Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-07 / 55. szám

fl párt gyermekszervezetének ügye mindenkié

bankó Pál a megyei úttörőelnökség beszámolóját mondja

Ri ran nyeregben: a tsz vagy a fiatal szakember?

Tegnap délelőtt a békéscsabai Ifjúsági Ház színháztermében úttörők harsonái jelezték az úttörővezetők megyei konferenciájának kezdetét. A konferencia elnökségében helyet foglalt dr. Szabó Sándor, az MSZMP megyei bizottságának titkára, Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese, Szloboda Árpád, a KISZ Központi Bizottság munkatársa, Mihalik György, a megyei KISZ- bizottság első titkára, valamint a társadalmi és tömegszervezetek képviselői.

Ínokai János, a megyei párt- bizottság munkatársa köszöntötte a konferencia küldötteit és meghívottait, majd ismertette a tanácskozás célkitűzéseit. Ezt követően ünnepi egyenruhába öltözött úttörők vonultak a terembe. A résztvevők felállva fogadták a csapatzászlót és Kovács György Csaba kisdobos köszöntőjét, majd a 9-es számú iskola énekkarának rövid műsora közben úttörő nyakkendőket vettek át a gyerekektől.

A megyei úttörőelnökség beszámolóját Dankó Pál, a KISZ megyei bizottságának titkára ismertette a küldöttekkel. Beszélt az úttörőszövetség iskolarendszerünkben betöltött szerepéről, majd így folytatta: — Nevelőmunkánkkal a harmadik évezred generációjának tevékenységét alapozzuk. A ma kisdobosai és úttörői az ezredforduló táján bontakoztatják ki tehetségüket, alkotó képességüket. A gyermeki éveket úgy kell gazdagítanunk. tartalmassá tennünk, hogy ezzel egyben, a jövő, a felépült szocializmus emberét formáljuk. Ezért vár nagy feladat az úttörővezetőkre — mondotta, majd hangsúlyozta, hogy az úttörőszövetség kommunista gyermek- szervezet, része az ifjúsági szövetségnek, így alapvető célkitűzése a sokoldalúan képzett kommunista erkölcsű és világnézetű személyiség kialakítása. Természetesen ezt az életkori sajátosságok figyelembe vételével kell elérni. Szükséges, hogy úttörőcsapatainkban lehetőséget kapjanak a gyermekek a cselekvéshez. *

A beszámolóból kitűnt, hogy megyénk 158 úttörőcsapatában eredményes és sokoldalú munkát végeznek a pedagógusok, az ifivezetők és az úttörők. Az elmúlt évben az úttörőcsapatok tagjai az iskolai kötelezettségeken túl az úttörő próbarendszer követelményeit is teljesítették. Részt vettek a határőr, a honvédelmi és a polgári védelmi feladatok végrehajtásában, ismerkedtek a IV. ötéves tervvel a különböző találkozókon, üzemlátogatásokon. Az őrsök, a rajok közelebb kerültek a KlSZ-alap- szervezetekhez.

Mindezek hozzájárultak a közéleti-politikai aktivitásra neveléshez. Az elmúlt évben az úttörők 228 ezer társadalmi munkaórában dolgoztak községeink és városaink szépítéséért és az iskolai építkezéseken. Ötmillió forintot gyűjtöttek a takarékban

és 10 ezer fát ültettek el a megye területén. Természetesen a játék, a romantika sem hiányzott. Üttörőházaink gondoskodtak az ilyen programokról is. A nyári táborokban 25 ezer úttörő nyaralt, de ezt a számot nagyobb társadalmi összefogással a jövőben növelni lehet. Ötvenötezer pajtás sportversenyen, 35 ezer kulturális bemutatón vett részt — mondotta a KISZ megyei titkára. Ezután a gyermekszövetség megoldásra váró gondjairól, a személyi és tárgyi feltételek jobb biztosításáról, a meglevő lehetőségek kihasználásának módjairól szólt.

A szünet utáni hozzászólásokban legtöbben az úttörőmunka feltételeivel, az iskolai demokratizmus fejlődésével foglalkoztak. Kovácsovics Zsuzsanna arról beszélt, hogy mennyire szükséges, hogy a mozgalmi vezető pedagógiailag és politikailag egyaránt felkészült legyen. Tóth Mihály szeghalmi hozzászóló a megyei ifjúmunkás rétegtanács üdvözletét tolmácsolta. Elmondta, hogy az üzemi fiatalok nagy segítséget nyújthatnak a pályaválasztáshoz, a munkára való felkészítéshez az úttörőcsapatoknak. Ehhez azonban szükséges, hogy igényeljék az iskolák e kapcsolatokat. A tótkomlósi nevelőotthon gondjairól Dankó Erzsébet szólt. Kérte, adjanak tanácsot a konferencia résztvevői a hátrányos helyzetű tanulók mozgalmi munkájának megszervezéséhez. Gazsy Endre békéscsabai pedagógus hozzászólásában elmondta, hogy nem elég elindítani egy akciót, nem elég felkelteni az érdeklődést: az élmények feldolgozását is segíteni kell. Gácsér József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője köszönetét fejezte ki azoknak a pedagógusoknak és aktíváknak, akik feladatul választják a gyermeknevelést, a mozgalmi munkát, majd arról beszélt, hogy sok az akció és az

