Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-29 / 99. szám
Az első negyedévben jól indultak a megye ipari szövetkezetei Megyei Küldöttközgyűlés a KISZDV-székházban A KISZÖV békéscsabai székhazában megyei küldöttközgyűlésre jöttek össze szombaton délelőtt harminckilenc ipari szövetkezet képviselői. Tanácskozásukon jelen volt Baukó Mihály, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Csatári Béla, a megyei tanács általános elnökhelyettese. Napirenden szerepelt a szövetkezetek műit évi, illetve a negyedig ötéves terv első két évi gazdálkodásának értékelése; a kül döttközgyűlés által választott funkcionális és szakbizottságok tevékenységéről való tájékoztatás; a KFA-juttatások és kölcsönök felhasználásának ismertetése; a KISZÖV, a jogi és a revizori iroda költségvetésének előterjesztése; elnökség múlt évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az 1973-as évi munkaterv megvitatása és egyéb bejelentések. Az írásban megfogalmazott jelentésekhez Goldberger János, a KISZÖV elnöke adott szóbeid kiegészítést. Bevezetőben utalt arra, hogy a megye harminckilenc ipari szövetkezetének gazdasági tevékenysége az utóbbi két esztendőben kiegyensúlyozott fejlődést mutat, a szövetkezeti mozgalom megyénkben tovább erősödött. Ehhez megfelelő szilárd alapot biztosítottak a pártkongresszus útmutatásai, a Központi Bizottság gazdasági életünk fejlesztését szolgáló határozatai, s a szövetkezetek VI. kongresszusának irányelvei. Elmondotta Goldberger elvtárs. hogy a Központi Bizottság 1970-es nőpolitikái határozata után javult a megye ipari szövetkezeteiben dolgozó, mint. egy 2 ezer nő anyagi és erkölcsi helyzete, s az ifjúságpolitikái határozat, következtében növekedett a fiatalok aktivitása és tel- j es ebbé vált a velük való törődés. A gazdasági tevékenységre utálva a KISZÖV elnöke elmondotta, hogy a megye ipari szövetkezetei az utóbbi két övben 8,2 százalékos évi átlagban növelték termelésüket. Harminckilenc szövetkezet 3 milliárd 136 millió termelési értéket állított elő. ami 1970- hez képest 18,3 százalékos növekedést jelent. Két esztendő alatt a nettó árbevétel 20 százalékkal emelkedett. Javult az élőmunka hatékonysága. 1972-ben a termelésnövekedés csaknem kizárólag a termelékenység fokozódásából eredt. A szövetkezetek termeléséből tavaly több mint 1 milliárd forint érték került belkereskedelmi fogyasztásra, ugyanakkor az export 1970-hez képest 34 százalékkal nőtt, vagyis két év alatt 663 millió forint értékű áru került külföldre a megye szövetkezeteiből. Ha ehhez hozzávesszük a bérmunka-export egyre emelkedő volumenét is, akkor elmondhatjuk, hogy a telje,, termelésnek a negyedét külföldi piacokon értékesítjük és a 39 szövetkezetből már 20 termel exportra. A negyedik ötéves terv első két évében kedvezően alakult a szolgáltató tevékenység is. A kiemelt szolgáltatásokban mintegy 23,8 százalékos a növekedés két év alatt. Ezen belül azonban nem kedvező a lakásépítkezés. Nem teljesítettük az előirányzatokat, csupán ez év első negyede mondható jónak. Ezt követően Goldberger János a nyeruségszint alakulásáról szólt, ami igen eltérő egyes szövetkezetekben. Kitűnőnek mondható például az orosházi műanyag ksz-ben, ahol 26 forintért állítanak elő 1 dollárt, 17 forintért pedig egy rubelt. Itt -14,4 százalékos a nyereségszint-növa- kedés. Viszont a, építőipari szövetkezetekben általában túlzottan alacsony, sőt három szövetkezetben veszteség is van. Utalt arra Goldberger elvtárs, hogy ebben a vonatkozásban az elvonások tekintetében, az ösztönzés növelésének javításában központi intézkedésekre lenne *sükség. Annál is inkább, mert a megyének az országos nyereségszintnél magasabb eredménye ellenére fejlesztési alapra csupán 44,4 millió forint képződött, s ez éppen csak fedezetet biztosít a korábbi hitelek törlesztésére. A szövetkezeti dolgozók élet- körülményei javulták. Átlagosan 5,7 százalékkal nőtt a jövedelem, de