Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-15 / 88. szám

issa9H«Mian»BMBHas8*MB«BMaaBBM»maBai «8assaaaaaaaB8aaaBBa8aaBaaBaaaaaaaaa«aaBaaBaaiBBaaaaaaaaBsaaa8aaE! Itt minden két kezünk munkájának gyümölcse A gépműhelyben mar a paradicsom palántázására ses/djol elő az iiltetőgépet. T izenhárom évvei ezelőtt, amikor megalakult a Zal­ka Máté Tsz Békésszent- andráson, a hírt sokan kétkedéssel fogadták. Va­jon mire viszik az élet­ben — mondották — azon az öt-hat-hét amnykoronás szikes földeiken? Akkor 700 hold állt egybe, ma 4300 holdon gazdál­kodnak nagyobb részt 13 arany, koronas földeken. A szövetkezeti élet lassan bontakozott ki, mert itt a 60-as évek elején mindent elölről kellett kezdeni. A közös­ségnek a földön és a dolgos két kezén kívül szinte semmije sem volt. A táblásítás. az utak ki­jelölése, a fásítás, egyszóval a kor­szerű nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges alapfeltételek kialakí­tása néhány esztendőt vett igénybe. A közösségnek nem volt egyetl len nagyüzemre jellemző gazda-' sági épülete sem. A mostoha természeti adottságok (között az állam, a társadalom sokirányú támogatásával azután elindul­tunk a magunk választotta úton. Mindenekelőtt legnagyobb gondot a talajjavításra fordítot­tunk. így a 6—7 mázsa búza holdanként! hozama helyett 1972-ben hektárra számolva 43,95 mázsa átlagtermést értünk el. Takarmánybúzából 30,7, őszi árpából 32, kukoricából 46, napráíorgóból 18. lucernaszéná- bol 41,9, füves heréből 42.1, si­lókukoricából 176 mázsa a hek­táronkénti hozamunk. Ezekhez a terméseredmények­hez hosszú út, (kemény küzde­lem juttatott el valamennyiün­ket. A terület mélyfekvésű, bel- vízjárásos volt. Elkészítettük a tervet és több évre programoz­tuk a belvízrendezés» kivitelezé­sét. Amikor a határban a nö­vénytermesztőknek nem akadt dolguk, mindenki a csatornát ásta, csinosította, hogy a kora tavaszi belvizek jóval a növényi élet megindulása előtt le tudja­nak húzódni. Aztán új kultúrát is meghonosítottunk. A rizs ter­mesztését a közösben kezdtük el. Akkor sokan szóvá tették ezt a vállalkozást, de amikor látták a gazdasági hasznot, fel­zárkóztak mellénk és évről év­re többen és mind többen szor­galmazták a rizs nagyobb terü­leten való termesztését Tavaly már 207 hektáron termesztett®-, e vízi gabonát, 16,1 mázsa át­lagtermést értünk el. A növénytermesztésben fel­mutatott eredmények nagyon sok kétséget oszlattak ed tag­ságunkban. A szövetkezeti gaz­dálkodás fölénye a kis üzem­mel. szemben és e fölény elis­merése lényegében az utóbbi évekre esett. A tudatban így óriási változások következtek be. Van valami, ezekben a szentandrási földekben, melynek feltárása eredményezte azokat a magas terméshozamokat, melyek a megye más részein a húsz- huszonkét aranykoronás föl­dekre jellemző. Az egykori sze­génysorban élő emberek ma jól, elégedetten élnek ebben a tsz- ben is. Közösségünk ■ megterem­tette a jó anyagi lét alapját. Most már nem okoz különö­sebb gondot az állattenyésztés sem. A szentandrási határban csak a mi gazdaságunk épített 200 tehén részére istállót, 150 . férőhelyes borjúnevelőt és 120 marha hizlalásához alkalmas épületet. Sertéstenyésztésünket is megszerveztük. Rendelkezé­sünkre áll egy 110 férőhelyes fi- aztató és egy évi 2 ezer hízót kibocsátó hizlalda. Tehénállo­mányunktól átlagosan mi már 3 ezer 20 liter tejet fejünk. Örü­lünk annak, hogy ezzel a tej­hozammal négy-ötszáz literrel felette állunk a megyei átlag­nak. Gazdálkodásunkra az eredmé­nyesség és a hatékonyság jel­lemző. Egy mázsa búza elő- v állítására 168,18 forintot fordí­tunk. A rizs mázsáját 613,23 fo­rintért állítjuk elő. A kukorica 196,7 forintba kerül. A napra­forgó 331,55 forint mázsánként! önköltséggel került eladásba a múlt esztendőben. Ezek a szá­mok azt mutatják, ha figyelem­be vesszük a felvásárlási árakat, hogy növénytermesztésünk