oktató-nevelő munka hatékonyságát ezek nem minden esetben szolgálják. Az iskolai demokratizmus szélesítéséhez szükséges — mondotta —, hogy mind több pedagógust készítsünk fel és vonjunk be a mozgalmi munkába. Hangsúlyozta: a gyermekszövetségben végzett tevékenység alapvetően számításba jön a pedagógusok munkájának értékelésekor.

Mihalik György, a KISZ megyei bizottságának első titkára hozzászólásában a KlSZ-szerve- zetek és az úttörőcsapatok kapcsolatának erősítéséről, majd az úttörőcsapatok feladatairól beszélt: — A tantestületek, a szülők, a társadalmi és tömegszervezetek együtt tevékenykedjenek az úttörőszövetség célkitűzéseinek megvalósításáért. A párt által meghatározott célok megvalósítása a jövő nemzedékének érdeke — mondotta. Ezután Veres Julianna békési ifivezető kért szót. A nagyközség tizenéves fiataljainak nevében tájékoztatta a résztvevőket arról, hogy Békésen nincs elegendő szórakozási lehetősége e korosztálynak.

Az úttörővezetők megyei konferenciáján felszólalt dr. Szabó Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság titkára is. Köszöntötte a konferencia résztvevőit, majd egyebek között a következőket mondta: — Kutatni kell az utat, a szocialista szellemű nevelés további lehetőségeit. Ehhez a tevékenységhez nélkülözhetetlen a gyermekekkel foglalkozó pedagógusok és akjívák szocialista eszmeiségű felkészültsége, hiszen a gyermekeket szocialista módon kell nevelni — mondotta, maid szólt a szocialista és az iskolai demokrácia összefüggéseiről.

A konferencia résztvevői ezután megválasztották a megyei Úttörő Elnökséget és az Országos Konferencia 12 küldöttét. Az Úttörő Elnökség elnöke Danko Pál, a megyei KISZ-bizottság titkára lett

lapvető népgazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy a végzett szakembereket szaktudásuknak megfelelő beosztásban foglalkoztassák, azaz olyan munkakörbe helyezzék őket, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Termelő üzemeink, a termelőszövetkezetek is többségükben ma már megbecsülik a szakembereket. Fiatal szakembereink döntő többsége pedig elégedett anyagi javadalmazásával és kevés azoknak a száma, akik anyagi okok miatt változtatnák munkahelyet. Erkölcsi megbecsülésük ugyanakkor nem mindenütt kielégítő” — mondotta dr. Fekete József, a KISZ KB osztályvezetője a megyénk mezőgazdaságában dolgozó fiatal agrárszakemberek február végi találkozóján.

„Minden azon áll vagy bu-, kik, hogy az a fiatal szakember szereti-e egyáltalán a szakmáját. Mert ha nem, fogadhatják akár díszsortűzzel vagy zenekarral, vagy mindkettővel egyszerre, akkor sem fogja megtalálni helyét” — mondotta Hankó Mátyás, a békési Október 6 Tsz fiatal öntözéses növénytermesztő agronómusa az említett találkozó szünetében barátainak.

, A két véleményt nem véletlenül tettem egymás mellé. Nem véletlenül, hanem annak bizonyításául, hogy minden gondot okozó kérdést legalább két oldalról lehet megközelíteni.

Nem vitás, hogy a termelő- szövetkezetek szakemberekkel való ellátása megyénkben gondot okozó kérdés. Olyan kérdés, amelyet a fiatal agrárszakemberek megyei találkozója is igyekezett megválaszolni. Főképpen egyfelől.

Й felszólalók többsége ugyanis abban értett egyet, hogy a megoldást elsősorban és leginkább a gazdaságok, illetve a gazdaságok vezetőinek a fiatalokkal szembeni „viselkedése” segíti, vagy gátolja. Kár lenne tagadni: tökéletesen igazuk van.

Feltételezhető ugyanis, hogy az ifjú mezőgazdász, agrármérnök, agrárközgazdász, mezőgazdasági gépészmérnök nem azért görnyedt évekig a könyvek fölött havi 500—600 forint ösztöndíj fejében, hogy utána mun- káját, végzettségét, őt, magát semmibe vegyék.

