Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-13 / 86. szám

Megsúgom j

Köny v jelző

73/2

A Köftészet Napja s a Petőfi- évforduló jegyében fogant a Műveit Nép Könyvterjesztő Vállalat új havi kiadványának második száma. A könyvheti versek. 1848-at idéző írások mellett pedig e Magyar Remekírók nyolcvan kötetre tervezett sorozatáról beszél Illés Endre, kedves könyveiről nyilatkozik Pálfy József. Békés megyei érdekessége a lapszámnak, hogy elismeréssel ír a tavalyi békéscsabai antikvár vásár sikeréről és a Megyei Művelődési Központ nemrég alakult irodalmi köréről.

:

Magának

í£C etbszór arai WtSero, hogy a ■

esi&agászatról szóló tanulmány : került a kezembe, mivel ilyen : számokat olvastam» 400 ezer. ■

:í20 ezer. 200 ezer. Gondoltam, ; fényév. De rosszul gondoltam ' ! Mert a 400 eso&r a* dollárt je- | lent, mégpedig egy amerikai ■ profi kosárlabdázó évi jövedel- ; mét 220 ezret pedig mintegy !

5—6 baseball-játékos keres ; evenként s „szegény” rögbi- ; játékosoknál csak 200 ezer az ; évi csúcs. Komolyan mondom, : hogy nem tudom, most mennyit ï ér forintban az állandóan lebe- ■ gő doll ár. azt viszont sejtem, ; hogy ezek a jövedelmek nem ; Ids pénzek. Nem ám! Mert, ha j kicsik lennének, akkor Pejének. : a labdarúgás egykori csillaga- • nak sem futotta volna arra, j hogy közei kétmillió dollárért ; tető aIá hozza, és berendezze ; o lom villáját, mely a santosi • strand közelében fekszik, egy j trópusi kert közepén. Hogy mi j került kétmillióba? Hát többek ■ között a vendégek számára : fenntartott szauna, egy 30 mé- • teres moziterem, uszoda, labda- ■ rúgó- és teniszpálya, valamint : egy pavilon, melyben a Fekete : Csillag koktélpartit adhat és ; sajtótájékoztatót. :

Megsúgom Magának, hogy én : is szívesen megjelennék, és ak- : tívan részt vennék egy sajtó- f tájékoztatón ebben a pavilon- ■ ban. És akármiről tartana vita- : indítót a labdarúgás hajdani : gyöngyszeme, amikor kérdezés- ; re kerülne sor, én csak megkér- ; dezném a következőket: {

Mindenekelőtt azt, hogy mi- : lyen érzés olyan komfortban i élni, ami csak kevesek számára : adatott meg a Földön? Erre a ; naiv kérdésre minden bizony- ■ nyal azt a választ kapnám: na- ! gyón ' jó ? Következő kérdésem : így hangzana : Gondoll-e arra, : amikor először rúgott a kçrek ; bőrbe, hogy valaha e sport se- ï gítségével ilyen jólétre tesz : majd szert? Erre a kérdésemre : már nem kapnék olyan gyors ; és határozott választ, mint az • elsőre, mert... Mert legyünk : egészen őszinték — senki sem ■ úgy kezdi, hogy ennyit meg : ennyit fog majd ezzel keresni. : Először — Amerikában és ná- : lünk is — csak játszik min- ; denki. De azt csinálja, és szív- ; bői is csinálja! Később már szá- • molni kezd és eközben akadnak ! időszakok, amikor játszani nem : ér rá, csak számolni. Ilyen-: kor nem azon kell igyekezni, : hogy számolni tanítsuk meg a : különböző sportágak játékosait, ■ hanem azon kell fáradozni, hogy : ismét megtanuljanak játszani! ; Megsúgom Magának, hogy — ■ bár nálunk hivatalosan nincs j profizmus — egyesek már job- ; ban tudnak számolni, mint ját- : szani. És ebben csak ’ annyi a : bökkenő hogy az illetők nem ; kibernetikával, hanem iabdarú- ■ gással foglalkoznak. •

Szilárd Ádám :

” 1973. ÁPRILIS 13,

A szakma szerelmese 45 év után nyugdíjba ment -f

Élénk még a kép előttem, amint a pult mögött láttam valahányszor Békéscsabán, a Centrum Áruházba tértem vásárlás céljából.

