Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-30 / 100. szám

Éljen a szocializmust építő magyar nép! A nemzetiségek művelődése „Mi is vagyunk valakik“ Napjainkban a hazai nem- ’ zetiségi pajtika, egyetlen szek­torában sincsenek olyan jelen- j ségek, amelyektől ellentmondá- ; sokra, feszültségekre, elvi tisz- ! tázatlanságokra lehetne követ­keztetni. Jogos tehát a megálla­pítás, hogy a nemzetiségiek ha­zánk egyenrangú állampolgárai­ként. dolgoznak, érvényesülnek. Ezért nemzetiségi politikánk nem szorul felülvizsgálatra, vál­toztatásra. Ez a politikai bázis és a teljes egyenlőség e gyakor­lati megvalósulása tette lehető­vé, hogy a nemzetiségiek műve­lődési tekintetben is új, nagy eredményeket érjenek el. A nemzetiségi lakosság teljes erejével részt vesz társadalmi feladataink megvalósításában. Amint a párt X. kongresszusa megállapította: „Hazánk nem- j zetiségei dolgozó társadalmunk j egyenrangú tagjaként építik a j szocialista hazát”. Ebből az kö­vetkezik. hogy életviszonyaik tekintetében — természetesen a lakóhelyük, a vidék adottságai­nak megfelelően — nincs kü­lönbség köztük és a magyar ajkú lakosság között. Egyenlőek a jo­gok ég a kötelezettségek tekin­tetében, a gazdasági javakból ugyanúgy részesednek. És min­den kulturális tevékenységnek ez az alapja! Művelődés inga­tag gazdasági alapokon, bizony­talan létfeltételeik közepette, alig­ha volna lehetséges. S a társa­dalmi egyenragúság híjával sem, természetesen. Alkotmányunk biztosítékot nyújt a nemzetiségi jogok gya­korlati érvényesítésére, — s hogy miként élnek ezzel, arra szolgáljon példaként a követke­ző felsorolás, amelyben megkí­séreljük felvázolni, milyen mű- ve'ődési lehetőségek állnak ha­zánk nemzetiségi lakosságának a rendelkezésére. A% első legfontosabb az oktatásügy. Ez miden későbbi közművelődési tevékenység — kollektív és egyéni — alapja. S ebben a tekintetben mind jobb a helyzet. Jelenleg 415 magyar- országi oktatási intézményben több mint 25 ezer nemzetiségi tanuló részesül anyanyelvi okta­tásban. Az óvodai férőhelyek száma örvendetesen gyarapodik, azokban is folyik az anyanyelvi Mélyfúrási kutak, termál- kutak fúrását és javítását. aknák építését vállalja a Vízkutató és Fúró Vállalat Ceglédi Üzemvezetősége, Cegléd, III., Rákóczi út 73. Telefon: 83—14, Telex: 22—4804 276966 g gßMBBSSl 1873. ÁPRILIS 30 oktatás. Míg 1968-ban 36 nemze­tiségi óvoda működött, jelenleg 86. Ezen belül a szlovák óvodák száma 15-ről 28-ra, a német óvodáké 6-ról 32-re emelkedett. Héttel gyarapodott a román nyelvű óvodák száma. Emelke­dett az úgynevezett nyelvoktató általános iskolák aránya is. Né­met nyelvterületen az idei tan­évben nyolc iskolában indult meg az anyanyelvi oktatás. Az anyanyelvet oktató pedagógusok száma mintegy 10 százalékkal emelkedett. A tanulmányi színvonal eme- ; lése érdekében jó kezdeménye- j zés a Bács-Kiskun megyei. Csá_ \ szártöltésen nyitották meg az első német nemzetiségi tagoza­tos osztályt, s a példát a megye három-né"y másik nemzetiségi iskolája is követi. Az idei tan­évben kiegészítő tankönyvek je­lentek meg, amelyek az általá­nos tantervékhez kapcsolódnak s nagymértékben