Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-09 / 57. szám
Visszasúgom! Népfronttitkár, tanár, festő Magának j ■ r’ '.. hogy olvastam a Népújság : 1973. február 23-iL pénteki szá- : mát, melyben olyan sok szépet ■ és jót mond Sarkadról. Többek \ között megírja, hogy naponta a ! Vár utcában jár és ott a Vár u. : 6. szám alatt van egy kihalt ház, ; mely úgy néz ki, hogy „Petőfi \ Pató Páljának háza semmi ehhez i képest.” • Mivel engem is nagyon érdé- : kelnek ezek a „műemlékek’', ; hát gyorsan felkerekedtem és el- ■ indultam. hogy megkeressem a j Vár utcában ezt a házat. Tudó- S másom szerint Sarkadon csak ; egyetlen Vár utca található. Meg : kell, hogy mondjam, hogy meg i is találtam ezt a házat, de én ; nem találtam benne semmi olyan 5 rendkívülit. Hisz ilyen ház még ! nagyon sok van Sarkadon, sőt i ennél még elhagyatottábbak is. : De gyorsán kimértem a húsz lé- • pést jobbra is, meg balra is. Ke- ! restem azt a bizonyos árkot, i amely a járda széle mellett tá- \ tong már hónapok óta. Sajnos ■ azonban ezt sem találtam ott, ! sőt nem találtam meg az egész : Vár utcában sem. ! ■ Mivél a cikk írója szerette • volna 1lencsevégre venni „ezt a \ félig rombadőlt házat”, hát én : úgy gondoltam, hogy segítek raj- ■ ta. Gyorsan le is fényképeztem. 5 (E sorok írója valóban elküldte i a házról készült fényképet szer- i kesztőségünknek, amelyen egy : jól gondozott épület látszik Vár \ út 6. számú megjelöléssel. A • szerk ) Hát mi ebben olyan rend- i kívüli? És miért ne tűrnék ezt : még el egy darabig a szomszédok ; is. ■ Csak azt nem tudom, hogy ha : az örökösök olvasták ezt a dk- ■ két. vajon mit szólnak hozzá? ■ Es mit szólnak a rokonok, vanty : a szomszédok az ismerősök és ■ a munkatársak? ■ Üny gondolom, hogy a cikk ; írójának nem lett volna szabad ■ a Vár utcáról ilyen sorokat írni. j Vagy talán lehetséges az hogy ! a cikk írója vadában. nem is a : Vár utcában járt? De akkor j Hűén esetben ezt a kettőt sem- ! midéle körülmények között nem ; szabad összetéveszteni. Ajánlanám neki hogy rövidé- ■ sen tényén még egy sétát, és néz- \ zen körül, hogy mégis hol járt. S (Ha lehetséges fényes nappal, S hogy jobban lásson.) „Pató Pál” ; Sarkad, Vár u. 6. : ■ M. Pató Pál észrevételéről — aki ; valódi nevét is közölte vegünk — ; értesítettük régi tudósítónkat, ! Marik Máriát Sarkadon, aki na- : gyón is meglepődött Pató Pál ta- [ láló megjegyzésén: „lehetséges ■ az. hogy a cikk írója válóban 5 nem is a Vár utcában járt?” S Mert Marik Mária valóban nem j a Vár utcában járt! összetévesz- ; tette a Zsibongó utcával. Erre • így súgott válaszként nekünk: S „A Vár utcából nyíló Zsibongó ; u. 6. szám alatti házról kiálakí- \ tott véleményemet tévedésből a ! Vár u. 6 szám alá helyeztem. ‘ Elnézést, kérek. Tehát a romház. amit Pató Pál is megirigyelhetne. Zsibongó u. 6. szám alatt található” Mar,'k Mária « Sarkad Sarkad volt hajdúvároe, mezőváros, ma nagyközség. Gondolná-e valaki, hogy csak 11 évig sínylette a török uralmat, és az sem éppen közismert, hogy régi várát a Rákóczi-szabadságharc után földig romboltatta a Habsburg düh. Gimnáziuma van és két általános iskolája. Az 1-es számúban tanít rajzot és földrajzot Szálai Sándor. Energikus ember, túl a harmincon. Több is, mint rajztanár: fest. Sarkadi és békéscsabai kiállítások mögötte. Ellőtte pedig az új, alig fél esztendeje kapott nagy megbízatás: a községi népi rontbi zottság titkaira.