igen eredményes. Az a nagyarányú fejlődés, amely szövetkezetünkben be­következett, elválaszthatatlan attól a technikai forradalomtól, amely a mezőgazdaságban ki­bontakozott. Mi 4300 holdon olyan gépparkkal rendelkezünk, mint korábban egy-egy gépál­lomás. Húsz univerzális trak­tor hat lánctalpas traktor, két teherautó és négy NDK-kom- bájn segíti munkánkat. Rendei- .kezésünkre áll öt öntöző- berendezés is. Ezenkívül a gépe­sítéshez csatlakozik az 5 ezer négyzetméter raktártér, a be- taikarítógépek folyamatos kihasz­nálását így összességében jól biztosítjuk. Az 1970. évi nagy árvíz és belvíz szövetkezetünket is megviselte. Mérleghiányos lett közös gazdaságunk. A közös­ségnek ekkorra már olyan anyagi ereje volt, hogy egy esztendő alatt ismét talpra állt, felszámoltuk az előző év természeti csapásából szár­mazó károkat. A (kezdeti bizalmatlanság­nak ma már nyoma veszett. A mi tagságunk nem a múltba, hanem a jövőbe néz. Néha- néha azért visszapillantunk, A hajtatóházban paradiesompaiantakat gondoznak nőtagjaink hogy honnan is indultunk, mert ezzel kifejezetten érté­kelni tudjuk mai helyzetün­ket. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy tizenhárom évvel ezelőtt és az azt követő évek­ben helyesen és jól választot­tunk, amikor a szövetkezeti gazdálkodás útjára léptünk. Még nagyon sok feladat vár ránk, hogy a mostoha termé­szeti adottságokat barátságos­ra változtassuk, a mainál még jobb terméseredményeket ér­jünk el, hogy ezzel is tovább Öregbítsük a szentandrási em­berek jó hírnevét. Most már a korszerű üzem- szervezés módszereihez nyúl­tunk. A termőföld tápanyag­gazdálkodását úgy szerveztük meg, hogy minden esztendő­ben a lehető legnagyobb ter­méseredményt érjük el. Nagy tábláinkról a kutatóintézetek által meghatározott módon ta­lajmintákat vettünk és labora­tóriumban elemezték a nö­vény fejlődéséhez szükséges tápanyagok jelenlétét, s a ter­vezett termésátlaghoz szüksé­a» arasa 1973. Április is. I Sertéstenyésztő központunk látképe ges tápanyag pótlását kiszá­moltuk. ennek alapján gazdál­kodunk. Eddig még egyik esz­tendőben sem csalódtunk. Bú­zából, napraforgóból, repcéből, kukoricából és rizsből lénye­gében ezért ontja oly’ bőven az életet a szentandrási ha­tár. Ebben az esztendőben mind jobban közelebb kerülünk test­vérszövetkezetünkhöz. a Tesse- dik Tsz-hez. Velük közösen vál­lalkozunk olyan beruházások szervezésére, melyek kapcsola­tunkat mélyítik és csak úgy gazdaságosak, ha mindketten fenntartjuk, üzemeltetjük. Ve­lük együttesen építünk egy DSZP 32-es szemestermény- szárítót. Ez a berendezés a szovjet ipar terméke, mi szerel­jük össze és a hozzá szükséges épületeket is mi készítjük. Megállapodtunk abban is, hogy talajaink termőképességének és szerkezetének javítasara kiter­jesztjük. a lucerna-termő terü­letet. A zöldlucerna feldolgozá­sára Ijsztkészítő üzemet épí­tünk és egy takarmánykeverőt is létrehozunk. Az állatállomány tekarmány- ellátása különös hangsúllyal a fehérje biztosítására, nálunk is csak a szójabab-termesztésével valósítható meg. Ezért a lucer- na-lisztkészítő üzemet felszerel­jük szójafeldolgozó gépsorral is. . így viszonylag olcsó, fehérjében gazdag takarmányhoz jutunk. Következésképpen ezzel is nö­velhetjük állattenyésztési bevé­teleinket. E beruházásokkal meghatá­rozzuk a szövetkezet to­vábbi vetés-szerkezetét. A gabona termesztése mel­lett a lucerna, a szója és a kukorica lesz az a három növény, amellyel kifejezetten nagyüzemi méretekben, kor­szerű technikai és technológiai előírásoknak megfelelően fog­lalkozunk. Csakis így tudjuk megteremteni az alapját annak, hogy az 1972-ben elért eredmé­nyeinket a következő években tovább fokozzuk. (—) «BBSBBBBBBB»BB«BBBBBBBaBBBBaBBBayBa»gg tgggegBgaagsaggBBBBagsgggsaBaBag»BagwBgBaBBBBBaBBBgBB»aBBOTgBBBBroB9a9aBga9gBfraBg»gCTBgBSgBaggcgggaBgga»»gBsgsg; a

Next

/
Thumbnails
Contents