Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-15 / 88. szám
T © ® w«a*iaiMiuHWHuauiiiuiHnauiuiiiiwiMiiiiiiMMiiiiHiii«iiiiïiiimiiiiuiui » /K *(^o4®^®OaK K«»». MIIMIMIIIimi ■■■■•■»««■•■B••■••MIMII -•***• A pingpong vb-n Mérkőzés közben. s (A Polish Weekly-bôî) «üflIUllllUIMllIttlIIIIIIHIMmmMiNMHIIIIIIMIMMMIItMIIIHMIMMMIHMI Milyen élethű e* a szobor! Még kél szuvas foga is van! (A Weltwoche_bóV) aimHIIIIIIimnMIMMmNMSlIimiMtMIIIMMMflIltHHIIItlIUlllMi i Művészeti szempont £s tessék mondani, mosható? (A Wochenpresse-ből) Babérág helyett..; (A Wochenpresse-ből) Tallózás MUNKÁBA LÉPÉS — Mióta dolgozik itt? — Attól a naptól fogva, amikor megfenyegettek, hogy kidobnak. (Le Rire) EGT RÉGI KRITIKÁBÓL IDÉZÜNK Monsieur Balzac azzal foglalatoskodik, hogy száz kötet könyvet ír, melyeket soha senki nem fog olvasni. (Saint-Beuve XIX. századi francia kritikus) FUNKCIÓ A jó könyv kérdőjeleket ültet az emberek agyába. (Jean Cocteau) VÁLTOZNAK AZ IDŐK Régebben arra panaszkodtunk, hogy rossz emberek akadnak környezetünkben. Most arra panaszkodunk, hogy rossz emberek alkotják a környezetünket, (Reader' s Digest) SZAKMAI ERÉNY — Nagyszerű ember a férjem! Minél öregebb leszek, annál jobban szeret ég becsül. — Ez kézenfekvő. Elvégre régiségkereskedő. (Le Rire) EGY JÖ TANÁCS A közvélemény olyan, mindaz öszvér. Ha vezetni akarod, figyeld meg, milyen irányba halad és kövesd. (Reader’ s Digest) (Ford.: Háry Judit) humorszolöalat — Márta, n’"yon választ kapnék, ha megkérném a kezedet? — Még nem tudom, de semmi esetre sem utasítanálak el... * * * \ — Ma van a feleségem születésnapja. Veszek neki egy pár cipőt, — Cipőt? Születésnapra nem szokás praktikus dolgokat vásárolni! — Igazad van. Megveszem neki ezt a két számmal kisebb ci- tôt' * * * — A férje idegkimerültségben szenved. Abszolút nyugalomra van szüksége. — Látja, doktor úr, ezt mondom én ds neki, naponta százszor) * * * A klinikán a professzor sajnálkozva magyarázza a medikusoknak: — Kár, hogy a beteg állapota ennyire megjavult. Most már nem magyarázhatom el önöknek a betegség lefolyását úgy, ahogyan azt képzeltem. » * * — Már csak egy adag rántott csirkéjük van? — szomorodik el a vendég. — Az nekem kevés! — Várjon egy kicsit — mondja előzékenyen a pincér. — Mindjárt csinálunk belőle kettőt. * * « Egy misszionárius éveket töltött Üj-Guineában. Hazaérkezése után megkérdezik: sikerült-e lebeszélni a benszülötteket a karmibalizmusról. — Azt nem, — mondja szerényen a misszionárius — de rávettem őket, hogy legalább kést-vtllát használjanak. * * *■ A sébesz megkérdezi a főnévért: hogyan érzi magát az a beteg, akit tegnap operált. — Rosszul, doktor úr — közli a nővér. A sebész eJkomoCOdjík : — Nővérke — mondja —, még mindig nem tanult tőlem semmit. Nem azt kell mondani: a beteg rosszul érzi magát! Hanem azt: a beteg úgy hiszi, hogy rosszul van. Másnap reggel a sebész ismét megkérdezi a nővért, hogyan érzi magát a beteg. A kiokított nővér így válaszol: — Doktor úr, a beteg úgy hiszi, hogy a, éjjel meghalt. * * * — Hogy halad a fiam a tanulásban, tanár úr? — Nagyon figyelmetlen. Bóbiskol, szunny adózik. — A tehetség szunnyad beu- ne, tanár úr. 1 * * * Jahodáné vásárol egy üveg konyakot és megkérdezi az elárusítónőt : — Tudna ajánlani nekem valamit, ami még nagyobb örömet szerezne a férjemnek, mint ez az egy üveg konyak? — Természetesen — válaszolja az elárusítónő. — Két üveg konyak! * * * A fiatal tanítónőt megkérdezik: — Milyen okok játszottak közre abban, hogy tanítói pályára lépett? — Legalább két ilyen ok volt. _ ? — Július és augusztus. * * * — Mit tegyek, hogy az udvarlóm ne jelenjen meg minden randevún borotválatlanul? — Próbálj meg egyszer pontos lenni! * * « Egy részeg férfi kuporog a csatorna nyílásánál és egykoro- násókat dobál be a nyíláson. — Miért csinálja ezt? — kérdezi érdeklődve az arra haladó rendőr. — Az előbb beleesett egy koronám a csatornába, de egy korona miatt csak nem műszók be oda! * « t Válik a kétgyermekes házaspár. A nagyobb fiú — a hétéves Józsi — apjánál marad, a kisebbik — az ötéves Misi — az anyjánál. Egy hét múlva a feleség táviratot kap: ..Elcserélem Józsit Misire és fizetek még ezer koronát.” (Háry Judit fordításai) Szilánkok ÛJ TITKÁR — Lehet kérem a vezérigazgató elvtárssal beszélni? . — Hogyne, kérem, a csinos