a termelő-dolgozók bérnövekedése a nem termelőkéhez képest kívánnivalót hagy maga után és ezen javítani kell. Ugyanakkor vannak irreálisan magas bérfejlesztések. Akad szövetkezet — eléggé el nem ítél hető módon —, amelyik 20 százalékos bérszint,-növekedést hajtott végre a tervidőszak alatt, megalapozatlanul, és vannak szövetkezetek, mindenekelőtt az építőipariak, amelyekben évek óta stagnál a bérfejlesztés. A beruházásokiról szólva elmondotta Goldberger elvtárs, hogy a korábbi négy évben egyetlen egyszer sem volt olyan, hogy 30 millió forint értékű befejezetlen beruházás ment át a következő esztendőre. De csak a statisztikát nézve, téves képet is kaphatunk. Ugyanis például a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezet mintegy 27,7 milliós beruházásba kezdett tavaly, amiből jócskán áthozott 1973-ra. Mindemellett ez a szövetkezet egy év alatt befejezi a beruházást. Végezetül a, 1973-as évi feladatokról szólt a KISZÖV elnöke. Az indulás kedvezőnek mondható — jelentette ki, az első negyedévben 10 százalékkal nőtt az árbevétel és 15,7 százalékkal a bruttó nyereség, ugyanakkor 0,6 százalékkal csökkent a termelés költsége. Kedvező az export alakulása is, mely 14 millió forinttal nagyobb értékű tavalyi első negyedévinél. Ebből a cipőipar külföldi szállításai 8 milliót, a textiliparé pedig 5 milliót tesznek ki. Hatékonyabb az építőipar munkája is: az első negyedévben 3 millió forinttal maga sabb az egy évvel ezelőttinél. Ez évben 138 lakás építéséhez kezdtek szövetkezeteink, és jelenleg 280 lakás építése van folyamatban. Nagyon fontos az építkezések gyors befejezése. A vitában felszólalt Csatári Béla, a megyei tanács általános elnökhelyettese. Elismerően szólt a megye szövetkezeteinek kétéves fejlődéséről, majd utalt arra, hogy a belső tartalékom feltárása igen fontos feladat, .különösen akkor, amikor a fejlesztési alapoknak olyan szűkében vannak a szövetkezetek. A Központi Bizottság üzem- és munkaszervezés fejlesztéséről szóló határozata, valamint az 1972-es novemberi határozat külön útmutatást is ad a munka hatékonyságának továbbfejlesztésére, Bírálólag szólt azokról a szövetkezetekről, amelyekben meggondolatlanul eszközöltek túlzottan magas bérfejlesztést, herdálták a fejlesztési alapot és ezzel a szövetkezet következő évi fejlesztésének dinamikus ütmét akadályozzák meg. V. D. Békés megye kisdiákjait is várja a Csillebérci Úttörő Nagytábor A SZÖVOSZ Takarékszövetkezeti Főosztálya és a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége közös pályázati felhívása „A mi takarékszövetkezetünk” címszó alatt hirdetett országos pályázatot áprilisban az általános iskolások körében a SZÖVOSZ Takarékszövetkezeti Főosztálya és a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége. A két országos szerv e pályázati felhívással olyan dolgozatok írására ösztönzi az általános iskolák tanulóit, melyekben sokoldalúan mutatják be a takarék- szövetkezetek tevékenységét. E pályázatban részt vevő úttörők iskoláikban kapnak nyomtatványt, melynek a második oldalán található rejtvénypályázatot meg kell fejtem és az adott helység takarékszövetkezetéről egy 13X18 centiméteres fekete-fehér fotót beragasztani. A Pályázati Felhívás nevet viselő nyomtatvány harmadik oldalára kell megírni „A mi takarékszövetkezetünk” című dolgozatot. A pályázati felhívást legkésőbb 1973. május. 