segítik a pe­dagógusok és a tanulók mun­káját. A nemzetiségi tankönyv- ellátásában Csehszlovákia. Ju­goszlávia és az NDK tankönyv- kiadó vállalataival szoros együttműködést épített ki a Mű­velődésügyi Minisztérium ; egyes tankönyveket magyar, német, csehszlovák, délszláv szerzők közösen írnak. Az öntevékeny kulturális moz­galom különösen élénk a nem­zetiségi lakosság körében. Mű­vészeti csoportjaik népük kul­túrájának legértékesebb alko­tásaiból hoznak felszínre igen sokat. Bemutatóik a nézők (s ör­vendetes. hogy mind gyakrab­ban a tv-nézők) örömére szol­gálnak. Ismét egy szárítódat : csaknem félszáz nemzetiségi művelődési csoport működik Magyarországon. Túlnyomó több­ségük rangos produkciókkal szó­rakoztatja közönségét. De itt nemcsak ez a fontos. Miközben az anyanyelvi kultúrát terjesz­tik. e csoport tagjai roppant ér­tékes. s később széles körben szétsugárzó, önművelő munkát végeznek. Ez nyomot hagy az egész közösségen! Egy-egy szín­padi, táncos előadásra, produk­cióra való felkészülés közben nagy felületen érintkeznek a német, román, délszláv, cseh­szlovák kultúrával, annak szo_ j cialista alkotásaival. Felkeltik j irántuk az érdeklődést. Nem ritka eset. hogy nemzetiségi iro­dalmi színpadi bemutatót egy- egy nagy jelentőségű klasszikus vagy mai irodalmi alkotás való­ságos reneszánsza követett, mert a közönség olvasni akarta az eredeti művet. S az sem tarto­zik a ritka események közé, hogy a művészeti együttesek hívják fel a figyelme*- könvvkí- adóknál, színházaknál lefordí­tásra. bemutatásra érdemes mai alkotásokra. A legutóbbi felmérések szerint a nemzetiségi kiskönyv­tárakban csaknem kilencvenezer szerb-horvát. szlovén és román könyv található. Nagy többsé­gük olyan, amelynek a „forgal­ma” igen nagy. Megtalálható közöttük az NDK-beli, romániai, csehszlovákiai, jugoszláviai könyvkiadó vállalatok csaknem valamennyi irodalmi és népsze­rű ismeretterjesztő kiadványa. S ami a feltűnő és kiváltképpen örvendetes: a legfrissebbek is. Ez azt jelenti, hogy a könyvfor­galmazó intézmények gondosan foglalkoznak a nemzetiségi la­kosság művelődésügyével, könyv­igényével. Fontos szerepe van Magyar- országon a hetente mintegy 80 ezer példányban megjelenő nem­zetiségi sajtónak is. Hasábjaikon a politikai írásokon, kommentá­rokon, a nemzetiségi élet esemé­nyeiről szóló híradásokon kívül, s azok mellett, jelentékeny köl­tők, novellisták is helyet kap­nak. Olyanok, akiír közül nem egy a magyar nyelvű kulturális sajtóban is hallatja olykor a hangját. E sajtóhagyomány ápo­lásában különösen nagy szerepe van a nemzetiségi orgánumok­nak. a horvát-szerb nyelvű Na- rodne Novine-nek, a német Neue Zeítung-nak, a szlovák nyelvű Lodové Noviny-nelr és a román nyelvű Foaia Noastra- nak. E hetilapok publikálták először azoknak az alkotások­nak a javarészét is, amelyeket a közelmúltban felvettek a Ma­gyarországi Délszlávok Demok­ratikus Szövetsége által kiadott magyarországi szerzők versanto­lógiájába és abba a román nyelvű élbeszélésgyűjteménybe, amelyet a román nemzetiségűek szövetsége jelentetett meg négy évvel ezelőtt. A nemzetiségi kulturális tevé­kenység egyik