nők számára mindig rendelkezésre á’l... ,— Akkor jelentse be, hogy a felesége van itt! MEGNYUGTATÁS — De kérem, én nem vagyok őrült! — tiltakozik az elmegyógyintézet legújabb lakója. — Természetesen, hogy nem — mondja az egyik ápoló — csak egy sereg ember, aki egészségesnek mondja magát, bolonddá tette Önt. SZAKMAI TUDÁS — Rettenetes fiú vagy, Károly! Már tizedszer szólok hozzád és mintha nem is hallanád. Mi lesz belőled, ha ilyen maradsz? — Pincér! CSALÁDI JELENET Anyós: Lehetetlen, hogy nem tudsz békességben meglenni a lányommal. Hiszen a szemeidből lesi a kívánságaidat! Vő: Igen, eat elismerem, de mihelyt megtudta, hogy mit szeretnék, pont az ellenkezőjét teszi! SZAKORVOS — De asszonyom, ön rossz helyre jött,én zenész vagyok é* díszdoktor az egyetemen ! — Éppen azért jöttem önhöz... Már napok óta rettenetesen cseng a fülem! VENDÉGLŐBEN — Főúr. kérem már egy órája várok a megrendelt bécsi szeletre! — Tudom, kérem. Ha minden vendég olyan türelmes lenne, mint ön, akkor csupa öröm lenne a mi mesterségünk! Szekeres André» ..................... M*limiMfimilllll» f i gyszer volt, hol J nem volt, még az Óperenciás- tengeren is túl, volt egy kis tartomány és annak egy még sokkal kisebb gazdasága. Ez a kis minigazdaság egy szép napon új Fő- Beíró- Asszonyt kapott. A régi, sok évi küzdelmes, de pontos beírás után még mindig csak ott tartott, hogy görgették eléje az egyre nagyobb aloadályokat, úgy, hogy alig győzte már kapkodni a tollát és a lábát. Mikor ç, nem könnyű mutatványt végképp megunta. fogta magát és letette a tollat, s erőre kapott lábbal sietve elindult az Üveghegy felé. Nem sokára jött az új esztendő és vele együtt az új Fó-Beíró- Asszony. Egy álló hónapig semmi érdekes nem történt azon kívül, hogy új serleg-garnitúrákat, új kupakészleteket és új fekete-levesfőző masinákat vett. Az első megjegyezni való esemény ezután következett: a három- napra szóló — na nem lakodalom, csak — névnap. Meg kell hagyni, nem volt babonás. Péntek, szombat, hétfő és sereglettek sorban az új Fő- Beiró-Asszony régi barátai, barátnéi, hajdani tisztelői, s ki tudja ki mindenki még. És tartott a világra szóló névnap. három álló napig. Persze az Al-Beíró-Aszfőbb és legfőbb félsóbb- ségétől, a társfelsőbbsé- gektöl, a szomszéd minigazdaságból, egyszóval minden égtájról a látogatók. És ez a sokféle és sok helyről jött nép egyben jó éjszakát felnőttek szonyok csak úgy sü- rögtek-forogtak, nem győzték a sok feketelevest főzni, a jobbnál jobb nektárokról gondoskodni. s bizony köz- be-közbe mosogatni. Na de minden elmúlik egyszer, így ennek is vége szakadt. Nem így azonban a vendégek járásának. Egymásnak adták a kilincset, ettől kezdve nem múlt el nap. hogy valahonnan vándor ne érkezett volna. És csudák csudája, kizárólag munkaidőben, mivel az ideje már akkor is drága volt mindenkinek. Jöttek a tartomány székhelyéről, a minigazdaság nagyon hasonlított egymásra. Mindnyájan a Fő-Beíró-Asszonyhoz jöttek. S ahogy betették a lábukat, ő már nyitotta is a terülj bár- szekrénykét és. nem asztalkát, de ez egyre ment, mert mindegy, hogy honnan de mindig ital került elő. Konyak, bor, pálinka. Furcsa egy szokás volt. a neve fránya, ma már alig ismeri valaki. Ügy hívták, hogy reprezentálás. Telt, múlt az idő, közben, nem is olyan sok, amikor az Al-Beíró-Asz- szonyok között súgás- tiúgás támadt. Tartott ez egészen addig, míg ® terülj bárszekrénykéből és nem asztalkáról, nekik is kezdett csuranni- cseppenni, később már folydogálni valami. És ekkor mit tesz isten? Kivált közülük egy-két hálátlanja, aki meg se fogta a kupát. Sőt. Mikor már mindennapos" lett az Al-Beíró-Asszo- nyok idogálása is. ezek a különc fehér-népek a kupa helyett a szavukat emelték föl. Vesztükre. Mert míg nálunk mai- napság is a kölcsön- kenyér visszajár közmondása járja, ők akkor és ott, ezt a kupára értették. S úgy vágta kupán őket a Fő-Beíró- Asszony hirtelen haragjában .de meg kell hagyni, elegáns mozdulattal, mért erre mindig adott, hogy jó ideig szóhoz se jutottak. De ahogy az már lenni szokott, lassan felocsúdtak és kezdett a hangjuk megjönni. És, hogy a fáradságos nap után kedves felnőttek, szép álmotok legyen, megsúgom, az első szavuk az volt: addig jár a korsó (mégha boros, pálinkás vagy konyakos is) o> kútra, míg el nem törik. y
