Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-21 / 93. szám

Ésszerű-e a dupla munka? .........................................................................■ÍE!!UICIlc;!aE:Ug|lHllg,„a>nEll,nmlsSE.!n),„i|glg.n,|en:,:,.sg,:s,:,n,9!SEngn|Bi V árosunk szépítéséért Szép és megszívlelendő leve­let írt szerkesztőségünknek idős jDömény Vince békéscsabai nyugdíjas. „Hosszú évek óta nyugdíjas vagyok — írja —, pár nap múlva töltöm be a 76. életévemet. A rendszeres mozgásra szükségem van, egészségi állapotom fenn­tartása kívánja. Erre legjobb le­hetőségnek a kiskertben végzett munkát tartom. Mivel nem spor­tolok, a rendezvényekre csak mint szurkoló járok. A házamnál levő kiskert mellett azonban az utcán is minden évben kialakí­tok egy kis virágágyást. Nyug­díjasnak ez nagyszerű időtöltés, foglalatosságot és rendszeres mozgást jelent. Esténként pedig, amikor a ház előtt ülök, kelle­mes látványt nyújt. Gondolkodtam azon, hogy ha e lap hasábjain sok-sok nyugdí­jas társamhoz fordulnék: csat­lakozzanak hozzám, s vegyenek részt hasonlóképpen városunk szépítésében, az bizonyára na­gyon hasznos lenne. Itt a tavasz, mindenkit kicsalogat a jó idő, s ahol a családi házban van nyug­díjas, annak jó elfoglaltságot jelentene egy-egy ilyen kis vi­rágos kert kialákítása a ház flz érdekelt Bartók Béla úti lakók nevében Özvegy Mátrai Mihályné írta a levelet Békéscsabáról a Bar­tók Béla út 15-ből a szomszédos házak lakói nevében is. Ezen a szakaszon a Bartók Béla út ele­jén levő építkezés miatt két fel­vonulási épületet állítottak fel. Az építők annak idején bizonyá­ra nem gondoltak arra, hogy ez­zel az árokban a szennyvíz le­folyását akadályozzák, mert be­temették a levezető nyílásokat. A szennyvíz így az árokba gyü- lemlik, kellemetlen bűzt áraszt­va, s fennáll annak a veszélye is. hogy nagyobb esőzés alkal­mával az árkok kiöntenek, a szennyvíz pedig elárasztja a környéket. Olvasónk arról ír, hogy télen, amikor a víz befagyott, a pat­kányok még nappal is kimerész­kedtek a csatornákból. A tapasz­taltakat szóvá tették a tanácstagi jjelölőgyűléseken is, de intézke­dés nem történt. Most arra kér bennünket, segítsünk ennek megoldásában. Szívesen továbbítjuk kérésü­ket, bár megjegyezzük, hogy az építkezésekkel bizonyos kelle­metlenségek is járnak. Igaz több figyelmet fordíthattak volna az építők a felvonulási épületek el­készítésénél az ilyen apróságra. Tudomásunk szerint az építkezés befejezése már nincs messze, így a felvonulási épületek le­bontására sor kerül és minden intézkedés nélkül megszűnik a lakók panasza. Kereskedelem ! Figyelem ! „Biztosan sok hasonló témájú levéllel keresik fel a Szerkesszen velünk rovatot, hogy felhívják az illetékesek figyelmét olyan hiányosságokra, amelyek sok bosszúságot okoznak — kezdi le­velét Lantos Mihályné eleki ol­vasónk. — Már nem először sze­retnék kisfiamnak praktikus, fő­leg betéttel ellátott cipőt venni. Most is felkerestem megyénk jő pár cipőboltját, hogy lyukacsos, betéttel ellátott 28-as cipőt vá­sároljak. Nem túl nagy kívánság — úgy érzem — mégis lehetetlen kapni, ha pedig jön az üzletekbe, azt pillanatok alatt elkapkodják. Nem is bosszankodnék, ha nem tudnám, hogy gyártanak ilyen cipőt és még útmutatót is mel­lékelnek a dobozokba. A „Sava- ria” cipőgyár terméke, s a mel­lékelt tájékoztató szerint „kitűnő eszköz, hogy gyermekeinkből egészséges lábú felnőtteket ne­veljünk”. Kérdésem, hogy miért nem le­het kapni ezt a sok jő tulajdon­sággal rendelkező cipőfajtát? Nem ismeri a kereskedelem? Vagy nem rendelik?” előtt