Novak Pál az eladóknak abból a csoportjából való, akik végtelen szeretettel teljesítik munkájukat »szinte hivatástudattal állnak a pult mögött. s nagy-nagy türelemmel, kedvességgel fogadják a vásárlókat. Pedig munkájuk nem könnyű, mert valljuk be őszintén, mi

Békés megye sok nemzetisége között — teljesen beleolvadva a megye lakosságába — élnek az .örmények.

Az örmények Magyarországra a honfoglalás idején kerültek magyar népcsoportokkal együtt. Tömeges betelepítésük 1672-re vezethető vissza. Apaffy Mihály erdélyi fejedelem Moldovából hívott be 3000 örmény családot, akik a török—tatár hordák elől menekültek, Krímen és Lem-1 bergen keresztül Erdélybe. Sza- i mosújvár (Armenokarak), Gyer- gyószentmiklós, Erzsébetváros (Ebesfalva) és Csikszépvíz városokba telepedtek le véglegesen, megtartva nyelvűiket és nemzeti szokásaikat.

A fejedelem a török háborúk által okozott pangó kereskedelmet akarta fellendíteni az örmény családok letelepítésével, számítva az örménység jó kereskedelmi tevékenységére. A kincstár és magánosok a felszabadított területeket bérbe adták, szamosújvári és erzsébetvárosi örmény marhakereskedők a Békés megyei, Bánát és Csanád környéki pusztákat vették bérbe. Ezek a Békés megyei puszták — örményes, örményzug —- í nevükben őrzik örménységüket.

A felvásárolt marhákat a pusztákon, a pusztádzsi, azaz az intéző felügyeletére bízva felhizlalták. majd Bécs és Lipcse piacain értékesítették. A korabeli iratok szerint „A Maros és Körösök közötti síkságon legtöbb hely puszta, melyeket birtokosaiktól. marhalegeltetésre örmények, erdélyi kereskedők . béreltek ki. és az ökrökkel, miután jól meghizlalták, kereskedést visznek egészen Bécsig”. A szamosújvári Gorove család a Békés megyei Gyurpusztát bérelte a szintén szamosújvári Karácsonyi (Krecsunján) család 1733-ban más örmény családokkal együtt Tótkomlóst .előzőleg meg Csabacsűdöt és Szentlor- nyát bérelte.

Az 1736-os parasztfelkelés leverése után, mely a pusztabérlőik ellen is irányult, a kereskedelem görög és örmény irányítás alatt maradt. 1745-ben Grassalkovich püspök a többi vármegye példájára megvédte az idegenek kereskedelmi jogait, meri a magyarság elenyésző hányada foglalkozott kereskedelemmel. Mivel a megyéknek szükségük volt a bérbe adott területekre is, az örmény és görög pusztabérlő családok Gyulára és a megye más területére szorultak. Harukkern báró vallásszabadságot biztosító intézkedése meggyorsította a letelepedést. Békés nagyközségben az örmények 1784-ben külön hitközséget alkottak, de később a magyarságba és a románságba olvadtak be. A görög kereskedők külön templomot építettek 1787-ben, melyet az örményeikkel közösen használtak.

Az 1890-es összeírások szerint egy katolikus örmény és két keleti vallású örmény élt a megye területén. Számuk jóval többre tehető, de mivel nyelvileg már magyarok voltak és a latin egyházba olvadtak, a korabeli adatok nem tüntették fel külön nemzetiségiként az örményeket.

1792-ben az erzsébetvárosi örmények bizonyítványt kérnek maguknak, hogy „ők itt. Békés megyében nemesebb marhafajták tenyésztésével, marhakeres- kedés űzésével sok hasznot hajtottak a népnek. ' S a megye rendjei erről, mint nyilvánvaló elismert dologról bizonyítványt adnak’.

Gyula városában és a megyében letelepedett örmény családok tevékenyen vettek részt a város politikai és szellemi, kereskedelmi életében. Karácsonyi János neves történetíró volt. A Simay család három alispánt adott a megyének. A közéletben I kifejtett tevékenységükért meg | kell említeni a Novák, Placsin- j tár. Korbuly és Govrik családo- j kát is.