5-ig kell eljuttatni a területen levő legközelebbi takarékszövetkezethez. Majd valamennyi pénzintézet igazgatósága elbírálja a pályázatra beérkezett dolgozatokat, g azok közül a legjobbat továbbítja az adott megye MÉSZÖV takarékszövetkezeti titkárságához. Ezt követően a MESZÖV-ök említett titkárságai és a megyei úttörő elnökségek által létrehozott bíráló bizottság dönti el. hogy mely dolgozatokat, illetve rejtvény-megfejtéseket továbbítja az országos szervekhez. Országosan mintegy 60 úttörő vehet részt július 3. és július 16. között a Csillebérci Úttörő Nagytáborban kéthetes díjtalan táborozáson. Vagyis azok, akik „A ml takarékszövetkezetünk” országos pályázaton a legjobbnak bizonyulnak. Megyénkből három úttörő juthat el a nagy táborba. Nem les, tehát könnyű dolga a már említett megyei szerveknek, mint ahogyan a SZÖVOSZ Takarékszövetkezeti Főosztályának és a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnökségének sem, amely szervek vezetői végül is kimondják, hogy e pályázaton részt vett úttörők közül kik indulnak július 3-án a csillebérci nagytáborba. A pályásatoknak május- 25-ig kell hogy beérkezzenek a SZÖVOSZ Takarékszövetkezeti Főosztályához. Míg az eredmény- hirdetésre júniusban kerül sor. A legjobb helyezést élért pályázókat a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége értesíti. Amint Galamibosi Lászlótól, a Békés megyei MÉSZÖV Taka- ,rék- éf. Lakásszövetkezeti Titkársága vezetőjétől hallottuk, megyénkben is nagyon sok úttörő dolgozik az említett országos pályázat elkészítésén, azokban a községekben, ahol takarékszövetkezet működik. Balkus Imre aaBaBaBaaaaaBaaaaaaaaaaaaaai aaaaaaaaeaaaaaaaaaaaaa 33. Délelőtt tizenegy, most már eljött az éra, hogy megkerüljem a gyárat. A túloldalon, a hosszú utca gyalogjáróján igyekeznek az emberek, van, aki átnéz, hogy mit keresek itt, baktatva a kerítés mellett, de én senkit nem ismerek közülük. A nappali népség ez, sose láttam őket. Idegenek vagyunk egymásnak. A NelM vacsorával vár. Most látom csak. hogy az utca aszfaltja, ahol az autók rohangálnak, milyen töredezett. Itt a kerítés mellett szinte jobb az út, a csapás, amit én vágtam. Két ol_ dalán a füvek és a gazok elszaporodtak. A sarkon, ahol legközelebb vagyok a talponállóhoz, megállók ' Leveszem a napszemüvegemet A másik irányból, a temető felől süt most ilyen élesen a nap, de a vágóhíd felől, a másik oldalon felhők gyülekeznek. Eső lesz. Most, ahogy befordulok, a kis utcával párhuzamosan, ismerősebb a táj. Forgalom nincs, az ablakok itt is zárva, hűtik a lakást. Az ott az árnyékos oldal, a gyalogjárón gyerekkocsit tol egy idős asszony, időnként a kocsi fölé hajol, megigazítja a takarót, a gyerek fényében sütkérezik. Mennyi fényforrás van itt a közéiben!... A sötét oldal sarkán most is megállók. Úgy mint máskor. Kifelé nézve a réten megszáradt a fű, de lepkék azért vannak. Káposzta-lepkék, hogy meg ne zavarjam őket, felcikáznak a kerítés fölé, aztán eltűnnek a gyárudvaron. Milyen egyszerű. Innen a sötét oldalról semmit nem mutat a rét Semmit nem mutat jobban vagy pontosabban, mint éjszaka. Ha nappal megszokjuk, hogy semmit se látunk pxmtosan és mégis meg kell érteni valamit, ennél többet nem várhatunk az éjszakától. Világos. £zen az oldalon' bontották ki a kerítésfalat, a csapxás mellett még most is téglatörmelék, míg be nem falazták, n a.ppal innen be lehetett látni a gyárudvarra. Ha most még nyitva lenne, itt beléphetnék, aztán a targonca- meg a dömp>er-nyomok mentén éljuthatnék keresztbe, a raktár mellett, ami leégett, meg a műhelyek mellett, ahol a Perecz vacka volt, ahonnan ugratták a kutyás Elzát, meg a mucusok öltözője, meg a kultúrház mellett és a mélyhangú gépterem mellett, meg az ócskavasak mellett. amelyekből évék óta már csak a rozsda táplálkozott — szóval így eljuthatnék egészen a portásfülkéig. De így csak azt érzem, hogy a gyárudvarból, a kerítésen át a vasreszelék szaga meg a géptermek levegője árad, meg a dohos pára, azokról a helyekről, ahol éjszaka a patkányok rohangálnak. meg a tolvajok ne- szeznek. Csak az irodaépület áll úgy, mintha annak semmi levegője nem volna. Végignézem a^ ablakait, nincs egy törött üveg rajta. Eltűntek a felhők a vágóhíd felőli oldalon. Én is megfordulok, el a gyártól. Kilépek a kiserdő felé, ha jól meghúzom, egy-kettőre ott vagyok. Befelé tartok a réten át, az országúttól és a temetőtől egyre távolabb. Vannak még üres helyek. Mire tartogatják ezt a rétet, nem tudom. Állat nem legel