Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-28 / 98. szám
Éljen és virágozzék szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság! A fecske a magyar ember tudatában A fecskék érkezése elé Meghagytam a ház népének, Hagyjon békét a fecskének; Mert a fecske, a kis fecske jámbor madár, Senkinek az soha semmi kárt nem csinál. A mottónak választott kis dalt még eíemi iskolás koromban tanultam. Tanítóm — és a tanterv — célja nyilván az volt vele, hogy valamilyen jellegzetes zenei hangjelenséget szemléltessen a dallamával vagy a ritmusával. Hogy mit, azóta elfelejtettem. A dallamra azért emlékszem, de annál fontosabbnak tartom a kis dal erkölcsi intelmét, amit a magam élé képzelt parasztgazda hagy meg a ház népének kedves madarával — a magyar ember egyik kedves madarával — kapcsolatosan. Most, hogy a fecskék — és a nyár — érkezését várjuk, csokorba gyűjtöttem néhány kedves és érdekes megnyilatkozást, mely a népi tudatban a fecske körül alakult ki. Nem lehet kétséges, hogy mindennek alapja a fecske hűsége, amely évről évre visszahozza ősszel elhagyott fészkére. Érdekes megjegyezni, hogy a fecske, és más madarak vándorlásával kapcsolatosan az embereket már nagyon régen foglalkoztatta a gondolat: hová tűnik el ősszel számos madarunk? Tudományos könyvekben olvashatunk róla, hogy erről a legvaló- színűtlenébb feltevések terjedtek el a régi időkben. Arisztotelész, a nagy tudós maga is írt róla, hogy azt gondolják, a fecskék és más madárkák beásva magukat az iszapba, a tavak fenekén telelnek átj. vagy a fakéreg alatt és régi odúkban. Mások azt gondolták, hogy ezek a madarak ősszel más madarakká változnak át; a vetési varjak hollóvá, a kakukk héjává, stb. Törekedtek természetesen a nagy titok megfejtésére. Még a XVIII. század elején egy Leonhard Frisch nevű természet- búvár égy fecske lábát piros gyapjúfonállal tekerte körül. A következő évben a fecskét fészkén elfogta és szemügyre vette a kötést A fonál színe nem változott, nem fakult meg, és semmiféle iszapnyom sem volt rajta. Ebből az a következtetés adódott, hogy a fecske nem tófenéken telelt át. Más feltevések is váltak. Egy nagy tudományú úriember, Hereford püspöke még 1703-ban is komolyan állította, hogy a madarak a Holdba repülnek áttéteink 'S A földrajzi felfedezések során az igazság lassacskán kiderült, és ma már minden iskolás gyerek ismeri ezeknek a nagy titkoknak a megfejtését. Kanyarodjunk vissza e kis kitérő után előző gondolatunkhoz, és nézzük, mit gondolunk, hiszünk a fecskéről, hogyan érzünk vele kapcsolatban! Először is az első fecskéről szóljunk, mélyről ugyan az a közmondás, hogy „egy fecske nem csinál nyarat”, más vonatkozásban mégis fontos szerepe van. Sok lány, de fiú is restelkedik tavasszal szeplői, a „pulykatojások” miatt, mert szeretne szép bőrű lenni. Ezért hiszik, hogy elmúlik a nagylány szeplője, ha az első fecskét meglátva ezt mondja: „Fecskét látok, szeplőt hányok!” Csakhogy a szeplőhá- nyásnak (dobálásnak) az a következménye, hogy az élhányt »seplők valakire rászállnak. Ezért szól így a fiúk szepióhányó mondóké ja: „Fecskét látok, Szeplőt hányok, Mind tirátok Szálljon, lányok!” Az „első fecske” szóhasználat gyakran átvitt értelemben is hallható: ha egy új