Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-30 / 100. szám
r Éljen társadalmunk vezető ereje, a munkásosztály! Szép volt, feledhetetlen „A Tavaszt nem tudták lmegkötözni S Május mégis ír, izgat, [beszél.” Ady Endre verssorai soha nem voltak annyira időszerűek népünk történelmében, mint 28 év_ ve' ezelőtt az első szabad május elsején. Azon az ünnepen, amelyet az úri osztályok elnyomása alatt, 25 éven keresztül nemhogy ünnepelhettünk volna, de róla szólni is főbenjáró bűnnek számított. S mégis. Voltak és nem is kevesen, akik az elnyomás éveiben is ünnepelték a nemzetközi munkásosztály napját, és 1945 után már szabadon még többen, az egész ország. Hogyan emlékeznek az első májusra egynéhányan: •** — Dekorációnk? Az még nem volt. De bizakodásunk az elkövetkező évekre annál nagyobbb — néz va'ahová a tavaszi virágpompába bo_ rult fák irányába a 70 éves Szegedi János, aki az első szabad május elsejét már mint szövetkezeti gazda ünnepelhette. S aztán csillogó szemekkel beszél arról, hogy Sarkadon, a Feketeérről 18 család virággal, zöld ágakkal díszí_ tett bivalyfogattal indult, hogy részese legyen az ünnepnek. Azoknak az embereknek, akik addigi életüket szolgasorban töl_ tötték, az első májusi felvonulás soha el nem felejthető élményt adott. — Senkit nem kellett ébreszteni azon a hajnalon. Mire meg_ virradt, valamennyien ott álltunk a major központjában, szegényes ünneplőnkben Éne. keltünk Azt az örömet elmondani nem lehet. Bent a községben csat'a- koztak hozzánk a többiek, akik már akkor is tagjai voltak szövetkezetünknek. így vonultunk énekelve, éljenezve a vásártérre. Az ünnepi emelvényről Boros Gerge'y beszélt a falu lakosságé, hoz. Azt mondta, amit hallani akartunk, a jövőt, amely azóta valósággá lett. _A gyűlés után sertéspörköltet főztünk nagy üstökben és vigadtunk. Igaz, sörünk, borunk nemigen volt, de fűtött bennünket a határta'an bizakodás. *** — Hová mehetett a magamfajta május elsején? Ha mi, endrődi kubikusok hárman meg. álltunk a községháza előtt, már zavart el bennünket a csendőr, mondván: ne csináljanak emberek kommunista gyűlést. Nem is ünnepelhettünk nyíltan, különösen az 1935-ös választást „dekoráló” csendőrsortüzet követően, amely után hét embert temettünk. A nemzetközi munkásosztály ünnepén összejöttünk itt a falu szélén Gyuricza Pálnál, va^v az elhurcolt kommunista PEV nyi Máténál és csendben, mint, amikor a méhecske döngicsélve a virágra száll, elénekeltük az Internacionálét. beszélgettünk s ha mód adódott rá, meghallgattuk a rádióban Moszkvát. Csendben. S ha a mai Polányi Mihály utca földjén ottmaradtak volna a csendőrcsizmák nyomai, azon az utcán nagyon sok lenne belőlük. De a történelem vihara ezeket a nyomokat gazdáikkal együtt elfújta. A 75 éves nyugdíjas Smiri István, aki 1925-től tagja a világ leghaladóbb pártjának, fiatalos hévvel beszél az első szabad májusról. Ezen a délelőttön gz endrődiek, közöttük a sok vihart megélt kubikusok töltötték meg a piacteret és vörös zászlók alatt szállt a dal: „E’vtárs, a fasisztáknak öt perc az élet...” És azok, akik tiszta szívvel, tele torokkal énekelték, tudták, hogy a háború Európában már valóban nem sokáig tarthat. Emlékszik mindenre az idős Smiri István, s arra is. hogy mint a község kommunista párttitkára, erről is beszélt azon az ünnepen. *** — Ausztriában a hegyek között harcoltunk a visszamaradt fasiszta bandákkal azon a tavaszon — emlékszik Araczki Mihály textilmunkás, aki akkor a nemrégen meg. a'akult demokratikus hadseregnek volt az őrvezetője. — Május 1- én Unterbildenben és Oderbil- denben voltunk elszállásolva. Parancsnokunk, Karácsonyi József százados, ma nyugalmazott ezredes, mondott rövid ünnepi beszédet és Gonda József hadnagy. Ha jól emlékszem mellettem, az ugyancsak békéscsabai Simon Lajos állt és utána arról beszé'tünk, bárcsak itthon, a szaktársakkal, a szövőnőkkel