az utcán. így nemcsak a város központja szépülne, ha­nem a külső perifériák, a távoli utcák is. A virágok ültetése nagy kiadást senkinek sem jelentene. Kérem, a Békés megyei Nép­újság szerkesztőségét, hogy sora­imnak adjon helyt, bízva abban, hogy nyugdíjas társaim megér­tenek, s így nagyon sokan hoz- zájárúlhatunk a város szépítésé- i hez”. Olvasónk kérésének íme ele- ~ get tettünk, reméljük lesznek követői. Rendhagyó tanácskozás Fekete Istvánné Szeghalomról, a Sebes György Általános Isko­lából küldte levelét, melyben egy rendhagyó tanácskozásról ad tá­jékoztatást. „Minden esztendőben, de főleg ebben a tanévben sok szó esik Petőfiről és költészetéről — írja. —■ Ezért határoztuk el, hogy a járás magyar és történelem sza­kos nevelői ellátogatnak Petőfi szülővárosába Kiskőrösre az áprilisi sízákmai tanácskozás­ra. Innen Kisikunfélegyházán, majd Dunavecsén keresztül kö­vetjük a költő útját Pestig. Az elgondolást tett követte. Kovács Béla megszervezte az utat és ka­lauzolt bennünket Petőfi szűkebb hazájába ahol nagy hatással volt ránk az egyszerű szülőház látása és az emlékkiállítás. Ügy éreztük, utunk nem volt hiábava. ló. A látottakat jól fel tudjuk használni oktató-nevelő mun­kánkban. E, a kirándulás egy jő szakmai munkaközösség kia­lakításában is segített.” Másodszor kellett felbontani az úttestet a DÉGÂZ dolgozóinak Békéscsabán, a taxiállomás szakaszán, azért, hogy a közelben levő épületbe bevezessék a gázt. Az első bontásnál is már sok bosszú­ságot okozott a járókelőknek és a taxisoknak ez a munka, de sen­ki nem gondolt arra, hogy ez meg ismétlődik. Mint a képen is látha­tó, a taxiknak most ilyen ..hídon” kell átkelniük. Már becenevet is adtak neki: a „sóhajok hídjának” nevezték. Sóhajtás azért, hogy va­jon mi az oka az ilyen kétszeres munkának. Nem lehetett volna másképp? Fotó: Demény SSSSBSSESB9B! Zsúfolt a busz Pusztaföldváriak kérésével fordult hozzánk Dévai Géza immár másodszor. Ezért ezúton továbbítjuk azt a Volán 8-as számú vállalatához. A község lakói azt kérik, hogy az Oroshá. za—Pusztaföldvár között közle­kedő buszt állítsák vissza és ne Csanádapácárői induljon, mert mire az itteni utasok fel- őzállnának, már zsúfoltan ér-, kezik a busz, g rendszeresen le­maradnak az utasok. A puszta­földváriak is szeretnének ké­nyelmesebben utazni, ezért a kérés Önzetlen segítség Györfi János vésztői olvasónk arra kér bennünket, tolmácsol­juk köszönetét a helyi postások­nak, akik önzetlenül minden ké­rés nélkül segítettek. Április lé­én egy zsírosbödönt szándékozott feladni a vésztői postán. Hiányos csomagolás miatt nem tudták felvenni, az ott dolgozók viszont felajánlották, hogy becsomagol­ják, mivel látták, hogy erre nem képes egy kézzel, ugyanis rok­kant. Hamar előkerült a papír és a spárga, s a csomag szabá­lyosan elkészült. Még egy vetítőgép kellene Lapunk március 31-i számá­ban Kovács Károly békésszent- andrási olvasónk észrevételével kapcsolatban közöltük, hogy a cikk megjelenése ellenére a he­lyi ÁFÉSZ nem reagált. Bírála­tunkra — melynek a címe: Nem Emlékidézés „Tisztelt Szerkesztőség! Én most nem panaszt. vagy sérelmet akarok ismertetni, csak egy régi rossz emléket, amit még 4.0 év után sem feléjt el az ember. Tudom, hogy az ehhez hasonlókat mások is megírták már. A téma nem új. De bennem úgy buzog a visz- szaemlékezés, hogy kénytelen vagyok papírra vetni e sorokat. Április 15-én amerre mentem mindenütt in­dám, ünneplőbe öltözött emberekkel; férfiakkal, nőkkel találkoztam. Mindenki igyekezett hazafi­as kötelességének