— Az iskola, különösen most, számtalan új feladat. — Több annál is. Az általános iskola az alap. Amit itt összegyűjtenek a gyermekek, úgy lesznek azután többek, ha tanulnak és újra csak tanulnak. — És mindebben a rajz? A földrajz? — A rajz? Rácsodálkozás a szépségre. A földrajz? Az egész világ. Nem kevesebb. Az lenne az igazi, ha minden földrajztanárt él lehetne vinni világkörüli útra. — Hogyan lett több, mint rajztanár? Hogyan lett festő? — Amikor a szegedi főiskolára jártam, még a földrajzra esküdtem. Aztán az élet másfelé fordított. Dombiratoson kezdtem, részben osztott iskolában. A földrajzra, rajzra alig jutott idő. Tanítottam matematikát is, kémiát is, fizikát is. A következő iskolám: Kunágota. Itt vált a rajz igazi élménnyé. Az ottani igazgatóm tehet róla. Megdicsérte az óráimat, érdeklődött, hogy festegetek. Itt kezdődött. — Most is dolgozik? — Igen, nyári vízfestményeimből nemsokára kiállítás nyílik a művelődési házban, ahol a fiatalok képzőművészeti szakkörét vezetem. — Fél éve a nagyközség egvik vezető embere. Népfronttitkár. Lehet, hogy hétköznapi a kérdés, mégis kérem, válaszoljon: mit j érzett, amikor elfoglalta hivatalát? — Először azt, hogy nem hivatal. Sokkal több annál. Egy egész község bizalmának jele. Meg az is, hogy várnak tőlem valamit. Nem merem mondani, hogy sokat, mert kevéssel én magam sem érném be. Ezt éreztem. És azt is, hogy ez a cím nem egyszerűen dekoráció, amit egy-egy gyűlésen az ember neve után mondanak. Tehát, töprengéssel, gondokkal kezdi. — Igen. Mert van, sok. Tudja, mi a legelső? Hogy az elnökség mindig teljes létszámban üljön össze! Hogy az elnökség se legyen dekoráció, ha meg kell súllyolni a munkát A második, hogy a sarkadiakhoz jól közvetítsük a párt, a kormány szavát a legkülönbözőbb dolgokban. Csak látszatra egyszerű, valójában nagyon bonyolult munka. Es a hétköznapok számos gondja. Ezek a népfront gondjai is! Egyetlenegyet említek. A vízműtársulás. A községben kétszer annyi vízvezetékre lenne szükség, mint amennyi van. Azt mondtuk: legyen minden utcában vízvezeték, jó ivóvíz. Emihez persze új kutakat kell fúrni. Kettő már készen van, a harmadik várat még magára. Ha az Is elkészül, a vízhálózat kiépítésére családonként 7 ezer forint a kiadás. Elnökségünk tagjai beszélnek azokkal, akik sokallják a pénzt: a kultúrember alapvető igénye a víz, ezért érdemes áldozni. Nem is csak magukért teszik, a fiaikért, unokáikért is. Az eljövendő nemzedékért... Én nem sajnálom az időt, mert amit másokért tesz az ember, nagyon jó érzés az. — Nem kényelmes élet, amit vállalt. — Lehetne máshogy is? Biztosan lehetne. De az nem az én esetem. Határozott szavak. Ezek is Szálai Sándorhoz illenek. Sass Ervin вДвпшига Dokument umműsot a gyomai Knet Nyomdától Tulajdonképpen a legnagyobb ellentmondás: nyomdáról, könyvről, betűről, valamit elmondani. A