figyelemre méltó jelzése az a tény is, hogy gya­rapszik azoknak a kiadványok­nak a száma, amelyek a nemze­tiségi lakosság népi hagyomá­nyait, szokásait, népdalait, folk­lórját dolgozzák fel. Mind több olyan monográfia — közöttük nem kis számban magas tudo­mányos igénnyel megírt mű — jelenik meg, amely egy-egy nemzetiségi község történetét dolgozza fel. A helytörténeti pályázatra, amelyet a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Művelődésügyi Minisztérium hirdetett meg másfél évvel ez­előtt, több mint 30 nagylélegze. tű. értékes pályamunka érke­zett. Nemzetiségi állampolgá­raink és szövetségeink élete, amint azt a művelődésben el­ért eredményeik és törekvé­seik jelzik, egészségesen fejlő­dik, színes és tartalmas. S a nyugodt légkör, mint a jó poli­tikai közérzet jele, kifejezi, hogy a szocialista építőmunkában, an­nak kulturális területén is, har­monikus az együttműködés. Tamás István A Körösi Vízgazdálkodási Társulat Gyula, Munkácsy Mihály u, 19. sz. Telefon. 201. pályázatot hirdet 1 fő felsőfokú munkaügyi képzettségű előadói munkakör betöltésére Munkabér megegyezés szerint. Lakást biztosítani nem tudunk. Pályázatokat írásban kérjük 1973. április 25-ig benyújtani. ______________________________ 173564 A mikor 1962 tavaszán a Bé­kés megyei Állami Építőipari Vállalatnál békési cigányokból megalakult Rácz Rezső segéd­munkás-brigádja, egyesek gú­nyolódtak: — Itt dolgozni kell, nem mu­zsikálni ! A rendszeres munkát nem volt könnyű megszokni. Rácz Rezső azonban buzdította tár­sait: — Mutassuk meg, hogy mi is vagyunk valakik! És néhány hónap múlva már kezdték „észrevenni” a brigá­dot, amelynek a létszáma is szépen gyarapodott. Vonzotta a „párizsiakat” Ráczék rendsze­res keresete és jöttek többen szerencsét próbálni. Kinek sikerült megkapaszkod­nia, kinek nem. Tízen azonban évekig maradtak, ma pedig — tizenegy év után — még nyolc alapító tag dolgozik együtt Rácz Rezsővel és a brigád közben többször elnyerte a megtiszte­lő szocialista címet. De érde­mes a tizenegy év történeté­ből néhány más érdekességet is kiragadni. bizonyításául an­nak, hogy a becsületes munka, a tisztességes emberi törekvés elnyeri méltó jutalmát. Hírnevet szereztek maguknak Még évekkel ezelőtt egyszer Iga István, a vállalat pártbi­zottságának titkára hívta fel a figyelmemet a brigádra. — Ráczék kitűnően dolgoznak. Oda osztják bé őkét, ahol meg kell „szorítani” a munkát. Szin­te nem ismernek akadályt. Fel is kerestem Rácz Rezsőt és társait. Éppen a békéscsa­bai toronyház építésén szor­goskodtak. örültek, amikor el­mondtam nekik, hogy a párttit- kár is milyen elismeréssel nyi­latkozott a brigádról. Hírnevet szereztek maguknak a vállalat­nál. Aztán írtam róluk. Riportot. Hadd ismerjék meg őket széle­sebb körben is. Jusson ,el a hí­rük Békésre. „Párizsba” és kö­vessék minél többen a példá­jukat. Később megtudtam, hogy a brigád jól dolgozó tagjainak a feleségét a vállalat felvette — protekcióval — takarítónőnek. Megállták a helyüket, marad­tak. Ma is dolgoznak, így vált lehetővé, hogy a bri­gád tagjai egyre-másra kike­rüljenek a putriból. Rácz Re­zső, Horváth Kálmán, Bodoczki