munkahelyre, vagy egy új településhelyre megérkeznek az első dolgozók, vagy lakók, azt mondják: „megérkeztek az első fecskék”. A fecskéhez babonás hiedelmek is fűződnek. Bármennyire szereti is és védi a parasztember a fecskét, rontó tulajdonságot is gondol róla. Ha a tehén alatt átrepül a fecske, akkor véres lesz a tehén teje. Azt is mondják, hogy ilyen esetben a tehén egyáltalán nem ad tejet. És mert a család élelemmel való ellátásában a tehénnek van a legnagyobb szerepe, vigyázó hiedelmek védik a fecskét, nehogy bosszúból rosszat cselekedjen. Nem szabad kivenni a kis- fecskét az istállóban levő fészkéből, mert akkor a tehén véres tejet ad — tartja a hiedelem. De ez nemcsak a tehénnel van így; azt is mondják, hogy a fecskefészket azért nem szabad leverni, mert elpusztul a jószág. Szerencsét jósolnak abból, ha a fecske a nyitott ablakén berepül. Megfogni azonban nem szabad, mert aki megfogja, annak elszárad a keze. És még egy súlyos következménnyel járhat, ha a fecskét bántják:.néma gyerek születik a házban. Időjóslás is kapcsolódik hozzá. Röptéből meg lehet állapítani, hogy milyen idő lesz. Ha alacsonyan, vagy á víz színéhez közel repül, akkor eső lesz. Ebből következik, hogy ha viszont magasan száll, az jó időt jelent. Ha pedig egy nap többször az eresz alá repül, aznap jégeső lesz. A fentebb elmondottak — bár ' közismertek — mégis ritkábban j" idéződnek fel az emlékezetben, • mint azok a szép dalok, mélyek- : ben a fecske valamilyen jelkép- : ként szerepek Volt róla szó, hogy a fecske ! elsősorban a hűség jelképe. Sok « népdal ilyen tartalmú, de a mű- ; költőket is megihlette a kedves ! madárnak ez a „jellemvonása”, [ mint például a „Mi füstölög ott • a síkon távolban”, vagy az • „Eresz alatt fecskefészek” szer- î zőit. « E tulajdonság mellett a társ- • talanság érzésének ad kifejezést • a fecske-ember analógiára építő jj népd al : Elment a bujdosó fecske, ; Meleg helyen van már feszke. ! Hát én vajon hova rakjam Fészkemet, hogy abban [lakjam? ; Az epekedés hangja szólal meg ■ a következő — Zala megyei — • dalban : : Fecském, fecském, édes ] [fecském, j Vidd el az én levelecském! ! Vidd el, vidd el messze tájra, ; Tedd a babám ablakara! : És a búcsúzás-motívumban is : szerepel a fecske: • Fecskemadár szállott a vasútra, ! Isten veled babám, utoljára. t Nem fogok a kapud előtt járni, ; Tudom, fog az árva szived ; [fájni, i A csivitelő kis vendégek vára- : sakor Radnóti versére gondolok ; még (Himnusz a békéről), * amelyben az áhított béke gondo- ! latát idéző költői képek között : a nyugalmas, békés életben a : fecskék is ott csivitelnek az ; eresz álján. ; Hozzanak most is békés, bol- S dog nyarat ! : Beck Zoltán ! Országos Kiváló címet kapott a k takarékszövetkezet Gyárvásárlás A Komplex Külkereskede’mí Vállalat először kötött komplett gyárvásárlási szerződést egy fejlődő országgal. A megállapou Négy községre terjed ki a kétegyházi sakarékszövetkeze. működési körzete. A korábbi években több alkalommal kapott a megyei szervektől elismerést e pénzintézet. Múlt évi eredményeikre azonban a Pénz_ ügyminisztérium e« a KPVDSZ országos elnöksége is felfigyelt. Szelezsán Péter, a pénzintézet ügyvezetője érthető örömmel je. lentette be a csütörtökön délután