ünnepelhetnénk, vonulhatnánk a város utcáin. Ünnepi ebéd? Nem, akkor nem volt. Cßak miután júniusban végleg hazajöttek a hadifoglyokból verbuválódott magyar katonák, akik azért fogtak fegyvert, hogy a májusok mindig szabadok legyenek. Sjf** A békéscsabai ideiglenes tanács elnöke volt 1945-ben Kiszely András. i Városszéli por. I tájának kertjében a Mamával éppen,a krumplit ültetik a tavaszi fö’dbe, amikor keressük. — Igen. Jól emlékszem arra az ünnepre. A tanácsháza erkélyéről jól elláttunk a mai Szabadság tér irányába, az akkori búzapiacra, ahová befordult a jaminai munkások fegyelmezett menete. Bennem a leigázhatatlan erőt ébresztette az a tömeg, amelyik ezen a májuson betöltötte a tereket, utcákat. Az ünnepi szónok? Gyuska János beszélt, majd magam és a város szovjet parancsnoka. És Békéscsaba első tanácselnöke mosolyog tömör, ősz bajusza alatt, mint aki újból áté'i azt a forró hangulatot, amelynek részese lehetett a Viharsarok központjában. — A Racskóék fúvószenekarához csatlakoztak a többi, kisebb zenekarok és végig, a mai Bartók Béla úton harsogott az ének: „Föl vörösök, proletárok...” Amikor pedig az Inter- nacionálé méltóságteljes akkordjaiba kezdett a zenekar, először a földmunkások dalárdája, majd a sok ezer ember énekelte a néhány hónappal azelőtt még tilos da't. Láttam nem egy kemény munkásembert, akinek potyogtak a könnyei. Szép volt, felejthetetlen. **» A Pamutszövő diszpécsere. Jó néhány ezüst hajszála van az 1945. ben még húszéves Ulirin Katalinnak. — A felszabadulás előtt a Hubertusban dolgoztam, de 45-ben nem volt munkánk. Ha jól emlékszem, nem is dolgoztam sehol, minden időmet a MADISZ-ban töltöttem. Május I-én mi, fiatalok azért együtt vonultunk azokka1, akikkel a gépek mellett voltunk. Mi, húszévesek talán nem is éreztük annyira, milyen felemelő tudat szabadon énekelni, ünnepelni, mint azok, akik ezt megelőzően csak titokban, a Ban. dika-fánál jöhettek össze. Azon a napon bebarangoltuk az egész várost, a ligetet. Jaminában táncoltunk az utcákon és örültünk úgy, mint addig soha. •** Emlékek, amelyek nem halványodnak, hiszen gyökerük az e'_ só szabad május 1-hez kötődik'. S ha fényképek nem is igen ma. radtak arról az ünnepi napról, de azoknak az embereknek, akik átélték, kitörölhetetlen, egész életre szóló emlékeket adtak. Botyánszki János Békéscsabai Vasipari Szövetkezet érettségizett és általános iskolát végzett fiúkat autószerelő szakmában szakmunkástanulónak beiskoláz ÉRDEKLŐDNI: Békéscsaba, Berényi út 124, személyzeti vezetőnél. x Hatvan éve történt: Békés megyei dolgozók a háborús veszély ellen H at évtizeddel ezelőtt, 1913. április-májusában háború veszélye fenyegette hazánkat. Az akkori Osztrák—Magyar Monarchia fegyveres támadásra készült a délszlávok ellen. Május első napjaiban különösen kiéleződött a feszültség; Bécs hadüzenettel fenyegetőzött. Hazánkban nagyarányú tiltakozásra került sor e háborús tervekkel szemben. Békés megye lakosságát is joggal nyugtalanította a háborús feszültség. „A békéscsabai állomáson keresztül-kasul haladó' tehervonatok lőszert és ágyút szállítanak nap-nap után.” — állapította meg a városban megjelenő BÉKÉSMEGYEI FÜGGETLENSÉG. A lap egyik kommentárja helyesen állapította meg: „Bécs balkáni politikája elhibázott .. a mi vérünk és vagyonunk feláldozásával kívánja elérni céljait.” „Miért kell esetleg ezer meg ezer magyar legénynek elvéreznie?” — tette fel a jogos kérdést az Orosházán megjelenő Békésvármegyei Ellenzék, majd hozzátette ironikus hangon: 17™/ látszik, a magyar csak arra jó, hogy ágyútöltelék legyen...” Békés megye munkásosztálya mozgalmat indított a háborús veszély ellen. Április 25-én Békéscsabán szociáldemokrata pártgyűlés zajlott le. Ezen határozatot hoztak, melyben elítélték a hatalmon levők háborús kard- csörtetését. Akárcsak országos viszonylatban, Békés megyében is béketüntetésekké