazdaság föld­jein búzát, cukorrépát árunö- vénynek, kukoricát és lucernát pedig az állatállomány takar­mányellátására termesztenek. E növények termesztését úgy szer­vezték meg, hogy búzából hek­táronként 40,51, kukoricából (szemes) 70,86, cukorrépából 486,2, lucernából pedig 93,6 má­zsát termesztettek 1972-ben. Annyi kukoricát, mint a Domb­egyházi Állami Gazdaságban, az országban sehol sem takarítot­tak be hektárra vonatkoztatva. Cukorrépából a Békés—Csöng- rád megyei állami gazdaságok közül a legnagyobb hozamot ők érték el. A búza. és a lucerna- hozamokkal sem kell szégyen­kezniük hiszen a négy növény termésátlagaival az ország öt legjobb állami gazdaságai közé kerültek 1972-ben. Figyelemre méltóak ezek az eredmények különösen akkor, ha a termelékenység nö­vekedését az a’őző évivel össze., vetjük. Egy mázsa búza előállí­tására 1971-ben 0,69 órát. 1972- ben pedig 0,15 órát fordították. Kukoricánál ugyanez az adat 1,23-ról 0,36-ra csökkent. Egy mázsa cukorrépa előállítására tavaly 16—17 percre volt szük­ség az előző évi 31—32 perccel szemben. Igen eredményesen használták a korszerű növény­védőszereket. növelték a mű­trágya-adagokat is. Tavaly ható. anyagban számolva, hektáron­ként már 254 kilót használtak. Az országos átlag 180 ki’ó. Az állattenyésztésben mindent elkövettek, hogy a 850 kocás szakosított sertéstelep a techno­lógiai előírásoknak megfelelően járuljon hozzá a sertéshús-ter­melési programhoz. A tehené­szetben is növelték eredményei­ket ugyannyira, hogy egy-két év alatt a két főágazat árbevé­teli aránya az állattenyésztés javára billent, méghozzá igen erősen. Kevés gazdaság mond­hatja el magáról azt. amit a dornbegyházi. A növényter­mesztés árbevétele 36, az állat- tenyésztési pedig 64 százalékot képviselt a múlt esztendőben. Azt a kérdést, hogy mi­ként fogadták a dolgozók a gaz­dálkodás korszerűsítésére hozott párthatározat megvalósítását, az eredmények ismeretében feles­legesnek is lehetne tartani. A következtetés jogos. Jogos azért, mert a dombegyháziak termelési sikerei, a munka termelékeny­ségének növelése, az árbevételek gyarapodása, mind-mind azt pá'dázza. kimondatlanul is ta­núsítja, hogy a dolgozók elfo­gadták az üzem vezetőinek kez­deményezését, sőt igen rövid időn belül fel is zárkóztak a jó elgondolások valóra váltására. Itt azonban többről van szó. Amikor 15 millió forint vesz­teséget hozott ez a gazdaság, akkor is ugyanazok. a fizikai munkások tevékenykedtek, mint 1972-ben, amikor már 6,2 millió forint nyereséget is elértek. Ar­ról nem is beszélve, hogy majd­nem 28' millió forint termelési értékkel többet állítottak elő, mint korábban ! Szervezettséggel tehát sokra vitték. Ehhez azon­ban ők magukból is adtak vala­mi pluszt. Elegendő visszaemlé­kezni arra, hogy soraikból kez­deményezték az úgynevezett „melegcsákány váltást” a gépe­ken. Ez azt jelentette, hogy a trak­torok vonóerejét szinte percnyi szünet nélkül használták ki. A táblán munka közben váltották a műszakot Sok-sok hasznos órát nyertek ezzel önmaguknak. Igen, önmaguknak, mert a Dornbegyházi Állami Gazdaság­ban a megyében szinte elsőiként tértek át a napi nyolcórás mun­kaidőre 1972-ben, a korábbi 9,68 óra helyett A dolgozók jövedelme ez­zel nem csökkent, sőt növeke­dett E változás eredményeként 1972-ben egy-egy dolgozó 3846 forinttal jutott több jövedelem­hez, ideszámítva a fizetést & a béren kívüli juttatásokat. Az át­lagbér 1972-ben a bázishoz ké­pest 29 857 forinttól 30 955 fo­rintra növekedett! A termelés korszerűsítésére, a jövedelmező­ség fokozására ilyen kiváló eredményt értek el. És most ku­tatják az újabb lehetőségeket Ebben az esztendőben 91,3 mil­lió forintos termelési érték elŐL- állítősára törekszenek, terv szerint 8,4 millió forint nyere­ségre számolnak, no meg arra, hogy tovább öregbítik az isme­retlenségből előretört hírnevü­ket, népei Károly Gazdagon terített asztal a vonat étkezőjében.

Next

/
Thumbnails
Contents