Mihály, Római Elemér, Római Antal és Balogh Dezső ma már szén családi házban lakik. A vállalat támogatta őket és az építkezésnél ők maguk is se­gítséget nyújtottak egymásnak. Mégpedig hozzáértéssé}. Rácz Rezső otthonában Nemrég ellátogattam Rácz Re­zső békési otthonába. Szívélye­sen fogadott. Egy kis büszkeség­gél mutatta meg háromszobás, szépen berendezett lakását, aho­vá már a vizet is bevezették. Feketekávéval kínált. A kis­lány főzte, ő tette elénk az asz­talra. Beszélgettünk. Főleg az érde­kelt, hogy volt képes a munka és a házépítés sok gondja kö­zepette szakmunkásvizsgára is felkészülni. — A családom nagyon 1 mondta: Csináld! Fél év alatt I sok éjszakát és minden szabad szombatot tanulásra áldoztam. Ennyi az egész — mondta de­rűsen, bár ha visszagondol, jól emlékszik, hogy voltak bizony nagyon nehéz órák is. Különö­sen a vizsga előtt. — Mi' adott erőt a tanulás­hoz? — A ’leginkább talán a négy gyermekem iránti szeretet. Hadd mondhassák, ha kérdezik tőlük, hogy az apjuk kőműves. Az mégiscsak több, mint a segéd­munkás. — Mit szólnak hozzá a bri­gádtársai? — Azt hiszem, nem nagyon örülnek. Attól tartanak, hogy elmegyek valamelyik kőműves- brigádba, aha’ többet tudok ke­resni. Régen dolgozunk együtt, nehéz elhatározásra jutni. Mert az is igaz, kell a pénz a ház­építés teljes befejezésére és a hitel törlesztésére. Jól dolgoznak, megérdemlik Czinanó Mihály a brigádve­zető helyettese. Ha távol van Rácz Rezső — mint akkor ép­pen, amikor találkoztunk —, ő irányítja a munkát. Bevallotta, nem könnyű do­log. Mindenről neki kell gon­doskodnia. — És ha elmenne Rácz Re­zső? — Most már talán elboldogul, nánk valahogy. Ö nem tűrt semmi fegyelmezetlenséget, ami. hez valamennyien hozzászok­tunk. Csak Rezső fiát kell még rendre nevelnünk. — Vele mi baj van? — kér­deztem, — Fiatal, nehezen viseli el a figyelmeztetést. A munkájában azonban nem sok a hiba. Dol­gozik szorgalmasan. Azt hiszem, azért mégis a munka a lényeg. Ebben egyet is éltettünk. Xfj. Rácz Rezső 1971-ben. Bu­rai Vilmos 1972-ben került a brigádba. A múlt hónapban ők is. mint a többiek 2430 forintot vittek haza. A régiek közül csak Czinanó Mihálynak és Antoni Józsefnek nincs még családi háza. Mind a ketten az idén akarnak épít­kezni, ha a vállalat hosszabb lejáratú kölcsönt ad nekik. Ta­lán megkapják. Mert derék emberek, jól dolgoznak, megér­demlik. Nagyon mélyről indultak Rácz Rezső gyermekéveire így emlékszik vissza: — A békési cigánytelepen laktunk. Anyámnak 10 gyerme­ke volt, de csak hárman nőttünk fel. A lakásunk egy 6x4 méte­res alapterületű szobából és egy hozzáto’dott Ms konyhából álló putri volt. Bútorzata két ócska ágy. asztal és sublót. Az egyik ágyban a szüleim aludtak, a másik ágy a miénk volt. Szü­leim koldulásból tartották el a családot... És a brigád valamennyi tag­jának hasonló volt a sorsa. Nagyon mélyről indultak és az ál ta kínos szint magasságára emelkedtek. Erős akarattal. Eh­hez pedig az a közeg teremtett lehetőséget, amelyben az em­berek megítélésének az alapja a tisztességes munka és semmi más. Ennyi a brigád 11 éves tör-; ténete dióhéjban. Pásztor Béla

Next

/
Thumbnails
Contents