rendezett ünnepségen, hogy elnyerték e két országos szerv által adományozott Kiváló címet- Perjési József, a takarék- szövetkezet elnöke pedig a számok tükrében mutatta be az 1972 es esztendő erőfeszítéseit. Többek között azt, hogy tavaly 5316 kétegyházi, eleki, dobozi és gerlai vallot.a magáénak a takarékszövetkezetet, miközben a lészjegyalap meghaladta az 514 ezer forintot. Betétállományuk a múlt év végén megközelítette a 34 millió forintot. Ott volt a pénzintézet igazgatósága tagjai mellett azonban akkor is, amikor segíteni kellett. Bizonyítja ezt többek között az, hogy tavaly 2 673 szövetkezeti tagnaík 15 millió forintot foiyósítot.ak termelési, áruvásárlási, építési és személyi hitelt. Vagyis 920 ezer forinttal többet, mint az előző évben. Az Állami Biztosító megbízásából 1972-ben csaknem 7 millió forintot fizettek ki, mi. közben 646 új biztosítási ügyletet kötöttek. A Pénzügyminisztérium és a KPVDSZ országos elnökségének oklevelét Sarkadi István, ME- SZÖV-elnökhelyettes adta át a takarékszövetkezet dolgozóinak. Majd Perjési József, a pénzinté. zet elnöke vette át másfél évti. zedes tevékenységléért a Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitünte. lést. Ezután a szövetkezet elnöke a kétegyházi és az eleki kollektíváinak adta át az ismételten kiérdemelt Szocialista brigád cím elnyerését bizonyító ok_ levelet. Kalcsó Istvánné és Ter- nei Lászlóné Kiváló Dolgozó ki. tüntetést kapott. A takarékszövetkezet dolgozói által elnyert magas kitüntetéshez meleg szavakkal gratulált Sebesi Lászlóné országgyűlési képviselő. — Balkos A. — das értelmében egy indiai vállalat jéggyárat szállít hazánknak, s ezt az üzemet Mátészalkán állítják fel. A mintegy kétmillió forint értékű jéggyár gépsorait és egyéb berendezéseit már zömében leszállították. Az új jéggyár naponta 30 tonna jeget termel. Éneklő ifjúság jubileumi emlékhangverseny Szarvason Petőfi születésének 150. évfordulója, valamint az 1848— 49-es polgári demokratikus forradalom és szabadságharc 125. évfordulója tiszteletére ma délután 5 órai kezdettel jubileumi emlékhangversenyt rendeznek a Szarvasi Vajda Péter Művelődési Központban. A megyei tanács a szarvasi járási hivatal és a városi tanács által rendezett hangverseny műsorában elsőként Kodály—Jankovich: A szabadság himnusza című mű hangzik fel az egyesített kórus előadásában. Számítógépes A piaci konkurrencia, valamint a fogyasztók gyorsan növekvő igénye egyre nagyobb feladatot ró a cipőiparban a minőségellenőrzésre. A minőség meghatározásához mind több adatra van szükség, s ezek földolgozása rendkívül hosszadalmas lenne a hagyományos mód_ szerekkel. Éppen ezért a Bőr-, | Műbőr- és Cipőipari Kutató In- I Vezényel Fasang Árpád karnagy. Ezt követően Borbély Pál, a KISZ Szarvas járási bizottságán nak titkára mond megnyitót, majd a békésszentandrási, a csabacsűdi, a szarvasi szlovák diákotthon, a szarvasi általános iskolák, a gyomai 1-es és 2-es számú iskola, a gyomai gimnázium kórusa, a szarvasi zeneiskola növendékzenekara, az óvónőképző intézet kamarakórusa és énekkara mutatja be műsorát. meő*eljárás tézet szakemberei új kutatási témához kezdtek, amely során kidolgozzák a minőségellenőrzés számítógépes eljárását Egy- egy cipő alkatrészeinek 8—10 jellemzőjéből, legalább 60 össze_ gezett mutatóból a számítógép segítségével határozzák meg a minőséget s annak jellemző számait a tervek szerint adatbankba gyűjtik. 