Feltételezhető — mondom. Mert magam is ismerek egykét friss diplomás agrárszakembert, aki úgy indult el öt hat évvel ezelőtt a felsőfokú végzettséget adó mezőgazdasági tanintézmény felvételijére, hogy nem tudta pontosan mi a különbség a gácsér és a gúnár között, csak azt „tudta”, hogy „agrárra” így is, úgy is felvesznek mindenkit.

Ц z igazság természetesen az, •• hogy csak azokat vették fel és veszik fel, akik megfeleltek, illetve megfelelnek a felvételi vizsgákon. Továbbá: többségük azoknak, akik csak véletlenül választották az agrárpályát, de tanulmányaik során azt megszerették, végül is

A Koreai Népi Demokratikus ( Köztársaság észak-keleti részén j nemrégen új, 90 kilométer hosszúságú vasútvonalat helyeztek üzembe, amely Ihcsont és Szephot, az ország két hatalmas ipari központját köti össze. Az „Ifjúsági” vasútvonal építői a felsőfokú oktatási intézmények diákjai. Az ifjú építők a nehezen megközelíthető hegyes vidéken egy év alatt fejezték be a munkát. Az új vasútpálya igen nagy segítséget j nyújt Konvon tartomány érc-1 lelőhelyeinek kiaknázásához és ] üzembehelyezésével jelentősen í

nagyon jó szakemberré váltak. Már csak azért is, mert minden igyekezettel azon voltak, hogy az elméleti tudás mellé megszerezzék a szükséges gyakorlatot is. Közben itt köny- nyebben, ott nehezebben, de általában mindenütt a lehetőségekkel összhangban keresetük emelkedett, vezető beosztást, lakást kaptak. Ahogy ez dukál.

Mert legalább ennyi jár cserébe azért, hogy a fiatal lemond a városi életről, a 8 órás munkaidő előnyeiről. Szóval az anyagi elismerést általában mindig megkapják a fiatal agrár- szakemberek. Nem mondhatjuk azonban ugyanezt el erkölcsi elismerésükről. A találkozón felszólaltak szerint majdnem mindenütt szűkén mérik a dicséretet, az elismerést, az erkölcsi támogatást. Ez a kérdés megközelítése az egyik oldalról s tagadhatatlanul a fontosabbikról.

V

an akkora fontossága azonban a másik oldalról tett vizsgálódás tapasztalatának is, hogy ne lehessen szó nélkül elmenni mellette. Ebben az esetben azt kell megvizsgálnunk: van-e mit egyáltalán erkölcsileg elismerni? Ügy érzem ehhez nagyon kevés az oklevelet, a diplomát meglöbogtatni. Ehhez be kell bizonyítani a gyakornoknak, hogy őt ugyanolyan kemény fából faragták, mint a már tíz-húsz éve a tsz-ben dolgozókat. Hogy nemcsak azért járt mezőgazdasági egyetemre, mert máshová nem vették fel. S hogy a szakmáját legalább annyira szereti, mint a pénzt, a jó beosztást, a könnyen szerzett lakást.

Egyszerűen arról van sző. hogy egy-egy közös gazdaságban 300-an, ezren is dolgoznak. S bár szakemberre szükség van, mondhatni nagyon-nagyon-nagy szükség van, éppen ezért bűn (hangsúlyozom: bűn) Végzettségének nem megfelelő beosztásba alkalmazni, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy a szakember is dolgozni megy a tsz-be, nem azért, hogy megérkezését ünnepnappá nyilvánítsák és fáklyás felvonulást rendezzenek tiszteletére, a ló másik oldalára esve. Mert a fiatal szakember is csak egy a többi ember közül. És ha ő maga is tudatában van mindennek és így *is él, dolgozik az első pillanattól kezdve, gyötrel- mes munkával bár, de talán eléri, hogy a leggyengébb gazdaságban sem érzi szükségét majd annak, hogy munkahelyet változtasson, hacsak a tsz vezetősége nem esik a ló „másik” oldalára. Vagyis a kölcsönösség elvén és a lehetőségekhez mérten kell az arányokat kialakítani ebben az adok-kapok játékban.

M

indebből pedig bármily furcsa, mégis csak az tűnik ki : a leghelyesebb, ha úgy viselkednek egymással szemben, hogy sem a tsz, sem a fiatal szakember nem érzi magát túlságosan is nyeregben.

(kőváry)

tehermentesíti a Phenjan—Von- szan útvonal forgalmát. Az „Ifjúsági” vasútvonal egyik láncszemét alkotja a köztársaság közeljövőben kialakuló egységes körvasút rendszerének.

Élénk ütemben folynak Dél- Hvanha tartomány (az ország délnyugati része) vasútjának építési munkálatai is, amely a nagy, gyümölcsöskertjeiről híres területet köti majd össze az ország központjával. Az új sínpályák lefektetésével egyidó- ben folyik a már meglévő vonalak korszerűsítése, többek között villamosítása.

Új vasútvonal Észak-Koreában