itt, fel nem szántották, építkezni se akarnak, mert még csak egy cöveket se vertek be, hogy valamit kijelöljenek. Fát se ültettek, az alacsony bokrok is csak maguktól nőttek itt-ott szétszórtan, távol egymástól. Ürge az van. Évekig jártam körül a gyárat, de ezt sose tudtam, hogy itt a réten ürge is van. A kiserdő szép. Nincsen benne semmi különös, csak szép. A fák lombjai, ahogy elnézem nem nyesték, a lombok alatt, ami véd a naptól, megnőtt a fű.. Leterítem a kabátot, mert nem mindegy az, hogy az ember hol fekszik. Itt aztán érzem, hogy magam vagyok. Mert csak hiszik, hogy az éjjeliőr éjszaka egyedül marad. Aki nem próbálta, az úgysem érti, hogy hiába van csend, és hiába vannak az éjszakák, amiket nem lehet leírni. Mert igaz, hogy semmi se moccan a sötét kerítésoldalon, még a száraz füvek se mocorognak, nem dörzsölik egymáshoz sovány oldalukat és hiába van az a csend, mert mennél nagyobb, annál jobban árad az éjszakán át az üzem egész napos kattogása, zörgése, az emberek káromkodása, a haverok csapkodása, a mucusok sírása, a sok beszéd. És mennél csendesebb az éjszaka, mindez annál jobban átvonul az emberen és mindezt meg kell szenvedni. És az ember hába tudja ezt, mert másnap újra nekiindul az éjszakának, mert szeretné tudni, hogy miben különbözik egyik éjszaka a másaktól. Ég újra nekiindul, bármennyire is tudja, hogy a következő éjszaka se árul el magáról többet, mint az előző és tele van olyasmivél, amiről még csak nem is álmodunk. A nappjaldk egyformák. Háton fekve el lehet itt gondolkoz. ni, hogy miért kék nz ég. Többre nem érdemes gondolni. A nappal nem mutat magáról többet, mint ami. Aztán így, a kiserdő lombjai közt az eget nézve és a gyárkerítésre gondolva, a szemem sarkából észrevettem, hogy abból az irányból, amerről én jöttem, egy másik ember közeleg. Hogy milyen, azt. már nem tudnám megmondani. Az emberről magáról semmit sem tudnék mondani. Csak annyit láttam, hogy a kezét hátravetette és nagyon elgon- doiloMwa ián?. Mint aki valami nagyon fontos dolog előtt, vagy után elhatározza, hogy jár egvet. így járt a réten, de nem jött a kiserdőig, csak addig, hogy jól lássam. Amikor ebben már biztos volt, éles szögben hirtelen megfordult, egy ideig így lépett, aztán újra éles szöget vett és ezt tette meg kétszer, tehát ösz- szesen négyszer, minthogy így szabályos téglalap alakban járt körül egy síkot, ahol nem volt más, csak rét, száraz fű és még fák se voltak, meg bokrok se. És £éy járt anélkül, hogy csapás vezette volna, de mégis pontosan azon az úton, ahogy először meglépte a négyszöget. Pedig nem vezette semmi, se iránytű, se égő csipkebokor, s rövidhullámú adó-vevő. amely mutatta, vagy mondta volna neki, hogy hói forduljon szögbe és hol menjen tovább egyenesen. Senki sem zavarta így az útján, tálán észre sem vették, vagy nem is akarták észrevenni, bár ott a négyszögön túl egy bizonyos távolságban világosan látszott, hogy a haverok ugatnak a mucusok után, a mucusok meghúzzák a lépést, hogy jobban mutasson a lábuk, a Richter úr p>edig befordul az utcába, de nem jön, hanem egy óriás halom sörösüvegen lovagolva tart hazafelé. Vajda úr, a KÖZÉRT-es kiszáll egy taxiból és anélkül, hogy fizetne, lepkehálót vesz elé és a levegőben röpködő konzervdobozokat, sajtokat és szalámi- darabokat akarja elfogni. Erdélyi úr, a festő, modell nélkül érkezik, ám ecset van a kezében ég vászon helyett a levegőbe festi figuráit, amelyek megmaradnak ugyan és színeiket is megőrzik, de olyan bizonytalanul tartják magukat, mintha le- itatták volna őket. Csup»án Sle- zákné viselkedik úgy, mintha őt meg lehetne érinteni. Egy sámlin ül a ház előtt, ahol lakik, fejét a tenyerébe hajtja, mintha aludni készülne és mivel számára már lement a nap, azon gondolkozik, hogy miben különbözik ez az éj a többi éjjelektől. (Vége) Holnapi számunktól megkezdjük Jelena Rzsevszkaja Hitler végnapjai — mítosz nélkül című kisregényének közlését.