32. — Úgysem értitek... — mondja. É» rám való tekintettel új témába fog. A radarról mesél, ami jobban lát a sötétben, mint tíz éjjeliőr. Szétnéz a társaságon. Leevint. — De hát ehhez el kellene mondanom a második világháború történetét. Úgyse értitek ... Éppen issza a kevertet, mikor a nyitott ajtón át látom, hogy fékez a taxi. Vajda úr, a KÖZÉRT-es érkezett, neki fékez. Richter úr, a csapos, éppen most húz el a talponálló előtt, siet, utcán át nem szereti a kocsmaszagot. Erdélyi úr. a festő is megjelenik egy pillanatra az ajtóban, de csak vigyorog és továbbmegy. Kivételesen eltévesztette a házszámot, nem tehet arról, hogy lábai akkor is a kocsmába viszik, ha haza akar menni. A Slezákné arcát épp, hogy elkapja egy pillanatra a talponálló fölött sárgán virító neonfény. Beéri Erdélyi urat, a hóna alá nyúl, így kíséri el a kapuig, megvárja míg eltűnik a lépcsöházban. A Slezaknén látni, hogy valami eszébe jutott, mert míg néz utána, állandóan csóválja a fejét. Egyik nap, azután, hogy átaludtam az éjszakát, járom a várost. Szabadság nekem is jár. Jó, ideig a kirakatokat bámulom, a ruhákat nézem, az ingeket, a mintás nyakkendőket, a mosógépeket, a gáztűzhelyet. Van minden. Régem nem járom már nappal a várost, időm sincs, meg nem is érdekel. Ruhát kellene venni meg cipőt. Nyár vége van, de még erősen süt a nap, a szem meg elszokott az ilyen világosságtól, csak hunyorog. Veszek egy napszemüveget, így jobb, most már olajzöldes árnyékban úszik minden, az ég pedig olyan, mintha fátyolfüggönyt húznának egy nagy ablak elé. Ez már más. A Nelli tévét akar. Négyszögben kerülöm a háztömböket, így jutok lassan kifelé a városból, mintha a gyárat kerülném szüntelen, de mindig más gyárat, ahol soha nem lehet a kerítésen belül kerülni. Közben figyelem a járókelőket ki merre tart, nin- csenek-e köztük gyanús alakok, nem járnak-e rossz úton és csak úgy tesznek, mintha semmi más dolguk nem volna, csak az, hogy menjenek tovább. Figyelem a tévés kirakatokat így kerülök egyre jobban kifele a városból, a gyár irányába. Két napja, mielőtt eljöttem, átadtam a kulcsokat, aztán azt mondták, a többi már nem az én dolgom. De most ismét itt állok a portásfülke előtt, az emberek jönnek-mennek, villamosra, autóbuszra szállnak, meg se emelik a kalapjukat, oda se köszönnek, annyit se mondanak, hogy most már mindenki elmehet A gyárkapu most is úgy áll, ahogy utoljára láttam, csak a fekete vasrészeken lett vastagabb a por, meg a portásfülke ablakán. Benn az asztal meg a szék most is azon a helyen, ahogy ottmaradt. A szekrény tetején üres konzervdobozok, a prices sarkán pedig valaki ottfelejtett egy olajos szerszámosládát. A postás most viszi a leveleket. Az órán tizenegy lesz, ha nem késik, talán úgy jó öt perc múlva. A hosszú utca ablakain még reggel leengedték a rolókat, nyitva a trafik, az önki- szolgáló, a patika, a talponálló előtt egy pincér támasztja a hátát a falnak, napozik. A gyárkerítés, így a napsütésben, kopott, de masszív, mint az öreg várfalak, amit csak rág az idő, de nagyon lassan rágja. (Folytatjuk)