szemnek szóló mes. terségről-művészetről auditív eszközzel képet adni. Ilyenre vállalkozott szerdán este a rádió. amikor a Kner-család, a gyomai Kner Nyomda történetének dokumentumaiból válogatott sokszínű összeállítást. S hogy mégis jó műsort, értékes élményt kaptak a rádióhallgatók, annak oka a tulajdonképpeni ellentmondás feloldása: nem azon fáradoztak a műsor készítői, hogy hallhatóvá tegyék a csak-láthatót, a hírneves nyomda múltjának legszebb könyveit, nyomtatványait, hanem hogy bemutassák az ezeket a termékeket készítő Rnerek, Izidor és fia. Imre fáradozásait a kultúra terjesztésében, az ízlés alakításában. Arról az útról szólt a csaknem egyórás adás, amely 1882-ben kezdődött, amikor Kner Izidor egyeVen kézisajtóval megindította gyomai műhelyét s amely 1444-ben fejeződött be, amikor Kner Imrét meggyilkolta a fasizmus. Ami ebben a több mint fél évszázadban történt, a munka, a humanizmus a mindennapi forra- dalmiság példája volt. A műm, káé — hiszen Knerék nemegyszer «’maradott technikai berendezésekkel is gyönyörű kiadványokat készítettek, önmagukat nem kímélő fáradsággal. folytonos tanulással, mind magasabb színvoma’ra emelt igényességgel, A humanizmusé — hiszen a lehetőségeikhez képest, olykor azon túl is törődtek a náluk dolgozók életkörülményeivel, magasabb bért fizettek nyomdászaiknak a korban szokásosnál. A mindennapi forradalmiságé — hiszen végrehajtották a maguk .szakmai forradalmát”, világhíressé tették egy község kis nyomdájának nevét sa megpróbáltatásokat. végül a halált is vállalva, hívek maradtak becsületes emberségükhöz, haladó gondolataikhoz. Erre az útra. erre a történetre, tehát a lényegre összpontosították figyelmüket az alkotók. S ehhez elegendő volt a vizuális élményt nélkülöző hang, a legtisztább műfajú rádiódokumentum, a „Tipográfiát látsz, mely a világ csudája...” című adás. Rádióközvetítés a csabai szozialista-brigádvezetők klubjából Ebben az esztendőben alakult meg a Megyei Művelődési Központban a békéscsabai szocialis- ta-brigádvezetők klubja. Keddi összejövetelükön a munkások művelődéséről vitatkoztak, cse- I aaaaaaatoaaaaaaaaaaaaai laaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai A Vizes fása Állami Gazdaság II. sz. kerülete (volt Tangazdaság), Békés szakképzett fejőgulyásokat keres tehenészeti munkakörbe. Békésen és környékén lakók előnyben. 136155 4 NlPÜJsí&l 19(3. MÁRCIUS 9. Alig egy hétre az esküvő után Miklós előállott tervével: —M._eknél láttam egy újtípusú, svéd szövőgépet. Csodálatos dolgok hozhatók ki rajta! Vasáma. ponként megint szobafestő leszek egy ideig, amíg összehozom rá a pénzt. ‘Úgy tettem, mint, aki nem hallja. A vázlatait kezdtem rendezgetni. — Nézd — mondtam — ezeket a „Virágom, virágom”-та’ rokonítható dolgokat, az egész szériát egy helyre teszem, ide, ni. Ezeket csináld az ilyen modorban készítettek eddig mind elkeltek... Türelmetlenül vágott közbe: — De hát értsd meg. ezzel a régi. vacak szövőgéppel merő kín dolgozni! Köhög, akadozik, mint egy „Maxwel Roadster” típusú ősautó a század elejéről!