kívánták a szocialisták átalakítani a május 1-i ünnepet. Ennek érdekében komoly előkészületeket tettek. Eljött a hagyományos május 1-i munkásünnen. Békéscsabán délután 2-kor gyülekeztek a proletárok a Szikesen. Háromkor indult a tömeg vörös zászlókkal, háborúellenes feliratokkal és zeneszóval. Az Andrássy úton, a Szent István téren, a Széchenyi úton és a Gyulai úton át a vásártér déli oldalára vonult a sokaság. Közben a „Le a háborúval!”, „Éljen a világszabadság!” kiáltások töltötték be az egész várost. Az ünnepi gyűlésen mintegy háromezer főnyi tömeg vett részt. Bielik András lett az elnök. Az ünnepi szónok Esztergályos Pál budapesti kiküldött volt. Élesen támadta a monarchia kardcsörtető külpolitikáját. A jelenlevő főszolgabírónak nem is tetszett a beszéd; állandóan belekötött a szónok szavaiba. Kísérlete azonban nem járt sikerrel. A Népszava tudósítása elégedetten állapította meg: a főszolgabíró úr „mór az ő gyönge eszeeskéjével is fölfoghatta volna. hogy a munkásság nem azért tart gyűlést, hogy az ő dadogását hallgassa, hanem, hogy a saját dolgait megbeszélje. Az pedig nem történhetik úgy, ahogy azt a kizsákmányolok szolgái szeretnék...” Orosházán is május 1-én délután gyülekeztek a munkások. A Szabadság Egylet udvaráról indult el a sokaság. Valóságos körmenetet rendeztek a városon keresztül. Közben mintegy ezerre nőtt a tpmeg. Az orosházi Népkertben tartották az ünnepi gyűlést. Hubai, budapesti kiküldött — a hatóság figyelmeztetésére — nem beszélhetett a külpolitika kérdéseiről; a résztvevők ajkáról azonban gyakran törtek fel a háborúellenes kiáltások. Gyulán — a megye akkori székhelyén — délelőtt tartották a május 1-i ünnepet. Mintegy ezer főnyi — főleg földmunkásokból álló — tömeg vonult a Göndöcskertbe. Dundler elnök nyitotta meg a gyűlést. A szociáldemokrata pártközpont kiküldötte, Csizmadia Sándor mondott beszédet. Élesen bírálta a kormányzatot. Békés és demokratikus választójogot követelt. A jól sikerült megmozdulás után fél nappal, este táncmulatság zajlott le. Szarvason is komoly ünnepség volt május 1-én. Ezer ember mozdult meg itt is. Ugrai József mondott beszédet. A tömeg hangulatát jól fejezték ki a gyakori háborúellenes felkiáltások. Az ünnepség itt is — akárcsak a megye más városaiban — szép . rendben zajlott le. A munkásság imponáló fegyelmezettséget tanúsított. Az 1913-as május 1-i megmozdulások harcos szellemben és nagy sikerrel történtek meg. A baloldali polgári Békésvármegyei Ellenzék május 4-én joggal állapította meg: „Nekik, a ma még kiszipolyozottaknak, a ma még nincsteleneknek köszönhetjütc, hogy megtanultuk ismerni az összetartás erejét... Az új erőt, a jövő diadalát hozzák ők, megújhodás névtelen hősei...” Az 1913. április-májusi válság szerencsére nem vezetett háborúhoz. A konfliktust diplomáciai úton sikerült elsimítani. Május elején nyilvánvalóvá vált, hogy a monarchia urai — katonai készületlenségükre való tekintettel — nem merik megkockáztatni a világháború kirobbantását. A feszültség enyhülését megkönnyebbüléssel fogadták Békés megyében is. A haladó közvélemény azonban joggal helytelenítette, hogy Bécs még mindig nem engedi haza az előző válságos hónapokban behívott tartalékos katonákat. A Békésmegyei Függetlenség május 18-án cikket szentelt ennek a kérdésnek. Feltette a kérdést. miután elmúlt a feszültség, „mire való hát akkor fegyverben tartani azt a sok katonát?” Hat évtized telt el azóta. Hazánk ma már a dolgozó nép, külpolitikánk a békét szolgálja. A május 1-ét idén is sikereink jegyében ünnepeljük meg. Erőt ad számunkra az a tudat, hogy a nemzetközi haladó erők napjainkban meg tudják fékezni a háborús uszítókat. Ezért Békés népe úgy emlékezhet vissza a hatvan évvel ezelőtti béketün- tetésekre, mint szép haladó hagyományra. Dr. Merényi László a történettudományok kandidátusa BÉKÉS HEGYEI ^ 1973. ÁPRILIS 30.