eleget tenni. Az emberek ar­cáról áradt a derű, a boldogság, a megelégedett­ség. Hisz most, ha választunk, mi magunknak, s magunk közül választhatunk. A mi érdekünket, a dolgozókét képviselő vezetőket bízhatunk meg az irányítással. Nem így volt ez 40 évvel ezelőtt. Kisgyermek, voltam még a 30-as évek elején, de arra a szo­morú napra még most is nagyon jól emlékszem. , Képviselőválasztás volt. Öles betűkkel hirdették a plakettok. Edesa&áaK s előtársai is mint balol­daliak lelkesedtek, hiszen volt jelöltjük, s re- ! ménykedtek á győzelemben is. Csakhogy nekik j nem volt pénzük, hogy megvehessék maguknak a szavazókat. Bizony nagyon alulmaradtak. Szegény édesanyám aznap kisírt szemmel jött , haza a szavazásról. Kezében szorongatott három pengőt, a júdáspénzt, mondván, hogy ő is az el­lenzékre szavazott, mert rábeszélték. És ez a há­rom pengő annyira kell. Két új vizeskannát tu­dunk rajta venni, mert a régi már folyik. Apám rettenetes haragra gerjedt. Szidta a kor­mányt, az egész úri világot, a pénzmágnásokat, akik ilyen igazságtalan előnyt tudtak szerezni maguknak. — Mikor fogjuk elérni azt az időt — mondta, hogy a szegény ember a saját akaratá­ból választhat magának vezetőt. Nem pénzzel, megvesztegetéssel nyeri meg a dolgozó nép bi­zalmát, hanem tettekkel rászolgál arra. Bizony még nagyon sokat kellett várni erre. De mégis eljött. Ezért örültek az emberek va­sárnap. Tisztelettel; Makra Sándomé" történt semmi, volt — most már az ÁFÉSZ intézkedett, tehát mégiscsak történt valami, erről tájékoztatott bennünket 'levél­írónk. Közölte, hogy telefonon kereste fel az ÁFÉSZ elnöke és elmondta az intézkedéseket. Megvizsgálták a zenekar ügyét, s úgy döntöttek, hogy a lehető legrövidebb időn belül szerződ­tetnek zenekart a cukrászdába. Igaz, a szellőztető berendezés, ami szintén kifogás tárgya volt, most sem jó, de remélhetőleg ezt is rendbe hozzák. Olvasónk örömmel tapasztalta, hogy mégiscsak érdemes szóvá tenni a hiányosságokat, éppen ezért ismételten hozzánk fordult egy másik ügyben. Békésszentandráson sok bosz- szúságot okoz a mozilátogató közönségnek, hogy nem lehet nyugodtan élvezni a vetítéseket, ugyanis csak egy vetítő van, így a filmek ' cserélésénél két három alkalommal is szünetet kell tartani. Ez zavarólag hat és kellemetlen. A helyiek nevé­ben. kér bennünket arra, továb- j bítsuk az igényüket a Moziüzemi Vállalatnak, ugyanis szerintük | két vetítőgép kellene, hogy nyu­godtan élvezhessék az előadáso­kat. Reméljük, kérésük meghallga­tásra talál és teljesül is. Felújítják a gyomai vasútállomást Lapunk március 31-i számá­ban írtunk a gyomai vasútállo­más állapotáról és kérdeztük, mikor újítják fel. A MÁV Sze­gedi Igazgatóságától kaptunk választ, amelyben közük, hogy az épület jelenlegi állapotát is­merik, éppen ezért még 1971- ben elkészítették a felújítás ki­viteli terveit. Azonban mivel ismeretes, hogy a kormány in­tézkedése nyomán különböző be­ruházásokat korlátozni kellett, ennek hatására elhalasztották az épület felújítását. A MÄV pénzügyi helyzete csak 1974-ben ad lehetőséget arra, hogy a munkát megkezd­jék. A nagyszabású rekonstruk­ció költségvetése közel 4,6 mil­lió forint. Ebből 1974-ben 3,5 millió forintot fordítanak a munkákra, melyekkel a Gyomai Építőipari Ktsz-t kívánják, megbízni. Ettől függetlenül az idén mintegy 400 ezer forintot költe­nek az állomás csatornázására és ívóvíz-ellátásra. laacaBaaosssBaassaBBaBseexasi A Szerkesszen velünk rovatot összeállította: Kasnyik Judit 1973, APHILJ& 21.

Next

/
Thumbnails
Contents