A Békés megyei örmények

csakúgy, mint a ország más területén élők, sem nyelvileg, sgm vallásilag nem képeznek külön nemzetiséget. Kivéve azokat az . örményeket, akik 1910- től menekültek a török mészárlások elől Magyarországra, s megtartották ősi hitüket és nyelvüket. Simon J. Zaven,

sein vagyunk egyformák. Sokszor beszélünk ingerülten az eladókhoz, azt akarjuk, hogy — bármilyen a tumultus — azonnal megkapjuk azt, amit választottunk. Vannak aztán olyanok is, akiket segíteni kell, mert bizonytalanok, nem tudják mi illene, mi az, ami éppen nekik megfelel. A jó eladó persze már a belépéskor látja milyen vá- sái lóval áll szemben. Novak Pál is ilyen ember.

Megfigyeltem amint a méteráru osztályon —, ahol dolgozott — milyen türelemmel kínálta az anyagokat, szedte le a polcokról a legszebb mintájú vége. két. Már ahogyan megfogta, simogatta, gyűrögette, kiteregette. előkészítette az anyagot, abban is megmutatkozott a szeretet a szakma, s a tisztelet a vá sárlók iránt. Mozdulataiban ben. ne volt a lelkes rutin, a nagy tapasztalat adta könnyedség és a szakmával járó természetes fi. gyelmesség, szolgálatkészség. Nem csoda, ha az ember nem tu. (lati ellenállni a kínálásnak, s még akkor is vásárolt, ha éppen nem akart, Természetesen hqzzá kell tennem azt is, hogy a választék a mindenkori igényeknek megfelelő, akár csak más osztályokon.

Hogy miért kellett mindezt

leírnom? Mert Novák Pál 46 évi becsületes munka után nemrég vonult nyugdíjba.

Még 1928-ban kezdte kis inasként a szakmában, s az akkori Kulpin Jakab céghez került. Átélt sok-sok nehéz évet, kijárta a kereskedelem legnehezebb iskoláját is. S megérte a felszabadulást, az azt követő államosítást, de a legsúlyosabb időben sem lett hűtlen a szakmához. Pedig abban az időben igencsak nehéz volt. Mindent árultak, ami csak érkezett, s szinte órák alatt el is kelt Ami _ kor egy-egy teherautó áru megi jött, alig volt idejük lepakolní, máris megrohanták őket a vásárlók. Dívott akkoriban a £e kete-kereskedelem, s az emberek mindent megvettek. Az eladóknak pedig akárcsak az Állami Áruház című filmben nagyon is a sarkukra kellett állni, hogy győzzék a rohamot. Szerencsére ez ma már a múlté,

A hosszú évek során átélt szép élményeket is. Bár sohasem vágyott babérokra. az olyan emberek egyszerűségével dolgozott, akik szerelmesei szak májuknak, s ezt természetesnek tartják, mégis örült a sok-sok elismerésnek, kitüntetésnek. Kétszer kapta meg a Belkereskedelmi Minisztérium Kiváló Dolgozója kitüntetést, sok más jutalom mellett. Életével, munkásságával jó példát nyújtott és nyújt a fiataloknak: ilyen hőfokon kell szeretni a szaikmál.

Megérdemelt pihenését mopt két kis unokája körében tölti a kertes, családi házban. Bár kollégái szerint nem sokáig bírja majd ezt a csendes pihenést. Nem állja meg hogy vissza ne jöjjön néha-néha az áruházba, ahol mindig szeretettel fogadják a becsületben megőszült kollégát. Úgy. mintha csak haza térne.

Igaz is, a szakmában mindig otthon van . : Kasnyik Judit

21.

Teherautók íreccsentik az úttesten a vizet. Nappal szürke a vihar, de éjszaka csillogó. Nappal egy villám hasít, az is az égen. * Éjszaka annyi a villám, ahány tócsa, ahány az ablakszem, .ahány a tükör. Éjszaka olyan a vihar, mintha egy várost szerelnének fel neoncsövekkel, de csupa olyan helyen. ahol senki &e várná.

Esőben legnehezebb a sötét. Nyári viharban.

Pedig nemsoká indulni kell. Az ilyen nehéz sötéttel komáz- nak a tolvajok. Alagútjai visz- szavezetnek abba az éjszakába, ahol már senki nem ismer senkit, ’ és már eltévedtek a nyomok.