- Nem. nem. Majd maszekotok, megveszem a svéd génét, amelyik úgy „suhan”, mint egy vadonatúj „Lamborghini”, majd azzal csinálok egy új szériát, de olyat, hogy belekáprázik a zsűri zök szeme! EléáTltam. — Nem fogsz maszekokul Értsd meg végre, azt szeretném, ha bebizonyítanád, amíg fiatal vagy. hogy nemcsak tehetséges vagy de produkálni is tudsz. És az megy a régi gépen is. Nézd, ha nincs türelmed hozzá: tervezd meg, s én majd kiszövöm. Te csak tervezz meg .tré- belj”, hogy szobrászként is szerepelhess egy-egy tárlaton. Makacs voltam, hajthatatlan. Nem akartam, hogy a művészeten kívül más is leköthesse az idejét, az energiáiét Nevetséges talán, de még éjjel amikor ősz. szeölelkeztünk is igyekeztem az eddiginél odaadóbban az övé Dér Endre: L. S zeple telejL &ZjPæImi 21. lenni mert egyszer megváltotta hogy sokkal jobban megy neki a munka egy-egy forró éjszaka után. Szegény anyám, ha látta volna, milyen szenvedélyes és alázatos tud lenni az ő hidegnek és büszkének ismert lánya! A Tervező Vállalatnál, ahol elhelyezkedtem, a ko’légák gyakran az asztalomra „ejtettek” egy-egy maszek munkát, amit nem győztek már maguk vállalni. Ha háromfelé tudtam volna osztódni, mindhárom énemnek lett volna te-néznivalója mert pontos voltam és precíz. Egy-két hónap múltán nem szorultam már a kollégák kegyére. Magamnak is megvolt a jó híre: pedánsan rajzó't maszek nyaralók. családi házak sorjáztak végeláthatatlan rendben a rajztáblámról. •Új öltönyöket, cipőket, fehérneműt tudtunk vásárolni. ToL- lasodtunk —szerényen, de biztos alapokon. Miklós vázlatait is rendre kiszőttem a kissé hek. tikás. de azért megbízhatóan zötyögő szövőgépen — Tervezz újakat! — sürgettem. Csakhogy őt nem inspirálta, ink^bl/ me<r’'"rarta az én nagy igyekezetem. Minél jobban iparkodtam. annál idegesebb és nyugtalanabb lett. Csüggedten, rélték ki tapasztalataikat a jelenlévők. A beszélgetést hangszalagra rögzítette a rádió, s részletei a legközelebbi hetekben eljutnak az ország valamennyi rádióhallgatójához. tehetetlenül csüngő kezekkel gubbasztott egy sámlin — sokszor félórákig Egyszer örömmel léptem hozzá: — Képzeld, nagy újságom van! Zavarodottan ugrott fel. — Csak nem...?l — De igen! — Gyerekünk lesz? 4 — Nem. Legalábbis, egyelőre nem hiszem. Más. Képzeld. Találtam egy műteremnek valót. O’yan műterem lenne, ahol lakószobák is kialakíthatók. Mit gondolsz, hol? — Hogy hol...? Ha. tudom már. — tréfálkozott kesernyésen. — Az autóbusz tetején! Utazni is ingyen fogunk™ — Majdnem eltaláltad. Olyan padlásteret találtam ahol a vasalószobát berendezhetnénk lakószobának , az előteret előszobának, főzőfüi’kének és fürdőszobának. A padlásból egy gyönyörű világos műtermet alakíthatnánk ki. Már a tanácsnál is jártam, támogatnák. Gyere, néz. zük meg együtt! Miklós kedvetlenül csóválgafc- ta a fejét — Fantaszta vagy, nevelhetetlen fantaszta Nem, nem nekünk való. Eladósodunk évekre. S nem is tudom elképzelni. — De, ha megszerzem és megtervezem. statikailag is elfogad, hatóan, esztétikusra, akkor, ugye. megcsinálod úgy. ahogy én jónak látom? — „Ahogy én jónak látom!” Mindig csak, ahogy Te jónak látod! Intézkedsz, ügyködsz helyettem. a beleegyezésem nélkül... Nagyon megváltoztál, Ilonka! (Folytatjuk)