Az ilyen sötétben is meg kell mutatni az őrnek, hogy nem hagyja magára az éjszakát. Akik a sötétben dolgoznak, értik ezt.

Kilépek, Az eső elnyomja a lényt elnyomja a hangokat. Az éjjeliőrnek semmije nem marad, amin végigléphetne. Mindene működik, de vak és süket. Bottal csak ilyenkor járok. Ütni nem való, mert ahova ütne, onnan hamarabb jön a vágás. A földet tapintom vele meg a tócsát', mint a vak.

A gumicsizma szárán is bevág az eső. Ilyenkor aztán félni végképp nerp szabad. A sarokig, szemközt, még a rövidebb utca követ, a villanyoszlopok mellett itt-ott még áti.nteeet a

»I

záporoznak a villámok. A villám tüzénel itt-ott látszik egy fa, alatta ember nem áll, ha állna is, az a legrosszabb hely. Nyomulok előre, gödörbe lépek, felcsap a víz, szétfreccsen, mint a nagy teherautók kerekei nyomán. Most jön a java. Valaki megnyomott egy gombot, és ez már nem eső. Csak víz, folyamatosan. '

Lezúdul, de ez már nem elnyelhető ... és újra vissza, ahonnan indult... és mire visz- szaér, valaki újra megnyom egy gombot és újra indul, de már nem eső, csak víz, folyamatosan ... Kézzel tapintható, és kemény, mint a jó izom és sodor, mint a gyors levegő és lezúdul és aztán újra fel, mert annyi víz fenn egyszerre nem lehet, csak úgy, ha valami felszippantja azt. ami egyszer már leért

Mert az éjjeliőr csak azt láthatja, ahogy az éjszakából kilép a víz. Feljebb nem lát- Lehet, hogy a sötétség fölé vándoroltak a tengerek és mindent az éjszaka tart a sötét hátán.

Most már mindegy; hogy a fal mellett vagy méterre attól. Víz alatt éppúgy egyformák vagyunk, mint a föld alatt. Nyomás. most már valahogy ki kell jutni a sarokig, onnan látszik, ha látszik .a hosszú utca lámpasora. Most látszik, de csak akkor, ha a gyárudvar fölött elszalad egy villám.

A gumicsizma tele, így aztán lépni se lehet. A sarkon lehúzom, kiöntöm belőle a vizet. A zoknit a köpeny zsebébe rakom, ftadrágszár fel a térdig...

A gyárat akikor is meg kell kerülni. Mezítláb jobban haladok. Van idő. Aztán már villám nélkül is látszanak a hosz- szú utca lámpák Itt-ott még fény az ablakokban, nehéz, vizes fények, földhöz lapult taxik lámpái, ijedt macskaszemek.

(Folytatjuk)

homály. Valahol buli van, mert forog a magnó, esővel kevertek a táncdalok.

A sarkon meg kell állni. A zseblámpa messziről látszik, de annak, aki tartja, csak rövid fényt ad. Zuhog és mégis van ebben valami jó. Csak arra kell gondolni, hogy vannak, akik most száraz fedél alatt hallgatják az eső kopogását és szerelmesek, akiket kapu alá zavart a vihar és falusi asszonyok, akik mosáshoz szednek esővizet és sofőrök, akiknek lemossa kocsiját és folyók, akik - testvérként fogadják a cseppeket. Nagy család.

Az éjjeliőrnek esemény, ha ömlik a víz, mert megváltozik tőle a világ, jobban megülép- szik a szó, mert beszélni úgysem tud, mert biztos abban, ha ilyenkor emberrel találkozik a hosszú kerítésfalnál, az csak tolvaj lehet. Ember ilyen időben nem vállalkozik kimenőre. Ennyi az egész.

A hosszú sötét fal mentén a kerítés tövére csurog a víz. Legalább másfél méterre kell haladni a faltól, ott jobb a járás. Szilárdabb a föld. ' Valami suhan a levegőben, de az nem számít. Bagoly vagy denevér. A kutyáknak van annyi eszük, hogy ilyenkor a száraz eresz alatt lapulnak.

Ehhez képest sincs rossz dolga az éjjeliőrnek, mert a zivatar is magányos. A hosszú fal mentén figyelem a rétet, oda

.1

örmények Békés megyében